adozona.hu
AVI 2005.6.68
AVI 2005.6.68
A termékbeszerzésből vagy szolgáltatás igénybevételéből keletkező tartozást kell kiegyenlíteni ahhoz, hogy az adó visszaigényelhető legyen (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest 4,5 millió Ft-tal a K. Rt. (továbbiakban: Rt.) alapította. Az Rt. a készletében lévő anyagokat folyamatosan átszámlázta a felperesnek, a számlákban általában hosszú, több hónapos fizetési határidőt jelölt meg. A 2000. júliusban kibocsátott számlákra 2000. december hónap végi fizetési határidő került feltüntetésre. A felperes a 31 számla ellenértékének megfelelő 5 váltót bocsátott ki 2000. október 17-én 129 895 433 Ft értékben.
A felperes első általános forgalmi adó (továbbiakban:...
AVI 2005.6.68 A termékbeszerzésből vagy szolgáltatás igénybevételéből keletkező tartozást kell kiegyenlíteni ahhoz, hogy az adó visszaigényelhető legyen (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
A felperest 4,5 millió Ft-tal a K. Rt. (továbbiakban: Rt.) alapította. Az Rt. a készletében lévő anyagokat folyamatosan átszámlázta a felperesnek, a számlákban általában hosszú, több hónapos fizetési határidőt jelölt meg. A 2000. júliusban kibocsátott számlákra 2000. december hónap végi fizetési határidő került feltüntetésre. A felperes a 31 számla ellenértékének megfelelő 5 váltót bocsátott ki 2000. október 17-én 129 895 433 Ft értékben.A felperes első általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallása (2000. június 16-tól 30-ig) "0"-ás volt. Élőtársasági időszakra (2000. július 1-jétől 14-ig) 17 703 000 Ft következő időszakra átvihető követelést, a bejegyzés utáni időszakra (2000. július 15-től szeptember 30-ig) 2 256 000 Ft visszaigényelhető és 27 002 000 Ft következő időszakra átvihető adót vallott be. 2000. november 13-án önellenőrzést végzett. A 2 256 000 Ft visszaigényelhető adót 18 162 000 Ft-ra, a 27 002 000 Ft következő időszakra átvihető követelést pedig 2 304 000 Ft-ra módosította. Az önellenőrzés egyik oka az volt, hogy a felperes a váltókibocsátásra figyelemmel a számlákat kifizetettként vette figyelembe. A felperes 2000. október 19., 20., 25., 27. és november 3. napján, részletfizetésekkel, az egyik váltót kiegyenlítette.
Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 2000. júliustól szeptemberig terjedő időszakra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést és az önellenőrzés felülvizsgálatát végezte el. Az ennek eredményeként hozott határozatban a felperes terhére 18 162 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amiből 15 906 000 Ft-ot jogosulatlanul visszaigényelt adónak minősített, kiutalását elutasította. Kötelezte a felperest 2 256 000 Ft adóhiány, 545 000 Ft adóbírság, 51 436 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes a 2001. június 26. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (5) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 18. § (1) bekezdésében, 51. § (1) bekezdésében, 1. § (7) bekezdésében, a Ptk. 338/A. §-ában, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 28. § (1)-(3) bekezdésében, az 1965. évi I. Tvr.-nek a Genfben 1930. június 7-én megkötött Váltójogi Egyezmény kihirdetéséről szóló rendelkezésének I. melléklet III. fejezet 28. és 34. cikkében, az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (továbbiakban: IM r.) 2. § a) pontjában, 12. § (3) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 25. és 34. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes által kibocsátott váltókon nincs esedékességi időpont, azok megtekintésére szóló saját váltók, fizetési ígérvénynek minősülnek, nem kerültek forgatmányozásra. Semmi nem utal arra, hogy a váltó birtokosa azt fizetés érdekében bemutatta volna. A váltótartozás rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik, számviteli szempontból a kötelezettség váltótartozás formájában fennmarad. Az adóval növelt ellenérték megfizetésére nem került sor, ezért e törvényi feltétel hiánya miatt nem volt lehetősége a felperesnek jogszerűen a visszaigénylésre.
A felperes a határozatok bírói felülvizsgálatát, annak megállapítását kérte, hogy adókülönbözete, adóhiánya nem áll fenn. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a határozatokban előírt összegnek, illetve a kifizetés napjáig járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata nem felel meg az Áfa. tv. 48. § (5) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak. Az Áfa. tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az adóval növelt ellenértéket ne lehetne váltóval kiegyenlíteni. A váltóval történt kifizetés megszünteti az alapjogviszonyt a felek között. Hivatkozott arra is, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a 1994/102. számú APEH iránymutatást, illetve, hogy a számviteli törvény rendelkezései sem mondanak ellent jogi álláspontjának.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes által kibocsátott váltók fedezeti váltók, amelyekben a felperes az alapügylethez kapcsolódóan, meghatározott időn belül rendes fizetést vállalt részletekben. A váltókat csak azért bocsátotta ki, hogy azok fedezetül szolgáljanak. Ezt igazolja az is, hogy a váltókat birtokosa nem forgatmányozta, illetve a részteljesítés ténye is. Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy az önellenőrzés megvalósítása függetlenül attól, hogy a váltó birtokosa az áfa-fizetési kötelezettségét teljesítette, jogszabályba ütközött, mivel a felperes a szolgáltatás ellenértékét részben nem fizette meg. A forgatmányozás hiánya bizonyítja, hogy az ellenérték kiegyenlítésére nem került sor, ugyanis forgatmányozásra a kifizetésre adott váltó esetén kerülhet sor. Ezért a felülvizsgálni kért határozatok nem voltak jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 48. § (5) bekezdésében, a Ptk. 338/A-338/B. §-aiban, az IM r.-ben és az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak. A bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a váltók fedezeti váltók voltak, mivel az Rt. a váltóval történt ellentételezés folytán az árbevételt lekönyvelte, az áfát befizette és váltótartozást tartott nyilván könyveléseiben. A váltóval történő fizetés az 1994/102. számú APEH iránymutatás szerint is egyenértékű a bankszámláról történő teljesítéssel. A váltókat fizetés céljából adták, ilyenként is fogadták el, ezért visszaigénylése jogszerű volt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet és az alperes határozata jogszerű döntést tartalmaz.
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti rendelkezésből következően az adójogi jogviszonyban nem releváns az, hogy a felek az egymás közti polgári jogi jogviszonyokban a váltót fizetési vagy fedezeti váltóként fogadták-e el vagy sem.
A jogvita eldöntésére irányadó tényállás szerint a felperes által kibocsátott, esedékességi időpontot nem tartalmazó váltók bemutatásra, leszámítolásra, forgatmányozásra nem kerültek.
Az Art. 18. § (1) bekezdése értelmében az adózó köteles az adót, költségvetési támogatást megállapítani, bevallani, megfizetni. A nyilvántartások vezetésére vonatkozó kötelezettséget az Art. 9. § (1) bekezdésének f) pontja írja elő. Erre vonatkozó szabályt az Áfa. tv. 46. §-a is rögzít. A nyilvántartásra, könyvelésre vonatkozó szabályokat részletesen az Sztv. tartalmazza. Az Sztv. 28. § (1) és (3) bekezdése szerinti rendelkezés kimondja, hogy a váltótartozás a rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik. Számviteli szempontból a kötelezettség váltótartozás formájában tehát fennmarad váltó kibocsátása esetén is.
Az Áfa. tv. jogvita eldöntésére irányadó 48. § (5) bekezdése értelmében a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig meg kellett fizetni az adóval növelt ellenértéket, illetve az adó összegét. Amennyiben erre nem került sor, akkor az összeg csak az Áfa. tv. 48. § (3) bekezdés a) pontja szerinti következő időszakra átvihető követelésnek minősülhetett.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően tehát a termékbeszerzésből vagy szolgáltatás igénybevételéből keletkező tartozást ki kellett egyenlíteni ahhoz, hogy az adó visszaigényelhető legyen. Jogszabályi rendelkezés valóban nem zárta ki a váltóval történő tartozáskiegyenlítést. Önmagában azonban a váltó kibocsátásával az előzőekben ismertetettekből következően nem tekinthető az adóval növelt ellenérték megfizetettnek. A felperes a váltó kibocsátásával csupán fizetési ígéretet tett, továbbra is tartozott a felé kibocsátott számlákból adódóan a szállító felé. A szállítónál az adójogszabályok mellett alkalmazandó számviteli törvény értelmében a 3.11-es főkönyvi számlán nyilvántartott vevőkövetelésből ugyancsak rövid lejáratú követelés keletkezett.
Az Áfa. tv. és az Sztv. ismertetett szabályaiból következően az ellenérték adójogi szempontból csak akkor minősülne megfizetettnek, ha a váltó bemutatásra vagy forgatmányozásra került volna. Megjegyzi egyben a felülvizsgálati bíróság, hogy ugyanilyen tartalmú szabályokat rögzítenek a váltójogi szabályok is, és ennek megfelelő az e tárgyban követett bírói gyakorlat is. (BH 1995. 116., BH 2000. 259. számú jogesetek) [IM r. 11. § (2) bekezdése, 3. §, 16. § (1) bekezdés, 17. §, 28. § (2) bekezdése, 47., 48. §] Utal egyben arra, hogy az APEH iránymutatás nem jogszabály, az egyébként sem az áfa, hanem a fogyasztási adó vonatkozásában rögzít egy álláspontot. A különböző adónemekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések - az adónemek különbözőségére figyelemmel - eltérően kerülhetnek és kerültek is szabályozásra.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.182/2002.)