adozona.hu
AVI 2005.6.67
AVI 2005.6.67
Az Áfa. törvény értelmében az arányosítást a levonási hányad arányában kell elvégezni (1992. évi LXXIV. tv. 38. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1992-1995. évekre vonatkozóan társasági adó, általános forgalmi adó (áfa), személyi jövedelemadó (szja), munkaadói és munkavállalói járulék adónemekben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként 1997. május 6. napján hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest adóhiánynak, adóbírságnak, késedelmi pótléknak és mulasztási bírságnak a megfizetésére. A döntés indokolását a határozat 1-25. pontja tartalmazza. Az alperes az 1997. szeptember 10. napján kelt határozat...
AVI 2005.6.67 Az Áfa. törvény értelmében az arányosítást a levonási hányad arányában kell elvégezni (1992. évi LXXIV. tv. 38. §).
Az adóhatóság a felperesnél 1992-1995. évekre vonatkozóan társasági adó, általános forgalmi adó (áfa), személyi jövedelemadó (szja), munkaadói és munkavállalói járulék adónemekben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként 1997. május 6. napján hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest adóhiánynak, adóbírságnak, késedelmi pótléknak és mulasztási bírságnak a megfizetésére. A döntés indokolását a határozat 1-25. pontja tartalmazza. Az alperes az 1997. szeptember 10. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta.A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte az általa vitatott tényállási pontok tekintetében. Kérelme e körben "a megállapított adóhiány, és adóbírság összegének - valamint első kettő függvényében a késedelmi pótlék összegének is - jelentős csökkentésére" irányult.
A per során az alperes a határozatát módosította a felperes javára. Az 1998. szeptember 17. napján kelt határozatában pedig a határozatát módosította saját hatáskörben ugyancsak a felperes javára. Az alperesnek a kereset benyújtása után eszközölt határozat módosításai a késedelmi pótlék összegére, az arányosítással kapcsolatosan az áfa adóhiányra és az adóbírság összegére vonatkoztak. A módosítások eredményeként valamennyi határozati megállapítást érintően az alperes a felperes terhére összesen 684 000 Ft-ot minősített adóhiánynak. Kötelezte a felperest az adóhiánynak, 342 000 Ft adóbírságnak, és 168 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére.
A felperes az alperes döntéséből az ellenőrzési jegyzőkönyv 3., 4., 6., 12., 13., 14., 15., 19. pontjával kapcsolatos illetve az adóbírságról, késedelmi pótlékról rendelkező határozati rendelkezéseket kérte felülvizsgálni. E körben az alperesi módosított határozat szerinti döntés, illetve perben fenntartott tényállás és jogi álláspont a következő volt:
A felperes nem volt jogosult az I. Rt. 1993. augusztus 2-án kiállított számlája alapján az ügyvezető utazásával kapcsolatosan költségelszámolásra. A S. Katalin vállalkozó által 1993. november 26-án kibocsátott lakásfelújítással kapcsolatos, és a D. Kft. által 1994. augusztus 31-én kiállított számlák alapján a felperes nem volt jogosult költségelszámolásra és áfa-levonásra. A felperest a költségként el nem számolható társasutazáshoz és lakásfelújításhoz kapcsolódó tételek után szja előleg levonási és befizetési kötelezettség terhelte. A felperes a N. Bt. 1993. december 24-én piackutatási szolgáltatásról kiállított számlája alapján nem jogszerűen gyakorolta az áfa-levonási jogát. Bár egyidejűleg áfa-köteles és tárgyi mentes tevékenységet is folytatott, az adóköteles és adómentes tevékenységéről külön nyilvántartást nem vezetett. Eljárása nem felelt meg az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 38. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak. A felperesnek a vizsgált időszakban adó túlfizetése volt. Az alperes döntése szerint ezt figyelembe vette, és a késedelmi pótlék számítása során nem a havi, hanem az év végi esedékességhez viszonyítva számította ki a késedelmi pótlék összegét. Az adóbírságot 50%-os mértékben alkalmazta annak rögzítésével, hogy kivételes méltánylásra okot adó körülményt nem talált.
A felperes - a módosításokra figyelemmel perben fenntartott - keresetében vitatta a költségelszámolással áfa és szja adókülönbözettel kapcsolatos megállapítások jogszerűségét, késedelmi pótlékfizetésre kötelezését. Ez utóbbi tekintetében azzal érvelt, hogy a vizsgált időszakban valamennyi adónemben túlfizetése volt. Az adóbírság kapcsán arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen nem alkalmazta vele szemben az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az ellenőrzési jegyzőkönyv 28. pontja is rögzíti a javára szóló körülményeket, és ő "az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el". Az arányosítás szabályait nem szegte meg, mivel a társasházkezeléssel összefüggésben semmilyen költséget nem számolt el. Nem volt tárgyi mentes tevékenységhez kapcsolódó költségszámlája. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek, aki kétszeres számolás következtében számszaki hibát is elkövetett, vagy minden egyes tételre az arányosítást, vagy az egyéni minősítést kellett volna alkalmaznia.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozataival módosított határozatát az arányosítás, a késedelmi pótlék és az adóbírság tekintetében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte. Egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes, hogy fizessen meg a felperesnek 150 000 Ft perköltséget. A feljegyzett kereseti illeték tekintetében pedig úgy határozott, hogy azt az állam viseli.
A költségelszámolások, az áfa, illetve szja adó, adóelőleg levonási és befizetési kötelezettségek tekintetében azt állapította meg, hogy az alperes döntése törvényes és megalapozott, a felperes keresete pedig alaptalan volt. (Elsőfokú ítélet indokolás 6-11. oldal, 1-4. pontja, 7. pontja) Ezért az ezzel kapcsolatos kereseti kérelemnek nem adott helyt. A késedelmi pótlék, adóbírság és arányosítás körében előterjesztett felperesi keresetet alaposnak találta. Az ezekkel kapcsolatos tényállást, ténybeli és jogkövetkeztetést az elsőfokú ítélet 913. oldala, 5., 6. és 8. pontja tartalmazza a következőképpen: Az elsőfokú ítélet 5. pontjában azt állapította meg, hogy az alperes eljárása a késedelmi pótlék számítása körében nem felelt meg az Art. 69. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy alkalmazni kell az Art. 67. § (3) bekezdését, mivel arra kereseti kérelem hiányában a hatályon kívül helyezés nem terjed ki. Közigazgatási szervnek az adónemek folyószámláihoz igazodó szerkezetben és a bíróság által felülvizsgált határozatok mellékleteit képező táblázat formájában kell kimutatnia a felperes késedelmi pótlék fizetési kötelezettségének alakulását.
A 6. pontban, az adóbírság tekintetében kiemelte, hogy az alperes az adóbírságot 50%-os mértékben alkalmazta azzal az indokolással, hogy mérséklésre okot adó körülményt nem talált. Ez ellentétes az ellenőrzési jegyzőkönyv 28. pontjával. A késedelmi pótléknál az elsőfokú hatóság alkalmazta az Art. 63. § (3) bekezdését, ezt az alperes helybenhagyta. A határozatokból azonban nem állapítható meg, hogy mi az a kivételes méltánylást érdemlő körülmény, ami az Art. 67. § (3) bekezdése esetében fennállt, de az Art. 73. § (1) bekezdésénél már nem vehető figyelembe. Ezért az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az adóbírság körében is értékelnie kell a közigazgatási szervnek az Art. 67. § (3) bekezdésénél figyelembe vett körülményeket.
Az elsőfokú ítélet 8. pontjának megállapítása szerint a felperes egyidejűleg folytatott áfa-köteles és tárgyi mentes tevékenységet, erről külön nyilvántartást nem vezetett. Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja az Art. 38. § (1) és (2) bekezdése, 3. sz. melléklet I. része szerinti szabályozásból következően, hogy a két módszer - a tételes elkülönítés és arányosítás egymás mellett beszerzéseként alkalmazandó. A N. Bt. által kiállított számla szerinti áfa-tartalom csak egy helyen, a tárgyi mentes bevételszerző tevékenység körében vehető figyelembe. Az arányosítás módszerének alkalmazása során azonban minden egyes költséghez hozzá kell rendelni a bevételt eredményező tevékenységi kört és az ezen belül abból származó ellenértéket. Az alperesi határozatokból és azok mellékleteiből nem állapítható meg, hogy a közigazgatási eljárásban milyen bizonylatok, milyen tevékenységből származó ellenértékek lettek az értékelés körébe bevonva. Ezért az új eljárásra előírta, hogy az arányosítás körében a felperesi bizonylatokat tételesen fel kell tárni, hozzájuk kell rendelni a felmerülést indokoló gazdasági tevékenységet és az abból származó bevételt.
A perköltségre vonatkozó döntését a Pp. 81. § (1) bekezdésére alapította azzal az indokolással, hogy a felperesi pernyertesség döntő arányára figyelemmel állapította meg annak összegét.
Az elsőfokú ítélet keresetnek helyt adó döntése ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének teljes körű elutasítását. Külön vitatta a perköltség összegszerűségét is. A tényállás részben iratellenes voltára, téves ténybeli és jogkövetkeztetésre, téves jogalkalmazásra, a Pp. 215. §-a szerinti rendelkezés megszegésére hivatkozott. Számítást csatolt annak alátámasztására, hogy a felperest a 168 000 Ft késedelmi pótlék helyett 271 000 Ft késedelmi pótlékfizetési kötelezettség terhelte volna.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezéssel támadott részét megváltoztatta, és a felperes keresetét e körben is elutasította.
Az alperes jogerős határozatában a késedelmi pótlék tekintetében az elsőfokú adóhatósági határozatot megváltoztatta és az Art. 67. § (3) bekezdése szerinti rendelkezést nem alkalmazta. Ez egyértelműen megállapítható a határozat mellékletét képező késedelmi pótlék számítási táblából, amely az elsőfokú határozattal eltérően az adóhiányok esedékességétől és nem az elsőfokú határozat szerinti időponttól számítja ki a késedelmi pótlék alapját. A felperes keresetében az Art. 67. § (3) bekezdésében foglaltaknak, méltányosságnak az alkalmazását nem kérte. A késedelmi pótlék tekintetében a per során végig arra hivatkozott, hogy túlfizetéseire figyelemmel nem állhat fenn késedelmi pótlékfizetési kötelezettsége. Az alperes a per során számlaegyeztetésekre és túlfizetésekre figyelemmel határozatait módosította a felperes javára, és csökkentette az összeget. A határozatok a késedelmi pótléknál az Art. 69. § (1) bekezdésére alapítják a döntést, és részletes kimutatást rögzítenek a számítás módjára vonatkozóan a határozat mellékletében. A határozat pedig csupán az áfa-különbözetek változásának hatására módosította a korábbi döntést. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a felperes a perben a késedelmi pótlék kiszabásának jogalapját vitatta, az összegszerűség tekintetében szakértő kirendelését nem kérte. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva a fellebbezési eljárásban sem csatolt olyan konkrét bizonyítékot, ami azt igazolta volna, hogy a 168 000 Ft összegű késedelmi pótlék előírására megalapozatlanul, jogszabálysértően került volna sor, illetve, hogy az alperesnek a fellebbezéshez csatolt számítása téves. Önmagában pedig az a tény, hogy a késedelmi pótlék számítására vonatkozó részletezést nem maga a határozat, hanem annak a felperes részére kézbesített melléklete rögzíti, nem adhat alapot a perben felülvizsgálni kért határozati döntés hatályon kívül helyezésére. E tekintetben ugyanis nem állapítható meg ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés. Érdemi döntést nem érintő, keresetben nem hivatkozott, nem igazolt jogszabálysértés esetén nincs helye hatályon kívül helyezésnek. Indokolatlan ez különösen akkor, ha perben felperes által meg nem cáfolt adatok szerint az esetleg a 168 000 Ft-nál nagyobb összegű kötelezést is eredményezhetne.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítélet hiányosan rögzíti az ellenőrzési jegyzőkönyv 28. pontjában rögzített, bírság kiszabásánál irányadó körülményeket. Az iratokból megállapíthatóan ugyanis az ellenőrzési jegyzőkönyv 28. pontja nemcsak enyhítést érdemlő, hanem súlyosbító körülményeket is felsorol. Az előzőekben kifejtettekből pedig az következik, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes az Art. 67. § (3) bekezdését alkalmazta volna. A felperes sem a keresetében, sem a per során nem terjesztett elő olyan érvelést, mely szerint az adóbírságra vonatkozó alperesi döntés azért jogszabálysértő, mert ennek kiszabásánál az alperes nem vett figyelembe olyan körülményt, amit kivételes méltánylásnak érdemlőként értékelt a késedelmi pótlék kiszabásánál. Az elsőfokú bíróság az ítéletének 6. pontjába foglalt döntést ugyancsak tévesen, a Pp. 215. §-ában foglaltakkal ellentétesen hozta meg.
Az a fellebbezési eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felperes egyidejűleg végzett áfa-köteles és tárgyi mentes tevékenységet is, illetve, hogy nem különítette el az adómentes és adóköteles tevékenységhez kapcsolódó áfát és nem alkalmazott arányosítást sem. Irányadónak kellett tekinteni azt is, hogy az arányosítás és tételes elkülönítés egymás mellett és beszerzésenként alkalmazandó, és hogy az N. Bt. által kiállított számla adótartalma csak a tárgyi mentes bevételszerző tevékenység körében vehető figyelembe. Az alperes a per során az arányosításba bevont, előzetesen felszámított áfa összegét módosította és elfogadta a felperes által dokumentált adómentes bevételre eső áfa-összeget. Ennek eredményeként hozta meg határozatát, csökkentette az ennek kapcsán korábban megállapított adóhiányt. A felperes a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva e körben szakértő kirendelését nem kérte. Olyan tartalmú kereseti kérelmet sem terjesztett elő, mely szerint az alperes döntése e körben azért lenne jogszabálysértő, mert az alperesi határozatból és annak mellékleteiből nem állapítható meg, hogy milyen bizonylatok, milyen tevékenységből származó ellenértékek lettek az értékelés körébe bevonva. A felperes kereseti kérelme nem irányult a levonási hányad helytelen megállapítására, ezért az elsőfokú bíróság erre alapítottan ítéletének 8. pontjában az alperesi döntés hatályon kívül helyezését sem rendelhette volna el. Téves továbbá az új eljárásra vonatkozóan adott iránymutatása is. Az Áfa. tv. 38. § (1) és (2) bekezdése a 3. sz. melléklet I. része szerinti szabályozásból következően ugyanis az arányosítást a levonási hányad arányában éppen azon költségek vonatkozásában kell elvégezni, amelyek tététesen nem rendelhetőek hozzá az adózó adómentes, vagy adóköteles bevételéhez, hanem mindkét tevékenységhez egyaránt tartoznak.
Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a pertárgy értékére vonatkozó alperesi érvelés azért téves, mert nem a határozat szerinti összegeket veszi alapul, illetve figyelmen kívül hagyja, hogy e határozat szerint - függetlenül attól, hogy a felperes a perben több határozati ponttal kapcsolatos alperesi döntést vitatott - az adóhiány összege nem több, mint 684 000 Ft, a késedelmi pótlék 168 000 Ft, az adóbírság pedig az adóhiány 50%-a. Ettől függetlenül - mivel az alperes fellebbezése sikeres volt - a perköltség tárgyában előterjesztett fellebbezés is eredményre vezetett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott rész tekintetében megváltoztatta, a felperes keresetét e körben is elutasította. (Legf. Bír. Kf. I. 35.079/2002.)