adozona.hu
AVI 2005.6.66
AVI 2005.6.66
Az áfa-visszaigénylés kizárt, ha az adózó által létesített helyiség nem szükséges kifejezetten az adózó főtevékenységéhez, illetve magán célt is szolgál (1992. évi LXXIV. tv. 33.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaságnál, mely 1997. október 9-én alakult, a H. J. Kft. jogutódjaként az adóhatóság vizsgálatot tartott 1998. január-június közötti időszakra általános forgalmi adónemben. A vizsgálat megállapította, hogy a felperesi társaság 1997. augusztus 1-jén egy családi házat vásárolt Zs.-n, amelyet kibővített és a megkapott építési engedélynek megfelelően garázst, tárolót, öltözőt, kültéri medencét és kondicionáló szobát épített. A felperes a beruházással kapcsolatban általános forgalmi ...
AVI 2005.6.66 Az áfa-visszaigénylés kizárt, ha az adózó által létesített helyiség nem szükséges kifejezetten az adózó főtevékenységéhez, illetve magán célt is szolgál (1992. évi LXXIV. tv. 33.).
A felperesi társaságnál, mely 1997. október 9-én alakult, a H. J. Kft. jogutódjaként az adóhatóság vizsgálatot tartott 1998. január-június közötti időszakra általános forgalmi adónemben. A vizsgálat megállapította, hogy a felperesi társaság 1997. augusztus 1-jén egy családi házat vásárolt Zs.-n, amelyet kibővített és a megkapott építési engedélynek megfelelően garázst, tárolót, öltözőt, kültéri medencét és kondicionáló szobát épített. A felperes a beruházással kapcsolatban általános forgalmi adót igényelt vissza, melyet az adóhatóság nem fogadott el azzal a megállapítással, hogy a felperes főtevékenysége az ügyviteli tanácsadói tevékenység, amelynek nem szükségszerű beruházásai a felsorolt helyiségek. A felperes a vizsgálati megállapításra tett észrevételében jelezte, hogy az üzletviteli tanácsadó tevékenysége kiegészítéseként hozták létre a meglévő épületek mellé ezeket az építményeket azzal a céllal, hogy a társaság komplex manager tanácsadó kurzusainak kiszolgálására szolgáljanak, a második ütemben kívánnak sport és teniszpályát létesíteni.Az adóhatóság a vizsgálata során helyszíni szemlét tartott, majd az elsőfokú 1999. februárban meghozott határozatával a felperes terhére 1998. I. és II. negyedévére 1 299 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely egyúttal jogosulatlan visszaigénylésnek minősült, és 649 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság, 1999. szeptember 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a társaság célja a komplex szolgáltatás nyújtása volt, a megnövekedett fizikai és szellemi igénybevétel káros hatásának csökkentése. A vállalkozás helyszínt kívánt biztosítani különböző szintű vállalati összejöveteleknek, ahol a közösségi programok keretében a résztvevők kikapcsolódásáról is gondoskodni kívánnak. Ennek érdekében vásárolták meg az ingatlant, ahol szaunát, kondicionáló termet és uszodát létesítettek. A meglévő helyiséget átalakította, könyvtárat rendeztek be és számítógépes hálózatot alakítottak ki, a későbbiekben kívánnak különböző sportlétesítményeket is létrehozni a teniszpálya és kiszolgáló épületek formájában. A felperes álláspontja szerint tévesen hivatkozott az adóhatóság a szabadidős sporttevékenység besorolásra, amely valóban tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül. A felperesi tevékenység ugyanis az egyéb pihenő, szórakoztató szolgáltatás, szabadidős és sportszolgáltatást nem nyújt. A felperes hangsúlyozta, hogy az üzletviteli tanácsadás szolgáltatási tevékenységi körén belül biztosítja a kifogásolt szolgáltatásokat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat. A felperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy tevékenysége egyetlen TEÁOR számmal nem fejezhető ki, a nyugati országokban úgynevezett "bázispont-effektus" elnevezéssel illetik. A speciális tevékenység elvégzéséhez a felperesi társaság két tulajdonosa és tagja az ügyvezető dr. L. László jogász és közgazdász diplomája mellett sportoktatói bizonyítványt szerzett, a másik tag felesége R. Ildikó, aki pszichológus. A bíróság személyesen hallgatta meg a felperes ügyvezetőjét, aki elmondta, hogy az úgynevezett "bázispont-effektus" tevékenységet végzik, amikor a vállalatok külső- és belső erőforrásainak jobb hasznosítása érdekében lehetőséget biztosítanak a dolgozóknak, üzleti partnereknek, kötetlen formában való kiscsoportos megbeszélésekre. Az ügyvezető észrevételezte, hogy az adóhatóság a helyszíni szemle során kizárólag a megépített egy irodahelyiséget tekintette meg, a többi helyiségben nem jártak, ezért a helyszíni jegyzőkönyvben foglalt házról szóló leírásukat nem tudja, mire alapították.
A bíróság a statisztikai besorolás érdekében megkereste a Központi Statisztikai Hivatalt. A KSH 2001. május 23-ai tájékoztatása szerint az SZJ szerinti besorolás attól függ, miért kapnak ellenértéket. A kiscsoportos foglalkozások esetén a foglalkozás jellegének megfelelő besorolást kell alkalmazni. Ezen túl tájékoztatást adott az egyes SZJ besorolási számokról a tevékenységek szerint.
A bíróság tanúként hallgatta meg az adóhatóság részéről a helyszíni szemlén résztvevő L. Rita előadót.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a megyei bíróság 23. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ismertette a per eldöntéséhez szükséges jogszabályokat, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontját, 48. § (1) bekezdését és 33. § (1) bekezdés a) és b) pontját. Továbbá az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdéséhez kapcsolt 2. számú melléklet 28. pontjában foglaltak szerint megállapította, hogy a tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtás a sport és szabadidős szolgáltatás (SZJ 194), kivéve a verseny és élsportot, a verseny és élsport lebonyolítását valamint uszoda és strandfürdő szolgáltatást.
A bíróság a perben eldöntendő kérdésnek azt tekintette, hogy a felperesi társaság által végeztetett építési munkák teljes egészében az általános forgalmi adóköteles szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódtak, és ennek következtében jogos volt-e az általános forgalmi adó levonása illetve visszaigénylése. A bíróság az építési iratok alapján megállapította, a felperes által létesített egyes helyiségek méreteit, valamint a beruházás időpontjában az adóhatósághoz bejelentett felperesi tevékenységi köröket. A bíróság leszögezte, hogy figyelemmel a KSH tájékoztatás iránymutatására is, hogy a perbeli időszakban az építési munkákkal összefüggésbe hozható szolgáltatási tevékenységért a felperes még nem kapott ellenértéket.
Elemezte az ítélet, hogy az üzletviteli tanácsadáshoz milyen tevékenységek kapcsolódnak, illetve a felperes bejelentett tevékenységi körei közül kiemelte a sportszolgáltatási tevékenységet, mely közül a szabadidő sport körébe tartozónak sorolta a testedzési forma (kondicionálást,) amelynek gyakorlásához kondicionáló teremre van szükség az ehhez tartozó kiszolgáló helyiségek (öltöző, tároló) az uszoda és strandfürdő szolgáltatás nyújtásához, amely nem tárgyi adómentes szolgáltatás. Megállapította, hogy a felperes által megvalósított kültéri fóliás medence méreteinél fogva nem alkalmas, mivel a medence 3,6 X 7,5 méter. E körülményeket mérlegelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az üzletviteli tanácsadás, mint szolgáltató tevékenység esetében az eredményesség elősegítése érdekében felmerülhet a kiscsoportos foglalkozások tartása iránti igény, ehhez a szolgáltatási tevékenységhez azonban nem feltétlenül szükséges a felperes által megvalósított beruházás. A kondi terem és a kiszolgáló helyiségei, tároló, öltőző, a tárgyi adómentes szabadidő sportszolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó beruházás. Megjegyezte a bíróság, hogy ehhez a tevékenységhez ma már a KSH tájékoztatása szerint az új SZJ besorolásban található "fizikai közérzetet javító szolgáltatások" jellegű besorolás kapcsolható.
A garázs a felperes adóalanyiságot eredményező szolgáltatási tevékenység gyakorlásához nem szükséges. Ezen túl elfogadta a bíróság azt az alperesi megállapítást is, hogy a kondicionáló terem a helyiségeivel szolgálhat magán célt is, így a részbeni nem adóalanyiságot eredményező felhasználás is kizárja az általános forgalmi adó visszaigénylésének a lehetőségét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet és az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy nem történt meg a tényállás tisztázása. Sem az adóhatóság, sem a bíróság nem vizsgálta, hogy az adott perbeli időszakban milyen tevékenységet végzett, pedig megtörtént a számlatömböknek a bekérése is, ugyanakkor az sem került tisztázásra, hogy milyen tevékenység folytatására kívánja felhasználni a beruházáskor létesített helyiségeket. Tehát nem a valós tevékenység után, hanem a bejelentett tevékenységi kör jogszabályi leírása alapján történt meg a döntéshozatal. A felperes hangsúlyozta hogy ma már számos irodaház, bank létesít a hivatali épülete mellé konditermet, uszodát, ezen létesítmények ma már funkcionálisan hozzátartoznak az irodaházhoz. A felperes hangsúlyozta, hogy a tényleges tevékenysége és a tevékenységi besorolás alapján is jogosult volt az általános forgalmi adó levonására.
Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 23. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli eljárásban nem volt vitás, hogy a felperes által Zs., D. u. 17. szám alatt vásárolt családi házban a építésügyi hatóság engedélyével különböző építési beruházásokat folytattak, az engedély alapján garázs, kondi terem, tároló, öltöző és fóliás medence készült. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy ezekkel a létesítményekkel kapcsolatos beruházási költségek általános forgalmi adótartalma a felperesi társaság vállalkozásával kapcsolatosak voltak-e, ehhez képest jogosult volt-e az általános forgalmi adótartalmat a felperes levonni, illetőleg visszaigényelni.
A bíróság ezen perbeli eldöntendő kérdés érdekében bizonyítási eljárást folytatott, és a rendelkezésre álló adóigazgatási eljárás során felmerült adatokkal együtt értékelte a bizonyítás eredményét.
A bíróság az egyes bizonyítékokat helyesen mérlegelte, ennek megfelelően helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélet megállapításaival a felperes által létesített egyes helyiségek jellegére illetőleg az ahhoz kapcsolódó tevékenységek besorolásával kapcsolatosan helyesen utalt a bíróság ítéletében az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) és b) pontjára. Ennek következtében helytálló volt az a megállapítás is, hogy a felperes által létesített helyiségek egyrészt nem szükségesek kifejezetten a felperes főtevékenységéhez az üzletviteli tanácsadáshoz, részben ezek a helyiségek, mint kondicionáló terem és a hozzá tartozó tároló és öl-tőző helyiség szolgálhatnak magán célt is. Ebből következően az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetősége kizárt. Ugyancsak helyes volt a megítélése a kültéri fóliás medencének is, amely méreténél fogva az uszoda és a strandfürdő szolgáltatás nyújtásához nem alkalmas. A garázs pedig nyilvánvaló nem szükséges az adóalanyiságot eredményező szolgáltatási tevékenység gyakorlásához.
Alaptalannak ítélte a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati eljárásban hivatkozott érvét, mely szerint az adóhatóság és a bíróság nem a valós tevékenysége, hanem a bejelentett tevékenységi kör jogszabályi leírása alapján minősítette a felperes tevékenységét és állapította meg az adólevonási jog gyakorlásának jogszerűtlenségét. A felperes a beruházásával kapcsolatosan felmerült általános forgalmi adó visszaigénylési jogával 1998. I. és II. negyedévében kívánt élni. Ezért kizárólag azt kellett eldönteni, hogy a visszaigénylési joggal való élés ebben az időszakban jogszerű volt-e, a törvény által megadott feltételek ezen időszakban fennálltak-e. A bíróság által megkeresett KSH 2001. május 23-án kelt tájékoztatása szerint is az SZJ szerinti besorolás attól függ, miért kap a szolgáltató ellenértéket. A perbeli időszakban a rendelkezésre álló adatok alapján azonban az építési munkákkal összefüggésbe hozható szolgáltatási tevékenységért a felperes még nem kapott ellenértéket. A felperes sem az adóigazgatási eljárásban, sem a perben nem hivatkozott, illetőleg nem bizonyított olyan tevékenységet, amely e megállapítással ellentétes lenne. A felperes a peres eljárás során becsatolt olyan számlákat, amelyek az általa végzett tevékenység jellegét igazolják, ezek a számlák valamennyi esetben a vizsgált időszak után keletkeztek, továbbá mindegyik tanácsadás tevékenység volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a jogerős ítéleti megállapítással, mely szerint jogszerű volt az alperes határozata a tekintetben is, hogy a társaság adóhatósághoz bejelentett tevékenységi köre, illetőleg a szolgáltatások jegyzéke tartalmi meghatározása alapján vizsgálta, hogy a beruházások mennyiben voltak szükségesek a felperesi tevékenységhez, illetőleg a tevékenység általános forgalmi adóköteles vagy tárgyi adómentes szolgáltatáshoz kapcsolódott-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem tudta megállapítani, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.161/2002.)