adozona.hu
AVI 2005.5.65
AVI 2005.5.65
Az esedékessé vált összeg megfizetésének követelésére vámügyben kizárólag határozati formában kerülhet sor (1995. évi C. tv. 146. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesi beavatkozó fuvarozó az általa szállított vámáruk tekintetében 1996. július 23-án, július 25-én és július 31-én vámáru továbbítási eljárást indítványozott a TIR igazolványok fedezete mellett. A vámhivatal rendeltetési helyként az 5. sz. vámhivatalt, bemutatási határidőként pedig július 26-át, július 28-át, illetve augusztus 2-át határozta meg. A vámáruk címzettje az F. Bt., feladója a D. ausztriai illetőségű cég volt valamennyi es...
AVI 2005.5.65 Az esedékessé vált összeg megfizetésének követelésére vámügyben kizárólag határozati formában kerülhet sor (1995. évi C. tv. 146. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesi beavatkozó fuvarozó az általa szállított vámáruk tekintetében 1996. július 23-án, július 25-én és július 31-én vámáru továbbítási eljárást indítványozott a TIR igazolványok fedezete mellett. A vámhivatal rendeltetési helyként az 5. sz. vámhivatalt, bemutatási határidőként pedig július 26-át, július 28-át, illetve augusztus 2-át határozta meg. A vámáruk címzettje az F. Bt., feladója a D. ausztriai illetőségű cég volt valamennyi esetben.Az elsőfokú vámhivatal az 1997. július 8. napján kelt határozataiban a felperesi beavatkozót kötelezte a továbbított vámáruk kapcsán vámteher megfizetésére. Határozatait azzal indokolta, hogy a továbbított vámárukkal kapcsolatban visszaértesítést nem kapott, nyomozása eredményre nem vezetett. A felperes az eljárás során a vámáruk kiléptetést, egyéb vámkezelést, illetve a vámáru bemutatásával kapcsolatosan vis maior helyzetet nem igazolt. Ezért a vámárut valamennyi esetben a fuvarozónak felróhatóan jogellenesen forgalomba hozottnak kell tekinteni.
A felperest az elsőfokú vámhivatal az 1998. július 21-én kelt határozataiban kötelezte a felperesi beavatkozóval szemben hozott határozatokkal megegyező összegű vámteher megfizetésére. Az alperes az 1999. április 12. napján hozott határozataiban a felperessel szemben hozott elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntéseit az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 56-57. §-ában, 125. § (2) bekezdés f) pontjában, a TIR Egyezmény 8. Cikk 1. pontjában foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a fuvarozó a bemutatási kötelezettségének igazoltan nem tett eleget. A felperes által megküldött okmányok annak ellenére, hogy azokon bélyegzőlenyomat és tételszám szerepel, nem igazolják a jogszabály által előírt bemutatási kötelezettség teljesítését. A felperes pedig a fuvarozóval együttesen és egyetemlegesen felelős a vámteher megfizetéséért.
A felperes keresetében a vele szemben hozott határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta azok jogalapját. Érvelése szerint a TIR igazolványokat "vámhivatali kirendeltségen, egyenruhás vámos a bélyegzőlenyomat alkalmazásával mentesítette". Kérte a fuvarozó kapcsán a beavatkozás megengedését. A felperes és a felperesi beavatkozó az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértésként kérte értékelni, hogy a fuvarozó részére a vámhatóság az elsőfokú határozatokat közvetlenül német nyelven, tértivevénnyel küldte meg, illetve, hogy a fuvarozó elsőfokú határozatok ellen bejelentett fellebbezését az alperesi határozatok kapcsán nem bírálta el. A felperes és a felperesi beavatkozó a perben lefolytatott bizonyítás eredményére figyelemmel is fenntartotta azt a jogi álláspontját, mely szerint nem zárható ki, hogy mindhárom TIR okmányra "hivatalos aktusként" került rá a pecsét, illetve, hogy a vámárukat a címzettek részére kiszolgáltatták, csak a nyilvántartásba vétel nem történt meg, illetve nem követhető nyomon, ezért a tényállás tisztázatlansága miatt a felperes felelősségét nem lehet megállapítani.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy határozatai jogszerűek. A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként igazoltnak kell tekinteni, hogy a TIR igazolványok jogszerű mentesítésére, a vámáruk bemutatására nem került sor. Az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási szabálysértést pedig nem követett el.
A megyei bíróság jogerős ítéletében mindhárom alperesi határozat ellen benyújtott keresetet elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy az árutovábbítás csak akkor fejeződik be, amikor a fuvarozó a továbbított vámárut a rendeltetési vámhivatalnak bemutatja, és a nemzetközi vámokmány mentesítésre kerül. A perbe becsatolt okmányszakértői véleményből kitűnően azonban a TIR okmányokon lévő mentesítések "egy eredendően eredeti, de tartalmában megváltoztatott bélyegzőtől származnak". Ezért a TIR okmányok jogilag nem tekinthetők mentesítettnek. A rendelkezésére álló bizonyítékok együttes értékelése alapján azt a következtetést vonta le, hogy a felperes, illetve a beavatkozó nem tudta bizonyítani a vámáruk nyilvántartásba vételét, vagy az országból történő kiléptetését. Ezért a felperesi beavatkozó fuvarozó a TIR szabálytalanságot mindhárom esetben elkövette. Az ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértés - a nem szabályszerű kézbesítésekkel - nem valósult meg. A felperes felelőssége a TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében a fuvarozóval együttes és egyetemleges. A 8. cikk 7. pontja sem állapít meg ún. sortartást, ezért érdemben nem vizsgálta meg, hogy az alperes miért nem hozott másodfokú határozatot a fuvarozó beadványai kapcsán. A felperes és felperesi beavatkozó bizonyítási indítványait pedig azzal az indokolással utasította el, hogy azok túlmutatnak a perben eldöntendő jogvitán. Olyan nyomozati cselekmények foganatosítását kívánnák meg, amelyek meghaladják egy közigazgatási perben lefolytatandó bizonyítás kereteit.
A jogerős ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát, fenntartva az abban is kifejtett jogi érvelésüket. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a TIR Egyezményben, így különösen a 8. cikk 7. pontjában, a Pp.</a> bizonyításra vonatkozó rendelkezéseiben foglaltaknak, és a fair eljárás elvének.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 22. sorszámú ítéletét és az alperes határozatait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
A TIR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében az egyesület nem vitásan együttesen és egyetemlegesen felelős a TIR eljárással kapcsolatban felmerült szabálytalanság miatti vámteherért. A TIR Egyezmény 8. cikkének 7. pontja azonban kimondja, hogy "amikor a cikk (1) bekezdésében említett összegek esedékessé válnak, az illetékes hatóságoknak azok megfizetését - a lehetőségekhez mérten - a közvetlenül felelős személytől (vagy személyektől) kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel". Az Egyezmény 36. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy "az egyezmény bármely rendelkezésének megsértéséért az elkövető annak az országnak a jogszabályai szerint felelős, amely országban a szabálysértést elkövették". Az előzőekben ismertetett szabályozásból az következik, amit egyébként az alperes a Legfelsőbb Bíróság által eddig megvizsgált ügyek tekintetében is általában gyakorlatként folytatott, hogy a közigazgatási szerv - TIR szabálytalanság esetén - először a közvetlenül felelős személlyel, a fuvarozóval szemben hoz határozatot. Ez csak akkor maradhat el, ha erre - a döntésből megismerhető okok miatt - nem volt lehetőség.
A magyar jogszabályok értelmében az esedékessé vált összeg megfizetésének követelésére a közvetlenül felelős személytől kizárólag határozati formában kerülhet sor. [1957. évi IV. törvény (Áe.) 42. § (1) bekezdése, Vtv. 146. §-a] A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézésére az Áe.</a> rendelkezései az irányadóak. (Vtv. 147. §) A közigazgatási eljárás pedig, ha az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, a másodfokú közigazgatási határozattal fejeződik be. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy a Vtv. 147. § (4) bekezdése szerint az elsőfokú határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A követelés határozati formában történő érvényesítése ugyanis - fellebbezés esetén - a másodfokú jogerős határozattal válik véglegessé.
E perben a felek által nem vitatott tényként a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kellett tekintenie a következőket:
A közigazgatási szerv elsőfokú határozatát nem a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodáshoz csatolt 6. sz. Jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően kézbesítette. (továbbiakban: Megállapodás, kihirdette az 1994. évi I. törvény) Ezért a kézbesítés nem tekinthető szabályszerűnek, eljárási jogszabálysértésnek minősül. Az alperes a fuvarozó által a határozatok ellen előterjesztett jogorvoslatokat nem bírálta el. Tette azt annak ellenére, hogy más, az e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyekben az ugyanilyen tárgyú és tartalmú beadványokat fellebbezésként értékelve másodfokú érdemi, bíróság által felülvizsgálható jogerős határozatokat hozott. A határozat ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmet pedig "elkésettség címén" elutasította, tehát ez esetben sem korrigálta a kézbesítés módjában megnyilvánuló eljárási szabálysértést.
Az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 57. § (1) és (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog tartalma az, hogy az érdemi, ügydöntő, a fél helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló határozatok tekintetében a más szervhez, magasabb fórumhoz való fordulás lehetősége biztosított legyen. Az előzőekben ismertetettekből következően a felperesi beavatkozó alapvető, Alkotmányban biztosított jogorvoslati jogát a közigazgatási eljárás során nem gyakorolhatta, ennél fogva nem volt biztosítva számára a bírói jogorvoslat lehetősége sem. A vele szemben hozott elsőfokú határozatok - annak ellenére, hogy azokról tudomással bírt - nem tekinthetők olyan közigazgatási aktusnak, amelyek megfelelnének a TIR Egyezmény 8. cikk 7. pontjában előírt kógens rendelkezésnek. Nem állapítható meg tehát az a feltétel, mely szerint a garanciavállaló egyesülettel szembeni határozathozatalt megelőzte volna a közvetlenül felelős személlyel szemben hozott döntés. Kiemeli továbbá a felülvizsgálati bíróság azt is, hogy az eljárási jogszabálysértés jellegére figyelemmel a bírósági eljárásban - a bírói felülvizsgálat korlátaira, terjedelmére tekintettel - nem orvosolható. A TIR Egyezmény szerinti feltétel megteremtésére, utólagos igazolására bírói eljárás keretében nem kerülhet sor. Ezért a jogerős ítéletet hozó bíróság - a jogszerűen megállapított tényállás alapján - téves jogi álláspontja folytán jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy a közigazgatási szervek eljárási szabálysértése nem értékelhető az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható és a perben felülvizsgálni kért határozatok hatályon kívül helyezésére már önmagában is alapot adó eljárási szabálysértésnek. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Kfv. I. 35.823/2001/4., Kfv. I. 36.063/ 2001/6., Kfv. I. 35.827/2001/5., Kfv. I. 35.934/2001/7.... sorszámú, a perbelivel azonos és hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben is korábban már ugyanilyen jogi álláspontot fejtett ki.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (2) bekezdése, a közigazgatási határozatokat pedig a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírja, hogy a határozatában foglalt jogértelmezés figyelembevételével az alperes a felperessel szemben kötelező határozatokat csak a TIR Egyezményben meghatározott feltételek megléte esetén hozhat. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.062/2001.)