adozona.hu
AVI 2005.5.64
AVI 2005.5.64
A jogerős ítélet csak olyan tény, illetve jogkérdés kapcsán támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az ezt megelőző eljárásnak is tárgya volt [Pp. 270. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), fogyasztási adó (továbbiakban: fa) és útalap adónemekben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott határozatok ellen a felperes bírói jogorvoslattal élt. A megyei bírság 13. számú és a 6. számú ítéleteiben az elsőfokú ítéleteket megváltoztatva az első és másodfokú adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytat...
AVI 2005.5.64 A jogerős ítélet csak olyan tény, illetve jogkérdés kapcsán támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az ezt megelőző eljárásnak is tárgya volt [Pp. 270. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1995. III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa), fogyasztási adó (továbbiakban: fa) és útalap adónemekben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott határozatok ellen a felperes bírói jogorvoslattal élt. A megyei bírság 13. számú és a 6. számú ítéleteiben az elsőfokú ítéleteket megváltoztatva az első és másodfokú adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.A megismételt eljárás eredményeként hozott új elsőfokú határozatot az alperes határozatában helybenhagyta. A felperest kötelezte a három adónemben összesen 31 658 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetnek, 9 596 000 Ft adóbírságnak, 4 259 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Nem fogadta el hitelesnek a felperes által bemutatott számlákat. A T. Bt. által kibocsátott számla tekintetében döntését arra alapította, hogy azon a vevő neve nem szerepel, ezért a felperes tekintetében az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételei nem állnak fenn. [1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdés 17/c. pontja] A további 7 023 000 Ft áfa adókülönbözetet ugyancsak a T. Bt. számlák kapcsán írta elő a felperes terhére az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében foglaltakra alapítottan. Határozatának indokolása szerint a számlakiállítóként szereplő gazdasági társaság a vizsgált időszakban tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett. A társaság képviselője a számla kibocsátását, a gazdasági esemény létrejöttét nem ismerte el, a Bt. nyilvántartásaiban a számlák szerinti gazdasági eseménynek nincs nyoma. A számlákat nem a Bt., hanem az arra jogosultsággal nem rendelkező személyek állították ki. Ez a szállítóként feltüntetett társaság nem szerezte be a számlák szerinti, összesen 586 300 liter gázolajat, annak származása ismeretlen. Ezért az alperes az 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Fa. tv.) 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felperest kötelezte a fogyasztási adónak és az 1992. évi XXX. törvény 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján az útalap hozzájárulásnak a megfizetésére is.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és döntése nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésében, 73. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A tényállást nem tisztázta, javára szóló tényeket nem tárt fel, a rendelkezésére álló adatokból téves következtetést vont le. Az új eljárást elrendelő jogerős ítéletekben foglaltaknak nem tett eleget. Bizonyítás foganatosítását kérte, hivatkozott a büntetőügyben hozott ítéletre. Kifejtette, hogy a számlák ténylegesen megtörtént gazdasági eseményhez kapcsolódnak. Sérelmezte, hogy az alperes nem engedélyezte a vevő nevének ráírásával a számla alaki hibájának kijavítását. Vitatta fogyasztási adó és útalap befizetési kötelezettségét is.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Azt állapította meg, hogy az alperes az új eljárásra kötelező jogerős ítéletben foglaltaknak eleget tett. Az abban előírt tanúmeghallgatásokat foganatosította a szökésben lévő, ezért nyilván meg nem hallgatható személyek kivételével. A tényállás tisztázása során az adózó javára szóló körülményeket azért "nem tudta feltárni, mert ilyenek nem voltak". A rendelkezésére álló adatokból, tényekből helyes ténybeli következtetést vont le. A peres eljárás során beszerzett iratok tartalma sem alapozza meg a felperes keresetét. Osztotta az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a perben vitatott számlák nem hiteles dokumentumok, a felperes által szolgáltatott iratok nem alkalmasak a gázolajmennyiség tényleges származási helyének megállapítására. Az volt a jogi álláspontja, hogy a T. Bt. 1995. III. negyedévben nem minősült adóalanynak, nem nyert bizonyítást a perben, hogy a bt. saját nevében gazdasági tevékenységet végzett volna, illetve, hogy a felperes a számlák ellenértékét a számlakiállítónak megfizette volna. A számlakibocsátóként feltüntetett Bt. részéről az adó áthárítására sem került sor. A Bt. ugyanis bevallást nem adott be, a költségvetésbe nem fizetett be. Utalt arra, hogyha a felperesnek az ismeretlen személyek részére történt áfa-kifizetés folytán kára keletkezett, akkor ennek megtérítését kérheti azon személyektől, akik részére az összeget kifizette. A felperes a számla alaki hiányainak megszüntetésére intézkedéseket nem tett, így alappal nem kifogásolhatja az erre vonatkozó adóhatósági megállapításokat. Megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű, az áfa-levonás jogszerűsége tekintetében pedig "az indítványozott tanú meghallgatása irreleváns".
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Fenntartotta keresetében előadottakat, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak megszegésére hivatkozott, sérelmezte tanúbizonyítási indítványainak elutasítását. Közokiratba foglalt okiratot csatolt annak igazolására, hogy a bt. vezetője a gázolaj-értékesítésben való közreműködésre két személy részére meghatalmazást adott. Vitatta az ítéletben a számlakibocsátó adóalanyiságára, gazdasági tevékenységére, adó-áthárítására, a gázolaj illegális forrásból való származására vonatkozóan tett megállapításokat. Kifejtette, hogy jóhiszemű, tőle elvárható magatartást tanúsított, az alperesnek nem tőle, hanem a számlakibocsátótól kellene követelnie az összeget. Nyilatkozata szerint a számla kijavítása nem az ő, hanem az adóhatóság hibájából hiúsult meg. Az alperes ellenkérelmének előterjesztése után 6., illetve 12. sorszám alatt újabb előkészítő iratokban fejtette ki jogi álláspontját.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 25. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálat a jogerős bírói döntés valamely jogkérdésben megmutatkozó hibájának orvoslására szolgáló kérelemhez kötött rendkívüli perorvoslat, amelynek igénybevételét a törvény feltételekhez köti. Felülvizsgálatot arra hivatkozással is lehet kérni, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő. Tényállás kapcsán azonban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. Felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek. Nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A jogerős ítélet csak olyan tény, illetve jogkérdés kapcsán támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az ezt megelőző eljárásnak is tárgya volt [Pp. 270. § (1) bekezdése]. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság jogi álláspontja valamely bizonyíték megítélése tekintetében nem azonos valamelyik félével. Ez ugyanis a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul. A kifejtettekből következően felülvizsgálati eljárásban a felperes által becsatolt új bizonyítékot (meghatalmazás), az ezzel kapcsolatos érvelést a felülvizsgálati bíróság nem vonhatta értékelési körébe éppúgy, mint a 6., illetve 12. sorszám alatti beadványban előadottakat. Ezeket ugyanis a felperes a közigazgatási, illetve elsőfokú bírósági eljárásban nem nyújtotta be. Iratellenességet a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt. A cég és jövedéki nyilvántartás adatai, a Pénzügyi Közlöny tartalma nem igazolja a perben vitatott számlák szerinti gazdasági eseményekben való tényleges részvételt, adó-áthárítást. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Utal azokra a körülményekre, amelyeket a bíróság a bizonyítékok érlegelésénél irányadónak vett, illetve azokra az okokra, amelyek miatt a felperes által felajánlott tanúbizonyítást mellőzte. Ennek indoka helytálló. Az adó-levonási jog az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 84. § (2) bekezdése alapján csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum alapján gyakorolható. A dokumentum, számla alaki hiánya, tartalmi hiányossága tanúvallomással nem pótolható. A perben a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte. Az elsőfokú bíróság iratszerűen és jogszerűen állapította meg, hogy a felperes nem tudott csatolni olyan dokumentumot, amely hitelt érdemlően igazolta volna, hogy a felperes a T. Bt.-től szerezte be az olajat, e társaság nevében folytatott gazdasági tevékenységet, és nevében a számlakiállításnál arra feljogosított személyek jártak volna el. Mivel a számla kapcsán az alaki és tartalmi hitelesség egyaránt szükséges az adólevonási jog gyakorlásához, az alaki hiba orvoslása önmagában a számla hitelességét nem teremti meg, ha a tartalmi hiteltelenség fennáll. A számlával kapcsolatos felperesi érvelés nem helytálló, a számla kibocsátását ugyanis a Bt. nem ismerte el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.135/2001.)