adozona.hu
AVI 2005.5.62
AVI 2005.5.62
A kedvezményes hiteligénylés nem az integrátor gazdálkodásához, működéséhez szükséges hitel, hanem az integráltak zavartalan mezőgazdasági termelését hivatott biztosítani (1990. évi XCI. tv. VI. fejezet).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. 1999. április 30-án olvadt be a felperesi kft.-be. Ezt követően a felperes folytatta jogutódként a termeltető-integrátori növénytermeltetési tevékenységet. A felperes a termelőknek áruhitelt nyújtott, amely azt jelentette, hogy a mezőgazdasági gazdálkodók a felperes árukészletéből hitelre vásároltak, meghatározott fizetési határidőre a termék árát és a szerződésben meghatározott mértékű kamatot fizettek.
A felperes bankhitelt vett fel, igénybe vett kamatt...
AVI 2005.5.62 A kedvezményes hiteligénylés nem az integrátor gazdálkodásához, működéséhez szükséges hitel, hanem az integráltak zavartalan mezőgazdasági termelését hivatott biztosítani (1990. évi XCI. tv. VI. fejezet).
A P. Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. 1999. április 30-án olvadt be a felperesi kft.-be. Ezt követően a felperes folytatta jogutódként a termeltető-integrátori növénytermeltetési tevékenységet. A felperes a termelőknek áruhitelt nyújtott, amely azt jelentette, hogy a mezőgazdasági gazdálkodók a felperes árukészletéből hitelre vásároltak, meghatározott fizetési határidőre a termék árát és a szerződésben meghatározott mértékű kamatot fizettek.A felperes bankhitelt vett fel, igénybe vett kamattámogatást, és ennek azt a részét adta tovább a termelőknek, melyet az áruhitelek kamattartama után számított ki. A felperes 1999. évre 2 517 000 Ft kamattámogatást igényelt és ebből 1 865 000 Ft-ot adott tovább a termelőknek. Az igénybe vett kamattámogatást egyéb bevételei között számolta el, mely összeget a tovább adott kamatösszeggel csökkentette.
Az adóhatóság vizsgálva a felperes tevékenységét, ez utóbbi eljárását ellentétesnek minősítette az agrárgazdasági célok 1999. költségvetési támogatásáról szóló 8/1999. (I. 20.) FVM rendelet 69. § 11/2. bekezdésével, tekintettel arra, hogy a felperes az igénybe vett támogatást a termelőknek nem teljes körűen adta tovább. Az ellenőrzési megállapítás következményeképpen a felperes terhére az elsőfokú adóhatóság 2001. március 26-án kelt határozatával - többek között - agrárfinanszírozási támogatásban 1999. évre 798 000 Ft adóhiányt, az adóhiány után 10%-os bírságot és késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget is megállapított.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2001. június 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében ezen agrártámogatás igénybevételével kapcsolatos adóhatósági megállapítást vitatta, e rendelkezések hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes álláspontja az volt, hogy az alperes helytelen jogszabály értelmezéssel állapított meg jogosulatlan támogatás igénybevételét, tekintettel arra, hogy ő mint integrátor az igénybe vett kamattámogatásokat a termelőkkel minden esetben elszámolta. A vevők a felvett hitel után a maximálisan adható kamattámogatást minden esetben megkapták. A felperes hangsúlyozta, hogy a termelők által felvett hitelek és az integrátor által felvett rövid lejáratú bankhitelek futamideje egymástól eltér, a termelők a szükségleteinek megfelelően igényelték az áruhiteleket és a ténylegesen felvett hitelek futamidejére kerültek elszámolásra a kamattámogatások. Ezt meghaladóan az integrátor kamattámogatás nyújtásra nem jogosult. Hiszen ebben az esetben a termelők olyan kamattámogatást vennének igénybe, amely a részükre nem járna, hiszen hitelt sem vettek fel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetének helyt adott és az alperes keresettel támadott határozati rendelkezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A bíróság ítéletében megállapította, nem volt vitás hogy a felperes integrátor, aki megfelelt a kamattámogatás igénybevétele feltételeinek. Az integrációs szerződésben került pontosan rögzítésre, hogy a termelők milyen áruhitelt igényelnek és az integrátor azt milyen feltételekkel biztosítja. A 8/1999. (I. 20.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 12. számú mellékletéből a bíróság álláspontja szerint nem vonható le az a következtetés, hogy a rövid lejáratú hitelek után igényelt teljes kamattámogatásra jogosultak lennének a vevők. A vevők kizárólag arra a kamattámogatásra voltak jogosultak, amilyen mértékben igénybe vették az áruhitelt, és amilyen időtartamra szólt ez. A bíróság szerint az integrátornak nem kizárólag szolgai módon azt a feladatot kell biztosítania, hogy az általa felvett hitelek kamattámogatását egy az egyben az integráltaknak tovább juttatja, hanem komplex feladatából adódóan az integráltak termelését kell biztosítania a hitelek felvétele folytán egy rugalmas rendszer keretében. Elfogadta a bíróság azt a felperesi álláspontot is, mely szerint az adóhatóság nem vizsgálhatta az integrátor és integrált közötti elszámolás módját. Erre a területileg illetékes földművelésügyi hivatal volt jogosult, amely a felperesnél az integráltakkal történő elszámolással kapcsolatban semmiféle hiányosságot nem állapított meg. A bíróság álláspontja szerint az alperes kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a Vhr. 69. § (1) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági tevékenység költségének fedezetére hitelintézettől igénybe vett, legfeljebb egy éves lejáratú hitel után igényelte az integrátor a kamattámogatást.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes ismételten hivatkozott a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre, és ennek alapján hangsúlyozta, hogy a felperes által sem vitatottan maradt nála a kamattámogatási különbözet. Így a felperes jogosulatlanul igényelte a kamattámogatást az áruhitelt meghaladó mértékben. Az adóhatóság nem állította, hogy akkor járt volna el jogszerűen a felperes, hogyha az áruhitelek nyújtása során az igénybe vett áruhitel mértékén felül is kamattámogatást adott volna át az integráltaknak, a jogszerű eljárás az lett volna, ha a felperes a nála maradt kamatkülönbözetet önellenőrzéssel korrigálta volna és visszajuttatta volna a költségvetésnek, vagy igazolta volna annak a másik cél szerinti felhasználását.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a felperes mint termeltető szervezet integrátor a termelőkkel termeltetési szerződést kötött és ehhez rövid lejáratú bankhitelt vett fel. A felperes a termelőknek a termeltetési szerződésben meghatározott összegű áruhitelt nyújtotta, és ezen áruhitel után felszámított kamatot úgy érvényesítette, hogy azt az igényelt támogatás tovább adásaként számolta el. Az áruhitelek alapján a termelőknek tovább adott kamattámogatás azonban kisebb összegű volt, mint az igénybe vett hitel után járó, a költségvetéstől igényelt kamattámogatás. Az adóhatóság ezt a különbözetet jogosulatlanul igénybe vettnek minősítette a 8/1999. (I. 20.) FVM rendelet 12. számú melléklete alapján, amely szerint az integrátor az igénybe vett támogatást és kedvezményeket az integráltnak tovább adja, illetve az elszámolás során azokat érvényesíti.
A Legfelsőbb Bíróság az adóhatóság ezen megállapításával egyetértett. Az 1999. évi agrárgazdasági célok megvalósítását elősegítő támogatások rendjét tartalmazó 8/1999. (I. 20.) FVM. rendeletből megállapítható volt, hogy az agrárfinanszírozási támogatáson belül a kamattámogatás célja a mezőgazdaság tevékenység költségeinek fedezetére hitelintézettől igénybe vett egy évnél rövidebb lejáratú hitelek kamat terheinek csökkentése. Ez a támogatás elsősorban a meghatározott tevékenységet folytató termelők és gazdák számára szólt, a jogszabályok azonban úgy rendelkeztek, hogy a termeltető, az integrátor szervezet számára is lehetőség van a kamattámogatások igénylésére azzal, hogy az igénybe vett támogatást és kedvezményeket az integrált részére tovább adja illetőleg az elszámolás során érvényesíti. Az integrátor tehát e rendszerben akként működik közre, hogy eljár a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók érdekében a hitelintézetek felé az egy évnél nem hosszabb lejáratú hitelek kérelme ügyében.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes határozatában foglalt azon megállapítással, miszerint ez a kedvezményes hiteligénylés nem a termeltető, az integrátor gazdálkodásához, működéséhez szükséges hitel, hanem kizárólag az integráltak zavartalan mezőgazdasági termelését hivatott biztosítani. Ebből következően nincsen lehetőség arra, hogy az integrátor a költségvetéstől kapott és megmaradt kamattámogatás összegét saját maga számára bevételként megtartsa. A felperes az eljárás során nem vitatta, hogy a termeltetési szerződések alapján igényelt banki hitelek után kapott támogatásoknál kevesebb összeget adott tovább az integráltak felé. Így a megmaradt kamattámogatás összege a jogszabály alapján jogosulatlan igénybe vett támogatásnak minősül, amelyet a felperes köteles megfizetni. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra ítéletében, hogy az integrátor komplex feladata közé tartozik az integráltak termelésének biztosítása a hitelek felvétele folytán. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az integrátor is e jogszabályok alapján részesülne kifejezetten az integráltak termelési tevékenységét segítő költségvetési juttatásból.
Helytelennek tartotta a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megállapítását az adóhatóság ellenőrzési jogosultságára vonatkozóan is. Az agrártámogatások igénybevételének általános feltételéül szóló 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 8. § (6) bekezdése, illetőleg 11. § (1) bekezdése, de a perbeli időre vonatkozó 8/1999. (I. 20.) FVM rendelet 69-75. § rendelkezései alapján is az adóhatóságon keresztül folyósított támogatás, mint az egy éven belüli lejáratú forgóeszköz-hitel kamattámogatása teljesítésének ellenőrzésére az adóhatóság jogosult az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) VI. fejezetében foglaltak szerint végzett ellenőrzés keretében.
Ezen ellenőrzés során állapította meg az alperes adóhatóság hogy a felperes által különböző forgóeszközökre felvett hitel kamattámogatásának nem teljes mértékét adta át az integráltaknak, a különbözetet pedig nem igazolta egyéb cél szerinti költségekkel. A felperesnél maradt támogatás jogosulatlan igénybe vett támogatásnak minősül, melynek visszafizetéséről az alperes határozattal rendelkezhetett. Az adóhatóság a bírság mértékénél értékelte méltánylandó körülményként a felperes számára adott félreérthető korábbi adóhatósági állásfoglalást.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.091/2002.)