adozona.hu
AVI 2005.5.60
AVI 2005.5.60
Az adóalany adókötelezettsége a vállalkozási tevékenység megkezdésének napján kezdődik (1991. évi LXXXVI. tv. 1. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesi társaságnál 1996-98. évekre vizsgálatot végzett, kivéve az 1996. évi IV. negyedévi általános forgalmi adót.
A V. Kft. 1993. szeptember 30-án alakult szétválással, majd utóbb egyesült a D. Kft.-vel 1996. július 1-jén és így jött létre a felperesi V. Részvénytársaság.
Az adóhatósági megállapítás 3. és 4. pontjában foglaltak képezték a jelen eljárás tárgyát. A 3. pont megállapította, hogy az 1996. július 1-jén megtörtént egyesülés után a Részvénytársaság mint jogutód ...
AVI 2005.5.60 Az adóalany adókötelezettsége a vállalkozási tevékenység megkezdésének napján kezdődik (1991. évi LXXXVI. tv. 1. §)
Az adóhatóság a felperesi társaságnál 1996-98. évekre vizsgálatot végzett, kivéve az 1996. évi IV. negyedévi általános forgalmi adót.A V. Kft. 1993. szeptember 30-án alakult szétválással, majd utóbb egyesült a D. Kft.-vel 1996. július 1-jén és így jött létre a felperesi V. Részvénytársaság.
Az adóhatósági megállapítás 3. és 4. pontjában foglaltak képezték a jelen eljárás tárgyát. A 3. pont megállapította, hogy az 1996. július 1-jén megtörtént egyesülés után a Részvénytársaság mint jogutód folytatta a tevékenységet. A V. Kft. tulajdonosai az egyesülés átalakulás során éltek azzal a lehetőséggel, mely szerint az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 335. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság a mérlegben kimutatott eszközeit (befektetett és forgóeszközeit) és kötelezettségeit átértékelheti. A nyitómérleg szerinti tárgyi eszközöket 1996. július 1-jén felértékelték. Az átértékelési különbség összesen 90 210 416 Ft volt 3 évre vonatkozóan. Az átértékelési különbözettel az átalakulást követően három egyenlő részletben kell az adóalapot korrigálni. A felperes az átalakulási különbözet 1/3-ával elmulasztotta megnövelni az 1996. évi adózás előtti eredményét, mely a korrekciós tételek nélkül negatív volt, ezzel megsértette az 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdés g) pontjában foglaltakat. Az adózó átalakulást követő első adóéve az 1996. július 1-jétől 1996. december 31-ig tartó időszak volt, így első ízben az adóbevallás készítésekor - melyet 1997. május 31-ig kellett benyújtani, - el kellett volna végezni a korrigálást. Ennek eredményeképpen a vizsgálat 30 070 000 Ft különbözetet állapított meg a felperes terhére.
4. A V. Kft. mint jogelőd együttműködési szerződést kötött 1996. május 6-án az Sz. Kft.-vel, mely szerint felperes jogelődje támogatja az Sz. Kft. által rendezett diplomata szüret és egyéb rendezvényeit. Ennek során a felperes biztosítja a szüret, a borkóstoló és a vendéglátás feltételeit, az Sz. Kft. pedig az egyebeket.
A felperes az 1996. szeptemberi diplomata szüret költségszámláit szeptemberben reprezentációs költségként számolta el, majd decemberben átkönyvelte reklámköltségnek. Az összeg 429 635 Ft plusz 70 365 Ft általános forgalmi adó volt. A vizsgálat megállapította, hogy az átkönyvelés jogsértő volt, a számlák alapján üzleti vendéglátás történt. A felperes eljárása ellentétes volt a Ta. törvény 4. § (3) bekezdés b) pontjával. A költséget valójában a 3. § 14. pontja szerint reprezentációs költségnek kellett tekinteni, ezzel a társasági adó alapját 436 000 Ft-tal megnövelték.
A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperest 2 716 000 Ft társasági adó, 242 000 Ft áfa, 1 183 000 Ft bírság és 2 820 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2001. április 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A 3. ponttal kapcsolatban a felperes nem vitatta, hogy a jogutód társaságnak a pozitív átértékelési különbözettel a társasági adóalapját meg kellett növelnie, kizárólag ennek időpontját vitatta. Álláspontja szerint ugyanis a jogszabály nyelvtani és logikai értelmezése alapján az átalakulás évét az átértékelési különbözet három évre történő elhatárolásánál figyelmen kívül kell hagyni. Ezért az átértékelési különbözettel első évként az 1997. évi adóalapját emelte meg.
A 4. ponttal kapcsolatban továbbra is az volt az álláspontja, hogy a szürettel kapcsolatban felmerült költségek reklám költségnek minősülnek. Az Sz. Kft.-vel létrejött együttműködési szerződés alapján a kifizetett összeg annak ellentételezése volt, hogy az Sz. Kft. a felperest és annak termékeit a meghívón a helyi üdvözlő táblán feltüntette és a diplomata szüretről készült filmen a felperesi kft. termékeit reklámozta. A felperes sérelmezte ezért a bírság kiszabását is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében lényegében mindkét pont tekintetében osztotta az alperesi álláspontot. Felhívta a vonatkozó perbeli időben hatályos 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ta. törvény) 3. § 23. pontját, 4. (3) bekezdés s) pontját, továbbá az 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 41/C., 41/D. pont, (7) bekezdés a) pontját, valamint 5. § (9) bekezdését. E jogszabályok értelmezése alapján helyesnek találta azt az alperesi álláspontot, hogy az újonnan létrejött gazdasági társaság 1996. július 1-jétől december 31-ig egy tört adóévet zárt és ennek alapján 1996. évre az átértékelési különbözet 1/3-ad részével meg kellett volna növelnie az 1996 adózás előtti eredményét.
A 4. ponttal kapcsolatban is az volt a jogerős ítélet álláspontja, hogy a Ta. törvény 3. § 14. pontja meghatározza a reprezentációs költség fogalmát. Ezt együtt értékelve az Sz. Kft. és a felperes között létrejött együttműködési szerződés tartalmával megállapította, hogy a felperes által kifizetett összeg nem tekinthető reklámköltségnek, hanem egyértelműen a reprezentációs költségek közé tartozik. A bírság mértékével kapcsolatban a bíróság ítéletében kifejtette, hogy az Art. 72. § (1) bekezdés szerint az adóbírság mértéke az adóhiány 50%-a, az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltánylást érdemlő körülményt a felperes nem jelölt meg, így az adóbírság további mérséklésére lehetőség nem volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes jelentett be felülvizsgálati kérelmet. Lényegében fenntartotta jogi álláspontját és kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felperes által megnevezett jogszabálysértéssel. Az adóhatóság és az eljáró elsőfokú bíróság határozatában illetőleg ítéletében helyesen hivatkozott az ott megjelölt jogszabályokra, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetés is.
A 3. ponttal kapcsolatosan a Ta. törvény értelmező rendelkezése 3. § 23.) pont egyértelműen definiálja, a törvény szerint mit kell érteni adóévnek. Ezek szerint a naptári év, vagy a naptári éven belüli időszak, amelyre az adókötelezettséget meg kell állapítani. A Ta. törvény 1. § (2) bekezdése szerint az adóalany adókötelezettsége a vállalkozási tevékenység megkezdésének napján kezdődik, és a vállalkozási tevékenység befejezése napjáig tart. Így az adózó átalakulása 1996. július 1-jét követő első adóévnek az éven belüli időszak az 1996. július 1-jétől 1996. december 31-ig terjedő időszak minősül. Erről az időszakról első ízben a felperesnek 1997. május 31-ig kellett társasági adóbevallást készítenie, így ebben az adóbevallásban kellett először szerepeltetnie az átértékelési különbözetet.
A 4. ponttal kapcsolatosan a felperes az 1996 szeptemberében lebonyolított diplomata szüret vendéglátásához kapcsolódó 429 635 Ft plusz áfa költségszámla elszámolásának minősítéséről kellett dönteni. A J. Vendéglő üzemeltetője 1996. szeptember 16-án kiállított számla megnevezése szerint is 500 000 Ft értékű étel és ital fogyasztásáról szólt. Az alperes és a jogerős ítélet által helyesen idézett Ta. törvény 3. § 14. pontja szerint reprezentációs költségnek minősül az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott természetbeni ellátás, üzleti ajándékozás, állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen, taggyűlésen, közgyűlésen felmerült költségek általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélküli része.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal, hogy a jogszabály pontosan és egyértelműen megállapítja, hogy az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital - melyről a perbeli számla szólt - reprezentációs költségnek minősül. Az Sz. Kft. és a felperes között létrejött együttműködési szerződés 1. pontja rendelkezik a diplomata szüret megrendezéséről. E megállapodás alapján a felperesnek kell gondoskodni a szüret, a vendéglátás és a borkóstoló feltételeiről. Ennek ellentételezéseként az a megállapodás, hogy a felperes feltünteti a meghívón és az üdvözlő táblán a felperest, a jogszabályi rendelkezés alapján a költségeket reklámköltségnek nem minősíti. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az alperes azon hivatkozásával, hogy a reklámtevékenység eszközei más jellegű, általában termékbemutatás, sajtótermékekben való hirdetés, egyéb szórólapkészítéssel valósítható meg, ezzel szemben az étel, ital szolgáltatása kifejezetten olyan üzleti vendéglátásnak minősül, amelyet ellenérték nélkül a későbbi üzletek hozamainak reményében nyújtott a felperes.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem állapította meg, ezért az ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.085/2002.)