adozona.hu
AVI 2005.5.58
AVI 2005.5.58
Nem gyakorolható jogszerűen az adólevonási jog, ha következtetni lehet arra, hogy a gazdasági esemény nem mehetett végbe (1992. évi LXXIV. tv. 32. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott határozatában az alperes - az elsőfokú határozatot helybenhagyva - a felperes terhére 8 730 000 Ft áfa-különbözetet állapított meg, amit pénzügyileg nem rendezendő jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 4 365 000 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes bevallásához képest terhére az eltérést azért állapít...
AVI 2005.5.58 Nem gyakorolható jogszerűen az adólevonási jog, ha következtetni lehet arra, hogy a gazdasági esemény nem mehetett végbe (1992. évi LXXIV. tv. 32. §).
Az adóhatóság a felperesnél 1995. III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott határozatában az alperes - az elsőfokú határozatot helybenhagyva - a felperes terhére 8 730 000 Ft áfa-különbözetet állapított meg, amit pénzügyileg nem rendezendő jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 4 365 000 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes bevallásához képest terhére az eltérést azért állapította meg, mivel nem fogadta el a D. Péter vállalkozó által 884 000 db, B30-as tégla értékesítéséről kibocsátott számlákat a visszaigénylés alapjául. A számlák áfa-tartalma 8 749 500 Ft volt. Az alperes a döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a számlák fiktívek, mögöttük nincs valós gazdasági esemény. A számlakibocsátó részéről nem került sor az adó áthárítására sem. Határozatában utalt arra, hogy a tényállás megállapításánál figyelemmel volt a számlakibocsátónál lefolytatott adóellenőrzésre, az ennek során tartott helyszíni szemlére, kirendelt szakértői vélemény adataira is. Nem fogadta el a felperes azon érvelését, mely szerint a számlakibocsátónak a vitatott számlák kapcsán 1995. IV. negyedévben keletkezett volna adóbevallási és adó-befizetési kötelezettsége.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy vele az alperes a szakvéleményt nem ismertette, az egyébként is a helyszín megtekintése nélkül készült. A számlakibocsátó magatartásáért nem felelős. A számlakibocsátónak csak 1995. IV. negyedévben keletkezett adóbevallási és befizetési kötelezettsége. Az adóhatóság megalapozatlanul állapította meg a számlák fiktív voltát.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a számlakibocsátónál lefolytatott ellenőrzés kapcsán készült szakértői véleményt az alperes az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdése alapján jogszerűen használta fel. Ez a felperes előtt ismert volt. Részére a betekintési jogot biztosították. D. Péter megfelelő termelőeszköz hiányában a felperes részére a számlák szerinti téglát nem értékesíthette. A valóságban nem mehetett végbe az a gazdasági esemény, amelyre a felperes az áfa-visszatérítését alapította. Az áfa áthárítására nem került sor, a számlakibocsátó 1995. III. negyedévre bevallást nem nyújtott be, adót nem fizetett be. Az alperessel egyezően azt állapította meg, hogy mivel a felperes 1995. III. negyedévben kívánta visszaigényelni a számlák áfa-tartalmát, a számlakibocsátó részéről is ebben az időszakban kellett fennállni bevallási és befizetési kötelezettségnek. Az áfa-levonási jog gyakorlásának feltétele az ellenérték megfizetése is. A felperesnek az októberi pénzügyi teljesítésre vonatkozó előadása is azt támasztja alá, hogy a gazdasági esemény megvalósulása esetén sem kerülhetett volna sor a III. negyedévben az áfa visszaigénylésére. Az alperes a határozat meghozatala során jogszerűen járt el, a felperes D. Péter által kibocsátott számlák után 1995. III. negyedévre nem gyakorolhatta az áfa-levonási jogot.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint az ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, mivel a számlakibocsátó magatartása a felperes adólevonási jogosultsága szempontjából "irreleváns körülmény". Hivatkozott arra is, hogy a szakértői vélemény sem bizonyítja azt, hogy a számlakibocsátó nem volt képes a számlák szerinti téglamennyiség előállítására.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
A fellebbezésben előadottakra figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja esetében. E törvényi szabályozásból, valamint az Sztv. 84. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésekből következően az adólevonási jog jogszerűen csak az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum, számla alapján gyakorolható. A perben vitatott számlák tartalmilag hiteltelen voltát az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg. Ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A rendelkezésre álló bizonyítékokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességében is helytállóan értékelte. Indokolási kötelezettségének is teljes körűen eleget tett. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy a peres eljárás a számlakibocsátóval szemben folyamatban lévő per jogerős elbírálásáig felfüggesztésre került. A számlakibocsátóval szemben hozott alperesi határozat jogszerű voltát a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság Kf. I. 35.679/2001/5. számú ítéletével helybenhagyott 4. K.30.679/1999/19. sorszámú ítélet már jogerősen megállapította. A jogerős ítéletben rögzített tényállásból pedig okszerűtlenül következik az, hogy a számlakibocsátó megfelelő termelőeszköz hiányában a felperes részére a számlák szerinti mennyiségű téglát nem értékesíthette. A valóságban tehát a számlák szerinti gazdasági esemény nem mehetett végbe. A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva a perben bizonyítást sem ajánlott fel az alperesi határozattal ellentétes tények igazolására vonatkozóan. Ha az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, azaz a tartalmilag is hiteles számla nem áll rendelkezésre, akkor e jog nem gyakorolható. A perben a bíróságnak nem a számlakibocsátóval szemben hozott határozatot kellett megvizsgálnia. Ezért a felperesnek a számlakibocsátó felelősségével kapcsolatos érvelését az előzőekben ismertetett kógens jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nem értékelhette a felperes javára. (Legf. Bír. Kf. I. 36.088/2001.)