adozona.hu
AVI 2005.5.56
AVI 2005.5.56
Amennyiben a számlakibocsátó társaság jogilag nem jött létre, adóalanynak nem minősülhet (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995 decemberében számítógép alkatrészeket vásárolt a D. Kft.-től 9 531 800 Ft értékben, ami után 2 382 950 Ft előzetesen felszámított általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) levonásba helyezett.
Az adóhatóság a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el 1994. augusztustól 1996. december közötti időszakra vonatkozóan. Az alperes határozatában az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatot megváltoztatta. Kötelezte a felperest áfa adókülönbözet...
AVI 2005.5.56 Amennyiben a számlakibocsátó társaság jogilag nem jött létre, adóalanynak nem minősülhet (1992. évi LXXIV. tv. 4. §)
A felperes 1995 decemberében számítógép alkatrészeket vásárolt a D. Kft.-től 9 531 800 Ft értékben, ami után 2 382 950 Ft előzetesen felszámított általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) levonásba helyezett.Az adóhatóság a felperesnél költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el 1994. augusztustól 1996. december közötti időszakra vonatkozóan. Az alperes határozatában az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatot megváltoztatta. Kötelezte a felperest áfa adókülönbözet címén 2 383 000 Ft-nak, társasági adókülönbözet címén 29 000 Ft-nak és 1 206 000 Ft adóbírságnak, 2 101 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Határozatában helybenhagyta az elsőfokú határozat 3. pontjába foglalt azon döntést, amely a felperes terhére 1995. december hónapra vonatkozóan 2 393 000 Ft áfa-különbözetet állapított meg. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. E körben határozatát azzal indokolta, hogy a D. Kft. nem tekinthető adóalanynak, mivel a cégbejegyzés iránti kérelmének helyt adó végzést a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. A Fővárosi Bíróság ezt 1995. november 23-án a cégnyilvántartáson átvezette, így a számlák nem hitelesek.
A felperes keresetében az elsőfokú határozat 3. pontjával kapcsolatos döntés felülvizsgálatát, e körben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Vitatta a döntés jogalapját. Azzal érvelt, hogy a D. Kft. cégnyilvántartásból való törlése a Cégközlönyben csupán 1996. január 25-én jelent meg. Hivatkozott arra is, hogy nincs olyan jogszabály, amely előírná a vevő részére, hogy az eladó státuszát vizsgálnia kell. A számlák hitelesek, a számlák szerinti gazdasági esemény a valóságban is végbe ment, ezért levonási jogát jogszerűen gyakorolta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Cgf. VII. 32.078/1994/2. számú, 1995. szeptember 13-án kelt jogerős végzésében a Fővárosi Bíróságnak, mint Cégbíróságnak a D. Kft. cégbejegyzését elrendelő végzését hatályon kívül helyezte, és a cégbejegyzési eljárást megszüntette. A Fővárosi Bíróság e végzés alapján az 1995. november 23-án kelt végzésében, 1992. október 16-i hatállyal, elrendelte a kft. cégjegyzékből való törlését. Az volt a jogi álláspontja, hogy erre figyelemmel a társaság nem jött létre, ezért adóalanyisággal sem rendelkezik. Nem adóalany az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerinti hiteles számlát sem tud kibocsátani. Az ilyen számla az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében előírtaknak nem felel meg, nem megbízható bizonylat. Nem adóalany által történő áfa áthárítása kizárt. A D. Kft. 1995. december hónapra adóbevallást sem nyújtott be, ezért az alperes törvényesen állapította meg, hogy nem adóalany által kibocsátott számlára adó-visszaigénylési jogot alapítani nem lehet. A felperes olyan kivételes méltánylást érdemlő tényt vagy körülményt a perben nem tárt fel, amelyet az alperes ne ismert és ne értékelt volna döntésének meghozatalakor az adóbírság megállapításánál, ezért döntése nem volt jogszabálysértő.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem tisztázta, mivel a cégbírósági iratokat nem szerezte be eredetben. Ezért helytelen ténybeli és jogkövetkeztetésre jutott. Kifejtette, hogy a 2. számú végzés megítélése szerint jogszabálysértő, mivel az 1995. november 23-i Cégjegyzékből való törlést tartalmazó végzést a D. Kft. jogi képviselője is csak 1996. január 22-én vette át, így a termékértékesítő kft. és a felperes sem értesülhetett 1995 decemberében a Legfelsőbb Bíróság és a Fővárosi Cégbíróság döntéseiről. Álláspontja szerint tévesen került a Cégközlönybe az, hogy a törlés 1995. november 23-án került sor, kérte a cégiratok beszerzésérét.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyja helyben.
A fellebbezésben előadottakra figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni:
A Legfelsőbb Bíróság a felperes bizonyítási indítványának nem adott helyt, mert az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges adatok, okiratok rendelkezésre állnak. Rámutat egyben arra, hogy e perben nem tehető vitássá
a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság által hozott jogerős végzések jogszerűsége. Közokiratokkal igazolt, felperes által nem vitatott és nem is vitatható tény az az, hogy a Legfelsőbb Bíróság az 1995. szeptember 13-án kelt jogerős végzésében a D. Kft. cégbejegyzését elrendelő végzést a jogerőt megállapító végzésre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a cégbejegyzési eljárást megszüntette. A Fővárosi Bíróság pedig az 1995. november 23-án kelt végzésében elrendelte e cég Cégjegyzékből történő törlését 1992. október 16-i hatállyal. A számlakibocsátó társaság tehát jogilag nem jött létre, ezért a vitatott számlák kiállításának időpontjában az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése szerinti adóalanynak nem minősül, így az általa kibocsátott számlák sem minősülnek az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja, illetve 35. § (1) bekezdése szerinti olyan hiteles dokumentumnak, ami alapján a felperes jogszerűen gyakorolhatta volna adólevonási jogát. Az ismertetettekből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat okszerűen és helyesen mérlegelve állapította meg a tényállást. A tényállásból helyes ténybeli és jogkövetkeztetésre jutott. Az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot a másodfokú bíróság teljes körűen osztja. (Legf. Bír. Kf. I. 35.987/2001.)