adozona.hu
AVI 2005.4.50
AVI 2005.4.50
Az Itv. 26. § (9) bekezdésében írt nyilatkozat megtételére az illeték kiszabásáról szóló határozat jogerőre emelkedésig van lehetőség [1990. évi XCIII. tv. 26. § (9) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. november 9-én 5 700 000 Ft vételárért lakásingatlant vásárolt. Az adásvételi szerződéshez csatolta az előírt APEH adatlapot, amelyen úgy nyilatkozott, hogy a 35. életévét be nem töltött magánszemély első lakásvásárlásához kapcsolódó illetékkedvezmény feltételei fennállnak.
Az elsőfokú illetékhatóság 2001. január 17-én kelt fizetési meghagyásával a bejelentett forgalmi érték elfogadásával és a felperes nyilatkozatának figyelembevételével 142 000 Ft visszterhes vagyonátruházás...
AVI 2005.4.50 Az Itv. 26. § (9) bekezdésében írt nyilatkozat megtételére az illeték kiszabásáról szóló határozat jogerőre emelkedésig van lehetőség [1990. évi XCIII. tv. 26. § (9) bek.].
A felperes 2000. november 9-én 5 700 000 Ft vételárért lakásingatlant vásárolt. Az adásvételi szerződéshez csatolta az előírt APEH adatlapot, amelyen úgy nyilatkozott, hogy a 35. életévét be nem töltött magánszemély első lakásvásárlásához kapcsolódó illetékkedvezmény feltételei fennállnak.Az elsőfokú illetékhatóság 2001. január 17-én kelt fizetési meghagyásával a bejelentett forgalmi érték elfogadásával és a felperes nyilatkozatának figyelembevételével 142 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki a felperes terhére. A fizetési meghagyás 2001. február 14-én jogerőre emelkedett.
A felperes 2001. február 26-án beadványt nyújtott be az elsőfokú illetékhatósághoz, amelyben előadta, hogy tévesen nyilatkozott, mert korábban öröklés útján már szerzett lakástulajdont, így nem jogosult a 35. életéven aluliak illetékkedvezményére. Ugyanakkor kérte, hogy két ingatlan illetékkülönbözete, mint illetékkedvezmény alapján állapítsák meg az általa fizetendő illeték mértékét.
Az elsőfokú illetékhatóság határozatával az igazolási kérelmet elutasította, de korábbi fizetési meghagyását módosította és a felperes terhére előírt 144 000 Ft illetéket 14 000 Ft-ra mérsékelte, ugyanakkor 120 000 Ft előírását rendelte el az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 87. § (3) bekezdésére hivatkozással.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az illetékhivatal fizetési meghagyását helybenhagyta.
A felperes keresetében az 120 000 Ft utólagos illeték előírását elrendelő határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és az elsőfokú illetékhatóság által helyesbítés címén előírt 120 000 Ft törlését rendelte el. Az ítélet indokolása szerint az Itv. 87. § (3) bekezdésének alkalmazása körében azt kell eldönteni, hogy megtörtént-e a felperes esetében a kedvezmény igénybevétele.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett, az előírt illeték-kötelezettség esedékessé vált, ugyanakkor a pótlékmentes befizetési időn belül a felperes bejelentette, hogy a kedvezményre nem jogosult, és az előírt illeték befizetését is mellőzte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az igénybevétel a szó mindennapi értelmében valamely tevékenység végzését valamely jogi lehetőség kihasználását jelenti, tehát mindenképpen a lehetőségen túl további magatartási elemet feltételez. A jogerős fizetési meghagyás azonban csak lehetőséget biztosított arra, hogy a felperes megfizesse az illetéket, tehát azt ténylegesen igénybe is vegye. Ha azonban csupán a lehetőség áll fenn, a biztosított illeték-kedvezmény igénybevétele nem történt meg, így jogosulatlan igénybevétel sem állapítható meg a felperes terhére ezért az Itv. 87. § (3) bekezdésében meghatározott szankciók sem alkalmazhatók.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
Előadta, hogy ugyan az APEH adatlapon valóban lakásvásárlás kifejezés szerepel, az Itv. 26. § (6) bekezdése azonban kimondja, hogy a kedvezmény az első lakástulajdonát megszerzőnek jár. A jogszabály nem ismerése annak alkalmazása alól nem ad mentesítést, ezért az illetékhivatal jogszerűen járt el, amikor a kedvezmény jogosulatlan igénybevétele miatt annak háromszorosát írta elő az Itv. 87. § (3) bekezdése alapján a felperes terhére. Hangsúlyozta, hogy a fizetési meghagyás 2001. február 14-én jogerőre emelkedett, a fizetési kötelezettség ezt követő napon esedékessé vált, ezért a kedvezményt a felperes részéről igénybe vettnek kell tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet a tényállás helyes megállapításából helytelen jogi következtetésre jutott. Az Itv. 26. § (9) bekezdése utolsó mondata szerint a feltételek fennállásáról a szerző félnek a vagyonszerzés illeték kiszabása bejelentésekor írásban kell nyilatkoznia. Minthogy e határidő elmulasztásához az Itv. semmilyen konkrét jogkövetkezményt nem fűz, a következetes bírói gyakorlat szerint a nyilatkozat megtételére (és értelemszerűen annak módosítására vagy visszavonására) az illeték kiszabásáról szóló határozat jogerőre emelkedéséig van lehetőség. Miután az Itv. 26. § (6) bekezdése és (9) bekezdése a kedvezmény igénybevételét kizárólag a szerző fél nyilatkozatára alapítja, a kedvezmény jogosulatlan igénybevétele esetén az illetékhivatalnak az illetékkülönbözet háromszorosát kell előírnia. [Itv. 87. § (3) bekezdése]
A fentiekből következően az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett amikor úgy ítélte meg, hogy a felperesi kedvezményre vonatkozó nyilatkozat megtételével és az annak alapján kedvezmény figyelembevételével történő illetékfizetési kötelezettség jogerős megállapításával a kedvezmény jogosulatlan igénybevétele nem valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az Itv. 78. § (4) bekezdésében meghatározott késedelmi pótlékmentes illetékelőleg fizetésre nyitva álló 15 napos határidő a kedvezmény igénybevételének tényével nem hozható összefüggésbe.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felperes terhére előírt illeték az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCIII. tv. 82. § (5) bekezdése alapján mérsékelhető, illetve elengedhető. A felperes önkéntes bejelentése, illetve az APEH adatlap hiányos megfogalmazása folytán a szerzés körülményei ugyanis az Art. 82. § (5) bekezdésében foglaltak alkalmazását indokolják.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.155/2002.)