adozona.hu
AVI 2005.4.48
AVI 2005.4.48
A bírói felülvizsgálat tárgya az adóhatóságnak az ügy érdemében hozott, határozatban foglalt döntése, melynek jogszerűségét a bíróság nem állapíthatja meg határozatba nem foglalt okból (Pp. 339. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1994. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben (továbbiakban: szja) ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes határozatában helybenhagyta. A felperes terhére 13 177 155 Ft szja adókülönbözetet állapított meg, amelyből 13 169 815 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiánynak, 6 584 907 Ft adóbírságnak, 19 199 474 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Döntését az 1991. évi XC. törvény (továbbiakb...
AVI 2005.4.48 A bírói felülvizsgálat tárgya az adóhatóságnak az ügy érdemében hozott, határozatban foglalt döntése, melynek jogszerűségét a bíróság nem állapíthatja meg határozatba nem foglalt okból (Pp. 339. §).
Az adóhatóság a felperesnél 1994. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben (továbbiakban: szja) ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes határozatában helybenhagyta. A felperes terhére 13 177 155 Ft szja adókülönbözetet állapított meg, amelyből 13 169 815 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiánynak, 6 584 907 Ft adóbírságnak, 19 199 474 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. Döntését az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 12. § (1) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatának tényállása szerint a felperesnek és házastársának a tulajdonát képezte 47/110-ed, illetve 4/110-ed részben a tulajdoni lapon nyilvántartott ingatlan. Ezt a felperes és házastársa 1994. január 2-án kelt szerződéssel 36 000 000 Ft-ért bérbe adta az Á. Bt. részére. A bérleti díj két részletben, 1994. december 1-jén és december 2-án került kiegyenlítésre. A felperesre a 36 000 000 Ft-ból tulajdoni hányada arányában 33 176 470 Ft bevétel esett, amelynek 90%-a, 29 858 823 Ft a felperes 1994. évi egyéb önálló tevékenységből származó jövedelme. Az alperesnek az volt a határozatban rögzített jogi álláspontja, hogy a felperes a szerződéssel nem vagyoni értékű jogot értékesített, hanem határozott idejű bérleti szerződést kötött, ami alapján adóköteles jövedelme keletkezett.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget, nem vizsgálta meg a szerződő felek valós szerződési akaratát. A szerződést tévesen minősítette bérleti szerződésnek, mivel az bérleti jog értékesítéséről szól. A bérleti jog, mint vagyoni értékű jog eladásából pedig adóköteles jövedelme nem származott. A jogszabály megengedi a bérleti jog megszerzésére fordított kiadás elszámolását is az ilyen jellegű jövedelem adóztatásánál.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság felhívta a feleket, hogy írásban fejtsék ki "álláspontjukat elméleti szinten, jelen peres eljárástól teljes mértékben el vonatkoztatva a bérleti jog alapítására vonatkozóan", illetve abban a kérdésben, hogy "az Á. Bt. eszköznyilvántartása mennyiben van hatással a felperes vagyonfizetési kötelezettségére". Ennek a felek előkészítő iratok benyújtásával tettek eleget a keresetben és határozatban megjelölt jogi álláspontjuk fenntartása mellett.
Az elsőfokú bíróság a perben eldöntendő kérdésnek a következőket tekintette:
"Az Szja. tv. alkalmazása során a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlete benne foglaltatik-e az Szja. tv. 3. § 8. pontja szerinti vagyoni értékű jogok körébe. Mennyiben mutatkozik ellentmondás az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) és az Szja. tv. szabályozásánál a bérleti jogra nézve (1. pont)". "A felperes és házastársa, valamint az Á. Bt. között 1994. január 2-án vagyoni értékű jog, illetve bérleti jog átruházására vagy bérleti szerződés megkötésére került-e sor. Ehhez képest a megszerzett jövedelemmel szemben milyen költség-elszámolási lehetősége volt a felperesnek (2. pont)".
Az első kérdést akként válaszolta meg, hogy az Szja. tv. nem ismeri el vagyoni értékű jogok körébe tartozóként a nem lakás céljára szolgáló bérletet. "Az eltérő Szja. tv.-beli státuszból, de azonos elszámolásból eredően nincs ellentmondás a között, hogy mind a vagyoni értékű jogokat, mind a nem vagyoni értékű jogot megtestesítő nem lakás céljára szolgáló helyiséghez kapcsolódó bérleti jogot az Sztv. 1. sz. mellékletének megfelelően az eszközök között, az immateriális javak körében tartsák nyilván, és utána értékcsökkenést számoljanak el". A második kérdés kapcsán az volt a jogi álláspontja, hogy "a bérleti jog értékesítését... meg kell előznie a bérleti jog keletkezésének, ami viszont csak bérleti szerződésből eredhet. Az Á. Bt. - felperesi hozzájárulás esetén - már bérleti jogot értékesíthet, de ezt meg kellett előznie egy olyan szerződésnek, amelyből az Á. Bt. eredeztetheti bérleti jogát. Ez az alapszerződés a felperes és házastársa, mint tulajdonosok, valamint az Á. Bt., mint bérlő közötti bérleti szerződés volt". A bérleti szerződésből származó bérleti díjjal szembeni költség-elszámolásra, vagy tételes, vagy átalány elszámolás formájában kerülhet sor. A tételes elszámolás körébe nem vonható be a bérlet tárgyának megszerzésére fordított összeg. Egyéb tételes költségeket a felperes pedig nem vezetett be, így a bérleti díjként megszerzett jövedelemmel szemben csak az átalány költség-elszámolási módozat volt alkalmazható. A kifejtettekből következően pedig azt állapította meg, hogy az alperes eljárása során jogszerűen járt el. Ezért a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Azzal érvelt, hogy "a bíróság eljárása során a közigazgatási iratokat, a peres felek nyilatkozatait nem megfelelően vizsgálta meg, az iratok rendelkezéseit figyelmen kívül hagyta". Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy bérleti jogot értékesített, ennek megfelelően adózását a jogszabályi előírásoknak megfelelően eszközölte. Vitatta azt az elsőfokú ítéleti álláspontot is, mely szerint a bérleti jog értékesítését meg kell előznie a bérleti jog keletkezésének, ami viszonyt csak bérleti szerződésből eredhet. Hangsúlyozta, hogy a bíróságnak, megítélése szerínti "az ítélet indokolásában feltett két kérdéssel történő válaszadáson túl, részletesen kellett volna foglalkoznia a közigazgatási iratok között fellelhető" bizonyítékokkal, okiratokkal.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes másodlagos felülvizsgálati kérelme alapos az alábbiak miatt:
Közigazgatási perekben - amennyiben a Pp. XX. fejezetének speciális szabályai eltérően nem rendelkeznek - az I-XIV. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni. A Pp. 4. §-a szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A döntés a Pp. 215. § szerinti rendelkezés értelmében nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen. A Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában a kereseti kérelemhez kötöttség közigazgatási perben is érvényesülő jogelv, a bíróságnak ebből következően a felperes által keresetben megjelölt jogszabálysértés körében kell vizsgálódnia. Ha a határozatot más tekintetben találja jogszabálysértőnek, erre nem alapíthatja döntését. Az Art. 86. § (1) bekezdése, az Áe. 72. § (1) bekezdése, a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésből következően pedig a bírói felülvizsgálat tárgya az alperesnek az ügy érdemében hozott, határozatba foglalt döntése, melynek jogszerűségét a bíróság nem állapíthatja meg határozatba nem foglalt okból, abban meg nem jelölt törvényhelyekre alapítottan, olyan érvek rögzítésével, amelyek közigazgatási eljárásnak a kereseti kérelemnek, illetve ellenkérelemnek nem voltak tárgyai. Az alperes a perben vitatott szerződést az Art. 1. § (7) bekezdése alapján határozatában kifejtett indokokra figyelemmel minősítette bérleti szerződésnek, és nem azon okokból, amelyeket a jogerős ítélet 1. és 2. kérdéskörben adott válaszaiban rögzít. A felperes a kerestében az alperes szerződés minősítését vitatta. Kifejezetten arra hivatkozott, hogy az alperes nem a felek szerződési akaratának megfelelően értékelte a megállapodást. Az elsőfokú bíróságnak ezért az előbb említett keretek között kellett volna döntését meghoznia. Ítélete azonban nem felel meg a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felek közötti jogvitát ugyanis nem a kereseti kérelem, ellenkérelem keretei között, alperesi határozatba foglalt döntés alapulvételével végezte el. A feleket is a "peres eljárásról teljes mértékben elvonatkoztatva" hívta fel előkészítő iratok előterjesztésére. A felperes alappal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a feltett kérdések megválaszolásán kívül a felek közötti jogvitát a szerződés minősítése tekintetében érdemben nem döntötte el a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között. Ennél fogva a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Legfelsőbb Bíróság végzésében kifejtettekre figyelemmel a Pp. 213. §-ában, 215. §-ában foglaltaknak megfelelően kell döntenie abban a kérdésben, hogy a felperes által vitatott körben az alperes határozata jogszerű-e vagy sem. A perben vitatott szerződést az alperes jogszerűen minősítette-e bérleti szerződésnek, vagy sem. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.956/2001.)