adozona.hu
AVI 2005.4.44
AVI 2005.4.44
Adóügyben a kamatfizetési igény adójogi jogviszonyból fakadó követelés, melynek elbírálására nem a Ptk., hanem az Art. rendelkezései irányadóak [1990. évi XCI. tv. 67. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. december 17-én önellenőrzést nyújtott be az elsőfokú adóhatósághoz, ebben helyesbítette az 1995. évi társasági adóját, és kérte az 1996. évi havonta kétszer esedékes adóelőleg összegek módosítását. Az adóelőleg módosítása iránt az adóhatóság 1997. április 11. napján intézkedett határozatában. a felperesnek az önrevízió eredményeként túlfizetése keletkezett.
A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóságnak a túlfizetés kiutalására hivatalból kellett volna intéz...
AVI 2005.4.44 Adóügyben a kamatfizetési igény adójogi jogviszonyból fakadó követelés, melynek elbírálására nem a Ptk., hanem az Art. rendelkezései irányadóak [1990. évi XCI. tv. 67. § (1) bek.].
A felperes 1996. december 17-én önellenőrzést nyújtott be az elsőfokú adóhatósághoz, ebben helyesbítette az 1995. évi társasági adóját, és kérte az 1996. évi havonta kétszer esedékes adóelőleg összegek módosítását. Az adóelőleg módosítása iránt az adóhatóság 1997. április 11. napján intézkedett határozatában. a felperesnek az önrevízió eredményeként túlfizetése keletkezett.A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az adóhatóságnak a túlfizetés kiutalására hivatalból kellett volna intézkednie. Ennek elmulasztása miatt őt 15 024 398 Ft késedelmi kamat illeti meg. Kérte ennek kiutalását. E kérelmét a másodfokú adóhatóság határozattal elutasította. A felperes keresete folytán eljárt megyei bíróság a 3. sorszámú jogerős ítéletében a határozatot hatályon kívül helyezte, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek meg kell állapítani, hogy 1997. január 17-től április 11. napjáig milyen összegű adóelőleg túlfizetése volt a felperesnek. Ezután az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 27. § (4) bekezdése alapján eljárva jegybanki alapkamat kétszeresével kell kimunkálni a kamatot. A késedelmi kamat után fizetendő kamat mértékének megállapításánál az Art. 67. § (2) bekezdése alapján kell eljárni figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.777/1998. számú határozatában foglaltakra.
Az új eljárás során az alperes 47. számú határozatával módosított 68. számú határozatában a felperes kérelmének részben és akként adott helyt, hogy az adó-folyószámláján a 138-as adónemben javára 1997. január 17-től 1997. április 11-ig terjedő időre 3 219 000 Ft késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat jóváírását és az adózó bankszámlájára való kiutalását rendelte el. Rögzítette azt is, hogy a késedelmi kiutalásának jogszabályi akadálya nincs. Határozatának tényállása szerint 1997. január 17. és április 11. közötti időszakra 6 előlegfizetési esedékességi időpont esik, a legkorábbi január 28., a legutolsó április 10. napja. Az adóelőleg módosítása következtében ezekre az esedékességi időpontokra 2 154 000 Ft túlfizetés keletkezett, a felperes ezekkel csak 1997. április 11. napját követően rendelkezhetett. Utalt egyben arra, hogy 1997. január 1. napjától hatályos Art. 67. § (2) bekezdésének 2. mondata szerint a késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot nem lehet felszámítani. Az alperes a határozata szerinti összeget 2001. június 27-én utalta át a felperes részére.
A felperes a perben fenntartott módosított keresetében az alperes határozatának részbeni és akkénti megváltoztatását kérte, hogy az 1997. április 12. napjától kezdődően a késedelmi pótlék mértékű késedelmi kamat megállapítását, amit 2001. június 27-ig 4 267 157 Ft-ban összegezett. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata nem felel meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 73. § (3) bekezdésében, a 3. sorszámú jogerős ítéletben foglaltaknak a kamatmérték megállapítása tekintetében. Hivatkozott arra is, hogy az alperes az őt megillető összeg kiutalásáról csak több év elteltével intézkedett.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes 47. számú határozatával módosított 68. számú határozatát részben az adózó kérelmét elutasító rendelkezés tekintetében hatályon kívül helyezte, és az alperest e körben új eljárásra kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy mivel a közigazgatási szerv határozatot hozott, a jogellenes állapot megszűnt, a késedelmi pótlékkal azonos mértékű késedelmi kamat azonban e jogellenes állapot megszűnésével egyidejűleg esedékessé vált. Ezt az alperes csak több mint 4 év elteltével fizette meg. A 3. számú ítéletben foglaltaknak az alperes nem tett eleget, mert a késedelmi kamat után a kifizetésig nem állapította meg a kamat mértékét. Mivel az Art. e körben rendelkezést nem tartalmaz, és az Art. 67. § (2) bekezdése alapján késedelmi kamat felszámítására sincs lehetőség, a felperest ért érdeksérelem a Ptk. 301. § (1) bekezdése, 685. § c) pontja, 36-37. §-a alapján orvosolható. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek 1997. április 12. napjától 2001. június 27. napjáig a 3 219 000 Ft késedelmi pótlék mértékű kamat után a Ptk. szerinti 20%-os mértékű késedelmi kamatot is meg kell állapítania a felperes javára.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az indokolás megváltoztatását akként, hogy az alperesnek az Art. 62. § (2) bekezdésében meghatározott késedelmi pótlék mértékű késedelmi kamatfizetési kötelezettsége áll fenn. Ha pedig a felülvizsgálati bíróság "úgy látná, hogy a késedelmi kamat késedelmes megfizetése már az alperes olyan mulasztásából származik, amely mint közigazgatási szerv mulasztása és ebből eredő felperesi kárigény már polgári jogi természetű", akkor az indokolás akkénti megváltoztatását, hogy a késedelmi kamat utáni kamatfizetési igény nem közigazgatási jogviszony, hanem polgári jog keretében külön eljárásban érvényesíthető.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 215. §-ában, az Áe. 73. § (3) bekezdésében, az Art. 67. § (1) és (2) bekezdésében, 27. § (4) és (6) bekezdésében, 84. § (4) bekezdésében foglaltaknak. Érvelése szerint az adójogi jogviszonyban felek fizetési késedelmére kizárólag Art.-ban meghatározott adójogi konzekvenciái lehetnek, határozata nem sértett jogszabályt, megfelelt a jogerős ítéletben előírtaknak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet találta alaposnak az alábbiak miatt:
A 3. sorszámú jogerős ítéletben foglaltakból következően e pernek nem az volt a tárgya, hogy az alperes késedelembe esett-e vagy sem a 3 219 000 Ft kiutalásával. Az alperesnek ugyanis a jogerős ítéletben az új eljárásra vonatkozóan adott előírásoknak megfelelően arról kellett döntenie, hogy a felperesnek 1997. január 17. napjától április 11. napjáig milyen mértékű túlfizetése volt, és ez után az Art. 27. § (4) és (6) bekezdés, 67. § (2) bekezdése alapján a felperest milyen összegű kamat illeti meg. A jogerős ítélet sem állapított meg késedelmességét 1997. január 1. napját megelőző időszakra vonatkozóan. Az Art. 1997. január 1. napjával módosított 67. § (2) bekezdésének 2. mondata értelmében pedig a késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. Ebből következően a felperest csak közvetlenül a visszatérítendő összeg után illette meg a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat. Ennek nem mond ellent a jogerős ítéletnek a Kfv. IV. 27.777/1998. számú határozatra utalása. Ebben az ügyben ugyanis a perrel érintett időszak 1994. január 1. és 1996. december 31. közötti időszakra esett. Ezért a felperesnek a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat fizetésére vonatkozó érvelése nem helytálló.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes Ptk. szerinti kamatigényt nem terjesztett elő, ezért a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 215. §-ában foglaltaknak. Az e körben kifejtett jogerős ítéleti álláspont egyébként is téves. A Legfelsőbb Bíróság nemcsak a Kf. IV. 27.777/19998/4. számú, hanem a Kfv. IV. 35.270/2001/ 4. számú, perbelivel azonos vagy hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben már rámutatott arra, hogy a kamatfizetési igény adójogi jogviszonyból eredő, adóügyi-közigazgatási jogviszonyból fakadó követelés, amelynek elbírálására nem a Ptk., hanem az adójogi jogszabályok, az Art. rendelkezései az irányadóak. Kiemeli e körben azt is, hogy nemcsak alperes, hanem a megyei bíróság sem térhetett volna el az Áe. 73. § (3) bekezdése szerinti rendelkezésből következően a korábbi jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttól és útmutatástól. Ennél fogva ugyanazon ügyben, ugyanazon felek között, ugyanolyan tényállást érintően a korábbi ítéletben is irányadó adójogi jogszabályi rendelkezésektől eltérően nem írhatta volna elő a Ptk. általános szabályainak alkalmazását, illetve nem állapíthatott volna meg jogszabálysértést a jogerős ítéletnek és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő alperesi határozat tekintetében.
Az Art. 67. §-ának (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni. Ennek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része [Art. 67. § (2) bekezdése]. Az Art. 27. §-ának (6) bekezdése szerint, ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Az Art. 84. § (4) bekezdése értelmében az adóhatóságot a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatfizetési kötelezettség terheli azokban az esetekben is, amikor az adózónak jogszabálysértő határozat következtében keletkezik visszatérítési igénye. A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság osztja az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy az adózót terhelő késedelmi pótlék, illetve az adóhatóságot terhelő késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat lényegében egyazon adójogi jogintézmény két oldalát jelenti, az adóhatóság és az adózó kötelezettségeit egyformán szabályozza.
Ismételten utal a felülvizsgálati bíróság arra, hogy a közigazgatási bíróság az Art. 86. § (1) bekezdése, az Áe. 72. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésből következően a perben mindig csak a konkrét felülvizsgálni kért határozat jogszerűsége tárgyában dönthet a határozathozatalkor irányadó tényállásra és a hatályos jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel. Az alperes e perben felülvizsgálni kért határozata nem tartalmazott, és a kifejtettekből következően nem is tartalmazhatott döntést az 1997. április 11. napját követő késedelem tekintetében. Ezért e körben a bíróság igényt sem bírálhatott volna el. E perben nem lehet levonni az adójogi konzekvenciáit annak, hogy az adóhatóság egy 1997. május 5-én előterjesztett késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat megfizetési kérelem tárgyában 2001. június 26-án hozott jogszerű döntést, illetve ennek megfelelő teljesítését csupán 2001. június 27-én eszközölte. Ennek indoka ugyanis az, hogy az alperesnek a korábbi téves döntését a jogerős ítélet alapján kellett korrigálnia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabályt sért, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.029/2002.)