adozona.hu
AVI 2005.3.39
AVI 2005.3.39
A vételár kifizetése a tulajdonjog átszállásának feltétele, nem pedig az adásvételi szerződés érvényességi feltétele (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. október 11-én kötött adásvételi szerződéssel 49 014 100 Ft vételáron megvásárolta a 4730 hrsz. alatt nyilvántartott irodaház megnevezésű ingatlant.
A felek a szerződést a földhivatalhoz benyújtották, majd ezt követően 1994. május 5-én akként módosították, hogy az ingatlan 98/99-ed részét a felperes 1/99-ed részét pedig az A. Kft. szerezte meg. Mindkét szerződés tulajdon átszállási feltételeként a vételár teljes kifizetésének igazolását tekintették. A szerződés érvényességéhe...
AVI 2005.3.39 A vételár kifizetése a tulajdonjog átszállásának feltétele, nem pedig az adásvételi szerződés érvényességi feltétele (1990. évi XCIII. tv. 3. §)
A felperes 1993. október 11-én kötött adásvételi szerződéssel 49 014 100 Ft vételáron megvásárolta a 4730 hrsz. alatt nyilvántartott irodaház megnevezésű ingatlant.A felek a szerződést a földhivatalhoz benyújtották, majd ezt követően 1994. május 5-én akként módosították, hogy az ingatlan 98/99-ed részét a felperes 1/99-ed részét pedig az A. Kft. szerezte meg. Mindkét szerződés tulajdon átszállási feltételeként a vételár teljes kifizetésének igazolását tekintették. A szerződés érvényességéhez pedig az Állami Vagyonügynökség hozzájárulására volt szükség. Ez utóbbi hatóság jóváhagyást a felek beszerezték, majd az eladó 1995. november 27-én nyilatkozott a teljes vételár kifizetéséről. Ezt a nyilatkozatot a felek 1995. december 19-én nyújtották be a földhivatalhoz.
Az illetékkiszabási eljárás során az elsőfokú illetékhivatal 2000. szeptember 19-én kelt fizetési meghagyással a felperest 8%-os illetékkulcs alkalmazásával 3 881 512 Ft vagyonátruházási, és 1980 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte; az A. Kft.-t pedig 39 608 Ft vagyonátruházási és 20 Ft eljárási illeték megfizetésére.
A fizetési meghagyás ellen a felperes nyújtott be fellebbezést arra hivatkozással, hogy a szerződést 1993-ban nyújtották be a földhivatalhoz, ezért az illetékfizetési kötelezettség elévült, másodlagosan pedig amennyiben a követelés mégsem évült volna el, úgy kérte az 1993. évben hatályos illeték jogszabályok alapján való fizetési kötelezettségét. Ez évben a vagyonátruházási illeték-kiszabás 5%-os kulccsal történt, nem pedig 8%-kal.
Az alperes 2000. december 6-án kelt határozatával az elsőfokú közigazgatási szerv fizetési meghagyását megváltoztatta, - egyúttal felügyeleti intézkedésként is - a felperes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét 970 378 Ft-tal, az A. Kft. fizetési kötelezettségét pedig 9902 Ft-tal felemelte.
A másodfokú határozat indokolása az illeték törvény 3. § (3) bekezdés a) pontjára és (6) bekezdésére alapította döntését. Ezek szerint az adásvételi szerződésben felfüggesztő feltétel volt arra vonatkozóan, hogy a tulajdonos eladó nyilatkozzon a vételár kifizetésére. Amíg ez a nyilatkozat a földhivatalhoz beadásra nem történt meg, addig az adásvételi szerződés a bejegyzésre alkalmatlan volt, ezért az illetékfizetési kötelezettség vonatkozásában az elévülési idő meg sem kezdődhetett.
1995. november 27-én az eladó nyilatkozatának földhivatalhoz való bejelentésekor az Itv. 19. § (1) bekezdés szerint az illeték mértéke 10% volt, ezért az alperes határozatával a felperes és az Astra Kft. illetékfizetési kötelezettségét erre a mértékre emelte fel.
A felperes keresetében e határozat megváltoztatását kérte. Lényegében megismételte a közigazgatási eljárás során benyújtott fellebbezésében kifejtett jogi álláspontját. Részben hivatkozott az elévülésre, mely szerint már illetékfizetési kötelezettsége nem állt fenn, az alapszerződés bejelentése ugyanis 1993. decemberében történt, ehhez képest a fizetési kötelezettség 1998. december 31-én évült el. A szerződés módosítás az Állami Vagyonügynökség hozzájárulásával pedig 1994. június 1-jén történt meg, ehhez képest 1999. december 31-én évült el a követelés. Másodlagosan továbbra is azt kérte, hogy ha nem évült volna el az illetékfizetési kötelezettség, annak mértékére a bejelentéskor hatályos Itv. 19. §-a szerinti 5%-ot állapítsanak meg.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság ítéletében lényegében elfogadta az alperesi álláspontot, így az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 3. § (3) bekezdése és (6) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy az illetékfizetési kötelezettség az eladói nyilatkozat benyújtásakor keletkezett, ebben az időben pedig a vagyonszerzési illeték mértéke 10% volt, ezért helyesen járt el az alperes, amikor ilyen mértékű fizetésre kötelezte a felperest.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes lényegében megismételte a keresetében kifejtett jogi álláspontját.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az alperest 2000. december 6-án kelt határozatát akként változtatta meg, hogy a felperest terhelő vagyonszerzési illeték összege 3 881 512 (hárommillió-nyolcszáznyolcvanegyezer-öt-száztizenkettő) Ft.
Az alperes és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes illetékfizetési kötelezettsége a perbeli esetben nem évült el. Ennek indoka a következő.
A felperes a perbeli ingatlanhányad megvásárlására a módosított adásvételi szerződést 1994. május 5-én kötötte meg. A szerződés érvényességéhez az Állami Vagyonügynökség jóváhagyására volt szükség. Az Állami Vagyonügynökség ezt a hozzájárulást 1994. június 1-jén adta meg.
Az ezen időben hatályos illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 91. § (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértéki jognak a megszerzését (megszüntetését) tartalmazó szerződést (okiratot) a földhivatalhoz kell bejelenteni az ingatlan-nyilvántartást követő illetékkiszabásra. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni.
Az Itv. 92. § (1) bekezdése szerint a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről szóló határozatot a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés (okiratot) és ennek hiteles másolatát, valamint az illeték kiszabásához szükséges és rendelkezésre álló egyéb iratokat (egyéb vagyonszerzési ügy iratait) továbbítja az illetékhivatalnak függetlenül attól, hogy a vagyonszerzés illetékköteles vagy illetékmentes.
E rendelkezés szerint tehát a perbeli esetben a földhivatal jogi álláspontja következtében a vagyonszerzési ügy iratait 1995 előtt nem küldte meg az illetékhivatalhoz, így az illetékhivatal az illeték kiszabási eljárását meg sem kezdhette. Ebből következően az Itv. 86. § alapján alkalmazandó adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 95. § (2) bekezdése alapján az illeték megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a vagyonszerzést illetékkiszabásra az illetékhivatalnál bejelentették, illetve az a körülmény hogy az illeték megfizetését vagy a kiszabás céljából elrendelt bejelentést elmulasztották, az illetékhivatal tudomására jutott.
Így tehát az elévülési idő nem következett be. Itt megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1994. december 1-jétől hatályos Itv. 92. § (1) bekezdése alapján a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett benyújtott szerződés, (okirat) iktatószámmal ellátott és hitelesített másolatát az illetékkiszabáshoz szükséges és rendelkezésre álló egyéb iratokkal együtt az érkezését követő 8 napon belül továbbítja az illetékhivatalhoz. A perbeli esetben azonban e jogszabály még nem volt hatályos, így az még nem volt alkalmazható.
Alapos volt viszont a felperes felülvizsgálati kérelme az illeték összegszerűsége tekintetében.
Az 1994. június 1-jén hatályos Itv. 3. § (3) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Mint ahogy számos ítéletben erre a Legfelsőbb Bíróság már rámutatott, nem osztja azt a jogi álláspontot, amelyet az alperes határozata illetőleg az elsőfokú ítélet az Itv. 3. § (6) bekezdésével kapcsolatban tartalmaz. Az adásvételi-szerződésben a vételár részletekben történő kiegyenlítése, illetőleg a vételár kifizetéséhez kötött szerződés hatályának beállta, nem minősül a szerződést felfüggesztő, illetőleg bontó feltételének. A szerződés a megkötésének napján érvényesen létrejön.
A felperes helyesen utalt felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a vételár kifizetése a tulajdonjog átszállásának feltétele, nem pedig az adásvételi szerződés érvényességi feltétele. Önmagában a vételár részletekben való megfizetése, illetőleg a vételár megfizetésének elmaradása sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Így a vételár teljes megfizetése nem minősülhet a szerződés felfüggesztő vagy bontó feltételének, amely feltétel mindig bizonytalan jövőbeni esemény bekövetkezését jelenti, nem pedig egy előre meghatározott időpontban bekövetkező eseményt. Ebből következik, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontján a szerződés megkötésének napján beállt. A perbeli esetben az érvényes szerződés létrejöttekor 1994. június 1-jén a visszterhes illetékfizetési kötelezettség mértéke az Itv. 19. § (1) bekezdése szerint a megszerzett vagyon forgalmi értékének 8%-a.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperes keresettel támadott határozatát akként változtatta meg, hogy a felperest terhelő vagyonszerzési illeték összegét 3 881 512 Ft-ban állapította meg. (Legf. Bír. Kfv. I.35.893/2001.)