adozona.hu
AVI 2005.3.38
AVI 2005.3.38
A Vtv. és az Áe. a lex speciális és a lex generális viszonyában állnak egymással (1995. évi C. tv. 145. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. május 9-e és 1997. október 1-je között különféle mennyiségben "D. snack" vámáru belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte 1905.90.90.99 vtsz. megjelölés alkalmazásával. A vámhivatal a vámkezelést a vámáru-nyilatkozat szerinti vámtarifaszámon végezte el.
A vámhatóság 1998. január 1-jével utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél 1996. január 5. és 1997. december 1-je közötti időszakra, melynek eredményeként 17 db határozatával összesen 17 004 471 Ft utólagos vámteher...
AVI 2005.3.38 A Vtv. és az Áe.</a> a lex speciális és a lex generális viszonyában állnak egymással (1995. évi C. tv. 145. §).
A felperes 1996. május 9-e és 1997. október 1-je között különféle mennyiségben "D. snack" vámáru belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte 1905.90.90.99 vtsz. megjelölés alkalmazásával. A vámhivatal a vámkezelést a vámáru-nyilatkozat szerinti vámtarifaszámon végezte el.A vámhatóság 1998. január 1-jével utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél 1996. január 5. és 1997. december 1-je közötti időszakra, melynek eredményeként 17 db határozatával összesen 17 004 471 Ft utólagos vámteher megfizetésére kötelezte a felperest a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 139. § c) pontjára és 147. § (4) bekezdés a) pontjára alapítottan. Az alperes egy határozatában az elsőfokú határozatokat helybenhagyta kifejtve, hogy a vámigazgatási ügyben hozott határozat módosítására a Vtv. az Áe.</a>-től eltérő szabályozást tartalmaz.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint helyes vámtarifaszámot jelölt meg, melyet a KERMI szakértői véleménye is alátámaszt. A Vtv. nem zárja ki az Áe. 61. § maradéktalan hatályosulását. Így érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog korlátja.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A vámkontingens engedélyére nézve az IKIM megkeresését mellőzte, valamint a felperes által meghallgatni kért vámügyintéző meghallgatását is mellőzte, mert a felperes, kötelezés ellenére nem állította elő.
Érdemben az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az alperes a megfelelő vámtarifaszám alkalmazásával kötelezte-e a felperest a vámteher különbözet megfizetésére. A Vámtarifa 9. Árucsoportjába tartozó termékek alszámos bontását vizsgálva megállapította, hogy az alperes jogszerűen tarifálta a perbeli terméket az 1905.90.60.90 termékcsoportba, amely termékcsoportba a felperes nem rendelkezett kontingenssel. A KERMI véleményével kapcsolatban kifejtette, hogy az a tarifálásnál eshetőlegesen ragadta ki az egyik árucsoportot, miközben egy másik szerinti besorolást is lehetségesnek tartott. A négyvonalas alszámos bontást az ötvonalas bontással, az édesítőanyag hozzáadásával készült terméket az édesítőanyag hozzáadása nélkül készült termékkel hasonlította össze, illetve sorolta be.
A felperes hivatkozásával ellentétben megállapította, hogy a közigazgatási iratok között elfekvő számlákon a felperes külföldi partnere minden esetben a 190.90.60. vtsz.-t tüntette fel.
Vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy az utóellenőrzés során a Vtv. alkalmazásával lehet-e és kell-e értékelni a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat. E körben kifejtette, hogy a Vtv. 145. § (1) bekezdése szerint a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. 147. § (2) és (4) bekezdése szabályozza a vámhatározat módosításának és visszavonásának lehetőségét és szabályait.
A Vtv. 145. § (1) bekezdése általános szinten utal az Áe.</a>-re, de a jogorvoslatról szóló 147. §-ában már nem került felhívásra az Áe.</a> Mivel a Vtv. másként rendelkezik, a vámigazgatási eljárásban a jogorvoslati rendszer már subsidiarius szinten sem ismeri az Áe. 61. § rendelkezéseit, a Vtv. speciális rendelkezéseit kell alkalmazni a vámigazgatási eljárásban. Így az alperes nem értékelhette a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok esetleges meglétét sem.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását. Álláspontja szerint a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog - mint a határozat módosításának korlátja - a Vtv. hatályba lépése után is fennáll. A Vtv. 2. § (6) bekezdése is általános szinten utal az Áe.</a>-re, így az Áe.</a> mindazon szabálya, amelyről a Vtv. eltérően nem rendelkezik, a vámeljárás minden mozzanatában hatályosul. Az Áe. 61. § (5) bekezdése épp azért nem épült be a vámigazgatási eljárásba, mert ezen módosítási korlát tekintetében a Vtv. nem rendelkezik eltérően. Az Áe.</a>-től való eltérés körében két korlátot a Vtv. feleslegesnek tartott, erről eltérően rendelkezett, az Áe. 61. § (5) bekezdését azonban nem kívánta kiiktatni.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a Vtv. határozat módosítására speciális rendelkezéseket állapít meg. Egyben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság e tárgykörben hozott egyedi döntéseire is.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállás minden lényeges elemét feltárta, az alkalmazandó jogszabályokat felsorolta és értelmezte, és döntésével a Legfelsőbb Bíróság egyetértett.
A felperes fellebbezésében a vámtarifaszám besorolást már nem támadta, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak ezzel érdemben foglalkoznia nem kellett. A felperes fellebbezésében részletesen kifejtette a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokkal kapcsolatos Vtv. és Áe.</a> egymáshoz való viszonyának felperesi értelmezését.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében foglalkozott a Vtv. és az Áe.</a> viszonyával a vámhatározat módosítása körében. Ezek közül talán a legfontosabb a Kfv. X. 35.969/2001/3. számú ítélet, amely kifejti, hogy a Vtv. 145. § (1) bekezdése alapján a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit csak a Vtv.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. és az Áe.</a> a lex speciális és a lex generális viszonyban állnak egymással, elsődlegesen a Vtv., mint speciális jogszabály alkalmazandó. A Vtv. 147. § (2) és (5) bekezdése a határozatok módosítása vonatkozásában az Áe. 61. § (5) bekezdésben rögzítettektől eltérő szabályozást tartalmaz, és a Vtv. 139. § c) pontjára is figyelemmel jogi lehetőség van arra, hogy a vámhatóság az 5 éves elévülési határidőn belül a vámkezeléskor hozott határozatot módosítsa.
E körben téves az a felperesi hivatkozás, hogy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok korlátjáról a Vtv. "hallgat", ezért annak érvényesülnie kell. A Vtv. 147. § (2) és (5) bekezdése ezzel szemben a határozatok módosítása vonatkozásában az Áe.</a>-től teljesen eltérő - új korlátokat meghatározó - rendszert állított fel és szabályoz.
A Legfelsőbb Bíróság már utalt arra, hogy a perbeli jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság korábban több eseti döntést hozott. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától nem térhet el, illetve amennyiben el kívánna térni, úgy jogegységi eljárást kellene kezdeményeznie. A perbeli esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felhozott indokok nem alapozzák meg a jogkérdésben való eltérés lehetőségét, ezért nem látja szükségesnek jogegységi eljárás kezdeményezését.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.771/2001.)