adozona.hu
AVI 2005.3.37
AVI 2005.3.37
A Vtv. kifejezetten rögzíti, hogy mi nem tekinthető használatba adásnak (1995. évi C. tv. 76. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal C. Natalia részére ideiglenes behozatalban vámkezelt egy Toyota Lexus típusú személygépkocsit a rendelkezési jog korlátozása mellett. A visszaviteli határidőt 2000. november 30-ában határozta meg.
1999. július 23-án a gépjárművet közúti ellenőrzés alá vonták, azt a felperes vezette. C. Natalia és a felperes ellen vámigazgatási eljárás indult. A megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozatban a vámhivatal kötelezte a felperest 3 683 776 Ft vám, 1 009 254 Ft fogyasztási adó, 8...
1999. július 23-án a gépjárművet közúti ellenőrzés alá vonták, azt a felperes vezette. C. Natalia és a felperes ellen vámigazgatási eljárás indult. A megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozatban a vámhivatal kötelezte a felperest 3 683 776 Ft vám, 1 009 254 Ft fogyasztási adó, 8750 Ft környezetvédelmi termékdíj, 2 437 012 Ft általános forgalmi adó és 12 000 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére. Az alperes határozatában a vámigazgatási bírságot törölte, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 76. § (4) bekezdésében, 125. § (2) bekezdésének e) pontjában, 126. § b) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a rendelkezési jog korlátozásával vámkezelt személygépkocsi közúti közlekedésben való részvételével és üzemszerű használatával megvalósította a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát. Utalt egyben arra, hogy a jogszabályok nem adnak lehetőséget annak vizsgálatára és értékelésére, hogy jogellenes használatra milyen célból, kinek érdekében és hogyan került sor.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A Ptk. 165. § (1) és (2) bekezdésére alapítottan azzal érvelt, hogy magatartása nem minősíthető használatnak, így nem valósult meg a jogellenes forgalomba hozatal sem. A gépkocsit nem a saját és vele együtt élő családtagjai szükségleteinek kielégítésére használta, a felett rendelkezési jogosultsága sem volt. Kizárólag a tulajdonos írásbeli megbízása alapján vitte az autót szervizbe.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, döntése megalapozott és jogszerű, annak indokolása helytálló. A Vtv. 76. § (3) bekezdése szerinti szabályozásból következően az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut csak az használhatja, akit az ideiglenes behozatali eljárásban használóként regisztráltak. A Vtv. 76. § (4) bekezdéséből következően más személy a vámárut csak a vámteher megfizetése után használhatja. E törvényhely "használatot szabályoz" függetlenül attól, hogy ki a harmadik személy, milyen szerződés alapján, milyen okból, célból, érdekből használja a vámárut. A gépkocsi közlekedési eszköz, a felperes közlekedett a gépjárművel, saját maga vezette azt. A gépkocsival közlekedésben részt venni csak a használatával lehetséges. A felperes pedig a nélkül használta a gépjárművet, hogy annak ideiglenes behozatalban jegyzett használója lett volna, illetve, hogy az esedékes vámterhet megfizették volna. Ezért a Vtv. 125. § (2) bekezdésének e) pontja, a 125. § (6) bekezdése és 126. § b) pontja értelmében az alperes törvényesen kötelezte a felperest a vámteher megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a határozatok jogszabálysértők, mivel a vámjogszabály a használat fogalmát nem definiálja, ezért annak tartalmára vonatkozóan a Ptk. 165. §-a szerinti szabályozás az irányadó. A "felperes magatartása a Ptk.-nak a használatra vonatkozó rendelkezései szerint" nem tekinthető használatnak, ezért a vámteher megfizetésére kötelezés jogszabálysértő döntés.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perbeli jogvita nem polgári jogi jogviszonyból, hanem közigazgatási, vámjogi jogviszonyból ered, ennél fogva eldöntésére is a vámjogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak.
A felülvizsgálati bíróság teljes körűen osztja a jogerős ítéletben rögzített jogi álláspontot, mivel az megfelel a jogvita eldöntésére irányadó kógens jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért annak megismétlése nélkül csupán kiemeli a következőket:
A Vtv. 76. § (4) bekezdése értelmében "az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni, vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy, szervezet részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő a telephelyeinek, alvállalkozóinak - a fővállalkozói szerződés teljesítése keretében - átadja, vagy azt alkalmazottja használja". E szabályozásból következően a Vtv. kifejezetten rögzíti, hogy mi nem tekinthető "használatba adásnak". Ennek pedig a perben megállapított, felperes által sem vitatott tényállás nem felel meg. A vámárut a vámkezelést kérő nem a telephelyeinek, alvállalkozóinak adta át és azt nem is alkalmazottja használta, hanem a felperes, aki nem tekinthető ilyennek. A Vtv. 126. § b) pontja a vámkezelési feltételektől, a jogszabályi törvényi rendelkezésektől eltérő használatot minősíti jogellenes belföldi forgalomba hozatalnak. A Vtv. szerinti jogszabályi rendelkezésektől, a vámkezelési feltételektől, korlátozástól eltérő használat pedig megvalósult azzal, hogy az ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjárművet nem az ideiglenes behozatalt kérő személy használta, hanem a felperes a nélkül, hogy előtte a vámteher megfizetésére sor került volna. Közigazgatási perekben a bíróság csak a határozatok jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. [1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, 1990. évi XCI. törvény 86. § (1) bekezdése, Vtv. 45. § (1) bekezdése, 147. § (1) bekezdése]. Eljárása során méltányosságot nem gyakorolhat, ezért a gépkocsi használatának célját, okát nem értékelheti, nem vizsgálhatja.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.92 6/2001.)