adozona.hu
AVI 2005.3.36
AVI 2005.3.36
Az érvénytelen szerződés gazdasági eredményét az adózás szempontjából figyelembe kell venni [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994 óta az E. Kft. ügyvezető igazgatója. E társaság egyszemélyes alapítója a 90%-ban tulajdonos osztrák H. GmbH. Társaság. A társaság célja volt, hogy Magyarországon mezőgazdasági termelést és értékesítést végezzen, ehhez termőfőidet kívánt szerezni. Tekintettel arra, hogy a jogszabályok szerint külföldi tulajdonos termőföldet nem szerezhet, a felperes mint belföldinek minősülő magánszemély, 1996. április 20-án kelt szerződéssel S. György és S. Hortenzia eladótól termőföldnek minő...
AVI 2005.3.36 Az érvénytelen szerződés gazdasági eredményét az adózás szempontjából figyelembe kell venni [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
A felperes 1994 óta az E. Kft. ügyvezető igazgatója. E társaság egyszemélyes alapítója a 90%-ban tulajdonos osztrák H. GmbH. Társaság. A társaság célja volt, hogy Magyarországon mezőgazdasági termelést és értékesítést végezzen, ehhez termőfőidet kívánt szerezni. Tekintettel arra, hogy a jogszabályok szerint külföldi tulajdonos termőföldet nem szerezhet, a felperes mint belföldinek minősülő magánszemély, 1996. április 20-án kelt szerződéssel S. György és S. Hortenzia eladótól termőföldnek minősülő ingatlant vásárolt, összesen 16 740 336 Ft vételárért. Úgyszintén ezen a napon kelt másik szerződéssel S. Hortenziától pedig további termőföldet vásárolt 1 232 220 Ft vételárért. Az ingatlan tulajdonjogának bejegyzése a földhivatalok előtt részben megtörtént, részben az eljárás folyamatban van. A felperes és az E. Kft. egy szándék-nyilatkozatban abban állapodtak meg, hogy a termőföldek vételárát az E. Kft. biztosítja a felperesnek azzal, hogy annak visszafizetését a felperestől nem kéri. A felperes ugyanakkor kötelezettséget vállalt arra, hogy a földeket a kft.-be tagként belépve apportként viszi a társaságba és az ingatlanok feletti rendelkezés jogát a kft.-nek adja át. Amennyiben pedig a jogszabályok lehetővé teszik, az ingatlan tulajdonjogát a kft. fogja megszerezni. A felperes 1996. április 17-én az E. Kft. pénztárából 18 000 000 Ft-ot vett fel, mellyel a termőföldek vételárát kifizette. Az apportálást a cégbíróság nem engedélyezte, ezért az E. Kft. és felperes között 1996. június 30-án, illetőleg 1996. október 21-én létrejött szerződés módosítás alapján az történt, hogy az E. Kft.-be a felperes belépett és az általa megszerzett ingatlanok használati jogát mellékkötelezettségként a kft.-be vitte, azaz abban állapodta meg, hogy a használati jogot az E. Kft. részére tulajdonjog formában adja át, mely társaság a formálisan kölcsönkért átadott 18 000 000 Ft-ot a felperes részéről ezzel visszafizetettnek tekinti.Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél vizsgálatot folytatott és az ellenőrzés eredményeként meghozott 2000. november 24-én kelt elsőfokú határozatával a felperes terhére 8 582 763 Ft személyi jövedelemadó hiányt, 4 291 381 Ft bírságot, és 9 341 097 Ft késedelmi pótlék-fizetési kötelezettséget állapított meg. A határozat indokolása szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 4. § (1) bekezdése alapján jövedelemnek minősül bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze. A felperes a Kft.-től megszerzett 18 000 000 Ft-ot nem tekintette jövedelemnek, ezért ezután adót nem vallott és nem fizetett.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Alperes határozatában megállapította, hogy a földterület tulajdonosa az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szerint is a felperes volt. A felperes a föld használati jogát 1996. április 21-től 2005. december 31-ig átadta az E. Kft.-nek, ennek ellenértéke a 18 000 000 Ft kölcsön kiegyenlítettnek tekintése volt. Ez azt jelenti, hogy a felperes ehhez a 18 000 000 Ft-hoz mint bérleti díj jövedelemhez 1996-ban hozzájutott, ezért ez után adózási kötelezettsége fennállt.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt, a tényleges helyzet szerint csupán a nevét adta ahhoz az ügylethez, hogy egy külföldi társaság Magyarországon ingatlantulajdont szerezhessen. O az ingatlannal nem rendelkezhet, sem bérleti díjat, sem használati díjat az ingatlanért nem kapott, az ingatlant nem tekinti sajátjának. Amennyiben az ingatlanra vonatkozó jogszabályok 10 év után sem változnak, az ingatlant eladja és a vételárat a társaságnak visszaadja. A felperes a továbbiakban: még arra is hivatkozott, hogy a kft.-vel kötött megállapodása szerint az összes tulajdonosi jogot a kft. gyakorolja és a felperest csak azzal bízták meg, hogy harmadik személynek adja bérbe az ingatlant, a bérleti díjat is a kft. kapta. A felperesnek tehát nem volt olyan bevétele, amely adóköteles lett volna. A kölcsön egyébként sem minősül bevételnek, miután azt vissza kell adni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az ítélet megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltak akkor is irányadóak, ha formális látszólagos bevétel keletkezik az adózónál, de a szerződések tényleges tartalma e bevétel-szerzés valós voltát nem támasztják alá. A perbeli esetben a felek valós akarata az volt, hogy az E. Kft. saját pénzén, saját részére de a felperes nevére vásároljon termőföldeket. Ez nem kölcsönszerződésnek minősül, hanem lényegében a vételárat a felperesnek átadták. Ez egy színlelt megállapodás volt. A mögöttes szerződés a kft. tulajdon szerződésének a leplezése. A megszerzett termőföld ingatlan nem is került a felperes tényleges használatába, így a felperes által kötött ügyletek tényleges gazdasági eredménye az volt, hogy a külföldi tulajdonban lévő társaság tulajdont szerezzen. Ebből következik, hogy a felperesnek bérleti (használati) díj jog címén nem keletkezett az Szja. törvény 4. § (1)-(2) bekezdés szerinti olyan bevétele (jövedelme) amely a személyi jövedelemadó alapját nővel te volna. Ezért az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra kötelezés indoka az volt, hogy az adójóváírás és adókedvezmények jogcímén az adóhatóság megállapításokat tett határozatában, amely a felperes 1996. évi adófizetési kötelezettségét módosítja, ezért a megismételt eljárásban az alperesnek ismételten meg kell határoznia a felperes 1996. évi jövedelmét úgy, hogy a 18 000 000 Ft-ot mint bevételt nem vehetik figyelembe.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes arra hivatkozott, hogy önmagában nem létező fogalom a "nevét adja az ügylethez". A jogszabályi tilalomba ütköző megállapodás megvalósításához a felperes teljes jogképességét, jogalanyiságát, adóalanyiságát adta. Az elsőfokú ítélet is megállapította, a felek szándéka az volt, hogy a kft. a felperes nevére vásároljon földet és ennek tulajdonjogát ő szerezze meg. Az elsőfokú ítélet az eladók szempontjából amúgy a szerződést érvényesnek tekintette. Ez tehát azt jelenti, hogy a felperes tulajdonjogot szerzett. Amennyiben e tulajdonjog ellenértéke a felperes által átvett 18 000 000 Ft volt, akkor ez az összeg a kft. könyvelésében követelésnek minősül. A kft. javára a használati jog megszerzésével a kiadás kompenzálódott, az ebből származó bevétellel megszűnt a felperes visszafizetési kötelezettsége, amely szintén vagyoni előnyt jelent. A felperes nem mentesülhet az adóalanyiságából következő adófizetési kötelezettség alól.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a felperes, mint vevő adásvételi szerződéskötés útján megszerezte a perbeli termőföld ingatlanok tulajdonjogát. A felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került (illetőleg a bejegyzések per ideje alatt folyamatban voltak). A felperes a megszerzett tulajdonjogért, "saját" ellenértéket (pénzt) nem nyújtott, számára a vételárat az E. Kft. biztosította kölcsön jogcímen. Később a közöttük létrejött megállapodás úgy módosult, hogy a kölcsönt a felperesnek nem kell visszafizetnie, mivel ennek fejében a megszerzett termőföld ingatlanok használati jogát (bérleti jogát) eladja az E. Kft.-nek, ezzel a vételár gyakorlatilag kiegyenlítődött.
A perben az sem volt vitás, - és ezt a jogerős ítélet is megállapította, - mindez az ügylet a felperes és az E. Kft. között azért jött létre, hogy azt a jogszabályba ütköző szerződést leplezze, mely szerint a túlnyomó részt külföldi tulajdonban lévő gazdasági társaság Magyarországon termőföld tulajdonához juthasson. Az alperesi határozatban és a jogerős ítéletben is idézett Art. 1. § (7) bekezdése szerint szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A megyei bíróság e rendelkezésből csak azt vette figyelembe, hogy a szerződéseket a valódi tartalmuk szerint kell megítélni és kitért arra is, hogy ez a rendelkezés nyilvánvalóan nem csak akkor alkalmazandó, amennyiben a költségvetés számára előnyös.
Ugyanakkor a bíróság nem vette figyelembe a törvényi rendelkezés második részét, mely szerint amennyiben az érvénytelen szerződés gazdasági eredménye kimutatható, úgy azt az adózás szempontjából figyelembe kell venni.
A jogerős ítélet megjegyezte, (ítélete 8. oldalán) hogy a felperes és a termőföldet eladó között létrejött adásvételi szerződések érvényesnek tekintendők, az eladóknak egyrészt nem kellett tudni a felperes mögöttes szándékáról, másrészt a Ptk. értelmében mind a rejtett indok, mind a felperes egyoldalú színlelése érdektelen az ügylet érvényessége szempontjából.
Ebből az egyébként helyes megállapításból a bíróság helytelen jogkövetkeztetésre jutott. Abból ugyanis hogy a felperes és a termőföldet eladók között létrejött adásvételi szerződések egymás közötti viszonyban érvényesnek tekinthetők, az következik, hogy a felperes tulajdonszerzése bekövetkezett, a felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. A felperes tulajdonszerzése úgy következett be, hogy a vételárat helyette az E. Kft. fizette ki, majd ennek a vételárnak a visszafizetési kötelezettsége ellenértékéül a termőföld használati joga bérleti jogának átengedését tekintették. Ez tehát azt jelenti, hogy a felperes 18 000 000 Ft értékű jövedelemhez jutott. Tény, hogy az alperes keresettel támadott határozatában e jövedelmet a felek elnevezése szerint a földterület bérbeadás utáni bérleti díj jövedelemként nevezte meg, ennek azonban ilyen szempontból nincs jelentősége, tekintettel arra, hogy a Szja. tv. 4. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze.
A Legfelsőbb Bíróság tehát megállapította, hogy a jogszabályba ütköző tiltott szerződésnek a gazdasági eredménye a felperesnél bekövetkezett, a felperes a tulajdonjog megszerzésével a termőföld használati jogának átengedésével olyan jövedelemhez jutott, amelyet az Szja. idézett 4. § (1) bekezdése értelmében adófizetési kötelezettség terhel. Ezért nem volt jogszabálysértő az az alperesi határozat, amely ennek a szerződésnek az adójogi jogkövetkezményét levonta, és alkalmazta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I.35.950/2001.)