adozona.hu
AVI 2005.3.35
AVI 2005.3.35
Az adóellenőrzési eljárás megindítását követően a tájékoztatási kötelezettséget csak szűken lehet értelmezni [1990. évi XCI. tv. 1. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a svájci L. cég termékeit forgalmazta. Belföldi megbízóival hol bizományi, hol adásvételnek nevezett szerződést kötött. Az L. cég a számlákat felperes, mint vevő részére állította ki. A vámkezelést kérő a felperes volt, az exportőr az L. cég, a címzett/importőr a belföldi oktatási/kutatóintézet. A vámáru CIP Budapest paritással érkeztek, azokat felperes vámszabad területen vette át. A felperes a számlákat árubeszerzési költs...
AVI 2005.3.35 Az adóellenőrzési eljárás megindítását követően a tájékoztatási kötelezettséget csak szűken lehet értelmezni [1990. évi XCI. tv. 1. § (5) bek.]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a svájci L. cég termékeit forgalmazta. Belföldi megbízóival hol bizományi, hol adásvételnek nevezett szerződést kötött. Az L. cég a számlákat felperes, mint vevő részére állította ki. A vámkezelést kérő a felperes volt, az exportőr az L. cég, a címzett/importőr a belföldi oktatási/kutatóintézet. A vámáru CIP Budapest paritással érkeztek, azokat felperes vámszabad területen vette át. A felperes a számlákat árubeszerzési költségként az 51-es költségszámlára könyvelte, majd a megrendelők részére saját nevében számlát állított ki, azokat 91-es belföldi értékesítés főkönyvi számlán vezette. A felperes 0 százalékos áfa-kulcsot tüntetett fel az általa kiállított számlákon. A vámkezelés során a felperesi megbízók részére a Lake Success-i Egyezmény alapján vámmentesen vámkezelték a termékeket. Egy esetben az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetet áfa megfizetésére is kötelezte a vámhatóság.Az elsőfokú adóhatóság költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél 1992. IV. negyedévére, 1993., 1994., 1995. és 1996. évekre. Ennek alapján határozatával társasági adónemben 55 000 Ft adókülönbözetet, áfa adónemben 3 159 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az adókülönbözetből 1 650 000 Ft minősült adóhiánynak, amely után 495 000 Ft adóbírság és 2 230 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása az ellenőrzési jegyzőkönyv 5., 7. és 10. pontjain alapult. Ennek alapján az 1992. évben végzett értékesítést az adóhatóság adásvételnek minősítette, így a felperes belföldi termékértékesítést végzett. A teljesítés helye az Áfa. tv. 14. § (1) bekezdése alapján belföld volt. Az 1995. év vonatkozásában megállapította, hogy a bizományi konstrukció volt a jellemző, az áru vámszabadterületre érkezett, amely belföldnek tekintendő és a felperes elmulasztott 25%-os áfát felszámolni az általa kibocsátott számlákban.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az L. cég számlái a felperes nevére szóltak, a külföldről érkező számlákat az 511-es költségszámlára könyvelte, az értékesítésről kiállított bizonylatot pedig a 91-es belföldi értékesítés főkönyvi számlájára. A vámszabad területről történő értékesítés belföldi értékesítésnek tekintendő. Utalt az Áfa. tv. 1. §-ára, a 13. § (3) bekezdésére, 14. § (1) bekezdésére és a 23. § (1) bekezdésére.
A felperes keresetében az elsőfokú határozat 2.5., 2.7. és 2.10. pontjaira vonatkozó alperesi megállapítások tekintetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Kifejtette, hogy a szerződő felek szándéka egyértelműen bizomány létrehozására irányult, így természetes, hogy a külföldi szállító számlái a bizományos nevére szóltak. A felperesnél folytatott téves könyvelési gyakorlat nem bizonyít semmit. Az Áfa. tv. 41. § alapján az adót a termékimportnál az importáló fizeti meg. Bizományi szerződésnél az Áfa. tv. 23. § (2) bekezdése alapján az áfa alapja kizárólag a bizományi díj lehetett volna. Az első belföldi tulajdonosnak az importálók minősültek. A vámszabadterülettel kapcsolatban hivatkozott az APEH Adónemek Főosztályának tájékoztatására.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Peres eljárás tartalma alatt az alperes határozatával az elsőfokú határozat 2.5. pontja tekintetében módosította a határozatot, az 1992. év tekintetében elrendelte a felperes terhére megállapított adókülönbözet, adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 1. §-ára, mely szerint a belföld fogalmába a vámszabadterület is beletartozik. A 3. § a) pontja értelmében a forgalmi adót az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után kell fizetni. Termékértékesítés a 6. § (1) bekezdése értelmében a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. A (2) bekezdés b) pont szerint az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül a termék feletti rendelkezési jog átadása bizományi szerződés alapján a megbízó és a bizományos között.
Kifejtette, hogy vám megfizetésére a vámáru-nyilatkozat szerint a belföldi megbízók lettek kötelezve. A vámáru után első áfa-fizetési kötelezettség az Áfa. tv. 41. §-a alapján őket, mint importálókat terhelte. A megbízók vámmentességére figyelemmel azonban nem keletkezett áfa-alap és nem került sor áfa kiszabására sem.
Mivel a külföldi fél által kiállított számlák a felperes nevére lettek kiállítva, a felperes volt jogosult azokat saját bizonylatai közé beállítani, és az áru feletti rendelkezési jogot is a felperes szerezte meg, mint vevő. Ennek megfelelően könyvelte le a beszerzési költséget és a saját nevében kijavított számlákat pedig a belföldi értékesítés főkönyvi számlájára vezette fel. A vámhatározat alapján az áru birtokába kerülhettek a belföldi partnerek, de nem váltak tulajdonossá, nem szereztek azon rendelkezési jogot.
Az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdés b) pontja alapján a rendelkezési jog átengedése termékértékesítésnek minősül, amelyet 25%-os áfa terhel. A felperes az általa kiállított számla ellenértékeként megkapta volna az áfát, így befizetői pozícióba került volna, a megbízó pedig, mint vevő visszaigénylői helyzetbe. Ezért az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet esetében sem került volna dupla áfa-fizetési kötelezettségre sor. Amennyiben a külföldi fél által kiállított számlán a megbízó, mint vevő feltüntetésre került volna, ebben az esetben közvetlenül a megbízó, mint vevő lett volna jogosult az import beszerzés elszámolására, és a felperes csak a bizományosi státuszhoz kapcsolódó külön költségeket és díjakat számlázhatta volna ki. A vitatott számlákon azonban csak a felperes, mint vevő lett feltüntetve, ezért az alperesnek az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdés b) pontját kellett alkalmaznia. Az 1994. december 31-ig hatályos Áfa. tv. 23. § (2) bekezdés b) pontja szerint, ha a bizományi szerződés alapján teljesített termékértékesítés egyidejűleg termékimportot is megvalósít, akkor a vételi megbízásnál a bizományos és a megbízója közötti termékértékesítés adóalapjául kizárólag a bizományi díj szolgál, feltéve, hogy a termék első belföldi tulajdonosa az importáló. Az importálók valóban a belföldi oktatási intézmények voltak, azonban a tulajdonjog átruházása külföldi fél által kiállított számlák alapján a külföldi fél és a felperes között valósult meg, az első belföldi tulajdonos nem az importáló, hanem a felperes volt.
Az Áfa. tv. 14. § (1) bekezdés 2. mondata szerint, ha a termék a feladás, vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában külföldön található, az átvevő pedig importáló, akkor az importáló által végrehajtott termékértékesítés teljesítési helye belföld. Ha tehát a termékértékesítés külföldön történik ugyan, de termékimportra kerül sor, akkor már adófizetési kötelezettség keletkezik. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem tudta értelmezni az APEH Adónemek Főosztálya felperes által hivatkozott tájékoztatását.
Az alperes az 1993. évi termékértékesítéseket adásvételnek minősítette. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kiindulási pontot az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése jelenti, de a felek Áfa. törvénybeli helyzete, adóalanyiságuk, a teljesítés helye a számviteli konzekvenciák azonosak a bizományi konstrukció kapcsán kifejtettekkel.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést kérve annak megváltoztatását, és keresetének történő helyt adást. Álláspontja szerint téves az a gondolatmenet, hogy a jogügylet gazdasági tartalmát nem a felek szerződéses akarata, hanem a számlamozgás határozza meg. A tulajdonjog átruházására a bizományos és a megbízója között nem került sor, a bizományos felperes az áru felett egy pillanatig sem szerzett tulajdont. A jogügyletek az Áfa. tv. hatálya alá tartoznak, de felperes vonatkozásában adó kivetésére nincs lehetőség. Az alperes gyakorlata a Lake Success-i Egyezmény megvalósulásának meghiúsulását is eredményezné. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézettel összefüggő dupla beszedéssel kapcsolatban az alperes az Art. 1. § (5) bekezdését nem alkalmazta, és nem hívta fel a felperes figyelmét a követendő eljárásra.
Az alperes ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást igen részletesen és helyesen feltárta, az alkalmazandó jogszabályok ismertetésével és a perbeli esetre való alkalmazásakor helyesen járt el, és a megállapított tényállásból jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdésére figyelemmel helyes indokai alapján hagyta helyben.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy a felperes a nevére kiállított számlákat befogadta és annak vételárát a szállítónak átutalta, könyvelésében a számítástechnikai termékeket sajátjaként lekönyvelte. A felperes ezt követően saját nevében kötött szerződéseket az oktatási intézményekkel, amely belföldi termékértékesítésnek minősül, így az Áfa. tv. 16. § (7) bekezdés b) pontja alapján általános forgalmi adófizetési kötelezettség terheli.
A belföldön teljesített termékértékesítés után az Áfa. tv. 3. § a) pontja alapján forgalmi adót kell fizetni, márpedig a vámszabadterület az Áfa. tv. 1. §-a értelmében belföld fogalmába tartozik bele. Így az árunak a vámszabadterületről történő termékértékesítése belföldön teljesítettnek minősül. Az adó alapja tehát nem önmagában a bizományi jutalék, hanem az Áfa. tv. 23. § (1) bekezdés b) pontjából adódóan az ügylet teljes ellenértéke.
A Lake Success-i Egyezményben foglaltak alapján az importáló mentesül a termékimport jogcímen felmerülő adófizetési kötelezettség alól, de a bizományi értékesítés során a belföldi teljesítésnek minősülő termékértékesítés után az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség fennáll.
Az elsőfokú ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és állapította meg az adásvételi szerződések, illetve a bizományi szerződések fennállását. Nem vitásan mindkét formációban a felperes nevére kerültek a számlák kiállításra, a felperes szerzett rendelkezési jogot az áruk felett, az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdés b) pontja alapján pedig a termék feletti rendelkezési jog átadása bizományi szerződés alapján a megbízó és a bizományos között, termékértékesítésnek minősül.
A közigazgatási per tárgya a felperes által vitatott alperesi határozat jogszerűségének vagy jogszerűtlenségének megállapítása. Ezért nem a jelen per tárgyát képezi az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet esetében, hogy a vámkezelés során a vámszervek az áfa megfizetésével kapcsolatban milyen határozatot hoztak.
Az adóellenőrzési eljárás megindítását követően az Art. 1. § (5) bekezdésében megfogalmazott tájékoztatási kötelezettséget nyilvánvalóan csak szűken lehet értelmezni, amely az alperesi határozat jogszerűségére egyebekben kihatással nem bír.
A pervesztes felperest a Pp. 239. § szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a pernyertes alperes másodfokú eljárási perköltségének megfizetésére. (Legf. Bír. Kf. I. 35.770/2001.)