adozona.hu
AVI 2005.3.34
AVI 2005.3.34
A humán egészségügyi ellátás tárgyi adómentes tevékenység (1992. évi LXXIV. tv. 1. sz. mell.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága általános forgalmi adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett a felperesnél 1999 október hónapra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatában a felperes terhére 17 564 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, jogosulatlan általános forgalmi adó visszaigénylése miatt, és az adóbírságot 0 Ft-ban határozta meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alp...
AVI 2005.3.34 A humán egészségügyi ellátás tárgyi adómentes tevékenység (1992. évi LXXIV. tv. 1. sz. mell.)
Az APEH Megyei Igazgatósága általános forgalmi adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett a felperesnél 1999 október hónapra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatában a felperes terhére 17 564 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, jogosulatlan általános forgalmi adó visszaigénylése miatt, és az adóbírságot 0 Ft-ban határozta meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Előadta, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb. tv.) 31. § (2) bekezdés c) pontja a felperes terhére kötelezettséget nem állapít meg, csupán a polgári jogi szerződés megkötésének szabályairól rendelkezik. E szerződésben a felperes nem jogalany, ezért a szerződésre és annak feltételeire az adóhatóság hatásköre nem terjed ki. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzat jogosult bérbeadói tevékenység ellátására és a bérbe adott eszközök nem kötelező önkormányzati feladat biztosítását szolgálják.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (3) bekezdése, 129. § (1) bekezdése, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja, 30. § (1) bekezdése, 2. sz. melléklet 22. pontja alapján azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a felperes az egészségügyi alapellátás biztosítási kötelezettsége keretében adott át állami támogatással beszerzett eszközöket az E. Kórháznak egészségügyi szolgáltatás nyújtása végett. A felperesi önkormányzat nem bérbeadás céljából szerezte be az eszközöket, hanem az alapfeladata ellátásához, mert kötelessége az egészségügyi ellátáshoz szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítása. Az állami támogatással beszerzett tárgyi eszközöket pedig bérbeadás útján nem lehet hasznosítani.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes akkor sem lett volna jogosult a felszámított általános forgalmi adó levonására, ha azt közvetlenül az adóalanyiságát megalapozó tevékenységként nyújtotta volna, figyelemmel arra, hogy az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése és 2. számú melléklet 22. pontja szerint a humán egészségügyi szolgáltatás tárgyi adómentes tevékenység, tehát az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja szerint az ilyen tevékenységgel kapcsolatban sem vonható le az előzetesen felszámított adó.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Előadta, hogy a bérlet tárgyát képező ingóságok az egészségügyi ellátás, mint önkormányzati alapfunkció körén belül a nem kötelező kiegészítő ellátás biztosítását szolgálják. A jogerős ítéletben hivatkozott jogszabályhelyek egyike sem állapít meg ingyenességet és határozza meg a működés biztosításának módját, csak azt a kötelezettséget rögzíti, hogy az önkormányzat egészségügyi ellátás biztosítására köteles. Nem tilalmazza azonban az önkormányzat eszközeinek bérbeadás útján való hasznosítását. Ily módon az önkormányzat bérbeadó tevékenysége nem összeegyezhetetlen az egészségügyi ellátás személyi tárgyi feltételeinek biztosításával. Kifogásolta, hogy az adóhatóság a felperesi önkormányzat és az E. Kórház közötti bérleti szerződést érvénytelennek minősítette, holott a szerződésre és feltételeire az adóhatóság hatáskőre nem terjed ki. Álláspontja szerint a felperesi önkormányzat adóalanyiságát a bérbeadás megalapozta, ezért az általános forgalmi adó levonására is jogosult. Kiemelte továbbá, hogy a visszaigényelhető általános forgalmi adó 90%-át a Kincstárnak be kell fizetni, így a költségvetést kár nem érte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hivatkozott több, a per tárgyát érintő Legfelsőbb bírósági eseti döntésre.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felperessel szemben az 1996. évre vonatkozó átfogó adóellenőrzés, továbbá az 1997. február és 1999. november hónapra vonatkozó általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzése során hozott adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv. X. 35.834/2001/5., a Kfv. X. 35.835/2001/5. és a Kfv. I. 35.853/01/4. számú ítéleteiben már kifejtette, hogy a humán egészségügyi ellátás az Áfa. tv. 1. számú mellékletének 22. pontja szerint tárgyi adómentes tevékenység, és a 33. § (1) bekezdés b) pontja értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított általános forgalmi adó, ha a terméket vagy szolgáltatást közvetlenül tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz használja fel az adóalany. A Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott ítéletben kifejtette, hogy a csekély összegű (évi 30 000 Ft-os) bérleti díj nem eredményezhet olyan gazdasági tevékenységet, amelyhez a felperes az elvégzett beruházást felhasználta volna, ezért a felperesi önkormányzat az általános forgalmi adó visszaigénylésére nem volt jogosult.
A jelen felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes, mint önkormányzat a bérbe adott eszközöket egészségügyi feladatainak ellátásához szerezte be, azt nem bevétel elérése érdekében, rendszeres üzletszerű gazdasági tevékenysége körében hasznosította, ezért az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az eszközbeszerzés során áthárított adó levonására a felperes az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem jogosult.
Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletében arra is, hogy az előzetesen felszámított adó levonását az a körülmény is kizárja, hogy a humán egészségügyi szolgáltatás az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése és 2. § 2. számú melléklet 22. pontja szerint tárgyi adómentes tevékenység. Az alperes által megállapított adókülönbözet és adóbírság szempontjából tehát a felperesi önkormányzat és az E. Kórház által kötött bérleti szerződés minősítésének nincs jelentősége, mert a hivatkozott bérbeadás a felperesi önkormányzat adóalanyiságát a perbeli számlák tekintetében nem alapozza meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont jogszerűségét nem érinti az a felperesi előadás sem, hogy a visszaigényelhető általános forgalmi adó 90%-át a Kincstár részére be kell fizetnie.
A Legfelsőbb Bíróság már utalt arra, hogy a perbeli jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság korábban több eseti döntést hozott. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben e1 kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.
A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától nem térhet el, illetve amennyiben el kívánna térni, úgy jogegységi eljárást kellene kezdeményeznie. A perbeli esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felhozott indokok nem alapozzák meg a jogkérdésben való eltérés lehetőségét, ezért nem látta szűkcégesnek jogegységi eljárás kezdeményezését. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.697/2001.)