adozona.hu
AVI 2005.3.31
AVI 2005.3.31
Az eset összes körülményeit vizsgálva kell a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét meghatározni (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a külföldön bejegyzett vállalkozók áfa visszatérítéséhez megjelölésű formanyomtatványon kérelmet terjesztett elő 16 732 407 Ft áfa visszatérítése iránt. Az elsőfokú adóhatóság a számlák másolatainak becsatolására, valamint a számla kijavítására és kiegészítésére hívta fel az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16-18. pontjaira hivatkozással. A felperes egy db kijavított eredeti számlát és az annak alapjául szolgáló számlák fénymásolatait, kiadási pénztárbizonylatokat és alapszámlák kiegyen...
AVI 2005.3.31 Az eset összes körülményeit vizsgálva kell a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét meghatározni (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
A felperes a külföldön bejegyzett vállalkozók áfa visszatérítéséhez megjelölésű formanyomtatványon kérelmet terjesztett elő 16 732 407 Ft áfa visszatérítése iránt. Az elsőfokú adóhatóság a számlák másolatainak becsatolására, valamint a számla kijavítására és kiegészítésére hívta fel az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16-18. pontjaira hivatkozással. A felperes egy db kijavított eredeti számlát és az annak alapjául szolgáló számlák fénymásolatait, kiadási pénztárbizonylatokat és alapszámlák kiegyenlítésének igazolását csatolta.Az elsőfokú adóhatóság határozatával az adó-visszatérítési kérelmet elutasította azzal, hogy a felperes valamennyi terméket 25%-os adómérték alá sorolta, noha a beszerzett számlák és az igénybevett szolgáltatások különböző adómérték alá tartoznak. Így a számla nem alkalmas adóigazgatási azonosításra.
A felperes fellebbezésében hivatkozott a közte és a S. csoport magyarországi Kft. között létrejött szolgáltatási szerződésre, melyben a vállalt valamennyi szolgáltatás 25%-os áfa alá esik. A számla a szerződés teljesítéséről, illetve az ellenértékről került kiállításra, az áfát a számlakiálló befizette, ezzel az ellenérték megfizetésre került.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a hiányosságok pótlására, javítására lehetőséget adott, de az ennek során becsatolt számlamásolatok és mellékletek alapján megállapítható, hogy a termékek és szolgáltatások különböző adómérték alá estek, valamint néhány szolgáltatás teljesítési helye külföldinek minősül, így ezek adóztathatóságának lehetősége nem állhatott fenn.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet teszi lehetővé, hogy a rendeletben megállapított feltételek fennállása esetén a külföldön nyilvántartásba vett adóalany viszonosság esetén a gazdasági tevékenységéhez belföldön beszerzett termék és igényvett szolgáltatás árában foglalt, illetve importált termék esetén az általa megfizetett általános forgalmi adót visszaigényelje. A felperes ezen lehetőséggel élve kérte a becsatolt számla alapján az általános forgalmi adó visszatérítését. A felperes álláspontja szerint az adóhatóság lehetetlent kért tőle számon a számla megbontásánál, mert az egyes rész-mozzanatokat nem lehet egymástól szétválasztani. Álláspontja szerint az alperes nem vette figyelembe az egész gazdasági folyamatot, amely lényegében egyetlen szerződés teljesítését szolgálta.
A jogerős ítélet álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a szóban forgó szerződés nem egymástól elválaszthatatlan, elkülöníthetetlen tevékenység láncolatokra, mint részműveletek sorozatára jött létre, hanem egymástól jól megkülönböztethető szolgáltatásokra, amelyen az sem változtat, hogy végső soron a cél egy volt, a belföldi értékesítés támogatása és elősegítése.
Ebből az következik, hogy az Áfa. tv. 3. § szerinti hatályosulás tekintetében az Áfa. tv. 15. § (1) és (5) bekezdését is figyelembe kell venni, és vannak olyan szolgáltatások, amelyek az Áfa. tv. hatálya alá nem tartoznak, ezek körét az APEH is nevesítette.
Azon szolgáltatásokról kiállított számla viszont, amely a magyar Áfa. tv. hatálya alá tartozik, meg kell hogy feleljen az Áfa. tv. 16. § 16. pontjában felsorolt tartalmi követelményeknek. Az adóhatóság e körben szólította fel hiánypótlásra, de ennek a felperes maradéktalanul nem tett eleget, így a kérelem elutasítása jogszerű volt.
A jogerős ítélet álláspontja szerint a döntést nem változtathatja meg a felperes javára az 1993. évi 232. sz. APEH iránymutatás és annak 1999. évi 38. sz. iránymutatással történt módosítása. A konkrét esetben a szerződés szélesebb körű szolgáltatásról szól, mint amit az APEH iránymutatások tartalmaznak, így a felperesi álláspontot nem támaszthatják alá.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát. Álláspontja szerint a számla megfelelt az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontjában foglalt valamennyi tartalmi kelléknek. A számla mögötti szerződés tárgya a felperes termékének magyarországi értékesítését elősegítő komplex szolgáltatási kör képezte, amelyre nézve a szerződés példálózó felsorolást tartalmaz. A szerződéses szolgáltatások nem különíthetők el. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem adta indokát, hogy mi alapján állítja, hogy a szerződés egymástól jól elkülöníthető szolgáltatásokra jött létre. Hivatkozott arra, hogy ugyanezen szerződés alapján a felperes részére korábban engedélyezték az áfa-visszatérítést, illetve ugyanilyen tartalmú szerződés alapján más adóalany részére is engedélyezték a forgalmi adó visszatérítését.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a bizonylat nem volt alkalmas adóigazgatási azonosításra. Egyes szolgáltatása esetében a szolgáltatás teljesítési helye külföldnek minősül, így az adóztathatóság lehetősége nem állt fenn, a főbbi vonatkozásában pedig eltérő áfa tartalmú szolgáltatásokról, illetve termékértékesítésről volt szó.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes 2000. augusztus 16-án kelt határozatát - az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A 2/1993. (I. 13.) Kormányrendelet teszi lehetővé a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára az általános forgalmi adó visszatérítését. A kormányrendelet részletesen tartalmazza, hogy a külföldön nyilvántartásba vett adóalany milyen feltételek mellett élhet ezzel a jogával. A felperes ezen kormányrendelet alapján kérte az általa benyújtott számla alapján az áfa visszatérítését. Az is megállapítható, hogy az adóhatóság hiányok pótlására hívta fel a felperest, amelynek az eleget tett, de az adóhatóság jogi álláspontja szerint a kijavított 1/1999. sz. számla továbbra sem volt alkalmas adóigazgatási azonosításra.
Az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 15. § (1) bekezdése szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének - a (2)-(5) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel -azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye található. Az 5. § c), d) és e) pontjai alapján a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét, a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ennek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg a reklám- és propaganda-szolgáltatásoknál; a mérnöki, ügyvédi, számviteli és adóügyi szolgáltatásoknál, továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál adhatók és ínformációk feldolgozásánál és közlésénél.
A felperes e körben hivatkozott az 1993/252. sz. APEH iránymutatásra, amely szerint a propaganda tevékenységnél az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés c) pontja alapján a teljesítés helye a szolgáltatást saját nevében megrendelő cég székhelyével azonos, azaz külföldön van, tehát az adóztathatóság lehetősége az Áfa. tv. 3. §-a szerint fel sem merül.
Az 1993/38. sz. APEH iránymutatást ezt annyival módosította, hogy a tevékenység jellegét tekintve a marketing és a piackutatás vonatkozásában is megállapította, hogy gazdasági-társadalmi tevékenységet segítő szolgáltatásnak minősül, így az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés d) vagy e) pontja szerint minősül, azaz a teljesítés helye külföld, így a tevékenység vonatkozásában az adóztathatóság lehetősége az Áfa. tv. 3. § szerint nem áll fenn.
Önmagában az a körülmény, hogy a felperes által kötött szerződés a szolgáltatások szélesebb körét határozza meg, nem jelenti azt - mint ahogy a jogerős ítélet erre hivatkozott -, hogy ezen APEH iránymutatásokat ne lehetne a felperes esetére vonatkoztatni. A felperes által kötött szerződés tartalmából egyértelműen következik az - amelyre a felperes is hivatkozott felülvizsgálati kérelmében -, hogy ez a szerződés a felperes termékeinek magyarországi értékesítését elősegítő komplex szolgáltatási kört jelöl meg, melyben példálózó felsorolás található.
Az 1993/252. sz. APEH iránymutatás azt is kifejti, hogy amennyiben a különböző szolgáltatások egy megbízás résztevékenységei, és a számlában egyértelműen nem különíthetők el egymástól, úgy a szolgáltatások összességére nézve a 15. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók, a teljesítés helyét a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye határozza meg. Ennek alapján e tevékenységek külföldi megrendelő esetén is belföldön teljesítettnek minősülnek.
A jogerős ítélet megállapításaival szemben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az, hogy a szerződésben megjelölt szolgáltatások komplexitására figyelemmel az egyes részműveletek, rész-szolgáltatások nem különíthetők el egymástól, azok szorosan összefüggnek, kiegészítik, illetve feltételezik egymást a végső cél a belföldi értékesítés támogatása és elősegítése érdekében. Ebből következően valamennyi tevékenység esetében a külföldi felperes esetén is a szolgáltatás belföldön teljesítettnek minősül. Ezért a felperes helyesen alkalmazta azt, hogy az egyes szolgáltatásokat nem bontotta meg a teljesítés helye szerint.
Ugyanez vonatkoztatható az egyes szolgáltatások áfa százaléka esetében is, mert az egyes résztevékenységek elkülöníthetetlenségére figyelemmel nem lehet az eltérő áfa-tartalmat sem megállapítani. A felperes a szerződés komplexitására tekintettel a részteljesítéseket egy teljesítésnek tekintve egy számla alapján fizette meg az áfát, és ennek alapján igényelte vissza jogosan a számla áfa-tartalmát.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra a körülményre is, hogy az áfa-visszaigénylés jogosságával kapcsolatban az adóhatóság sem járt el egyértelműen és következetesen. Az iratok alapján megállapítható, hogy az 1997-es teljesítés vonatkozásában a felperes által hasonló módon befogadott számla áfa-értékét az adóhatóság a felperes részére visszatérítette. Hasonló szerződés alapján az adóhatóság a forgalmi adó visszatérítését más adózó esetében elutasította, majd miután a Fővárosi Bíróság 3. számú jogerős ítéletével az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte, további bizonyítást elrendelve, az elsőfokú adóhatóság az új eljárásában az áfa-visszatérítést az adózó részére engedélyezte.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak a fentebb részletezettek alapján kell megállapítania a felperes áfa-visszatérítési igényének jogosságát. (Lef Bír. Kfv. I. 35.729/2001.)