adozona.hu
AVI 2005.2.29
AVI 2005.2.29
Amennyiben maga az illetékjogszabály írja elő azt, hogy hogyan kell valamely tény, adat fennállását igazolni, úgy ettől az alkalmazás során eltérni nem lehet (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. május 17-én kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg J. Bertalan és neje tulajdonát képező ingatlant. Az 1999. augusztus 26-án kelt fizetési meghagyással a felperest e szerződés után 750 000 Ft vagyonátruházási és 4000 Ft ingatlan-nyilvántartási illeték megfizetésére kötelezték. A felperes utóbb kérte illetékkedvezmény alkalmazását az illeték törvény 23/A. § szerint, mivel fő tevékenysége ingatlan forgalmazás és az ingatlant tovább eladási céllal vásárolta. A felperes az ált...
AVI 2005.2.29 Amennyiben maga az illetékjogszabály írja elő azt, hogy hogyan kell valamely tény, adat fennállását igazolni, úgy ettől az alkalmazás során eltérni nem lehet (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A felperes 1999. május 17-én kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg J. Bertalan és neje tulajdonát képező ingatlant. Az 1999. augusztus 26-án kelt fizetési meghagyással a felperest e szerződés után 750 000 Ft vagyonátruházási és 4000 Ft ingatlan-nyilvántartási illeték megfizetésére kötelezték. A felperes utóbb kérte illetékkedvezmény alkalmazását az illeték törvény 23/A. § szerint, mivel fő tevékenysége ingatlan forgalmazás és az ingatlant tovább eladási céllal vásárolta. A felperes az általa jogosnak tartott 2%-os vagyonátruházási, továbbá az ingatlan-nyilvántartási illeték 154 000 Ft-ot befizette.Az elsőfokú illetékhivatal a fizetési meghagyást módosító határozatát visszavonta és a 2000. november 7-én kelt határozatával a felperest a fizetési meghagyással egyezően összesen 754 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú illetékhivatal 2001. január 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozata indokolásában megállapította, hogy az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék illetve vállalkozói igazolvány alapján az illeték-kötelezettség keletkezésekor a fő tevékenység szerint ingatlan forgalmazásra jogosult vállalkozó, a vagyonszerzés illeték-kiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant tovább eladás céljából vásárolta, az illeték mértéke az ingatlan-terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének 2%-a. A (2) bekezdés szerint a fő tevékenységként folytatott ingatlan-forgalmazást a vállalkozó cégbizonyítvánnyal köteles igazolni.
Az elsőfokú hatóság bekérte az Igazságügyi Minisztérium cégnyilvántartási és céginformációs szolgálat cégadatok másolatát, mely szerint a társaság az ingatlan-forgalmazást fő tevékenységként 1999. november 23. napjától végzi. Arról hogy az ingatlant továbbértékesítési szándékkal vásárolták meg, pedig 1999. október 29. napján kelt levelükben nyilatkoztak. A felperes gazdasági társaság az ingatlant 1999. május 17-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg, ez időben a társaság nem fő tevékenységként folytatta az ingatlan-forgalmazási tevékenységet. Az illeték-kiszabásra történő bejelentéskor (1999. V. 18.) tovább értékesítési szándékukról írásban nem nyilatkoztak. Ezért a társaságot az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében biztosított illetékkedvezmény nem illeti meg.
A felperes keresetében e határozatok vagyonszerzési illeték összegét megállapító részét kérte hatályon kívül helyezni, és megállapítani hogy a 2%-os illetékkedvezményre jogosult.
A felperes arra hivatkozott, hogy 1995. november 17-e óta az APEH nyilvántartása szerint fő tevékenységük volt az ingatlan-forgalmazás. Ebben az időben más előírás nem volt, később a cégnyilvántartás illetve gazdasági társaságokról szóló törvény megváltoztatása folytán a 8/1998-as IM rendelet rendelkezett arról, hogy a működő társaságok szerződéseinek módosítása alkalmával a cégbíróságok részére beadott nyomtatvány első sorában kell feltüntetni a cég fő tevékenységi körét. E változtatásokat az első társasági szerződés módosítása alkalmával legkésőbb 2000. június 16-ig kötelesek bejelenteni. A felperes társasági szerződés módosítására a törzstőke emelése miatt korábban sor került, így 1999. november 23-án került cégbírósági bejegyzésre, mint fő tevékenységi kör az ingatlan forgalmazás. Azonban csak nyilvántartásbeli változást jelentett, a felperes korábban is fő tevékenységként gyakorolta az ingatlan forgalmazást.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és hivatkozott arra, hogy két törvényi feltétel hiánya miatt került sor az illetékkedvezmény megtagadására.
A megyei bíróság 5. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet megállapította, hogy illetékkedvezményt az Illetéktörvény 23/A. §-a alapján két feltétel együttes fennállása alapján lehet igényelni. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes gazdasági társaság ingatlan-forgalmazása gyakorlatilag a megalakulásától kezdődően foglalkozik. Az illetékekről szóló 1997. évi XCIII. törvény 23/A. §-ának szövegét 1999. január 1. napjától hatályosan az 1998. évi LX. törvény állapította meg. Ez a módosítás követte a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény és a cégnyilvántartásról cégjegyzési eljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, valamint ennek végrehajtásáról szóló 8/ 1998. (V. 23.) IM rendelet előírásait. Ez utóbbi rendelet írta elő, hogy a cég főtevékenységét a tevékenységi körön belül el kell különíteni. A közigazgatási iratok közötti cégkivonat tanúsága szerint a felperes az ingatlan-forgalmazást fő tevékenységként csak 1999. november 23. napjától végzi.
A másik feltétel, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével összefüggő illeték-kötelezettség keletkezés időpontjában tegyen nyilatkozatot arról, hogy az ingatlant tovább eladás céljából vásárolta. A megyei bíróság érdemben nem vizsgálhatta, hogy ilyen adatok mellett más ügyben a felperesre vonatkozó kedvezményes illetékkulcsot az illetékhivatal alkalmazta-e. Jelen ügyben a felperes illetékkedvezményre az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában nem volt jogosult, ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, hangsúlyozta hogy megalakulásától kezdődően vásárolt telkeket, azon társasházakat építtetett és az ingatlanokat tovább értékesítette. A cégadatok deklaratívak és nem konstitutív hatályúak. Sérelmezte, hogy a bíróság a másik feltétel hiányát is felrótta, holott az illetékhivatal csak a cégnyilvántartási adatok alapján tagadta meg az illetékkedvezmény alkalmazását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a perbeli ingatlant 1999. május 17. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg. Az ekkor hatályos Itv. 3. § (3) bekezdés b) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték-kötelezettség a szerződés megkötésének napján keletkezik. A felperes kérte az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében biztosított illetékkedvezmény alkalmazását. Nem volt vitás, hogy a perbeli illeték-kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos Itv. 23/A. § (1) bekezdése az illetékkedvezmény megadásához kettős feltételt írt elő.
Az egyik, hogy az ingatlan tulajdonjogát megszerző vállalkozó cégbizonyítvánnyal köteles igazolni, hogy főtevékenységként az ingatlan-forgalmazást gyakorolja, a másik, hogy a vagyonszerzés illeték-kiszabásra bejelentésekor nyilatkozatot tegyen arról, miszerint az ingatlant tovább eladás céljából vásárolta.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az illetékkedvezmény alkalmazásához szükséges két feltétel egyike sem állt fenn a perbeli esetben. A felperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság az illetékhivatal határozatától eltérően vizsgálta mindkét feltétel fennállását. Az alperes keresettel támadott 2001. január 17-én kelt határozatának második oldal utolsó mondata ugyanis úgy hangzott, hogy "a cégmásolat szerint a szerződés megkötése időpontjában a társaság nem főtevékenységként folytatta az ingatlan-forgalmazási tevékenységet, az illeték-kiszabásra történő bejelentéskor (1999. május 18.) továbbértékesítési szándékukról írásban nem nyilatkoztak, ezért a társaságot az Itv. 23/A. § (1) bekezdésben biztosított illetékkedvezmény nem illeti meg."
Lényegében e ténymegállapítást a felperes sem vitathatta, tekintettel arra, hogy az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor illetőleg az illeték-kiszabásra való bejelentésekor a jogszabályi feltételek egyike sem állt fenn. A Legfelsőbb Bíróság már számos ítéletében rámutatott arra, hogy amennyiben maga a jogszabály írja elő azt, hogy hogyan kell valamely tény, adat fennállását igazolni, úgy ettől az alkalmazás során eltérni nem lehet.
Mindezekre tekintettel az alperes és határozata és a jogerős ítélet jogszabályt nem sértett, ezért a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I.35.891/2001.)