adozona.hu
AVI 2005.2.25
AVI 2005.2.25
Utólagos ellenőrzéskor azt kell vizsgálni, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e az alap vámkezeléskor vagy sem [1995. évi C. tv. 161. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes külkereskedelmi tevékenységét utóellenőrzés keretében vizsgálta a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Parancsnoksága Ellenőrzési Osztálya.
A vizsgálatról jegyzőkönyv készült, majd ennek alapján több alapvámkezeléssel érintett ügyben újabb határozatokat hoztak.
A megállapított tényállás szerint a felperes kérelmére 1998-ban Vámkezeltek "gumi vagy műanyag feldolgozó vagy ilyen árukat előállító, az árucsoportban másutt nem említett gépalkatrész" megnevezésű vámárut. Az egységes vámáru nyila...
AVI 2005.2.25 Utólagos ellenőrzéskor azt kell vizsgálni, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e az alap vámkezeléskor vagy sem [1995. évi C. tv. 161. §]
A felperes külkereskedelmi tevékenységét utóellenőrzés keretében vizsgálta a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Parancsnoksága Ellenőrzési Osztálya.A vizsgálatról jegyzőkönyv készült, majd ennek alapján több alapvámkezeléssel érintett ügyben újabb határozatokat hoztak.
A megállapított tényállás szerint a felperes kérelmére 1998-ban Vámkezeltek "gumi vagy műanyag feldolgozó vagy ilyen árukat előállító, az árucsoportban másutt nem említett gépalkatrész" megnevezésű vámárut. Az egységes vámáru nyilatkozat (EV.) 22. rovatában 227 976 USD-t tüntettek fel, melynek alapján a vámáru vámértéke 48 011 746 Ft összegben került meghatározásra.
Az utóellenőrzés megállapította, a becsatolt számlák alapján a tényleges vételár magasabb volt, mint a 22. rovatban feltüntetett összeg, valójában a vételár 324 607 USD volt.
Az utóellenőrzéssel érintett és a keresetben sérelmezett másik vámáru vámkezelésével kapcsolatos megállapítások a felülvizsgálati eljárásnak már nem voltak tárgyai.
Az előzőekben ismertetett vámkezeléssel kapcsolatban az utóellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhivatal határozatában a korábbi határozatot módosítva kiszabta a vámérték különbözetet.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú vámhatóság az elsőfokú határozatot az indokolás módosításával helybenhagyta.
A felperes e határozat ellen benyújtott keresetében kérte a bírósági felülvizsgálatot és a módosított határozatok hatályon kívül helyezését. A felperes fenntartotta az államigazgatási eljárás során fellebbezésben előadott azt a jogi álláspontját, mely szerint a vámhatóságnak nem volt joga az alaphatározat módosítására, mivel az új határozat sérti az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 61. § (5) bekezdése szerinti jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat. Hivatkozott arra is, hogy az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 145. § (1) bekezdés alapján az Áe.</a> rendelkezéseit a Vtv. eltérésével kell alkalmazni. A Vtv. a jóhiszemű jogokkal kapcsolatban csak a módosítás időtartama vonatkozásában illetve a többszöri módosítási lehetőségek biztosítása kapcsán tartalmaz rendelkezést, tehát ez azt jelenti, hogy a módosításkor sem sérülhetnek a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok. A felperes a per tárgyaláson ezzel kapcsolatban kereseti kérelmét úgy pontosította, hogy az ügyazonosság miatt nem lett volna lehetőség a határozat módosítására, ugyanis nem vitatott, hogy az alapvámkezeléskor is már az alperes rendelkezésére állt az eredeti számla, így új tényállási elem az ügy során nem merült fel a jóhiszemű jogszerzés garanciális-e, melynek ügyazonosság esetén érvényesülnie kell.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével az alperes keresettel támadott rendelkezésének az előbbiekben ismertetett vámkezelésre vonatkozó részét az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az ezt meghaladó felperesi keresetet pedig elutasította.
Az elsőfokú ítélet a következőket állapította meg a helyt adó rendelkezéssel kapcsolatosan. A Vtv. 135. § (1) bekezdése, 147. § (4) bekezdése, valamint 171. § a) pontjának egybevetésével megállapítható, hogy az Áe.</a> rendelkezéseit a Vtv.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a Vtv. 1997. évi L. törvénnyel történt módosításával 1997. július 1-je után. A Vtv. 147. § (2) bekezdése az Áe. 61. §-ban meghatározott hármas feltétel időbeli, mennyiségi, tárgyi feltételei közül az időbeli és mennyiségi feltételt részben feloldotta azzal, hogy 5 éven belül lehetővé tette az alap határozat egyszeri módosítását, kivéve az utólagos ellenőrzést, amikor a már módosított határozat ismételt módosítását is jogszabálysértés esetén lehetővé teszi a Vtv. 147. § (4) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság azonban megállapította, hogy nem tartalmaz eltérő rendelkezést a Vtv. a jóhiszeműen szerzett jogokkal kapcsolatban. Tehát a megváltozott jogszabályi előírások ellenére a bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az ügyazonosság esetén még az utóellenőrzés sem adhat alapot a határozat megváltoztatására. Az alperes sem vitatta, hogy a vámhatóság részére az alap eljárás során minden adat rendelkezésre állt ahhoz, hogy a jogszabályoknak megfelelő döntést hozzon. Így kizárólag az ügyazonosság miatt érvényesülhet a Vtv.-ben nem szabályozott, de az Áe. 61. §-ában rögzített jóhiszeműen szerzett jog.
A kereseti kérelmet elutasító rendelkezés ellen a felek jogorvoslati kérelmet nem nyújtottak be, ezzel kapcsolatban a felülvizsgálati eljárás az ítéletet nem érintette.
A kereseti kérelemnek részben helyt adó rendelkezés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset teljes elutasítását.
Az alperes kifejtette azt az álláspontját, hogy a bíróság tévesen értelmezte a d=30199 ssz=2004>Vtv. VIII. fejezet utólagos ellenőrzésre vonatkozó 209. § rendelkezéseit. Az utólagos ellenőrzésre vonatkozó általánostól eltérő szabályt tartalmaz a Vtv., tehát ez ese</a>tben ezt kellett alkalmazni és nem az Áe. rendelkezéseit. Kétségtelen hogy az alapvámkezelést a vámhivatal helytelenül végezte el, és ezt a hibát csak az utólagos ellenőrzés mutatta ki. Az utólagos ellenőrzés során felderült hiányosságot az utóbb meghozott vámhatározattal kellett kiküszöbölni, a jogalkotó ugyanis a kiszabható vámteher maradéktalan beszerzése érdekében hozta meg ezt az újfajta vizsgálati lehetőséget. Utalt az alperes arra is, hogy még a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet 70. § (5) bekezdése is tartalmazta azt a rendelkezést, mely szerint a vámhivatal tévedése nem mentesíti a vámfizetésre kötelezettet a fizetési kötelezettség alól az elévülési időn belül.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felperes hangsúlyozta, hogy a Vtv. hatályba lépése előtt a Legfelsőbb Bírósági gyakorlat lehetővé tette az ügyazonosság esetén az Áe. 61. §-ában megjelölt korlátozások érvényesítését. Nem vitatta a felperes sem, hogy az időbeli és a mennyiségi korlát a Vtv.-nél valóban feloldódott, de ez nem jelenti azt, hogy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérülhetnének. A felperes utóbb kiegészítette ezt a felülvizsgálati kérelmet, majd a nyilvános tárgyaláson a kiegészítésben foglaltakat kérte tárgytalannak tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. sz. ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel érintett részét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A felperes által sem vitatottan a d=30199 ssz=2004>Vtv. VIII. fejezetében szabályozott utólagos ellenőrzés lefolytatására a Vtv. hatályba lépését követően került sor. A Vtv. 161. §-a értelmében az utólagos ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés kiterjed "különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények, vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és ezek alkalmazása az előírt feltételek betartotta a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e."
A Vtv. 171. §-a pedig felhatalmazza a vámhatóságot arra, hogy az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítsa. A Vtv. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit a vámtörvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. 147. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat a (4) bekezdés kivételével csak egy ízben a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható illetőleg vonható vissza. A Vtv. 147. §-ának (4) bekezdése szerint a vámhivatalnak saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogszabálysértő. E törvényi rendelkezésekre figyelemmel az alperes jogosult volt az utólagos ellenőrzés lefolytatására és a vámkezeléskor hozott alap határozatok módosítására az elévülési határidőn belül. Az utólagos ellenőrzésre és az ennek eredményeként hozott ha</a>tározatokra nem az Áe. hanem a Vtv. speciális rendelkezései az irányadók.
Nem volt helytálló az elsőfokú ítélet azon megállapítása, mely szerint az utólagos ellenőrzés nem érinti a jóhiszeműen szerzett jogokkal kapcsolatos Áe. 61. § (5) bekezdésében írt tilalmat. A Vtv. 161. §-a szerinti törvényi meghatározásból következik, hogy az utólagos ellenőrzéskor az előzőek szerint a többek között azt kell vizsgálni, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e az alapvámkezeléskor vagy sem. A felperes sem vitatta, hogy a vámáruk vámértéke az EV. okmányon tévesen került feltüntetésre, ezért az alapvámkezeléskor nem került sor a jogszabályszerű megállapításra. A vámhatóság a határozatok módosításával csak azt a vámteher különbözetet írta elő fizetési kötelezettségként, amit a felperesnek a helyes vételár feltüntetése mellett a vámkezelés időpontjában hatályos anyagi jogszabályok szerint fizetnie kellett volna.
Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a vámigazgatási eljárásban a vámkezelés során nincs jóhiszeműen szerzett jog, a fizetési kötelezettség 5 éven belül felülvizsgálható, a vámkezelést kérő jogosultnak az a joga, hogy a vámkezelés megtörténte után a vámáruval szabadon rendelkezhet. A felperes által hivatkozott Legfelsőbb Bírósági döntések az ügyazonosságra vonatkozóan a felperes által is említetten a korábbi évek döntései, amely a módosított vámtörvény hatályba lépése előtti időszakra vonatkoznak. A jelen perbeli felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel megegyező jogi álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság a hasonló tárgyú ítéleteiben.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a támadott körben hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.629/2001.)