adozona.hu
AVI 2005.2.22
AVI 2005.2.22
A kedvezményeket, vám alóli mentességet kiterjesztően értelmezni nem lehet [1995. évi C. tv. 113. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint az M. Rt. repülőgép-vezetője 1992. június 20-ától 1999. október 6-ig 750 napot töltött külföldi szolgálatban, és ez alatt 26 232 USD napidíjban részesült.
A felperes az M. Rt. személyzetét megillető vámkedvezmény igénybevevőjeként 1999. október 6-án 1 db Mercedes-Benz ML 320 típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte.
Az elsőfokú hatóság a vámkezelést elvégezte, majd azt a határozatát visszavonva összesen 6 462 757 Ft vám-, fogyasztási adó, ...
AVI 2005.2.22 A kedvezményeket, vám alóli mentességet kiterjesztően értelmezni nem lehet [1995. évi C. tv. 113. §]
A felperes, mint az M. Rt. repülőgép-vezetője 1992. június 20-ától 1999. október 6-ig 750 napot töltött külföldi szolgálatban, és ez alatt 26 232 USD napidíjban részesült.A felperes az M. Rt. személyzetét megillető vámkedvezmény igénybevevőjeként 1999. október 6-án 1 db Mercedes-Benz ML 320 típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte.
Az elsőfokú hatóság a vámkezelést elvégezte, majd azt a határozatát visszavonva összesen 6 462 757 Ft vám-, fogyasztási adó, környezetvédelmi termékdíj, áfa megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes a gépkocsi előtakarékossági igényének bejelentését követően túllépte a részére járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes 3 alkalommal vette igénybe 50%-ot meghaladóan a vámkedvezményt, így a vámtörvény 2. sz. mellékletének IV/1. pontja alapján vámmentesség nem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes 6 445 257 Ft vámteher-fizetési kötelezettségét törölte. Ítéletének indokolásában hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 113. § (17) bekezdésére, mely szerint a tengerjáró és a folyami vízi járműveken szolgálatot teljesítők, valamint a fuvarozó vállalatok és az M. P. államhatárt szolgálatteljesítés céljából átlépő alkalmazottai, továbbá a határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők vámjogi kedvezményét a 2. sz. melléklet tartalmazza.
A Vtv. 147. § (2), (4) és (5) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az elsőfokú határozatot visszavonó határozat visszavonására nem volt jogi lehetőség, e jogszabálysértő elsőfokú határozatot megsemmisítette az alperes keresettel támadott határozata. Osztotta a felperesi álláspontot, hogy a keresettel támadott határozatra nem utóellenőrzés eredményeként került sor, hanem a Vtv. 147. § (5) bekezdése alapján az 5 éves elévülési időn belül erre jogi lehetőség volt, így az alperes határozata ezen okból nem tekinthető jogszabálysértőnek.
A d=30199 ssz=2520>Vtv. 2. sz. melléklet IV/1. pontja szerint a I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha a külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50%-át veszik csak igénybe. A ba) pont szerint a feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékossági bejelentéstől számított legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető.
A jogerős ítélet szerint a felperes esetében a külföldi napidíj meghatározott részének előtakarékosság címén történő befizetése és a legalább 731 külföldi szolgálati nap letöltése nem vitásan megvalósult, az alperes álláspontja szerint a vámmentes vámkezelés akadálya kizárólag a felperes által felhasználható havi vámkedvezmény 3 alkalommal való túllépése volt.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a havonta megállapított vámkedvezmény 50%-át 3 alkalommal a felperes valóban túllépte. A túllépés összege után a vámhivatal határozatával kiszabott vámterhet 1999. július 7-én megfizette.
A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a vámmentes vámkezelés feltételeként nem a havonta járó, hanem a mindenkori vámkedvezmény legalább 50%-ának igénybevételét írja elő. Amennyiben a jogszabályalkotó a havonta igénybe vehető vámkedvezményhez kívánta volna kötni a vámmentesség igénybevételét, ezt a szándékát a jogszabály szövegezésében egyértelműen kellett volna kifejezésre juttatni.
Az utólagos vámfizetéssel a vámkezelés kérésének időpontjában a felperes már csak a mindenkori vámkedvezmény 50%-át vette igénybe, így a vámmentes vámkezelés harmadik feltétele is a jogerős ítélet álláspontja szerint teljesült. Ezért az alperes határozatát megváltoztatva a felperes vámteher-fizetési kötelezettségét törölte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. A felperes keresetében az alperes határozat megváltoztatását és a vámteher törlését nem kérte, így a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. A Pp. 339. § (1) bekezdése alapján megváltoztatási jogköre nem volt. Anyagi jogszabálysértés körében megjelölte a d=30199 ssz=2519>Vtv. 2. sz. mellékletének IV. pontját azzal, hogy a mindenkori vámkedvezmény 50%-ot meghaladó felhasználása esetén a jogszabály nem teszi lehetővé a vonatkozó vámteher utólagos megfizetését és ezzel a vámmentes vámkezelés feltételeinek pótlólagos teljesítését.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A jelen jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság Kfv. 35.283/2001/7. számú ítéletében már kifejtette jogi álláspontját, amellyel a Legfelsőbb Bíróság jelen tanácsa is mindenben egyetért.
A d=30199 ssz=2520>Vtv. 2. sz. mellékletének IV/1. pontja alapján megállapítható, hogy kizárólag akkor áll fenn a vásárolt személygépkocsi vámmentessége, amennyiben az ott meghatározott személyek a külföldi napidíj meghatározott részét előtakarékossági címen meghatározott számlára befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény mindenkori 50%-át veszik csak igénybe. Amennyiben ezt a vámkedvezményt 50%-ot meghaladóan veszik igénybe, a további vámmentesség feltételei nem állnak fenn.
A kedvezményeket, mentességeket kiterjesztően értelmezni nem lehet, így a gépjárműre vonatkozó vámmentesség előtakarékossági időszakában az aktuális vámkedvezmények összevonására nem kerülhet sor. A kedvezmény 50%-ot meghaladó igénybevételével az előtakarékossági bejelentéstől számított időszak gyakorlatilag megszakad, és az előtakarékossági időszámítása újból kezdődik. Nem vitásan a felperes 3 esetben a vámkedvezményt 50%-ot meghaladóan vette igénybe, és a vám utólagos megfizetése ezeket a túllépéseket nem teszi meg nem történtté. A felperes esetében pedig a 3 alkalommal történő vámkedvezmény 50%-ot meghaladó igénybevételére tekintettel a vámmentes vámkezelés feltételei a személygépkocsi behozatalakor maradéktalanul nem álltak fenn.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a közigazgatási bíróság a kereseti kérelemhez a tekintetben nincs kötve, hogy a felperes hatályon kívül helyezést vagy megváltoztatást kér. A per tárgya közigazgatási szerv döntésének felülvizsgálata és a bíróság megítélése szerint határoz a jogszabálysértő közigazgatási határozattal kapcsolatos szükséges intézkedésekről.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 73. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 339. § állapítja meg a bíróság jogkörét a közigazgatási határozattal kapcsolatban. E körben főszabályként a közigazgatási bíróságot kasszációs jogkör illeti meg. Reformatórius jogkörben csak kivételesen és a törvényben meghatározott esetekben járhat el. A Pp. 339. § (2) bekezdése sorolja fel azokat a közigazgatási határozatokat, amelyeket a bíróság a közigazgatási perben megváltoztathat. Ezen túlmenően más törvény is ad felhatalmazást a közigazgatási határozat megváltoztatására. Az egységes ítélkezési gyakorlat alapján azonban a vámhatározat megváltoztatására a Pp. 339. § (2) bekezdése alapján nincs lehetőség. A jogerős ítélet egyebekben nem is jelölte meg, hogy a Pp. 339. § (2) bekezdésének mely pontja alapján tartotta megváltoztathatónak a vámhatározatot.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.873/2001.)