adozona.hu
AVI 2005.1.11
AVI 2005.1.11
Az illetékkedvezmény alkalmazását nem zárja ki önmagában az a körülmény, hogy a fél ingatlanán lévő felépítményt nem lakásként, hanem hétvégi házrészként tünteti fel az ingatlan-nyilvántartás (1990. évi XCIII. tv. 102. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. június 22-én kelt ajándékozási szerződéssel megszerezte az ingatlan-nyilvántartásban 719 m2 térmértékű belterületi hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlant. Az ajándékozási szerződésben foglaltak szerint az ajándékozás házépítésre tekintettel történik és az ajándékozó hozzájárul ahhoz, hogy a telken lévő hétvégi ház lebontásra kerüljön. Az ingatlan lakóingatlanná történő minősítését pedig nem ellenzi.
A szerződés 6-os pontja értelmében a felperes vállalta, hogy az ingatlan...
AVI 2005.1.11 Az illetékkedvezmény alkalmazását nem zárja ki önmagában az a körülmény, hogy a fél ingatlanán lévő felépítményt nem lakásként, hanem hétvégi házrészként tünteti fel az ingatlan-nyilvántartás (1990. évi XCIII. tv. 102. §)
A felperes 1998. június 22-én kelt ajándékozási szerződéssel megszerezte az ingatlan-nyilvántartásban 719 m2 térmértékű belterületi hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlant. Az ajándékozási szerződésben foglaltak szerint az ajándékozás házépítésre tekintettel történik és az ajándékozó hozzájárul ahhoz, hogy a telken lévő hétvégi ház lebontásra kerüljön. Az ingatlan lakóingatlanná történő minősítését pedig nem ellenzi.A szerződés 6-os pontja értelmében a felperes vállalta, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat épít. Az elsőfokú illetékhivatal a szerződő felek nyilatkozatát elfogadva az ingatlan forgalmi értékét 3 000 000 Ft-ban állapította meg és a felperest fizetési meghagyásában 330 000 Ft ajándékozási, továbbá 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte hivatkozással arra, hogy az ingatlanon elmozdítható rossz állapotú fából készült építmény állott, amely szükséglakásnak sem minősült, és az ajándékozási szerződéssel szinte egyidőben elbontásra került. Az ajándékozás célja a lakásépítés megvalósítása volt, a felperes építési szándékát ezért határidőben be is jelentette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a perbeli ingatlan ingatlannyilvántartási állapota az illeték kötelezettség keletkezésekor hétvégi ház, udvar volt. Ezért beépítetlen földrészletnek nem volt tekinthető.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ingatlanon álló felépítmény létesítési célját, használatának módját is figyelembe véve nem esett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott kedvezményezett körbe, hétvégi ház és udvar megjelöléssel nyilvántartott ingatlanra az illeték kedvezményre jogosító szabályok akkor sem alkalmazhatóak, ha a szerződés megkötését követően a hétvégi ház lebontásra kerül és lakóház megvalósítása céljából építési engedély került kiadásra.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az ajándékozási illeték fizetési kötelezettség törlését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a felperest, az Itv. 17. § (1) bekezdés b) pontja és 102. § (1) bekezdés l) pontja értelmében illetékmentesség illeti meg. Előadta, hogy az ingatlanon lévő hétvégi ház kizárólag fából épült, nem rendelkezett téglafallal, vízvételi és fűtési lehetőséggel, üvegablakkal, ezért még szükséglakásnak sem volt minősíthető, és sérelmezte hogy az elsőfokú ítélet e ténnyel kapcsolatos megállapítást nem tett. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan telekként van feltüntetve, arra bontási és építési engedéllyel rendelkezett.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
Álláspontja szerint az Itv. 102. § (1) bekezdés 1) pontja - a norma szöveg helyes értelmezése szerint - lakáscélú használatra utal, amelynek a szerződéskötés időpontjában fennállt közhiteles ingatlan-nyilvántartási bejegyzés ellentmond. Utalt arra, hogy a hétvégi ház anyaga, állaga, az ajándékozás célja az illetékjogi megítélés szempontjától közömbös.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét teljes egészében, a Megyei Közigazgatási Hivatal határozatának és a Megyei Illeték Hivatal fizetési meghagyásának az ajándékozási illetékre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte.
Az Itv. 11. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az ajándékozási illeték tárgya az ingatlan ajándékozása.
Az Itv. 17. § (1) bekezdés b) pontja szerint mentes az ajándékozási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak) valamint az ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a megajándékozott az ingatlanon a szerződés illetékkiszabással történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. Az Itv. 102. § (1) bekezdés 1) pontja kimondja, hogy e törvény alkalmazásában lakóház építésére alkalmas telektulajdon az építésügyi szabályoknak és a település rendezési tervnek megfelelően kialakított lakóépület elhelyezésére szolgáló beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletében kifejtette, hogy a telektulajdon akkor is lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak számít, ha azon olyan alacsony komfortfokozatú lakás áll, amelyet az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja alapján figyelmen kívül kell hagyni.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy ha az ilyen alacsony szintű lakással beépített földrészlet is lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősül, akkor még inkább annak kell minősülnie az olyan földrészletnek, amelyen még ilyen szintű lakás sincs, csak valamilyen gazdasági épület, amely nyilvánvalóan nem lakás céljára szolgál. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.088/2002/5.)
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja a szükséglakás követelményeinek sem megfelelő helyiségcsoportról szól. A szükséglakás fogalmát nem az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Iny. tv.), hanem a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) tartalmazza. Az Ltv. 2. számú melléklete az értelmező rendelkezések körében, annak 6-os pontjában a szükséglakást műszaki szempontok alapján definiálja. Eszerint szükséglakás az olyan helyiség, (helyiségcsoport) amelynek (amelyben legalább egy helyiségnek) alapterülete 6 m2-t meghaladja, külső határoló fala legalább 12 cm vastag téglafal, vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal, ablaka vagy üvegezett ablaka van, továbbá fűthető, és WC használata valamint vízvétel lehetősége biztosított.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjában említett szükséglakás fogalmát, tehát nem az ingatlan nyilvántartásban feltüntetett adatok, hanem az építmény műszaki sajátosságai alapján kell meghatározni. Ezért téves jogi álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperesi illetékmentesség feltételeit az ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatai alapján kell megítélni.
Az előzőekben idézett Legfelsőbb Bírósági eseti döntés az ingatlan-nyilvántartásban szintén nem lakásként feltüntetett gazdasági épület vonatkozásában is megállapította az illetékmentesség fennállását. Önmagában tehát az a körülmény, hogy a felperesi ingatlanon lévő felépítmény nem lakásként, hanem hétvégi házként szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, az illetékkedvezmény alkalmazását nem zárja ki.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét teljes egészében, míg az alperes és az elsőfokú illetékhivatal határozatát az ajándékozási illetékre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság mellőzte az illetékhivatal új eljárásra kötelezését, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság által 2001. március 21-én tartott tárgyalás jegyzőkönyvének 2. oldalán rögzített felperesi előadásból megnyugtatóan megállapítható, hogy a felperesi ingatlanon hétvégi házként nyilvántartott felépítmény fából készült, téglafallal, a faházon belül WC-vel nem rendelkezett, ezért az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja, továbbá az Ltv. 2. számú melléklete 6-os pontja értelmében szükséglakás követelményeinek sem felelt meg.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.753/2001.)