adozona.hu
AVI 2005.1.9
AVI 2005.1.9
A vámtörvény sorrendiséget állapít meg a vámáru vámértékének meghatározásával kapcsolatban [1995. évi C. tv. 20. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozó felperes 1996. szeptember 27-én egy 1992-es gyártási évűnek megjelölt BMW 320 típusú 2200 DEM vámértékű benzines katalizátoros gépjármű belföldi forgalom számára történő vámkezelésére tett indítványt. A vámhivatal 1996. október 3-án a gépjármű vámkezelését 10101-46-11626-5. számú határozatával 2400 DEM vámérték alapulvételével elvégezte. A felperes 1996. október 18-án kérte a gépjármű forgalomba helyezését, ennek során az igazgatásrendészeti hatóság észlelte, hogy a gépjá...
AVI 2005.1.9 A vámtörvény sorrendiséget állapít meg a vámáru vámértékének meghatározásával kapcsolatban [1995. évi C. tv. 20. §]
Az egyéni vállalkozó felperes 1996. szeptember 27-én egy 1992-es gyártási évűnek megjelölt BMW 320 típusú 2200 DEM vámértékű benzines katalizátoros gépjármű belföldi forgalom számára történő vámkezelésére tett indítványt. A vámhivatal 1996. október 3-án a gépjármű vámkezelését 10101-46-11626-5. számú határozatával 2400 DEM vámérték alapulvételével elvégezte. A felperes 1996. október 18-án kérte a gépjármű forgalomba helyezését, ennek során az igazgatásrendészeti hatóság észlelte, hogy a gépjármű külföldi forgalmi engedélyében a gyártási év javított, az okirat hamísított, ezért büntetőeljárást kezdeményezett. A büntetőeljárás eredményeként a Budapesti IV-XV. ker. Bíróság 8. sorszámú, a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 7. sorszámú ítéletével megváltoztatott jogerős határozatában a felperest bűnösnek mondta ki csempészet bűntettében és 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében. Korábban az 5. számú határozattal vámkezelt gépjármű lefoglalását megszüntette és vámeljárás mellett a felperes részére kiadni rendelte, egyebekben úgy határozott, hogy az elkobzás a BMW 320 típusú személygépkocsival azonos időben és módon vámkezelt másik két gépjárműre vonatkozik.Ezt követően a vámhivatal a vámkezeléssel összefüggésben a vámeljárást lefolytatta. A határozatában a felperest - a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalának megállapítása mellett - kötelezte 598 750 Ft vámnak, 69 186 Ft vámpótléknak, 197 676 Ft fogyasztási adónak, 462 249 Ft általános forgalmi adónak a megfizetésére vámteher különbözet jogcímén. A gépjármű vámértékét 11 900 DEM-ben, azaz 1 238 076 Ft-ban határozta meg 1991-es gyártási év alapulvételével.
A felperes a határozat ellen előterjesztett fellebbezésében a vámértéket vitatta. Az alperes 2. számú határozatában az 1. számú határozat rendelkező részét helybenhagyta, indokolását megváltoztatta, a fellebbezést elutasította. Döntését az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 21. §-ában, 33. § (1) bekezdésében, 125. § (2) bekezdésének e) pontjában, 126. § a) pontjában, 127. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez 1996-ban csatolt számla igazoltan valótlan tartalmú, így ügyleti érték nem áll rendelkezésre. Ebből következően a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időpontban exportált áru ügyleti értéke lehet. A bűn tetőeljárás során pedig megállapításra került, hogy a felperes 1996. október 3-án vámkezeltetett egy, a vitatott vámáruval azonos típusú, évjáratú és műszaki állapotú gépjárművet, amit részére 11 900 DEM vételáron értékesített a C. Autó Export cég. Erre figyelemmel a vámérték kimunkálásához ez az érték jogszerűen elfogadható. Utalt egyben arra, hogy a felperes a büntetőeljárás során a büntetőügyben eljárt bíróság vámértékre vonatkozó megállapításai ellen kifogással nem élt, ellenbizonyítékot sem akkor, sem a közigazgatási eljárásban nem terjesztett elő.
Az elsőfokú vámhivatal határozatában vámkezelésre vonatkozó kötelezettség megszegése miatt a felperest 663 931 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére is kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes ezt a határozatot a 2. számú határozatában helybenhagyta. Döntését a Vtv. 1. § 34. pontjában, 141. § (1) bekezdés b) pontjában, (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a jogellenes belföldi forgalomba hozatallal a vámkezelésre vonatkozó kötelezettségét megszegte, e miatt vámhiány keletkezett, így a vámigazgatási bírság jogszerűen került előírásra az elsőfokú határozatban.
A felperes mindkét alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, kérte azok hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatokra is kiterjedően. A határozatok jogalapját vitatta. E körben azzal érvelt, hogy az alperes az 1996-ban lefolytatott vámeljárásra, és az akkor elfogadott vámértékre figyelemmel 4 évvel később jogszabálysértően folytatott le új eljárást és határozott meg a korábbihoz képest többszörös vámértéket, az összegszerűség kimunkálásánál sem törvényesen járt el. A személygépkocsit meg sem vizsgálta, olyan összehasonlító számlára hivatkozott, amely irreálisan magas összeget tartalmaz, és aminek valótlanságát a felperes a büntető- és közigazgatási eljárásban bizonyította, és az egyébként sem hozható kapcsolatba a határozatokkal érintett gépjárművel. A 11 900 DEMes számla ugyanis egy másik lefoglalt és vissza nem adott személygépkocsi számlájával kapcsolatban merült fel.
A büntetőeljárásnak azonban nem volt tárgya a vámérték felülvizsgálata. Az alperes nem tisztázta, hogy a 11 900 DEM-es számlát ki hamísította, figyelmen kívül hagyta azt a felperesi okirati bizonyítékot, ami arra vonatkozott, hogy a svájci autókereskedő ilyen összegről számlát nem állított ki.
Az alperes - a határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy "fennállt a jogalapja a gépkocsira vonatkozó új vámteher megállapításának". A gépkocsi jogellenes forgalomba hozatala megvalósult azzal, hogy a büntetőügyben eljáró bíróság jogerős ítéletében kimondta a perrel érintett gépkocsi vonatkozásában a csempészet és az okirat-hamisítás bűncselekményének elkövetését. Az összegszerűség meghatározásánál azonban a közigazgatási szerv jogszabálysértően járt el. A Vtv. ugyanis a vámérték meghatározása kapcsán sorrendiséget állapít meg, aminek betartása kötelező. Ha az ügyleti érték a becsatolt számla alapján vitatható, akkor "alkalmazni kell az 51. § (9) bekezdését" is. A vámhatóságnak a tényállás-tisztázása érdekében az adatok valódiságának igazolására kellett volna felhívni az ügyfelet. Ha ez eredménytelen, figyelembe vehető a büntetőeljárásban a perrel érintett autóra tett megállapítás, mint módosított ügyleti érték, és csak ezt lehet a Vtv. 21. §-a szerinti ügyleti értékként alkalmazni. Egy másik gépjármű számlájának kontroll nélküli összehasonlító adatként történő elfogadása aggályos. Következetlen az alperes eljárása, mivel a büntetőbíróság mindkét autó értékét meghatározta. Az alperes ugyanakkor nem a közigazgatási határozatokkal érintett gépjármű értékét vette figyelembe a vámérték meghatározásánál. A büntetőeljárásnak nem volt tárgya annak az ellentmondásnak a feloldása, amely szerint a határozattal nem érintett másik gépkocsi adásvételével kapcsolatban az iratok között két számla található, a vételár tekintetében 10 000 DEM-es eltéréssel. Mindezek alapján az alperes a 2/1. számú határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek következetesen át kell vennie a büntetőeljárás anyagában szereplő értékeket, amennyiben ezt kívánja a vámkiszabás alapjának tekinteni. Ha ezt nem tudja el fogadni és összehasonlító adattal kíván élni, akkor tekintettel kell lennie arra, hogy az összehasonlító adatként figyelembe vett 11 900 DEMes számla a becsatolt periratok tanúsága szerint nem tekinthető aggálytalannak. Rögzítette egyben, hogy a felperes, bár keresetében vitatta az árfolyamszámítás jogosságát, erre vonatkozó konkrét kereseti kérelmet nem terjesztett elő, így ebben a kérdésben jogszabálysértést nem állapított meg. A kiszabott vámérték-különbözet volt a bírság alapja, ezért a jogalap tekintetében hozott határozat hatályon kívül helyezése maga után vonta a bírságoló határozat megsemmisítését is, mivel a kettő egymással összefügg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését. A felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás téves, iratellenes megállapításokat rögzít. Olyan jogszabályhely megszegését rója fel az alperesnek [51. § (9) bekezdése], amely a Vtv., a végrehajtása tárgyában kiadott kormányrendelet, az 1957. évi IV. törvény és a Pp.</a> szabályaival egybevetve "értelmezhetetlen". Tévesen állapítja meg a vámtörvény által előírt sorrendiség be nem tartását, a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 20. § (3) bekezdésében, 21. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A vámérték megállapításánál megalapozott döntést hozott, bizonyított tényekre alapította határozatát, jogszabálysértést nem követett el azzal, hogy a perbelihez hasonló gépjárműre vonatkozó ügyleti értéket vette alapul.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között. Ebből következően a rendkívüli jogorvoslati eljárásban már kizárólag abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a vámáru vámértékének meghatározásánál az alperes jogszerűen járt-e el, vagy sem, illetve, hogy a jogerős ítéletben e körben megállapított tényállás és jogi álláspont törvényes-e vagy sem.
A Pp. 4. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésből következően a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy fegyelmi határozat, illetve a bennük megállapított tényállás nem köti. Arra azonban helytállóan hivatkozott az alperes, hogy a jogerős ítélet indokolásában rögzítettekkel ellentétben, a büntetőügyben hozott jogerős ítélet a felperes bűnösségét csempészet bűntettében állapította meg, és kétséget kizáróan bizonyított tényként rögzítette a gépjárművek tekintetében "valótlan számlák felhasználását". A jogerős büntetőügyben hozott ítéletből megállapíthatóan, a jogerős elsőfokú közigazgatási ítélet indokolásában szereplő megállapításokkal ellentétben, - a büntetőeljárásnak tárgya volt a vámkezeléskor csatolt számlák valóságtartalmának vizsgálata. A jogerős büntető ítéletben megállapított tényállás egyértelműen azt rögzíti, hogy a számlán nem 1900, hanem 11 900 DEM szerepel és azt is, hogy a közigazgatási határozatokkal érintett BMW, illetve másik gépjármű lényeges tulajdonságait illetően hasonló kondíciókkal bír, azonos évjáratú, behozataluk időpontja is egybeesik.
A jogerős közigazgatási ítélet indokolásában hivatkozott 51. § (9) bekezdését a jogvita eldöntésénél irányadónak tekinteni nem lehetett, mivel nincs megjelölve, hogy mely jogszabálynak a rendelkezése.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a vámérték meghatározásánál irányadó Vtv. szerinti szabályoknak megfelelően járt el a következők miatt:
A Vtv. 20. § (3) bekezdése nem vitásan sorrendiséget állapít meg a vámáru vámértékének meghatározásával kapcsolatban. Azt rögzíti, hogy "ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapítása a 21-27. §-ok alapján történik, ezek egymást követő sorrendje az irányadó oly módon, hogy ha valamely § nem alkalmazható, a következő § alapján kell megkísérelni a vámérték meghatározását". A Vtv. 21. § (1) bekezdése értelmében a vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Tekintettel azonban arra, hogy a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez csatolt számla igazoltan valótlan adattartalmú volt, a perben vitatott vámáru vonatkozásában a jogellenes belföldi forgalomba hozatal miatt lefolytatott eljárás során ügyleti érték nem állt rendelkezésre. Az elsőfokú jogerős ítéletben hivatkozott "módosított ügyleti érték" fogalmát a Vtv. nem ismeri. A Vtv. 22. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha az importált áru vámértéke a 21. § rendelkezése alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időpontban exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz. Az alperes ezért nem járt el jogszabálysértően akkor, amikor a büntetőbíróság által bizonyítottan megállapított perbelivel egyező gépjárműre vonatkozó ügyleti értéket vette alapul a Vtv. 21. § (1) bekezdésében, 20. § (3) bekezdésében, 22. § (1) bekezdésében rögzített törvényhelyekre figyelemmel. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a jogerős büntető ítélet kizárólag forgalmi értéket tartalmaz a közigazgatási határozatokkal érintett gépjármű vonatkozásában, ami nem azonos az ügyleti értékkel és legfeljebb a Vtv. 27. §-a szerinti vámérték meghatározásnál lehetne figyelembe venni. A Vtv. által felállított sorrendiségre figyelemmel azonban e törvényhely alkalmazására nincs jogszabályi lehetőség, mivel a vámérték kimunkálása kapcsán a sorrendiséget be kell tartani. A kifejtettekből következően az alperes helyesen munkálta ki a vámértéket egy szintén felperes által importált, ugyancsak 1996. október 3-án vámkezeltetett és a közigazgatási eljárás tárgyát képező személygépkocsival azonos típusú, évjáratú és műszaki állapotú, a C. Autó Export cég által 11 900 DEM vételáron értékesített gépjármű számlára figyelemmel. Ezért a vámteher-különbözet megfizetésére kötelező határozat nem csak jogalapjában, hanem összegszerűségében is törvényes. A vámkezelésre vonatkozó kötelezettség megszegése esetén pedig a vámhatóságnak vámigazgatási bírságot kell kiszabnia, aminek mértéke is jogszerűen került 50%-ban meghatározásra [Vtv. 1. § 34. pont, 141. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés].
A kifejtettek figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét valamennyi perben felülvizsgálni kért határozat tekintetében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.997/2001.)