adozona.hu
AVI 2005.1.5
AVI 2005.1.5
Ha az érvénytelen szerződésnek gazdasági eredménye van, fennáll az adófizetési kötelezettség [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság kiutalás előtt vizsgálta a felperes 1999. IV. negyedévére benyújtott általános forgalmi adóbevallását.
A vizsgálat során megállapításra került, hogy a felperesnek apport címén került tulajdonába 1999. november 29-én a V. u. 10/a. szám alatti ingatlan bruttó 78 788 896 Ft értékben. A számlát helyettesítő okmányon a telek nettó és bruttó értéke 5 599 462 Ft, míg az épület és építmények nettó értéke 58 551 550 Ft, bruttó értéke pedig 73 189 444 Ft volt. Ezt követően a felperes 199...
AVI 2005.1.5 Ha az érvénytelen szerződésnek gazdasági eredménye van, fennáll az adófizetési kötelezettség [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság kiutalás előtt vizsgálta a felperes 1999. IV. negyedévére benyújtott általános forgalmi adóbevallását.A vizsgálat során megállapításra került, hogy a felperesnek apport címén került tulajdonába 1999. november 29-én a V. u. 10/a. szám alatti ingatlan bruttó 78 788 896 Ft értékben. A számlát helyettesítő okmányon a telek nettó és bruttó értéke 5 599 462 Ft, míg az épület és építmények nettó értéke 58 551 550 Ft, bruttó értéke pedig 73 189 444 Ft volt. Ezt követően a felperes 1999. december 21-én kelt számla alapján ezt az ingatlant értékesítette, bruttó 68 750 000 Ft értékben, olyan megbontásban hogy a telek nettó illetve bruttó értéke 35 000 000 Ft, az épületek és építmények nettó értéke 27 000 000 Ft, bruttó 33 750 000 Ft volt.
Az adóhatóság vizsgálatot folytatott annak megállapítására, hogy a telek és épületek értékében a mindössze három hét alatt mi indokolta az ilyen nagyarányú változásokat. Ennek érdekében igazságügyi építésszakértőt rendelt ki. S. Mihály, aki az ingatlan értékét bruttó 70 000 000 Ft-ban határozta meg, melyből a telek értéke 14 900 000 Ft, az épületek bruttó értéke pedig 55 100 000 Ft volt.
Ennek figyelembevételével a felperes által felhasznált számla bruttó 68 750 000 Ft értékét, mint független piaci partnerek közt kialakult vételárat elfogadták. Ezen belül azonban a szakértői véleményre figyelemmel a telek értékét 13 650 000 Ft-ban, míg az épületek nettó értékét 44 080 000 Ft-ban bruttó értékét pedig 55 100 000 Ft-ban állapították meg.
Ezen megállapítás következményeként az adóhatóság elsőfokú határozatával a felperes terhére 1999. IV. negyedévére 4 270 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, és 2 135 000 Ft adóbírságot szabott ki.
Az alperes mint másodfokú hatóság 2000. szeptember 11-én az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Hangsúlyozta, hogy az apport értékét az apportáló M. Rt. határozta meg, ő járt el az eladásnál is. Az ingatlannak olyan értéke van, amennyit az ingatlanpiacon adnak érte. Az alperes által kirendelt szakértő építészmérnök volt, és nem árszakértő. Az adóhatóság jogtalanul avatkozott be egy gazdasági folyamatba.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, és megállapította hogy az alperes nem sértett jogszabályt, amikor megvizsgálta az ügyletet, amelyben az ingatlan vételárát akként bontották meg, hogy a telek bruttó értéke magasabb mint a rajta lévő felépítmény. A bíróság szerint az Art. 51. § (7) bekezdésben tényállás tisztázási kötelezettsége az adóhatóságnak akkor is fennállt, ha a három héttel korábbi apportáláskor az ár arányok ettől nem mutattak volna lényeges eltérést. Helyesen járt el a hatóság akkor is, mikor szakértő közreműködését vette igénybe az ingatlan forgalmi értékének és ezen belül a felépítmény és a telek értékének meghatározásához. Szakértőül az Igazságügyi Szakértői Intézet Műszaki Szakértői Irodáját jelölte ki. Az iroda bízta meg a konkrét szakértőt a vélemény elkészítésével. A szakértői véleményből megállapítható volt az ingatlan területe, a 37,5 százalékos beépítettsége, a felépítmények jó, illetve közepes állapota, és figyelemmel az összehasonlító adatok elemzésére is, helytálló volt a 70 000 000 Ft-os forgalmi értéken belül a telek illetőleg a létesítmény forgalmi érték arányának meghatározása. Lényegében a forgalmi érték megegyezett a felperes által kötött szerződésben megjelölt ügyletértékkel, csupán a telek és a felépítmény ár aránya nem volt azzal azonos. A felperes lényegében a szakértő ténymegállapítását nem is vitatta.
A megállapítások és a szakértői vélemény egymással összhangban voltak, a megállapításokat az összehasonlító értékadatok is alátámasztották, ezért az adóhatóság Art. 51. § (7) bekezdés alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg a megjelölt adatokat, és így a felperes általános forgalmi adómentes illetőleg általános forgalmi adóköteles értékesítésének arányát is így határozta meg.
Kitért az ítélet arra is, hogy az adófizetési kötelezettség megállapításánál nincsen jelentősége annak, hogy a felperesi kft.-nél tulajdonos változás következett be.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes kifogásolta, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást nem folytatta le teljeskörűen, sérelmezte, hogy az apport érték meghatározását mellőzték. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem befolyásolhatta az apport érték arányait, mert ezt az alapító az M. Rt. határozta meg. A felperes alapítója az M. Rt. vitte be az ingatlant apportként a Kft.-be saját vagyonából, így az apport értékének meghatározásáért egyedül ő felelős, sőt még az értékesítést is ő bonyolította le.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felperes újabb észrevételével ismét sérelmezte, hogy mivel az apport volt az ügylet kiinduláskori alapja, ennek értékmeghatározásának igenis van jelentősége, ebben az időpontban ők ehhez befolyással nem rendelkeztek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A jelen eljárás tárgya az volt, hogy a felperes 1999. IV. negyedévi általános forgalmi adó visszaigénylése a jogszabályoknak megfelelt-e vagy sem. A felperes az 1999. november 29-én apport címén tulajdonába került ingatlant, mintegy három hét múlva 1999. december 21-én értékesítette. Az eljárás során nem került megindokolásra, hogy mi okozta az épület és a telekár arányaiban mutatkozó jelentős változást a két gazdasági esemény között eltelt igen rövid idő alatt, ezért indokoltnak volt tekinthető, hogy az adóhatóság a piaci viszonyoknak megfelelő telekár és épületépítmény ár meghatározása érdekében igazságügyi szakértőt vonjon be. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság által is helyesen idézett Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis a szerződést, ügyletet és más hasonló jogcselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ennek során az adóhatóság nem a felek között létrejött szerződések érvényességét vizsgálja, hiszen ha az érvénytelen szerződésnek kimutatható gazdasági eredménye van, akkor is fennáll az adófizetési kötelezettség, hanem a cselekmények valódi tartalma szerinti vizsgálat alapján levonja a megfelelő adójogi következményeket.
A felperes volt az önálló adóalany, ő bonyolította le azt az ügyletet, - adásvételi szerződést, amelynek alapján általános forgalmi adó levonási jogával élni kívánt. Ebből következik, hogy az 1999. IV. negyedévi általános forgalmi adóbevallás ellenőrzésének jogkövetkezményei csakis a felperesre vonatkozóan történhettek. Az adóhatóság végül is a felperes által kötött adásvételi szerződés vételárának összegét, - figyelemmel az igazságügyi szakértői véleményére, - elfogadta. Kizárólag az ingatlan adásvételi szerződésen belül a telek, illetőleg az épület ár arányát nem fogadta el, és e tekintetben a megállapításait az igazságügyi szakértő véleményére alapította. A felperes tudomással bírt arról, hogy az ingatlan apport értékéből milyen hányadot képviselt a telek, illetőleg a felépítmény. Gyakorlatilag semmivel sem tudta cáfolni illetve semmilyen ellenbizonyítást nem tudott felajánlani arra vonatkozóan, hogy az igazságügyi szakértői véleménnyel szemben mi indokolta az ilyen rendkívül rövid időtartam alatt a vevővel történő megállapodásában a jelentős aránybeli eltolódást a telek illetőleg az építmény ára között.
A felperes kifogásolta a szakértő kompetenciáját, de az általa megállapított tényeket semmivel nem cáfolta, nem kért újabb szakértő kirendelését, illetőleg nem ajánlott általa beszerzett szakértői véleményt.
A Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő figyelemmel az összehasonlító adatokra is, aggálytalan és helytálló szakértői véleményt adott. Ezért helyesen járt el az adóhatóság, majd az elsőfokú bíróság, amikor az aggálytalannak tekinthető igazságügyi szakértői véleményre alapította döntését.
A megállapítás alapján helytálló volt a felperes általános forgalmi adófizetésre való kötelezése is. A felperest az értékesítés után általános forgalmi adófizetés terhelte, és az hogy ennek alapján más adóalany jogosult-e az általános forgalmi adó visszaigénylésére, jelen szempontból nincs jelentősége. Ugyancsak nincs jelentősége az adóügy elbírálásakor az illetékfizetési kötelezettségnek sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem állapította meg, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I.35.867/2001.)