adozona.hu
AVI 2005.1.3
AVI 2005.1.3
Az adóalany csak olyan beszerzések adóját vonhatja le, amelyet teljes egészében a bevételszerző tevékenység érdekében merültek fel (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1997. december 10-én kezdte meg tevékenységét. Fő tevékenysége kultúrcikk kiskereskedelem volt, tagjai R. Tibor és R. Tiborné 2000. március 29-én a társaság tevékenységi körét bővítette, R. Tibor tag helyébe az M. '97. Kft. lépett 50%-os tulajdoni hányad fenntartásával, és a társaság neve I. Kft.-re változott.
A felperes 1999. évi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában levonható adóként számolta el a G. Kft.-től ...
AVI 2005.1.3 Az adóalany csak olyan beszerzések adóját vonhatja le, amelyet teljes egészében a bevételszerző tevékenység érdekében merültek fel (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1997. december 10-én kezdte meg tevékenységét. Fő tevékenysége kultúrcikk kiskereskedelem volt, tagjai R. Tibor és R. Tiborné 2000. március 29-én a társaság tevékenységi körét bővítette, R. Tibor tag helyébe az M. '97. Kft. lépett 50%-os tulajdoni hányad fenntartásával, és a társaság neve I. Kft.-re változott.A felperes 1999. évi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában levonható adóként számolta el a G. Kft.-től beszerzett Nissan Vanette tehergépkocsi árában felszámított 690 000 Ft áfát, a gépjármű javításával kapcsolatban kibocsátott számlában áthárított 96 000 Ft áfát, és a gépjármű útnyilvántartásában feltüntetett 37 806 km út megtételéhez beszerzett gázolaj árában felszámított összesen 116 000 Ft adót. A felperes könyvelési adatai szerint 1999. évben összesen 2 439 000 Ft értékben teljesített értékesítést. Az eljárások során tett nyilatkozatai értelmében a gépkocsit az M. '97. Kft. részére a közöttük lévő megállapodás alapján végzett futárszolgálat és piackutatás teljesítésére használta, illetve az M.-R. Kft. részére futárszolgálat és helyszíni javításra kiszállítás biztosítására. Az M. '97. Kft. és a M.-R. Kft. tagjai ezen az időszakban R. Tibor és R. Tiborné voltak. A gépkocsi használatról a felperes 177 db menetlevelet állított ki. Ezeken R. Tibor a gépjármű vezetőjeként szerepel, a dokumentumokon az indulás és az érkezés helye, az adott napon megtett út hossza került rögzítésre.
Az adóhatóság a felperesnél 1999. évre vonatkozó áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes határozatában megváltoztatta. A felperes terhére 902 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 451 000 Ft adóbírságnak a megfizetésére. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú adóhatóság megalapozottan rögzítette, hogy a felperes dokumentált tevékenysége, a becsatolt nyilvántartások és szerződések alapján nem állapítható meg, hogy a felperes a tehergépjárművet kizárólag az adóalanyiságát eredményező tevékenységéhez használta volna fel. Ezért nem volt jogosult a tehergépjármű beszerzésekor, javításakor és a felhasznált üzemanyag beszerzés során áthárított adónak a levonására. Kifejtette azt is, hogy mely okoknál fogva nem látott lehetőséget az adóbírság mérséklésére sem.
A felperes keresetében - megalapozatlanságra hivatkozva - a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint a revízió által is megjelölt értékesítések a tehergépkocsi beszerzését és használatát indokolttá tették. Megjelölte társasági szerződésbe foglalt tevékenységeit, azok TEÁOR szerinti tartalmát annak alátámasztására, hogy a tehergépjárművet adóalanyiságát megalapozó tevékenységhez használta valamennyi társaság esetében. Hivatkozott arra, hogy az általa megjelölt megállapodások valós gazdasági eseményt takarnak, valamennyi cég részére végzett futárszolgáltatást. Kifejtette, hogy a határozat is rögzíti, hogy a tehergépjárművet milyen útvonalakon használta, ebből következik az, hogy valamennyi cég érintve volt, mint úti cél. Az elszámolásnak az a rendje, amit alkalmazott, nem ütközik jogszabályba. A felek szerződési szabadságára, folyamatos teljesítésre és arra is hivatkozott, hogy R. Tibor a gépjárművet nem a munkába járáshoz használta.
Az alperes ellenkérelmében - határozatában foglaltakat fenntartva - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. A rendelkezésére álló adatokból és iratokból azt állapította meg, hogy az adóhatóság jogszerűen jutott arra a ténybeli és jogkövetkeztetésre, hogy a felperes a tehergépkocsit nem kizárólag az adóköteles bevételszerző tevékenységéhez használta fel. A menetlevelek ugyanis nem tartalmazták egyetlen esetben sem a felkeresett üzleti partner nevét, az utazás célját, a szállított áru megnevezését, ezekre vonatkozóan a felperes számlát sem állított ki. A felperesnek az M. '97. Kft. részére végzett tevékenységből bevétele nem származott, így az sem volt megállapítható a menetlevelek alapján, hogy a futárszolgálatot, a helyszíni javításra kiszállítást, piackutatást az M.-R. Kft. részére a felperes nyújtotta-e. Ebből következően a nem kizárólag adóköteles bevételszerző tevékenységhez felhasznált gépjármű javításához, illetve üzemeltetéséhez kapcsolódó áfa nem vonható le. Önmagában a megállapodások tartalma és a társasági szerződésben feltüntetett tevékenységi kör nem igazolja, hogy a felperes az azokban megjelölt szolgáltatásokat ténylegesen elvégezte volna, és hogy a gépjárművet kizárólag a társaság bevételszerző gazdasági tevékenysége keretében használta volna fel. A felperes a futárszolgálat teljesítéséről számlát, menetlevelet, számlát helyettesítő okmányt vagy dokumentumot nem bocsátott rendelkezésre, ennek hiányában pedig adólevonási jogát nem gyakorolhatta jogszerűen.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát az abban is előadottakra figyelemmel. A jogerős ítélet kapcsán téves jogszabály értelmezésre hivatkozott. Ezt azzal indokolta, hogy a bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a társaság a gépkocsit nem kizárólag adóalanyiságot eredményező tevékenységéhez használta fel. Kifejtette, hogy az Szja. tv. 3. § (13) bekezdése megadja a gépjármű magáncélú használatának definícióját és a gépjármű használati nyilvántartás (útnyilvántartás) követelményeit pedig e törvény 5. sz. melléklete tartalmazza. Ezekre figyelemmel a magáncélú használatot a perbeli esetben nem lehet megállapítani.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a felek az alapeljárás során el nem bírált tényre, új jogcímre nem hivatkozhatnak. A felülvizsgálati eljárásnak kizárólag az lehet tárgya, ami az ezt megelőző eljárásé is volt. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése]. A felperes a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőzően az Szja. tv. rendelkezéseinek megszegésére nem hivatkozott, ezért a felülvizsgálati eljárásban megjelölt új jogcím érdemi elbírálására nem kerülhetett sor. Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy e rendelkezések a perbeli jogvita eldöntésére nem is lehetnek irányadóak, hiszen nem szja. adónemet érintően hozott az alperes döntést.
A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában rámutatott arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, avagy okszerűtlen, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes megállapításokat rögzít. A felperes felülvizsgálati kérelmében iratellenességre nem hivatkozott, okszerűtlen, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes megállapításokat pedig a jogerős ítélet nem tartalmaz. A felperes felülvizsgálati kérelmében - azt tartalma szerint elbírálva - a bizonyítékok ismételt egybevetését kérte. A felülvizsgálati eljárásban azonban nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének (Pp. 272. §, 275. §). A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Indokát adja annak, hogy a társasági szerződésbe foglalt, cégbíróságon, adóhatóságon bejelentett tevékenységi körök, vállalkozási szerződésben rögzített szolgáltatások, a menetlevelek ténye önmagában mely okoknál fogva nem alkalmas annak igazolására, hogy az adott tevékenységet, szolgáltatást, szerződésben foglalt munkát a társaság valóban el is végezte. Utal arra, hogy a felperes könyvelésében szereplő értékesítések nem igazolják a szolgáltatás elvégzését, az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez történő felhasználást a gépjármű esetében. A felperes a közigazgatási eljárásban és a keresetében is a gépjármű használat során megvásárolt üzemanyag áfa-levonhatósága kapcsán és a menetlevelek tekintetében kizárólag arra hivatkozott, hogy a gépkocsi telephelye M.en, R. Tibor lakáscímén volt. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében is csak erre vonatkozóan adott helytálló és jogszerű indokolást arra vonatkozóan, hogy a kereseti kérelem miért nem alapos. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott "tárolási hely" olyan új hivatkozás, amelynek elbírálása a felülvizsgálati eljárásban nem lehetséges [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. §].
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésének a) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel vagy hasznosítja. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy az adóalany csak olyan beszerzések adóját vonhatja le, amelyeket teljes egészében a bevételszerző tevékenység érdekében merülnek fel. Tehát, amennyiben a beszerzéssel kapcsolatban történik magáncélú, nem adóalanyiságot eredményező bevételszerzés érdekében történő felhasználás, a beszerzéshez kapcsolódó adó egyáltalán nem helyezhető levonásba. A jogerős ítéletben jogszerűen megállapított tényállásból pedig okszerűen következik az a ténybeli és jogkövetkeztetés, hogy a felperesnek nem nyílt meg az adólevonási joga a vizsgált időszakban a tehergépkocsi, a gépkocsi javítási és a beszerzett üzemanyag árában felszámított áfa tekintetében. A felperes semmivel nem igazolta, hogy a gépkocsit adóalanyiságát eredményező tevékenységéhez használta volna.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I.35.854/2001.)