adozona.hu
AVI 2005.1.2
AVI 2005.1.2
Nem valamely gazdasági esemény, hanem az alakilag és tartalmilag hiteles számvitelei dokumentumnak megfelelő gazdasági esemény jogosít az adólevonási jog gyakorlására (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1997. III. negyedévre vonatkozó bevallásában levonható adóként szerepeltette a HB Kft. a F. S. Kft. és a G. Kft. számláinak általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát összesen 859 880 Ft-ot.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 1997. III. negyedévi időszakra, áfa adónemben 860 000 Ft adókülönbözetet, egyben jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, aminek előírását rendelte el. Kötel...
AVI 2005.1.2 Nem valamely gazdasági esemény, hanem az alakilag és tartalmilag hiteles számvitelei dokumentumnak megfelelő gazdasági esemény jogosít az adólevonási jog gyakorlására (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A felperes az 1997. III. negyedévre vonatkozó bevallásában levonható adóként szerepeltette a HB Kft. a F. S. Kft. és a G. Kft. számláinak általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát összesen 859 880 Ft-ot.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 1997. III. negyedévi időszakra, áfa adónemben 860 000 Ft adókülönbözetet, egyben jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, aminek előírását rendelte el. Kötelezte a felperes 430 000 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdésében, 73. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. A bevalláshoz képest az eltérést, a jogosulatlan visszaigénylést arra figyelemmel állapította meg, hogy a HB Kft., az F. S. Kft. és a G. Kft. által kibocsátott számlák adótartalmát nem fogadta el levonhatónak azzal, hogy azok nem hiteles számviteli bizonylatok. A számlakibocsátóként feltüntetett cégek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során áfát nem hárítottak át, az ellenőrzés alá vont időszakban adót nem fizettek, bevallást nem nyújtottak be. Határozatának tényállásában rögzítette, hogy a HB Kft., képviselőjének nyilatkozata szerint, a vizsgált időszakban gazdasági tevékenységet nem folytatott, a neki bemutatott számlákat nem bocsátotta ki, bevallását nullásan adta be, az üzletrészt 1997. október 15-én adásvételi szerződéssel H. Mihály részére eladta. A számlákon szereplő tárgyak nem voltak soha a kft. birtokában, a kft. telephellyel, raktárral nem rendelkezett, székhelyként szereplő címe még 1997. I. negyedévében megszűnt. H. Mihály a számlakibocsátás időpontjában nem volt a kft.-nek sem az ügyvezetője, sem a tulajdonosa, sem az alkalmazottja. A F. S. Kft. bevallást ugyancsak nem nyújtott be, fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárási indult ellene. A G. Kft. 1997. évre áfa-bevallást nem nyújtott be, 1996. június hónapban értékesítésre került. A cégbírósági bejegyzés szerinti új tulajdonosokat meghallgatni nem lehetett. Utalt arra, hogy mindhárom kft. nevében a számlákat ugyanazon személy, H. Mihály állította ki, aki a HB Kft. nevében csak 1997. október 15-től, a G. Kft. vonatkozásában pedig egyáltalán nem volt jogosult gazdasági társaság nevében számlák kibocsátására. A F. S. Kft. székhelyén gazdasági tevékenységet nem végzett, bevallást nyújtott be. H. Mihály tartózkodási helyét megállapítani nem lehetett.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az eladó cégek képviseletében eljáró H. Mihály szabályos számlát állított ki részére. Az eladók az árut hiánytalanul leszállították, az áru ellenértékét pedig ő megfizette. A megvásárolt áruféleségeket könyvelésében feltüntette, azok mérlegében szerepelnek, az ügyletek után fizetési kötelezettségének is eleget tett. Fiktív számlakibocsátás nem volt, az áfát nem is igényelte vissza, csupán beszámítási jogával élt. Mint vevő, nem tehető felelőssé az eladók által nem teljesített fizetési kötelezettségekért. Hivatkozott arra is, hogy ügyvezetője és Hangya Mihály ellen indult büntetőeljárást a nyomozóhatóság megszüntette.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglaltakat fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a határozatába foglalt megállapításait, azok megalapozottságát ellenőrzési jegyzőkönyvekkel megfelelően alátámasztotta. A felperes ezekkel szembeni állításait nem igazolta, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A perben vitatott számlák nem voltak hitelesek, mivel a számlák "kibocsátója, kiállítója a számlák kiállítására jogosultsággal nem rendelkezett". Ezért a felperes a számlákra alapított áfa-levonási jogát nem gyakorolhatta jogszerűen. A HB Kft. és a G. Kft. esetében az áfa áthárítására sem került sor, mert a gazdasági társaságok bevallást nem nyújtottak be, illetve azt nullásan eszközölték. A felperes nem azért nem vonhatta le az áfát, mert objektív felelősséggel tartozik a számlákért, hanem azért, mert a levonási jog törvényi feltételei nem valósultak meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet és az alperes határozata nem fel el meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az adásvételi jogügyletekről kiállított, alakilag kifogástalan számlákat kiegyenlítette. A rendelkezésre álló adatok nem igazolják, hogy a számlakiállító nem volt jogosult számlakibocsátásra. A számlák szerinti gazdasági esemény a valóságban végbe ment, H. Mihály képviseleti jogosultságát a cégnyilvántartásba utólag bejegyezték. Az alperes és a bíróság a tényállást nem teljeskörűen tisztázta, mivel H. Mihályt tanúként nem hallgatta meg, illetve a nyomozati iratokat nem szerezte be. "Az eljárásból megismert tények nem támasztják alá" a számlák hiteltelen voltát.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában rámutatott arra, hogy az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 15. §-a, a 84. § (2) bekezdése értelmében az adólevonási jog gyakorlására jogszerűen csak valós adóalany által kibocsátott alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles olyan számla alapján kerülhet sor, amit a számla szerinti valós gazdasági eseményről állítottak ki, és a számla ellenértékét is megfizették, az adó áthárítására is sor került. A kifejtettekből következik tehát, hogy nem valamely gazdasági esemény, hanem alakilag és tartalmilag hiteles számviteli dokumentumnak megfelelő gazdasági esemény jogosít az adólevonási jog gyakorlására, ha annak valamennyi együttes törvényi feltétele fennáll. A jogvita közigazgatási jogviszonyból ered, így eldöntésére is az adójogi jogszabályi rendelkezések és nem a büntető anyagi, illetve eljárási jog szabályai az irányadóak. A perben a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján nem az alperest, hanem a felperest terhelte. A peres iratokból megállapíthatóan a felperes a perben nem ajánlott fel bizonyítást az alperesi határozatban megjelölt azon megállapítások megcáfolására, mely szerint a HB Kft. a számlákon feltüntetett áruféleségekkel nem rendelkezett, illetve, hogy a számlakibocsátók adóbevallást két esetben nem, egy esetben pedig nullásan adtak be, hogy bejelentett székhelyükön megállapíthatóan gazdasági tevékenységet nem végeztek. A felperes a felülvizsgálati kérelmében bár jogszabálysértésre hivatkozott, azt tartalma szerint megvizsgálva megállapítható, hogy a bizonyítékok mérlegelését, ismételt egybevetését azok számára kedvező, alperesi határozattól, jogerős ítélettől eltérő megítélését kérte. Felülvizsgálati eljárásban azonban nincs helye felülmérlegelésnek. (Pp. 275. §) A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti. A jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az abban megállapított tényállás jogszerű, iratellenes, avagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó megállapításokat nem rögzít. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a per során H. Mihály képviseleti jogosultságát nem igazolta, és a jogvita eldöntése szempontjából nem lehet releváns, hogy utóbb a perrel nem érintett időszakban e személy képviseleti jogosultsága a cégnyilvántartásba esetleg bejegyzésre került.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes által megjelölt jogszabálysértések nem valósultak meg, a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.849/2001.)