adozona.hu
BH 2008.8.219
BH 2008.8.219
A felszámolási eljárásban főszabályként csak a fennálló és esedékessé vált követeléseket lehet érvényesíteni; az ún. látens nem gazdasági tevékenységből eredő hitelezői igény érvényesítésére csak magánszemély, kis- és mikrovállalkozás, valamint őstermelő jogosult [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 35. §, 37. §, 57. § (1) bek. d) pont, 58. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2003. augusztus 13-án benyújtott kérelemre 2005. február 22-én indult meg a felszámolási eljárás, amelyet a Cégközlönyben 2005. április 28-án tettek közzé. A hitelező a felszámolóhoz szavatossági igény pénzbeli megváltása címén 1 420 073 Ft követelést jelentett be, melyet a felszámoló nem fogadott el, részben azzal az indokkal, hogy az időelőtti, részben mert az alkalmassági időt is vitatva - figyelemmel a Ptk. 308. §-ára - a szavatossági határidő lejárt, il...
BH 2008.8.219 A felszámolási eljárásban főszabályként csak a fennálló és esedékessé vált követeléseket lehet érvényesíteni; az ún. látens nem gazdasági tevékenységből eredő hitelezői igény érvényesítésére csak magánszemély, kis- és mikrovállalkozás, valamint őstermelő jogosult [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 35. §, 37. §, 57. § (1) bek. d) pont, 58. § (4) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2003. augusztus 13-án benyújtott kérelemre 2005. február 22-én indult meg a felszámolási eljárás, amelyet a Cégközlönyben 2005. április 28-án tettek közzé. A hitelező a felszámolóhoz szavatossági igény pénzbeli megváltása címén 1 420 073 Ft követelést jelentett be, melyet a felszámoló nem fogadott el, részben azzal az indokkal, hogy az időelőtti, részben mert az alkalmassági időt is vitatva - figyelemmel a Ptk. 308. §-ára - a szavatossági határidő lejárt, illetve már nem vitatható.A hitelező a felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogásában kérte a bíróságot, hogy a felszámolót utasítsa az igénye visszaigazolására.
Az első fokon eljárt bíróság a 2. sorszámú végzésében a kifogásként elbírált kérelmet alaptalannak találta és azt elutasította. A határozatát azzal indokolta, hogy az igény konkrétan még fel sem merült, és későbbi felmerülése is bizonytalan. Indokolatlannak tartotta a szavatossági igénybejelentést azért is, mert a szavatossági határidő lejárt, továbbá álláspontja szerint a hitelező által megjelölt 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM rendelet a termékek kötelező alkalmassági idejéről szól, nem pedig az adós gazdálkodó szervezet által végzett munka minőségéről. A szavatossági igény a végzett munka minőségének a függvénye, míg a termékek alkalmassági ideje, illetve az azért való felelősség nem az adóst, mint kivitelező vállalkozót terheli.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a felszámolót a követelése nyilvántartásba vételére kérte utasítani. Hivatkozott arra, hogy az adósnak több munkában "közreműködője" volt. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a felhívott jogszabályt, amikor azt állapította meg, hogy a termékek kötelező alkalmassági ideje, illetve az azokért való felelősség nem az adóst terheli. A rendelet hatálya az épületekre, az épületszerkezetekre és azokra vonatkozik, akik létrehozták az épületeket, épületrészeket, vagyis jelen esetben a kőművesmunkákat végző adósra. Hivatkozott számos bírósági határozatra annak megerősítéseként, hogy a látens szavatossági igény nyilvántartásba vételére és kielégítésére is köteles a felszámoló a többször módosított Cstv. 58. § (4) bekezdése értelmében.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését részben és akként változtatta meg, hogy a hitelezői igényt utasította el. Döntésének indoka szerint a fellebbezés érdemben alaptalan, az csupán annyiban alapos, hogy a felszámoló a jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. tv., az 1997. évi XXVII. tv. és a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel is módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 46. § (6) bekezdése értelmében nem terjesztette a felszámolást lefolytató bíróság elé elbírálásra a hitelező általa el nem ismert, tehát vitatott követelését. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság által kifogásnak tekintett kérelemben foglalt követelést, mint vitatott hitelezői igényt bírálta el.
Hivatkozott a többször módosított Cstv. 38. § (3) bekezdésére, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A 35. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. Ezeket a követeléseket a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt - a felszámolásnak a Cégközlönyben történt közzétételétől számított 40 napos - határidőn belül lehet a felszámolónak bejelenteni. A felszámolás alatt keletkezett, felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében pedig a 37. § (2) bekezdése alapján - ha a felszámolási zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni, aki a követelést a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt határidőn belül benyújtott hitelezői igények között veszi nyilvántartásba. Az 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint a gazdálkodó szervezet vagyonából a felszámolási költségeket, a biztosított követeléseket, valamint a járadékjellegű követeléseket követően kell kielégíteni - a kötvényen alapuló követelések kivételével - a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységéből eredő más követeléseit (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követeléseket, a szakmában szokásos várható szavatossági, vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve) a kis- és mikrovállalkozások, valamint a mezőgazdasági őstermelők követeléseit. Az 58. § (4) bekezdése értelmében a felszámoló köteles a szakmában szokásos jövőbeni szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére - az 57. § (1) bekezdésének d) pontja szerint e célra elkülönített összeg egyidejű átadásával - más gazdálkodót megbízni, és ezt nyilvánosságra hozni, vagy a jogosultak számára egyszeri visszatérítést adni.
A fenti jogszabályi rendelkezések egybevetésével az állapítható meg, hogy a felszámolás során az adóssal szemben hitelezői követelésként olyan pénz, vagy pénzben kifejezhető vagyoni követelések érvényesíthetők, amelyek a felszámolási eljárás kezdőnapján már fennálltak, vagy azt követően keletkeztek (és nem minősülnek felszámolási költségnek). A felszámolás kezdőnapján már fennálló és esetlegesen még le nem járt követeléseket a törvény a felszámolás kezdő napjával esedékessé teszi. A 37. § (2) bekezdése alapján szintén az esedékességet követően nyílik meg az érvényesítés lehetősége. Főszabályként tehát a felszámolási eljárásban a fennálló és esedékessé vált követeléseket lehet érvényesíteni. Ez alól kivétel csupán az 57. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a szakmában szokásos várható szavatossági, vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összege. E kötelezettségek rendezésére a felszámolónak - az 57. § (1) bekezdésének d) pontja szerint e célra elkülönített összeg egyidejű átadásával - más gazdálkodót kell megbíznia és ezt nyilvánosságra hozni, vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni. A törvény azonban a szakmában szokásos várható szavatossági, vagy jótállási kötelezettségek alapján fennálló követelések érvényesítését csak a magánszemély jogosultak részére teszi lehetővé a felszámoló által az adós gazdálkodó szervezet felszámolás alá tartozó vagyonából, az 57. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel képzett elkülönített összeg terhére. A hitelező nem magánszemély, ezért csak az általános szabályok szerint - a 37. § (2) bekezdése alapján - érvényesítheti a szavatossági, jótállási és kártérítési igényeit, tehát a hiba bekövetkezését követően, addig ugyanis nincs követelése, várható követelést pedig - jogi személyiségére tekintettel - nem érvényesíthet. A hitelező arra nem is hivatkozott, hogy akár szavatossági, akár jótállásból eredő igénye már felmerült volna.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a hitelező kérelmét, mint vitatott hitelezői igényt utasította el.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, helyette hitelezői igényének a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés f) kategóriájába történő nyilvántartásba vételét kérte.
A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM rendelet szabályait figyelmen kívül hagyva tévesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a szavatossági határidő lejárt. Nem vette figyelembe, hogy a felhívott rendelet szerint ez a határidő meghosszabbodott, emiatt - álláspontja szerint - igénye nem időelőtti. A jogszabályon alapuló helytállási kötelezettség független attól, hogy volt-e már korábban hiba, vagy várható-e hiba. Tévesnek tartja azt a jogértelmezést is, hogy a kötelező alkalmassági idő nem az adóst terheli, hiszen a rendelet hatálya az épületekre, az épületszerkezetekre vonatkozik és azokra is, akik létrehozták ezeket az épületeket, épületrészeket, vagyis jelen esetben az építőt. A rendelet egyértelműen a kivitelezőt, a munka (termék) előállítóját kötelezi arra, hogy az általa előállított termék, munka legyen hibátlan a rendeletben meghatározott minimum 5, 10, 15 éves időtartamig. A jogerős végzés indokolása szerint a hitelezői igény elutasítása azért történt, mert azt nem magánszemélyként jelentette be. Álláspontja szerint azonban a hitelezői igényét ez esetben is nyilvántartásba kell venni, azonban nem d) kategóriás, hanem f) kategóriás igényként.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt.
A jogerős végzés az abban felhívott jogszabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámolás során az adóssal szemben hitelezői követelésként csak olyan pénz, vagy pénzben kifejezhető vagyoni követelések érvényesíthetők, amelyek a felszámolási eljárás kezdőnapján már fennálltak, vagy azt követően a felszámolási eljárás alatt keletkeztek. Azokat a követeléseket teszi a felszámolási törvény a felszámolás kezdőnapjával esedékessé, amelyek ebben az időpontban már fennálltak, de még nem jártak le. Helyes a jogerős végzésnek az az érvelése is, hogy a főszabály alól egyetlen kivételt a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába sorolt, a szakmában szokásos várható szavatossági, vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összege jelent. A Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontja meghatározza azt a személyi kört és azt a tevékenységi formát - nem gazdasági tevékenységből eredő követelés -, amely esetben a még fel sem merült, ún. látens hitelezői igények bejelentésére, illetve nyilvántartásba vételére is lehetőség van. E rendelkezés kizárólag az e törvényhelyben megjelölt személyi körre vonatkoztatható, tehát magánszemélyre, kis- és mikrovállalkozásra, valamint mezőgazdasági őstermelőre.
A hitelező részvénytársaság ezért nem tartozik a felhívott törvényhelyben meghatározott személyi körbe. Emellett a tevékenysége sem felel meg a törvényhelyben megkívántaknak, hiszen a hitelező gazdasági tevékenységéből eredő követelést kíván érvényesíteni a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozva.
A Cstv. 58. § (4) bekezdése valóban a felszámoló kötelezettségévé teszi, hogy a szakmában szokásos jövőbeni szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére más gazdálkodót megbízzon, és azt nyilvánosságra hozza, vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adjon, azonban kifejezetten csak a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott személyi körre vonatkozóan. E törvényhely kifejezetten visszautal a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjára.
Mindezekből következik, hogy a hitelezőnél, mint részvénytársaságnál még fel sem merült, csak a jövőben esetleg várható követelést a felszámoló nem veheti nyilvántartásba, és nem sorolhatja be a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott f) pont alkalmazásával sem.
Ezen túlmenően az eljárás irataiból a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a csatolt vállalkozási szerződések szerint a megrendelő a szerződés szerinti bruttó vállalkozási díj 5%-ának visszatartására jogosult az érintett munkarészekből a kötelező alkalmassági idő végéig. A szerződés szerint ez a visszatartott összeg alkalmas a jövőben esetleg felmerülő szavatossági hibák költségeinek a kiegyenlítésére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.157/2007.)