adozona.hu
BH 2008.8.229
BH 2008.8.229
A hatósági engedély megléte nem mentesíti a hulladékkezelőt a szabálytalanul végzett hulladékgazdálkodási tevékenysége miatt kiszabandó bírság alól [2000. évi XLIII. tv. 49. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a felperesi társaságot veszélyes hulladékkal okozott környezetkárosítás, környezetveszélyeztetés, valamint a veszélyes hulladékok gyűjtésére vonatkozó jogszabályi előírás megszegése miatt a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 106. §-ának (3) bekezdése, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 13. §-ának (1) bekezdése, 14. §-ának (1) bekezdése, 15. §-...
BH 2008.8.229 A hatósági engedély megléte nem mentesíti a hulladékkezelőt a szabálytalanul végzett hulladékgazdálkodási tevékenysége miatt kiszabandó bírság alól [2000. évi XLIII. tv. 49. §].
Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a felperesi társaságot veszélyes hulladékkal okozott környezetkárosítás, környezetveszélyeztetés, valamint a veszélyes hulladékok gyűjtésére vonatkozó jogszabályi előírás megszegése miatt a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 106. §-ának (3) bekezdése, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 13. §-ának (1) bekezdése, 14. §-ának (1) bekezdése, 15. §-ának (1) bekezdése, 49. § (1) bekezdésének a), c) pontja és a 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (3) bekezdésének c) pontja és e) pontjának ea) és eb) alpontjai, valamint 3. §-ának (6) bekezdése alapján 158 634 000 forint hulladékgazdálkodási bírsággal sújtotta. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperesi társaság 2004. július 30-án észlelte, hogy telephelyén található, folyékony halmazállapotú hulladékok gyűjtésére szolgáló tartályok közül egy 1000 m3 térfogatú tartályból műszaki meghibásodás következtében veszélyes hulladék (ásványolaj jellegű szénhidrogén származékot és szerves oldószert tartalmazó emulzió) jutott ki a csapadékvíz elvezetésére szolgáló nyílt árokba, azon keresztül pedig a patakba. Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a 2004. augusztus 2-án tartott helyszíni ellenőrzése eredményeként megállapította, hogy a meghibásodott dupla falú tartály nyomáspróbája 2002. évben történt meg. A veszélyes hulladék elfolyása úgy következett be, hogy a digitális szintmérővel ellátott tartály belső falán repedés keletkezett, a folyadék a két fal közötti, kármentőként szolgáló részbe került, majd egy meghibásodott golyóscsapon keresztül a talajra, illetve egy kondenzvíz elvezető zsompba jutott. A zsomp fenékszintéjénél csővezeték kapcsolódik a betonnal burkolt, a patakba torkolló csapadékvíz elvezető rendszerbe, így juthatott a szennyezés felszíni vízbe. Az adatok szerint a tartályban a meghibásodás észlelését megelőzően 769 tonna veszélyes hulladék volt, melyből mintegy 100 m3 veszélyes hulladék folyt ki, ebből 47 tonna szivárgott a patakba. A hatóság megállapította, hogy a felperesi társaság a hulladékgazdálkodással kapcsolatos vonatkozó jogszabályi előírásokat megszegte, a felszíni vízbe jutó veszélyes hulladékkal környezetkárosítást követett el. A felperes fellebbezése folytán az alperes a 2005. február 2. napján meghozott határozatával a Ktv., a Hgt. és az R. vonatkozó rendelkezései alkalmazásával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Határozata indokolásában a Ktv. 4. §-ának j), k), l) pontjaira, a Hgt. 14. §-ának (1) bekezdésére és az R. 1. § (3) bekezdésének ea) és eb), valamint c) pontjára hivatkozással megállapította, hogy a tartályból kifolyt, összesen 90 tonna hulladékmennyiségre figyelemmel, a felügyelőség környezetkárosítás és környezetveszélyeztetés miatt külön bírságot szabott ki, a kettős bírságolás elkerülése érdekében a gyűjtés szabályainak megszegése miatti bírság számításánál e mennyiséget nem vette figyelembe, így a tartályban maradt, 679 tonna mennyiségű veszélyes hulladékkal számolt. Az eset összes körülményét mérlegelve a hatóság úgy döntött, hogy mindhárom esetben (a felszíni vízbe jutó 47 tonna veszélyes hulladék, a meghibásodott tartályból kifolyt, de később visszanyert 43 tonna veszélyes hulladék, a meghibásodás észlelésekor a tartályban lévő 769 tonna veszélyes hulladék) a kiszabható legmagasabb mértékű alapbírságot alkalmazza. Megállapítható, hogy 47 tonna hulladék tekintetében a környezetkárosodás ténye fennállt, arra vonatkozóan bizonyítékok nincsenek, hogy a környezetszennyezés következményei teljes mértékben felszámolásra kerültek-e, külön eljárás keretében ezt a felperesnek kell feltárni. A 43 tonna hulladék tekintetében a környezetveszélyeztetés fennállt a Ktv. 4. §-ának j)-l) pontjai értelmében.A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában tényként rögzítette, hogy a felperes normál üzemi körülmények között a tartály üzemeltetésére megfelelő hatósági engedélyek birtokában volt, az is egyértelmű a rendelkezésre álló adatokból, a felperes által becsatolt szakértői véleményből, hogy az 1000 m3-es tartály meghibásodása műszaki okból következett be. A Hgt. 49. § (1) bekezdésének a), c) pontjaira utalással az alperessel egyezően megállapította a megyei bíróság , hogy az 1000 m3-es tartály belső falának repedése és a tartály golyóscsapjának meghibásodása hozzájárult ahhoz, hogy a tartályban tárolt veszélyes hulladék kikerülhessen a talajba, illetve egy olyan kondenz vízelvezető zsompba, amely fenékszintjénél csővezetéken keresztül a csapadékvíz elvezető rendszerhez kapcsolódik. A tartály kialakítása a benne tárolt veszélyes hulladék vonatkozásában nem volt biztosított a környezet szennyezésének, veszélyeztetésének, károsításának kizárása, vagyis a gyűjtés jogszabályi előírások megsértésével történt; a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 3. számú mellékletében írt rendelkezések megszegésére került sor, mivel a gyűjtőhelyet úgy kellett volna kialakítania a felperesnek, hogy a gyűjtés időtartama során esetleg megsérülő gyűjtőedényzetből kikerülő veszélyes hulladék ne okozzon környezetszennyezést. Ez a mulasztása a bírság kiszabását megalapozta.
Megállapította továbbá a megyei bíróság, hogy az alperes az R. 1. § (2) bekezdésében írt mérlegelési szempontokat figyelembe vette és eleget tett e körben tényállás-tisztázási, illetve indokolási kötelezettségének. A jogszabály valóban mérlegelési jogkört biztosít a hatóságnak a bírság összegének megállapítására, azonban az R. 1. § (3) bekezdésének e) pontja ez alól kivétel, amikor a Ktv. szerinti környezetveszélyeztetés és környezetkárosítás esetén állapítja meg a hatóság a bírságot. Ezt a kivételt pedig az R. 1. § (5) bekezdése tartalmazza, amikor a Ktv. szerinti esetben a 100%-os mértékű bírság kiszabásától nem ad eltérési lehetőséget. Eltérési lehetőség hiányában pedig az R. 1. § (2) bekezdésében meghatározott mérlegelési szempontoknak a bírság kiszabása során nincs jelentősége.
Megállapította továbbá a megyei bíróság, azzal, hogy a 47 tonna veszélyes hulladék a tartály meghibásodását követően a biztonsági övezetből kikerült és a vízügyi hatóság III. fokú vízminőségi kárelhárítást rendelt el, megvalósult a Ktv. 4. § k) pontja szerinti kritérium, miszerint a természetes, vagy korábbi állapot csak beavatkozással állítható helyre, a tartályból kifolyt veszélyes hulladék környezetkárosítást idézhet elő, így a Ktv. 4. § j)-l) pontjai alapján kiszabott bírság jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hgt. 49. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiba ütközően jogszabálysértő. Előadta, a bizonyítási eljárás során tisztázásra került, hogy a szükséges engedélyeket a hatóság szakhatósági helyszíni ellenőrzés után adata ki, sőt az engedélyköteles tartályt és a hozzá tartozó berendezéseket később is megvizsgálták. Senki nem értékelte úgy, hogy a tartály nem felel meg a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 3. számú melléklete 1.1. pont 5. francia bekezdésének. A Ktv. 29. § (3) bekezdése üzemzavar esetére is kötelezettségeket ír elő, e kötelezettségének a felperes eleget tett és a kárelhárítási tervnek megfelelően járt el. Csak akkor terhelte volna a Hgt. 49. § (1) bekezdésének a) és c) pontjai szerinti mulasztás, ha ilyen megfelelő tervvel nem rendelkezett volna, vagy nem a tervnek megfelelően jár el.
A felperes álláspontja szerint a megyei bíróságnak a 17 304 000 forint, környezetveszélyeztetés miatt kiszabott bírság vonatkozásában hozott döntése jogszabálysértő, a Ktv. 4. § l) pontjában meghatározott környezetveszélyeztetés nem valósult meg, így a 106. §-ban megfogalmazott feltételek sem állnak fenn, a bírság kiszabásának nincs jogalapja. A megyei bíróság a Ktv. 4. §-ának l) pontjába és 106. §-ának (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértést követett el, amikor a súlyos üzemzavar következtében kifolyt, de később visszanyert 43 tonna hulladék tekintetében környezetveszélyeztetést állapított meg és környezetvédelmi bírsággal sújtotta a felperest. A Ktv. szerint környezetveszélyeztetést jogszabályba, vagy hatósági határozatba ütköző aktív magatartással, vagy valamilyen kötelezettség elmulasztásával lehet megvalósítani. A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a tartály meghibásodása üzemzavarnak minősül, melynek következtében a felperest sem tevékenység, sem mulasztás nem terheli. Kárelhárítási tervvel rendelkezett, amelyet az alperesi hatóságok és egyéb szakhatóságok bíráltak és fogadtak el. A megyei bíróság előtt bizonyította, hogy az üzemzavar esetére célzott előírásokat megtartotta, a szakhatóságok által elfogadott kárelhárítási tervnek megfelelően járt el. Ennek következménye az, hogy a kifolyt veszélyes hulladékból 43 tonnát sikerült visszanyerni, illetve ebből 32 tonna csak a meghibásodott tartály kármentő részébe folyt át. Téves a megyei bíróság azon megállapítása, hogy visszanyerés hiányában ez a mennyiség (a 43 tonna) is kikerült volna a biztonsági övezetből. A megyei bíróság téves megállapítást tett, olyan feltételezést állapított meg, amit nem támaszt alá semmilyen adat, a rendelkezésre álló bizonyítékok egyenesen ellentétesek ezzel.
Előadta továbbá felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy az 56 520 000 forint, környezetkárosítás miatt kiszabott bírság vonatkozásában hozott jogerős ítélet az R. 1. és 3. §-ainak vonatkozó rendelkezéseibe ütközően jogszabálysértő, illetőleg az alperesi hatóságok nem tettek eleget az Áe. 26. §-ában foglaltak szerinti tényállás-tisztázási kötelezettségüknek.
Nem helytálló a megyei bíróságnak azon álláspontja, hogy a hatóságnak nincs mérlegelési jogköre az R. 1. § (3) bekezdésének e) pontja és (5) bekezdése alapján. A megyei bíróság ezen jogi álláspontja ellentétes az R. 3. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, visszafordíthatatlan környezetkárosítás megállapítására sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem került sor, a perben csatolt hatástanulmányok ennek ellenkezőjét állapították meg és a többi feltétel sem áll fenn. Ebben az esetben viszont a bírság alapösszegének megállapítása a hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, az R. 1. § (2) bekezdésében foglaltak szerint köteles eljárni. Az R. 1. §-ának (5) bekezdése a mérlegelési jogkörből kizárólag a (2) bekezdés e) pontja szerinti eseteket veszi ki, az alperesi hatóságok a bírság kiszabását viszont kifejezetten az R. 1. §-ának (3) bekezdésére alapozták. Az R. 1. § (5) bekezdése által felhívott (2) bekezdés e) pontja egyébként soha nem létezett. A jogalkotó a 313/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 16. § a) pontjával módosította az R. 1. § (5) bekezdését, így 2006. január 1-je óta a hivatkozás már a (3) bekezdése e) pontja szerinti esetekre vonatkozik. A jogszabály-módosítás arra irányult, hogy a (3) bekezdés e) pontjában foglalt esetek csak 2006. január 1. napjától kerüljenek ki a bírság kiszabása során a mérlegelési jogkörből. A megyei bíróság ezzel a Pp. 339/A. §-ában foglalt eljárási szabályt is megsértette, mert a közigazgatási határozatokat nem a meghozatalukkor hatályban volt jogszabályok alapján vizsgálta felül.
Végül előadta a felperes, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. IV. 37.008/2006/8. számú határozatával hatályon kívül helyezett K. 27.067/2005/13. számú ítéletben a megyei bíróság a jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélettel azonos tényállást állapított meg, akkor a 769 tonna veszélyes hulladék gyűjtési szabályainak megsértése miatt kiszabott 84 810 000 forint közigazgatási bírságot hatályon kívül helyezte. A megyei bíróság a jelen felülvizsgálat tárgyát képező jogerős ítéletében azonban a felperes keresetét teljes egészében elutasította és a veszélyes hulladék gyűjtési szabályainak megsértését a közigazgatási határozatoknak megfelelően megállapította. A megyei bíróság jogerős ítéletében nem indokolta meg, hogy ugyanazon tényállás és valamennyi jogszabály korábbi ismerete mellett milyen körülmények alapján változtatta meg korábbi álláspontját, ezért a megyei bíróság megsértette a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hgt. 49. § (1) bekezdésének a) és c) pontjai értelmében, aki tevékenységével vagy mulasztásával a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok vagy a reá vonatkozó hatósági határozat előírásait megsérti, illetve azokban foglalt kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírások megsértésével a környezetet veszélyezteti, károsítja, hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján - egyezően a megyei bírósággal - megállapította, hogy az alperesi hatóságok a Hgt. és az R. fentebb idézett, és a közigazgatási határozatokban hivatkozott rendelkezései alkalmazásával törvényes határozatot hoztak a felperessel szembeni hulladékgazdálkodási bírság kiszabásáról.
A megyei bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg ítéletét.
A felperes telephelyén környezetszennyezés, környezetkárosítás következett be, amelyért a Ktv., a Hgt. és az R. szabályai alapján bírságot köteles fizetni.
A környezetvédelmi jogszabályok, így a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 5. §-ának (2) bekezdése, 3. számú mellékletének 1. pontja előírja, hogy a veszélyes hulladék birtokosa köteles megakadályozni, hogy tevékenysége végzése során a veszélyes hulladék a talajba, a felszíni, a felszín alatti vizekbe, a levegő jutva szennyezze vagy károsítsa a környezetet.
A Legfelsőbb Bíróság a bírságkiszabás jogalapján túlmenően megállapította azt is, hogy az alperesi hatóságok a bírság mértéke tekintetében is törvényes határozatot hoztak az R. 1. § (3) bekezdésének c) pontja és e) pontjának ea) és ab) alpontjai, valamint 3. §-ának (6) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásával. Miután jelen ügyben a bírság kiszabására több tényállás alapján is sor kerülhet, a legsúlyosabban minősülő tényállás a környezetkárosítás, így annak bírságát a hatóság a felével megemelte.
Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a tevékenység végzéséhez a szükséges hatósági engedélyekkel rendelkezett, így vele szemben a bírság kiszabásának feltételei nem álltak fenn. Önmagában a tevékenység hatósági engedélyezése nem jelent felmentést a hulladékgazdálkodási tevékenység szabályszerű végzése alól. A felperesi társaságot nem a Hgt. 49. § (1) bekezdésének b) pontja alapján kötelezte az alperes bírság megfizetésére, amely a hatósági engedély nélkül végzett hulladékgazdálkodási tevékenységre vonatkozik, hanem a Hgt. 49. § (1) bekezdésének a) és c) pontjai szerinti hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok, illetőleg előírások sértése miatt. Téves ezért az a felperesi álláspont is, hogy a kárelhárítási terv megléte mentesíti a bírság megfizetése alól.
Amint azt a megyei bíróság is megállapította ítélete indokolásában, helytálló a felperesnek az R. 1. § (5) bekezdésével kapcsolatos észrevétele, amely rendelkezés a (3) bekezdés helyett feltehetően elírás miatt a (2) bekezdésre hivatkozik. A jogszabályból azonban egyértelműen megállapítható a jogalkotói akarat, mely a (3) bekezdés szerinti maximális bírságtól való eltérés tilalmát kívánta kimondani.
A Legfelsőbb Bíróság végül a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott bírósági határozatra utalással megjegyzi, hogy jelen pernek, felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya a bíróság megelőző eljárásban hozott határozata, így annak nincs jogi jelentősége, hogy abban a bíróság milyen álláspontot fejtett ki.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.217/2007.)