adozona.hu
BH+ 2008.8.377
BH+ 2008.8.377
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság korkedvezményre jogosító munkakörre vonatkozó döntése más, azonos munkakörre vonatkozó ügyben is irányadó [1952. évi III. tv. 206. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 7. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával megállapította, hogy a felperes 1966. július 2. és 2004. október 4. között fennállott munkaviszonyaival összesen 38 év 87 nap szolgálati időt szerzett, ezen belül 12 év 247 nap a korkedvezményre jogosító idő. Határozata indokolásában megállapította, hogy az 1985. április 1-jétől jelenleg is (kivétel 1987. június 1-jétől 1987. július 30-ig) jelzett idejét korkedvezményes szolgálati időként figyelembe venni nem lehet, mert a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiak...
BH+ 2008.8.377 Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság korkedvezményre jogosító munkakörre vonatkozó döntése más, azonos munkakörre vonatkozó ügyben is irányadó [1952. évi III. tv. 206. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 7. §]
Az alperes határozatával megállapította, hogy a felperes 1966. július 2. és 2004. október 4. között fennállott munkaviszonyaival összesen 38 év 87 nap szolgálati időt szerzett, ezen belül 12 év 247 nap a korkedvezményre jogosító idő. Határozata indokolásában megállapította, hogy az 1985. április 1-jétől jelenleg is (kivétel 1987. június 1-jétől 1987. július 30-ig) jelzett idejét korkedvezményes szolgálati időként figyelembe venni nem lehet, mert a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. számú mellékletében felsorolt olvasztár munkakör az üveggyártásra nem terjed ki.A felperes fellebbezése folytán az alperes a 2005. január 31. napján meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú társadalombiztosítási határozatot.
A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási határozatokat megváltoztatta és a már megállapított 12 év 247 nap korkedvezményre jogosító időn túl, további korkedvezményre jogosító időként beszámította az 1985. április 1. napjától 2005. január 31. napjáig terjedő időt, az 1987. június 1. napjától 1987. július 30. napjáig terjedő idő kivételével. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a Vhr. 2. §-ának (1) bekezdése és 1. számú melléklete értelmében a korkedvezmény hatálya az építőanyag-iparra, kohó- és gépiparra terjed ki. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2007. február 27. napján előterjesztett állásfoglalásában kifejtette, hogy a felperest az irányító tevékenység (műszakvezető olvasztár) miatt nem illeti meg a korkedvezményre jogosító idő.
Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdésére és 43. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással megállapította a munkaügyi bíróság, az alperes eljárása során nem vizsgálta, hogy a felperes ténylegesen olvasztári munkakörben dolgozott-e, csak arra hivatkozással utasította el fellebbezését, hogy az ágazat hatálya az üveggyártásra nem terjed ki, nem vitatva az olvasztári munkakört.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás során elfogadta az alperes perben tett nyilatkozatát, hogy 1982. április 13-tól 1985. március 31. napjáig és 1985. április 1. napjától 1987. május 31. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan a felperes kereseti kérelmét elismeri. A per felperese a jelenlegi per felperesének kollégája volt. Z. A.-né tanú nyilatkozott a körben is, hogy a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az ágazat hatályát kiterjesztette a megelőző perben, amelyet a bíróság jelen eljárás keretében ugyancsak elfogadott. Figyelemmel volt a munkaügyi bíróság arra is, hogy a 2007. február 27-ei állásfoglalás is csak azt vitatta a felperes tekintetében, hogy a munkakör beazonosítható-e.
Az alperes arra tekintettel nem vizsgálta a társadalombiztosítási eljárás során az olvasztári munkakört, mivel az ágazat hatályának kiterjesztése hiányában azt nem találta megalapozottnak. A munkaügyi bíróság bizonyítási eljárást folytatott le, és ítélete tényállása alapjául elfogadta a rendelkezésre álló iratok közül a felperes egészségügyi könyvét, amely ugyancsak tartalmazza a felperes munkakörét: olvasztár műszakvezető. Ugyancsak bizonyítékként fogadta el a munkaügyi bíróság a felperes volt munkáltatója részéről elkészített 1987. évi névsort, amely a felperes tekintetében ismételten rögzíti a munkakör vonatkozásában, hogy olvasztár-műszakvezető. Elfogadta a munkaügyi bíróság továbbá az előbbiekben hivatkozott per felperesének tanúvallomását, aki ugyancsak műszakvezető olvasztárként dolgozott. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kétséget kizáróan megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a felperes alapvetően az olvasztári feladatokat látta el, illetőleg olvasztár műszakvezető volt. A munkaügyi bíróság még további tanúkat is meghallgatott a tényállás felderítése céljából. A felperes olvasztár-műszakvezetői munkakört töltött be teljes munkaidőben, ezt úgy látta el, hogy az korkedvezményre jogosítja. A napi munkaidő 8 óra volt. A megállapított tényállás szerint a felperes ténylegesen az olvasztári munkát 7 óra 40 percben végezte átlag, míg műszakvezetői munkát napi 20 percben. Miután a felperes a napi munkaidejének többségét az olvasztári munkaköri feladat ellátása tette ki, ezért a bíróság megállapította, hogy a teljes munkaidőben történő foglalkoztatása a korkedvezményre jogosító munkakörben megvalósult.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8/B. § (1) bekezdésével alkalmazni rendelt, 2006. december 31-ig hatályos Vhr. 7. § (2) bekezdését, továbbá sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, valamint 341. §-ának d) pontját.
A Vhr. 7. §-ának (2) bekezdéséből egyértelműen megállapítható, hogy e rendelkezés kizárólag az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot hatalmazza fel vita esetén a munkakör azonosítására, kizárólagos hatásköréből következően pedig az ONYF döntése kötelező mind a vitában résztvevő felekre, mind a pedig vitát elbíráló hatóságokra, szervekre, így a bíróságra is. Tekintettel arra, hogy eltérő rendelkezés hiányában e döntés nem felülbírálható, ezért amikor a bíróság a peres anyag részévé tett ONYF döntés ellenében hozta meg ítéletét, megsértette a Tny. 8/B. § (1) bekezdésével alkalmazni rendelet Vhr. 7. §-ának (2) bekezdését.
A szóban forgó munkakört az ONYF a Vhr. alapján lefolytatott eljárásban nem azonosította. A munkaügyi bíróság nem érékelte hatáskörének hiányát, az ONYF döntése ellenére a felperes munkakörét korkedvezményre jogosítóként határozta meg a bíróság.
A munkaügyi bíróság megsértette a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését is, amikor az ONYF Vhr. 7. § (2) bekezdése alapján a munkakör azonosítása körében meghozott döntését a Pp. 341. § d) pontjában írt hatáskörén túlterjeszkedve a tanúvallomások és saját meggyőződése alapján felülmérlegelte.
Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Tny. 8. §-át, valamint a Vhr. 2. §-ának (5) bekezdését is. A munkaügyi bíróság a rendelkezést kiterjesztően értelmezte, az általa tett megállapítás szerint 8 óránál kevesebb munkavégzés is elegendő a korkedvezmény megállapításához.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes lényegében a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadta felülvizsgálati kérelmében azzal az állításával, hogy a felperes a vitatott időszakban nem dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre alapítottan lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálásra lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja.
A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná; a munkaügyi bíróság a bizonyítékok okszerű, helyes mérlegelésével állapította meg a felperes korkedvezményre jogosító munkakörét és annak időtartamát.
A felülvizsgálati kérelemben előadottakra utalással végül a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy álláspontja szerint a munkaügyi bíróság nem sértette meg a Vhr. 7. §-ának (2) bekezdésében írtakat azzal, hogy ítélkezése alapjául elfogadta az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak a perben a felperesével azonos munkakört korkedvezményre jogosítóként meghatározó döntését. A Vhr. rendelkezései ugyanis nem zárják ki azt, hogy egy másik, azonos munkakörre vonatkozó ügyben is irányadó legyen az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság korábbi ügyben kialakított döntése.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.549/2007.)