adozona.hu
BH+ 2008.8.371
BH+ 2008.8.371
A bejegyző végzés jogszabálysértő jellege a peres eljárás befejezéséig kiküszöbölhető [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 10. § (2) bek., 22. § (2) bek., 30. § (1) bek. d) pontja, 172. § (1) bek; 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 47. § (2) bek; Ptk. 210. § (1) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 50 100 000 Ft törzstőkéjű I. r. alperes kft. egyedüli tulajdonosa a felperes volt, ügyvezetője a felperes mellett P.-P. A.-né, mindketten önálló cégjegyzési joggal rendelkeztek. A II. r. alperes ügyvezetője 1999. november 1-je és 2001. június 12. között R. T., 2001. június 12-étől 2001. augusztus 3-ig K. K. volt.
Az I. r. alperes R. határállomás közelében panziót építtetett, melynek generálkivitelezője a II. r. alperes volt, a munka befejezésének tervezett ideje 2001. június 1-jében kerül...
BH+ 2008.8.371 A bejegyző végzés jogszabálysértő jellege a peres eljárás befejezéséig kiküszöbölhető [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 10. § (2) bek., 22. § (2) bek., 30. § (1) bek. d) pontja, 172. § (1) bek; 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 47. § (2) bek; Ptk. 210. § (1) és (4) bek.].
Az 50 100 000 Ft törzstőkéjű I. r. alperes kft. egyedüli tulajdonosa a felperes volt, ügyvezetője a felperes mellett P.-P. A.-né, mindketten önálló cégjegyzési joggal rendelkeztek. A II. r. alperes ügyvezetője 1999. november 1-je és 2001. június 12. között R. T., 2001. június 12-étől 2001. augusztus 3-ig K. K. volt.Az I. r. alperes R. határállomás közelében panziót építtetett, melynek generálkivitelezője a II. r. alperes volt, a munka befejezésének tervezett ideje 2001. június 1-jében került meghatározásra. Finanszírozására az I. r. alperes 195 000 000 Ft hitelt vett fel. 2001. április 1-jén az I. r. alperes az építkezéshez további 20 000 000 Ft hitelt kívánt igénybe venni. 2001. április 17-én a felek között újabb megállapodás jött létre, melyben II. r. alperes 20 000 000 Ft+áfa ellenében pótmunkák elvégzését vállalta. 2001. május 3-án a felperes és az I. r. alperes készfizető kezességet vállalt a pótmunkák kifizetésére. 2001. május 11-én újabb megállapodást írtak alá, melyben I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy a II. r. alperes 47 000 000 Ft erejéig jelzálogjogot jegyeztessen be a felperes érdekkörébe eső ingatlanokra. A póthitel kérelem elutasításra került.
A felperes társasága volt a perben nem álló B. Bt. is, melynek beltagja felperes, kültagja dr. S. K. volt. E cég az osztrák Raiffeissen Banktól is hitelt vett fel, melynek biztosítékai ingatlanok voltak, többek között az r.-i ingatlan.
2001. május 8-án a felperes előzetes letartóztatásba került, melyet 2001. június 8-án meghosszabbítottak, végül a felperes az előzetes letartóztatásból 2001. augusztus 8-án szabadult. Ez időszak alatt a II. r. alperes átvette az építkezés irányítását, de a számlák az I. r. alperes nevére kerültek kiállításra. Ifj. dr. Sz. J. ügyvéd 2001. május 11-étől többször felkereste felperest a fogdában. Ifj. dr. Sz. J. és H. J. ekkor tagjai voltak a II. r. alperesnek. Ifj. dr. Sz. J. a fogdában a felperest tájékoztatta az I. r. alperes gazdasági helyzetéről. Felperes állítása szerint olyan tartalmú tájékoztatást nyújtott, miszerint a két hitelező bank az előzetes letartóztatás miatt felmondja a hitelszerződéseket, az I. r. alperes az időközi jogszabályi változásokra tekintettel hamarosan felszámolás alá kerül, az ingatlanokat elárverezik. A felperes rokonait ifj. dr. Sz. J. és H. J. ugyancsak tájékoztatták a felperes, illetve vállalkozásai szorult anyagi helyzetéről. Ifj. dr. Sz. J. és H. J. az érintett hitelező bankokat értesítette a felperes letartóztatásáról.
A felperes a 2001. május 28-i beszélőn az I. r. alperesben levő üzletrészének átruházásához, illetve a társasági szerződés módosításához hozzájárult. Az I. r. alperes a fogdában 2001. június 8-án taggyűlést tartott. A taggyűlésen a felperesen kívül S. K., H. J. a II. r. alperes képviseletében, Ifj. dr. Sz. J., mint jegyzőkönyvvezető, egy rendőr őrnagy, s az okiratot ellenjegyző dr. S. T. ügyvéd volt jelen. A taggyűlési jegyzőkönyv szerint, - melynek kelte 2001. május 28-a - a taggyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a felperes 100 000 Ft vételárért átruházza az 50 100 000 Ft névértékű üzletrészét a II. r. alperesre, egyben hozzájárult a felperes ügyvezetői tisztségéből történő felmentéséhez. A taggyűlési jegyzőkönyvben szerepel az I. r. alperes tartozása 300 000 000 Ft, melyből a banki hitel 210 000 000 Ft, a szállítói tartozás 13 000 000 Ft, a II. r. alperes felé fennálló tartozás 40-45 000 000 Ft. Rögzítésre került, hogy a hitelező bankokkal tárgyalást folytattak a hiteltartozások átvállalásával, illetve visszafizetésével kapcsolatban. 2001. május 28-ai keltezéssel készült el a B. Bt. társasági szerződésének módosítása is, mely szerint a cég székhelyét áthelyezték, jelen per felperese és dr. S. K. kültag kilép, jelen per I. r. alperese beltagként, jelen per II. r. alperese pedig kültagként belép. Ez a változás végül is a cégjegyzéken átvezetésre nem került, nem ment teljesedésbe. A motel építése befejeződött, ettől kezdve folyamatosan üzemel.
A megyei bíróság, mint cégbíróság az I. r. alperes adataiban bekövetkezett változást 2001. július 27-én a cégjegyzékbe bejegyezte. A kérelemhez mellékelt tagjegyzéket a II. r. alperes ügyvezetője írta alá. Mellékelték az I. r. alperes 2001. május 28-án kelt módosító társasági szerződését, melyet K. K. írt alá a II. r. alperes képviseletében. A felperes szabadlábra kerülése után megtudta, hogy a bank nem kívánta a hitelszerződést felmondani. Felperes felhívta a II. r. alperest az eredeti állapot helyreállítására.
Felperes keresetében a változás bejegyző végzés hatályon kívül helyezését, az annak alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a taggyűlési jegyzőkönyvön és a tagjegyzéken feltüntetett dátum nem azonos a jegyzőkönyv tényleges aláírásának dátumával, a taggyűlésen az alpereseket nem arra jogosult személy képviselte. Felperes megtévesztés hatására írta alá a taggyűlési jegyzőkönyvet. Kiterjesztette keresetét és kérte a közte és a II. r. alperes között létrejött üzletrész átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítását megtévesztésre, az ügylet uzsorás jellegére, feltűnő értékaránytalanságra hivatkozott.
Alperesek a kereset elutasítását kérték.
Megismételt eljárás eredményeképpen a megyei bíróság 2006. december 28-án kelt ítéletében a megyei bíróság, mint cégbíróság változás bejegyző végzését hatályon kívül helyezte, egyben azt a per jogerős befejezéséig hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között az I. r. alperes 50 100 000 Ft névértékű üzletrészének adásvételére irányuló 2001. június 8-án kelt szerződés érvénytelen, és e körben elrendelte az eredeti állapot helyreállítását 15 napon belül. A bíróság az eljárás jogerős befejezéséig az üzletrész adásvételi szerződést hatályossá nyilvánította, egyebekben a keresetet elutasította. Rendelkezett az elsőfokú perköltség megfizetéséről. Ítélete indokolásában kifejtette, a felperes által kihallgatni kért tanúk, elsődlegesen V. I. vallomása alapján bizonyítottnak találta, hogy ifj. dr. Sz. J., H. J. és dr. S. T. az I. r. alperes anyagi helyzetére nézve megtévesztette a felperest, a valóságosnál több lejárt tartozásról számolt be neki, arról tájékoztatta, hogy a bankok a hitelszerződés felmondására készülnek, ezt tartalmazza a taggyűlés jegyzőkönyve is. A banki hitelek törlesztését a felperes előzetes letartóztatásának ideje alatt nem kellett megkezdeni. A felperes jogi képviselői és H. J. mindent megtettek annak érdekében, hogy a pénzintézetek a hitelszerződéseket felmondják. Az I. r. alperes valóságosnál rosszabb anyagi helyzetének látszatát keltette azzal, hogy az alvállalkozói és a beszállítói számlákat nem a II. r. alperes, mint fővállalkozó, hanem az I. r. alperes részére kérte kiállítani. A felperes jogi képviselői és H. J. az I. r. alperes anyagi helyzetével kapcsolatban dr. S. K-t. és az M. házaspárt, a felperes hozzátartozóit olymódon tájékoztatta, hogy ők minél súlyosabban lássák a felperes helyzetét. Így a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a felperest a II. r. alperes képviseletében eljáró tulajdonosok H. J. és ifj. dr. Sz. J. megtévesztették. Nem találta az elsőfokú bíróság megállapíthatónak a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbözetet, illetve a szerződés uzsorás jellegét.
A változás bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló kereset kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, a bejegyzési kérelem mellékleteként csatolt taggyűlési jegyzőkönyv szerint a II. r. alperest H. J képviselte, az I. r. alperes nevében is ő írta alá a jegyzőkönyvet, holott egyik alperesnek sem volt ügyvezetője és nem csatolta az erre vonatkozó meghatalmazását. A csatolt tagjegyzéket nem az I. r. alperes ügyvezetője, hanem a II. r. alperes ügyvezetője írta alá. Ezen hiányosságokat a cégbíróság nem észlelte, és a változásokat bejegyezte. Nem változtat a cégbíróság által elkövetett eljárási szabálysértésen az sem, hogy a megismételt eljárás során 2006. december 20-án az alperesek csatolták a H. J. és K. K. részére szóló, a II. r. alperes ügyvezetőjétől származó meghatalmazást, valamint az I. r. alperes ügyvezetője által aláírt dr. S. T. ügyvéd által ellenjegyzett, keltezés nélküli tagjegyzéket. Nem találta az elsőfokú bíróság megalapozottnak a felperesnek a taggyűlési jegyzőkönyv keltére vonatkozó kifogását, mert az ezzel kapcsolatos tényeket a cégbíróság eljárása során nem észlelhette. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta a taggyűlési jegyzőkönyvben szereplő aláírások valódiak, az ott rögzítettek elhangzottak. A felperes jogosult lett volna a taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránt keresetet előterjeszteni, melyre nem került sor. Az 1/2001. május 28-i határozat azonban ténylegesen nem taggyűlési határozat, hanem üzletrész adásvételi szerződés, mely nem minősül a társasági szerződés módosításának.
Az ítélőtábla 2007. június 19-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta a megyei bíróság mint cégbíróság 2001. július 27-én kelt végzését a jogszabálysértés megállapítása mellett hatályában fenntartotta. Egyebekben a felperes keresetét elutasította, rendelkezett az első- és másodfokú perköltség megfizetéséről. Ítélete indokolásában az ügy érdemében kifejtette, a felperes keresetét a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (1997. évi Ctv.) alapján kell vizsgálni. A beszerzett cégiratokból az állapítható meg, hogy a taggyűlési jegyzőkönyvet II. r. alperes képviseletében H. J. írta alá, aki nem volt a társaság törvényes képviselője, meghatalmazását a bejegyzési eljárásban nem csatolta. A taggyűlési jegyzőkönyvet azonban az I. r. alperes nevében nem ő írta alá, hanem a felperes, így e tekintetben az első fokú ítélet téves megállapítást tartalmaz. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tagjegyzéket nem az I. r. alperes, hanem a II. r. alperes képviselője írta alá. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a fenti hiányosságokat a bejegyzési eljárás során a cégbíróságnak észlelnie kellett volna, így a változás bejegyző végzés jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság azonban tévesen figyelmen kívül hagyta a Ctv. 47. § (1) bekezdését, vagyis azt, hogy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló peres eljárás elsődleges célja a jogszabálysértés kiküszöbölése. 2006. december 20-án csatolásra került a 2001. május 28-án kelt P.-P. A.-né ügyvezető által aláírt tagjegyzék, valamint a H. J. nevére szóló, a II. r. alperes törvényes képviselőjétől származó 2001. május 24-én kelt meghatalmazás. Ez okiratok értékelését a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte. Felperes fellebbezési ellenkérelmében ez okiratok vonatkozásában a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (1997. évi Gt.) 22. §, 39. § és 57. §-aiban foglaltak megsértésére hivatkozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a csatolt tagjegyzék megfelelő alakú és tartalmú. A H. J. részére 2001. május 24-én kelt meghatalmazás a Gt. 22. § (3), illetve 39. §-ában foglaltakba nem ütközött, az a Ptk. 219. § (1) bekezdése szerinti ügyleti meghatalmazás volt. H. J. nem R. T., hanem a II. r. alperes képviseletére kapott meghatalmazást. A csatolt tagjegyzék, illetve meghatalmazás alkalmas volt a jogszabálysértés kiküszöbölésére, így az 1997. évi Ctv. 47. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a jogszabálysértés megállapítása mellett a változásbejegyző végzést hatályában fenntartotta.
A másodfokú bíróság nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az üzletrész adásvételi szerződés tévedés, megtévesztés címén érvénytelen. A Ptk. 210. § (1) és (4) bekezdése, illetve a Pp. 164. § (1) bekezdéséből következően a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a II. r. alperes részéről eljárt személyek a szerződéskötéskor tudatosan megtévesztésre törekedtek. Megítélése szerint nem nyert bizonyítást, hogy a büntetőeljárás várható kimenetele tekintetében a felperes téves információkat kapott. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperes védőjeként dr. T. L. ügyvédet jelölte meg, illetve, hogy a felperes a perbeli szerződéskötés kapcsán eljárt Ifj. dr. Sz. J. ügyvéd tanúkénti meghallgatásához nem járult hozzá. A 2006. május 9-i jogorvoslati tárgyaláson felperes akként nyilatkozott, hogy Ifj. dr. Sz. J. arról tájékoztatta, miszerint "a bankok felmondták, vagy rövid időn belül felmondják a hitelt, árverés lesz, mindenemet el fogom veszíteni." A hitel felmondása, illetve várható felmondása pedig más megítélés alá esik. A tanúbizonyítás a másodfokú bíróság álláspontja szerint a hitelszerződés felmondásának megtörténtére vonatkozó tájékoztatást nem támasztotta alá, ilyen információt a taggyűlési jegyzőkönyv sem tartalmaz, a felmondás a szerződésben foglaltak nem teljesítése esetén volt várható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek előzetes fogva tartása ellenére tisztában kellett lennie azzal, hogy a taggyűlési jegyzőkönyvben foglaltak mennyire helytállóak. Az I. r. alperes a II. r. alperessel állt közvetlen jogviszonyban, a felperest az alvállalkozók felé közvetlen fizetési kötelezettség nem terhelte, így a felperes a szállítói tartozás körében tévedésre alappal nem hivatkozhat. A II. r. alperessel szemben fennálló tartozása a megelőző jogorvoslati eljárás során 40 161 822 Ft-ban került pontosításra, mely az I. r. alperessel kötött vállalkozási szerződés alapján elvégzett alap- és pótmunkák ellenértékéből, a II. r. alperes által biztosított banki letétben kezelt 25 000 000 Ft-ból, valamint 2001 januárjában az alperesek között létrejött kölcsönszerződés alapján folyósított 2 500 000,-Ft hitelösszegből állt. A felperes nem bizonyította, hogy a 2001. januári szerződés alapján kölcsöntartozás, illetve az alperesek közötti vállalkozási szerződés alapján alap, illetve pótmunkadíj tartozása nem áll fenn. A felperesnek a 25 000 000 Ft-os banki letétként kezelt tartozással is tisztában kellett lennie, emellett saját nyilatkozata szerint tudomással bírt arról, hogy ez összeg akkor jelentkezik csak tartozásként, ha a beruházás nem fejeződik be határidőben, ez pedig az üzletrész adásvételi szerződés megkötésének időpontjában még nem volt tény.
Felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a mindkét fokon eljárt bíróságok ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet több vonatkozásában sérti a Pp. 206. §-ában, illetve a 221. § (1) bekezdésében írtakat. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság ítéletének tényállási részében még vázlatosan sem került rögzítésre, az üzletrész adásvételi szerződés megkötése előtt történtek, az, hogy a II. r. alperest képviselő személyektől a felperes milyen tájékoztatást kapott. Nem állapítható meg az sem a jogerős ítéletből, hogy a taggyűlési jegyzőkönyvben írtak mennyiben felelnek meg a valóságnak. A másodfokú ítéletben a tényállási elemek elhagyása, leszűkítése törvénysértő, annak indokát a másodfokú bíróság nem adta. A másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A bizonyítékokat nem egyenként és összességükben értékelte, hanem bizonyos bizonyítékokat anélkül, hogy megindokolta volna figyelmen kívül hagyott, indokolatlanul kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a felperes 2006. május 9-én tett előadásának. A jogerős ítélet meg sem említi, így nem is értékeli többek között M. I., M. I.-né, dr. S. K. és V. I. tanúvallomását, melyből megállapítható, hogy II. r. alperes képviselői nemcsak felperesnek, hanem a tanúknak is akként nyilatkoztak, hogy az ő közbelépésük nélkül megmenthetetlen a felperes és az I. r. alperes anyagi helyzete. Nem értékelte a másodfokú bíróság azokat a bizonyítékokat sem, hogy Ifj. dr. Sz. J. és H. J. mindkét hitelező bankot 2001 májusában azért kereste meg, mert el szerették volna érni, hogy az I. r. alperes üzletrészét a II. r. alperes megszerezhesse. A felperes a fogva tartása miatt nem tudta érdemben ellenőrizni a bankok várható magatartását, a tartozások tényleges fennállása és összege körében kapott tájékoztatás helytállóságát azt, hogy valóban esedékes volt-e a 195 000 000 Ft-os hitel, a 20 000 000 Ft-os póthitel (amit elutasítottak), valamint az alvállalkozók felé fennálló 13 000 000 Ft összegű tartozás. A taggyűlési jegyzőkönyvben rögzített 40-45 000 000 Ft-os tartozás kapcsán ugyan az alperes képviselője nyilatkozott, hogy az miből tevődött össze, de azt nem bizonyította. A másodfokú bíróság álláspontjával ellentétesen az alperesi oldalt terhelte volna annak bizonyítása, hogy a pótmunkák elvégzésre kerültek, a követelések esedékessé váltak, a 25 000 000 Ft óvadék elveszett, illetve a kölcsön folyósításra került.
A bejegyző végzés hatályon kívül helyezésével összefüggésben felperes hangsúlyozta, az 1997. évi Ctv. 47. § (1) bekezdése nem ad lehetőséget arra, hogy a jogszabálysértés a keresetlevél benyújtását követő több mint 5 év elteltével kerüljön megszüntetésre. A tagjegyzéken keltezés nem szerepel. A H. J.-nak adott meghatalmazást tévesen értékelte a másodfokú bíróság eseti meghatalmazásnak. A csatolt meghatalmazás ellentétes az 1997. évi Gt. 22. § (3), 39. § (1) és (2), illetve (4) bekezdésében írtakkal. A Gt.-ben szereplő speciális rendelkezések irányadóak, nem a Ptk. vonatkozó szabályai. A társaság vezető tisztségviselője az 1997. évi Gt.-ben foglaltak szerint nem adhatott olyan tartalmú meghatalmazást, mint ami csatolásra került. A meghatalmazás nem eseti jellegű, a II. r. alperes nevében mindenhol, minden esetben H. J. járt el. A taggyűlésen H. J. mindkét alperes képviseletében eljárt, amit a jegyzőkönyv is igazol. A jogerős ítéletben nem szerepel, hogy a II. r. alperes nevében K. K. írta alá a társasági szerződés módosítás kapcsán benyújtott okiratokat, holott a kérdéses időben nem volt a II. r. alperes ügyvezetője.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban a mérlegeléssel megállapított tényállás felülmérlegelésére csak rendkívül kivételesen kerülhet sor, ha a mérlegelés iratellenes, vagy a logika szabályaival alapvetően ellentétes, mely az adott ügyben az alábbiak szerint nem állapítható meg.
A nem vitatott tényállás szerint a felperest 2001 áprilisában pár napra őrizetbe vették, 2001. május 8-án került 30 napra előzetes letartóztatásba, melyet 2001. június 8-án további 60 nappal meghosszabbítottak. 2001. május 8-i letartóztatásáig a felperes tisztában volt, illetve tisztában kellett lennie cégei, így az I. r. alperes, illetve személyes anyagi helyzetével, ami az alábbiak szerint összegezhető. Az eljárás anyaga alapján tényként állapítható meg, hogy az Á. Hotel építésére 195 000 000 Ft hitel felvételére került sor. A hitel biztosítékaként az I. r. alperes Sz., J. 0232/10. számú ingatlanára, illetve a felperes Sz. 0533. hrsz.-ú ingatlanára jelzálogjogot jegyeztek be. 2001. április 17-én újabb 20 000 000 Ft összegű hitelt kívánt az I. alperes az építkezés befejezéséhez igénybe venni, a felperes és az I. r. alperes készfizető kezességet vállalt a pótmunkák kifizetésére, ha a bank a hitelkérelmet elutasítaná. A felperes cége a B. Bt. 4 000 000 ATS értékű hitelt vett fel egy osztrák banktól, melynek biztosítéka az Sz. 0533. hrsz-ú ingatlan, illetve egy r.-i ingatlan volt. 2001. május 11-én 47 000 000 Ft erejéig jelzálogjog bejegyzésének engedélyezésére került sor az I. r. alperes, a B. Bt. és a felperes ingatlanaira. A kamatfizetési kötelezettség már 2001 májusában fennállt, az I. r. alperesnek azzal kellett számolnia, hogy a tőkét 2001 augusztusával kezdődően el kell kezdenie törleszteni. A felperes előzetes letartóztatásakor tehát bizonytalan volt az építkezés sorsa, pótmunkák elvégzése volt szükséges és az ehhez szükséges pénzügyi fedezet sem volt egyértelműen biztosítva. Nyilvánvaló, hogy a szabadságában korlátozott felperes vállalkozásait nem tudta kellően irányítani, és ez a helyzet különösen akkor vált volna kritikussá, ha szabadságától hosszabb ideig meg lett volna fosztva, melynek lehetősége fennállt. Felperes az ügylet megkötésekor, 2001. június 8-án nem lehetett biztos abban, hogy ez a helyzet meddig áll fenn, különösen arra tekintettel, hogy ezen a napon értesült arról, miszerint további 60 nappal meghosszabbították előzetes letartóztatását. A felperes ilyen helyzetben döntött úgy, hogy a perbeli üzletrészt a II. r. alperesnek értékesíti. Ez döntéséhez hozzájárulhatott ifj. dr. Sz. J.-tól kapott tájékoztatás, de hogy a felperest a II. r. alperes képviselői megtévesztették volna, az nem állapítható meg, a bizonyítékok azt egyértelműen nem támasztják alá. Felperes célja a jogügylettel az volt, hogy megmentse az sz-i ingatlanát, gépkocsiját. Az ugyanis nyilvánvaló volt, ha a felperessel szembeni büntető eljárás szabadságelvonással zárul, a felperes ügyeit nem fogja tudni intézni, és az bizonyosan a hitelek felmondásához, végrehajtáshoz és felszámoláshoz vezet. Az üzletrész átruházásáról az akkor teljesen bizonytalan helyzetére tekintettel döntött azzal, hogy ha az eljárás rá nézve kedvezően zárul, "az eredeti állapotot" vissza tudja állítani. A B. Bt. tekintetében erre sor is került. Az I. r. alperes üzletrésze vonatkozásában az "eredeti állapot" helyreállítását az akadályozta meg, hogy a felperes és a II. r. alperes az elszámolás kérdésében nem tudott megállapodni.
A Legfelsőbb Bíróság ilyen tényállás mellett nem találta okszerűtlennek, iratellenesnek a másodfokú bíróság döntését. Tényként állapítható meg, hogy a felperes - másnak fel nem róható - kényszerhelyzetbe került, ezért az I. r. alperesben levő üzletrész eladásáról határozott. A II. r. alperes képviselői által történt megtévesztése a peres eljárás során egyértelműen bizonyításra nem került. A Legfelsőbb Bíróság szemben - a másodfokú bíróság álláspontjával - nem tulajdonított kiemelt jelentőséget annak, hogy a felperes ifj. dr. Sz. J. ügyvéd tanúkénti meghallgatásához nem járult hozzá. A tényállás megállapíthatóságához ugyanis fent nevezett meghallgatására nem volt feltétlenül szükség. Az üggyel kapcsolatos előadásait részletesen tartalmazzák a büntetőeljárás során tett vallomásai, és a szembesítési jegyzőkönyvek.
A változás bejegyző végzés, mivel a bejegyzési kérelem során csatolt több okirat alaki hibában szenvedett, jogszabálysértő volt, ahogy arra a perben mindkét fokon eljárt bíróság helyesen rámutatott. A Legfelsőbb Bíróság azonban a másodfokú bíróság álláspontját fogadta el, atekintetben, miszerint az 1997. évi Ctv. 47. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a jogszabálysértés a peres eljárás során kerüljön megszüntetésre. A felperes felülvizsgálati kérelmében három alaki hiányosságban szenvedő okiratra hivatkozott, egyébként e hiányosságok végig a peres eljárás tárgyát képezték.
Álláspontja szerint a bejegyzési kérelem mellékleteként becsatolt taggyűlési jegyzőkönyvet az I. és a II. r. alperes nevében nem arra jogosult személy írta alá. A Legfelsőbb Bíróság etekintetben hangsúlyozza, az I. r. alperes egyszemélyes társaság volt, az egyszemélyes társaságnál az 1997. évi Gt. 172. § (1) bekezdése értelmében taggyűlés nem működött, így a tulajdonos döntött a taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben. Az ügyvezető ebbéli megbízatásáról az 1997. évi Gt. 30. § (1) bekezdés d) pontja alapján egyoldalú jognyilatkozattal jogosult volt lemondani, azt elfogadni nem kellett. A "taggyűlési jegyzőkönyvet" a felperes aláírta. Ebből következően a felperes kinyilvánította az üzletrész átruházására irányuló szándékát és lemondott ügyvezetői tisztségéről. Nincs jogi jelentősége, hogy e nyilatkozatait tartalmazó formailag taggyűlési jegyzőkönyvnek nevezett okiratot rajta kívül még kik írták alá, kik képviselték az alpereseket, mivel az I. r., illetve II. r. alperes, illetve képviselőjének jelenléte, szabályos képviseleti jogosultsága nem volt feltétele a fenti jognyilatkozatok felperes általi megtételének.
A változás bejegyzési kérelem mellékletét képező I. r. alperes tagjegyzékét K. K. írta alá, aki tekintve, hogy nem volt az I. r. alperes ügyvezetője, nem volt jogosult a tagjegyzéket aláírni. A peres eljárás során, 2006. december 20-án becsatolták az I. r. alperes ügyvezetője P.-P. A.-né által aláírt tagjegyzéket, mely a tagváltozás időpontját tartalmazza, így tehát e jogszabálysértés a peres eljárás során orvoslásra került.
A 2001. május 28-án kelt, az I. r. alperes társasági szerződését módosító társasági szerződést a II. r. alperes, mint az I. r. alperes kizárólagos tulajdonosa nevében K. K. írta alá, aki ekkor nem volt a II. r. alperes ügyvezetője. A peres eljárás során, 2006. december 20-án becsatolták a II. r. alperes ügyvezetőjétől K. K. számára szóló meghatalmazást. E meghatalmazás ügyleti meghatalmazás, nem ütközik az 1997. évi Gt. 22. §-ának (2) bekezdésébe. A hivatkozott rendelkezés szerint a vezető tisztségviselői feladat csak személyesen látható el, képviseletnek nincs helye. E rendelkezés akként értelmezendő, hogy az ügyvezető a társaság belső ügyeiben nem járhat el képviselő útján, tehát pl. a kft. taggyűlését meghatalmazott útján nem hívhatja össze. E rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy az ügyvezető meghatározott jogügyletek vonatkozásában a társaság kifelé, harmadik személyek irányában történő képviseletére ne adhasson meghatalmazást. Az 1997. évi Gt. 10. § (2) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy a tag, adott esetben a kft. tag ügyvezetője útján, ne személyesen, hanem meghatalmazott képviselője útján írja alá a társasági szerződést, annak módosítását. A csatolt meghatalmazás a Gt. egyetlen hivatkozott rendelkezésébe nem ütközött, 1997. évi Gt. 9. §-a folytán megfelelően irányadó Ptk. szabályainak megfelel.
A változás bejegyző végzés jogszabálysértő volt, figyelemmel a fent felsorolt hiányosságokra, de a peres eljárás során minden okirat tekintetében, ahol szükséges volt a jogszabálysértés kiküszöbölésre került. Ezért a másodfokú bíróság helyesen döntött, amikor a változás bejegyző végzés jogszabálysértő jellegének megállapításán túlmenően egyéb jogkövetkezményt nem alkalmazott.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.489/2007.)