BH+ 2008.8.367

I. A közbenső mérlegnek meg kell felelnie a Cstv. 50. § (1) bekezdésében megkívánt alaki és tartalmi követelményeknek, valamint a mérlegkészítés a számviteli törvényben előírt szabályainak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (1) és (2) bek; 2000. évi C. tv. 29. §; 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 3. § (1) bek., 5. § (1) bek.]. II. A bíróságnak a felszámolási költségek felszámításának okát és indokoltságát minden felszámolási eljárásban egyedileg vizsgálnia kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (1) és (3) bek.

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós gazdálkodó szervezet ellen a 2002. december 2-án benyújtott kérelemre indult meg a felszámolási eljárás, melynek közzétételére 2002. december 27-én került sor. A felszámoló 2004. szeptember 20-án 2003. december 2-i fordulónapra vonatkozóan közbenső mérleget nyújtott be, melynek jóváhagyását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámoló díját a közbenső mérleg időszakára tekintettel 10 230 503 Ft+áfa összegben állapította meg. Megkereste a Bíróság ...

BH+ 2008.8.367 I. A közbenső mérlegnek meg kell felelnie a Cstv. 50. § (1) bekezdésében megkívánt alaki és tartalmi követelményeknek, valamint a mérlegkészítés a számviteli törvényben előírt szabályainak [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (1) és (2) bek; 2000. évi C. tv. 29. §; 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 3. § (1) bek., 5. § (1) bek.].
II. A bíróságnak a felszámolási költségek felszámításának okát és indokoltságát minden felszámolási eljárásban egyedileg vizsgálnia kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (1) és (3) bek., 57. § (2) bek. b), c) és g) pontja].
III. A felszámolói díj alapja lehet a felszámoló által értékpapírba fektetett adósi pénzeszközök hozadéka [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (3) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a 2002. december 2-án benyújtott kérelemre indult meg a felszámolási eljárás, melynek közzétételére 2002. december 27-én került sor. A felszámoló 2004. szeptember 20-án 2003. december 2-i fordulónapra vonatkozóan közbenső mérleget nyújtott be, melynek jóváhagyását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a közbenső mérleget jóváhagyta. A felszámoló díját a közbenső mérleg időszakára tekintettel 10 230 503 Ft+áfa összegben állapította meg. Megkereste a Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy a díjfedezeti számláról a hitelezők által befizetett 846 429 Ft nyilvántartásba vételi díjat a felszámoló számlájára utalja át. Felhatalmazta a felszámolót, hogy a bruttó felszámolói díj kiegészítéséhez szükséges 11 941 700 Ft-ot az adós számlájáról a saját számlájára átutalja. Kötelezte a felszámolót, hogy az adós többi pénzeszközét tartalékként kezelje, továbbá, hogy a hitelezőket a végzés felszámoló részére történő kézbesítését követő 60 napon belül hívja össze hitelezői választmány alakítása céljából, amennyiben ilyen hitelezői gyűlést még nem hívott össze.
Döntése indokolásában megállapította, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőzően a végrehajtó 2002. április 4-én az adós ingatlanait az F. Kft. részére értékesítette 482 500 000 Ft vételárért, melyből 227 457 991 Ft-ot a vevő - a jelzálogjogos C. Rt.-vel történt megállapodás alapján - visszatartott, 255 042 009 Ft-ot azonban befizetett. A felszámolási eljárás megindulásával a végrehajtó 239 037 234 Ft-ot átutalt a felszámoló számlájára, melyből a felszámoló 220 000 000 Ft-ot azonnal állampapírba fektetett, amely a közbenő mérleg fordulónapjáig 8 229 856 Ft hozamot eredményezett. A közbenső mérleg fordulónapján 132 036 000 Ft volt értékpapírba fektetve.
Az ingatlanon lévő ingóságok tekintetében a felszámoló álláspontja az volt, hogy azok az adós tulajdonában állnak, mert a végrehajtó csak az ingatlant adta el, ezért az ingóságok tekintetében szakértői felmérést készíttetett azokra az eljárásokra (műszaki, biztonságtechnikai, környezetvédelmi és egyéb hatósági engedélyezés), amelyek előfeltételét képeznék az adós technológiai berendezései és eszközei bontásának.
A szakértői tanulmány szerint az épületek és a technológiai berendezések egymástól elválaszthatatlan szerves egységet alkotnak. Együttes értékesítésük nem várható. Ennek ellenére azt a felszámoló megkísérelte, amely eredményre nem vezetett. A felszámoló ezért álláspontját megváltoztatta akként, hogy ez is tárgya volt a korábbi értékesítésnek. Az ingatlant az új tulajdonosnak fokozatosan birtokba adta, elszállíttatta a szemetet és a veszélyes hulladék ártalmatlanítására kívül álló harmadik személlyel szerződést kötött. A bíróság megállapította, hogy az eljárás során sok jogi probléma merült fel, számtalan per volt és van folyamatban, illetve a felszámolási eljárásban vitatott hitelezői igények, kifogások elbírálására kell, hogy sor kerüljön. A felszámoló kérelmére ezért a bíróság a 27/2. sorszámú végzésében engedélyezte jogi képviselő teljesítési segédként történő igénybevételét.
Megállapította, hogy a felszámoló a felszámolási vagyonhoz tartozó ingatlan átértékelését követően a mérleg eszközoldala, a tevékenységet lezáró mérleg 663 218 000 Ft összege helyett 275 999 000 Ft-ra módosult. Határidőben 35, határidőn túl 7 hitelező jelentett be követelést. Az elfogadott hitelezői állomány 1 911 343 727 Ft, míg a hitelezők által befizetett nyilvántartásba vételi díj 846 429 Ft. Rögzítette, hogy a tevékenység folytatásához kapcsolódóan a felszámolás során 55 832 257 Ft költség merült fel, melynek túlnyomó részét a bérek és azok járulékai teszik ki. A felszámolás folyamatos költségeként 13 398 796 Ft, egyszeri költségként 71 492 097 Ft kiadására került sor. Részletezte, hogy ezeket a felszámoló milyen fajta költségek fedezésére, milyen összegben számolta el. Az elsőfokú bíróság a felszámoló díja meghatározása indokaként elfogadta, hogy a felszámolás során a felszámoló a kintlévőségek behajtásából 252 821 200 Ft összegű bevételt ért el, melyből a végrehajtótól átutalt összeg 239 037 234 Ft, míg a tevékenység folytatásából eredő bevétel 3 535 603 Ft. Indokoltnak fogadta el, hogy a felszámoló vagyonfelosztási javaslatot nem terjesztett elő figyelemmel arra, hogy az adós vagyonának pénzeszközét részben felszámolási költségekre, részben vitatott hitelezői igények kielégítésére tartalékolta. Alaptalannak találta az elsőfokú bíróság a közbenső mérlegre az APEH Észak-Budapesti Igazgatósága, a K.-D. Környezetvédelmi Felügyelőség, valamint R. F. hitelezők által tett észrevételben foglaltakat. Mindezek alapján a közbenső mérleget jóváhagyta a jelen eljárásra alkalmazandó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI., az 1997. évi XXVII., valamint a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 50. §-ára hivatkozással, egyben a Cstv. 39. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felszámolót a hitelezői választmány megalakítása céljából a hitelezők összehívására.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az F. Kft., valamint R. F. hitelezők részéről előterjesztett fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla végzésében az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét megváltoztatta, és a közbenső mérleg jóváhagyását elutasította.
Fellebbezés hiányában nem érintette az első fokú végzésnek a választmány összehívására vonatkozó rendelkezését. Kötelezte az adóst a fellebbező hitelezők részére 15 napon belül személyenként 22 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére is. Döntését azzal indokolta, hogy a Cstv. 46. § (1) bekezdése a felszámoló elsődleges kötelezettségévé teszi a felszámolás kezdő időpontját követően a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetének felmérését, míg a (2) bekezdés a nyitó felszámolási mérleg készítését, amelynek részletesebb szabályait a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (II. 19.) Korm. rendelet tartalmazza. E rendelet 3. §-ának (1), valamint 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló a tevékenység záró mérleget köteles megvizsgálni, és amennyiben az módosításra szorul, nyitómérleget készíteni. A nyitó felszámolási mérlegben az eszköz oldalon a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközök értékét (ideértve a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonát nem képező, de a könyveiben értékkel kimutatott eszközök értékét is) és a forrásoldalon azok ezzel egyező összegű forrását - mint kötelezettséget - elkülönítetten kell kimutatni. E szabályozás abból következik, hogy az ügyvezető által elkészített tevékenységet lezáró mérleg és a felszámoló által elkészített nyitómérleg fordulónapja között lényegében nincs gazdasági tevékenység, ezért a mérlegadatokat egyrészt akkor lehet és szükséges korrigálni, ha azokat az adós szervezeti képviselője által készített mérleg nem tartalmazza helyesen, vagy az eszközök - bár az adós kezelésében, illetőleg tulajdonában állnak - a Cstv. 4. §-ának (3) bekezdése alapján mégsem vonhatók a felszámolási vagyon körébe.
A felhívott kormányrendelet 5. §-ának (2) bekezdése részletezi azokat a körülményeket, amelyeket a nyitómérleg elkészítését követően kell figyelembe venni, s amelyek következtében a felszámolónak meg kell állapítania, hogy mely tételek azok, amelyek a felszámolási eredményt csökkentik vagy növelik. A felszámolási nyitómérleg elkészítését követően kell a felszámolónak a felszámolási eredményt csökkentő, vagy növelő tételeket vizsgálnia.
A Cstv. 50. § (2) bekezdése alapján a felszámolónak évente kötelező közbenső mérleget készítenie a Korm. rendelet 7. §-ában megfogalmazott szabályok szerint. A közbenső mérleg meghatározott mérleg fordulónapra vonatkozóan tartalmazza a vagyoni eszközök, a kötelezettségek és a saját tőke állományát könyvszerinti értéken. Ennek célja, hogy hiteles helyzetfelmérés alapján tájékoztassa a felszámoló a bíróságot és a hitelezőket az adós pénzügyi helyzetéről. A felszámolónak ezért mellékelnie kell a Korm. rendelet 6. §-ában meghatározottak alapján elkészített kimutatást is a bevételek és költségek alakulásáról és mind a mérlegsorok változásait, mind a bevételek, költségek kimutatásának tételeit részletes magyarázattal kell ellátnia a szöveges jelentésében. E rendelkezésekből az következik, hogy nem hagyható jóvá az a közbenső mérleg, amelynek a közbenső jelentéséből nem ellenőrizhető, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az adós valójában milyen vagyontárgyakkal rendelkezett, azok milyen értéket képviseltek, az értékesítésükre hogyan került sor, mennyi bevételre tett szert az adós. E körben a felszámolónak nemcsak az ingatlan, hanem az ingókból és a követelésekből álló vagyon beazonosítására alkalmas legfontosabb információit is elő kell adnia, majd azok sorsáról, értékesítéséről, vagy annak eredménytelenségéről részletesen kell tájékoztatnia a hitelezőket és a bíróságot. Megállapította, hogy bár a felszámoló a jelen ügyben hivatkozott olyan igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményre, amely bizonyos megállapításokat tett az adós vagyonából már a kezdő időpont előtt kikerült ingatlanhoz kapcsolódó alkotórészekről, tartozékokról, ezt a szakvéleményt azonban a jelentéséhez nem csatolta. A közbenső mérleg mellékleteiből nem állapítható meg, hogy az ingatlanban, ingatlanon maradt eszközökből mi szerepel a tevékenységet lezáró mérlegben, azok közül egyesek valóban alkotórészeknek vagy az ingatlan jogi sorsát osztó tartozékoknak minősülnek-e, és ebből az okból kellett-e a nyitó, illetve a közbenső mérleg soraiból kihagyni ezeket az értékeket. A felszámoló azon követelések és ingók sorsáról is csupán néhány soros magyarázatot adott, amelyeket maga sem sorolt be az ingatlan alkotórészei és tartozékai közé, szűkszavú megállapításainak igazolására pedig semmiféle dokumentumot nem mellékelt. Nem csatolta az egyes gépek, berendezési tárgyak, készletek leselejtezését, a könyvekből történő jogszerű kivezetését alátámasztó dokumentumokat. E tételek forgalomképtelenné minősítése helytelen, ha azok az amortizáció, illetve sérülések miatt váltak értékesíthetetlenné. Azok az eszközök, amelyek piaci értéket nem képviselnek, még forgalomképesek. A forgalomképtelen dolgok azok, amelyek tulajdon-átruházásnak nem lehetnek tárgyai.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a nyitó mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök vonatkozásában a felszámoló részletesebb magyarázat nélkül csaknem 3 000 000 Ft eszköz értékét, míg vásárolt készletek címén 6 000 000 Ft összegű eszköz értékét írta le bizonylatok, selejtezési okiratok és egyéb dokumentumok nélkül. 47 000 000 Ft értékű követelést írt le a felszámoló úgy, hogy két sorban magyarázta meg annak az okát, de az állításait semmivel sem igazolta. A váltókövetelések csaknem 8 000 000 Ft értékű csökkenését sem alapozta meg a felszámoló olyan dokumentumokkal, amelyek alátámasztották volna, hogy az N. Kft. fizetésképtelen és vagyontalan, ezért a vele szembeni követelés behajthatatlan.
A dolgozók tartozásai címén is leírt 9 000 000 Ft-ot, de ennek indokait egyáltalán nem részletezte. A nyitómérleg és a közbenső mérleg eszköz oldalainak tételeit, változásait még ennél is szűkszavúbban magyarázta meg. Ebből következően a másodfokú bíróság alaposnak találta a fellebbező hitelezőknek azt az állítását, mely szerint az eddig rendelkezésre álló adatok alapján a tevékenységet lezáró mérleghez képest csaknem 400 000 000 Ft értékű vagyon sorsa kétséges, ellenőrizhetetlen, követhetetlen. A felszámoló által eszközölt pénzügyi befektetések költségeinek és hozamának részletesebb előadása nélkül a bevételek-kiadások kimutatásának sorai nem ellenőrizhetők.
Megállapította továbbá a másodfokú bíróság: a jelen ügyben az elsőfokú bíróság valóban engedélyt adott jogi képviselő teljesítési segédként történő igénybevételére, számviteli, könyvvezetési feladatokat ellátó teljesítési segéd engedélyezése azonban nem történt. Rámutatott arra, hogy a felszámolói névjegyzékről szóló 2006. július 1-jén hatályát vesztett 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés b) pontjában a jogalkotó a felszámolói névjegyzékbe való felvétel feltételeként határozta meg: a gazdasági társaság legalább 2-2 büntetlen előéletű közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, valamint könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálót foglalkoztasson, akik közül legalább 1-1 főnek a társasággal munkaviszonyban kellett állnia. A jelen ügyben a felszámolás kezdő időpontjában hatályban lévő rendelkezések szerint az a követelmény terhelte a felszámoló gazdálkodó szervezetet, hogy megfelelő számú szakembert foglalkoztasson, és így alkalmas legyen az adós szervezet vezetői által átadott, a Cstv. 31. §-ában felsorolt adatszolgáltatás ellenőrzésére, a felszámolási nyitómérleg elkészítésére, az adós jogi ügyeinek vitelére. A Cstv. 57. § (2) bekezdés g/ pontja értelmében a felszámoló díja tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat. Amennyiben a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végezte el, és az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek felszámolási költségnek, az általa igénybevett teljesítési segédek díját a részére kifizetendő felszámolói díjból tartozik fedezni. (BH 2002. évi 279. számú eseti döntés). Mindezek alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint a közbenső mérleg átdolgozásra szorul, mert a pénzforgalmi kimutatásból a felszámolónak mellőznie kell a jogi képviselő díjazását, s nem szerepeltetheti a felszámolási költségek között a számviteli, könyvvezetési megbízottjai díját sem.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság a felszámolói részdíj számításával sem. Álláspontja szerint a felszámoló nem számíthat díjazást a végrehajtó által átadott összeg és befektetett értékpapírok hozama alapján. A Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1999. évi számában 37. sorszámon, valamint 228. sorszámon közzétett eseti határozatára hivatkozással kifejtette, hogy a lekötött betétből származó kamatbevétel az adós vagyonának a Cstv. 48. § (3) bekezdése szerinti működtetéséből ered, s mint pénzügyi művelet eredményeként jelentkező bevétel, nem tekinthető sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek, ezért a Cstv. 50. § (6) bekezdése szerinti felszámolói díj megállapításának alapja nem lehet.
Szintén nem minősül az adós követelése behajtásának a végrehajtónál lévő pénzeszköz sem, mert azt a Cstv. 38. § (1) bekezdés alapján a végrehajtó a felszámolónak köteles átadni. Az ennek érdekében tett felszámolói intézkedés nem minősül az adós követelése behajtásának, ezért a díjszámítás alapjaként ez a tétel sem szerepelhet. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső mérleget jóváhagyó rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és a mérleg jóváhagyása iránti kérelmet elutasította.
A jogerős végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első fokú végzés helybenhagyását. Ennek hiányában a másodfokú bíróság végzésének hatályban történő fenntartása mellett a jogerős végzésből a felülvizsgálati kérelemmel támadott indokolás mellőzését kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 3. § (1) bekezdésének e) pontját és 4. § (1) bekezdését, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 220/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdését. Jogszabálysértően állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a mérleghez fűzött felszámolói jelentésből nem ellenőrizhető, a felszámolás kezdő időpontjában az adós valójában milyen vagyontárgyakkal rendelkezett, illetve nem csatolta azokat az okiratokat, amelyekből az egyes tételek, követelések értékesíthetetlenné, illetve értéktelenné válása megállapítható. Másrészt a jogerős végzésben foglalt az a megállapítás hogy a felszámolót nem illeti meg díjazás a végrehajtótól befolyt, az adós gazdálkodó szervezetet illető követelés és a felszámoló által befektetett értékpapírok hozama után, sérti a Cstv. 59. § (1) bekezdésében és a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 29. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Végül a jogerős végzés sérti a Cstv. 57. § (2) bekezdését, valamint a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésének j) pontját is, mert a felszámoló a jóváhagyó bírói végzés alapján fizette ki a jogi képviselő díját és a könyvelési költséget felszámolási költségként.
A felülvizsgálati kérelemre R. F. és az F. Kft. hitelezők terjesztettek elő felülvizsgálati ellenkérelmet, melyben a jogerős végzés hatályában fenntartását és az adósnak felülvizsgálati eljárási költségben marasztalását kérték. Korábbi jogi álláspontjukat fenntartották.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet és az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Jelen esetben a jogvita tárgya, "az ügy érdeme" a közbenső felszámolási mérleg jóváhagyhatósága, ezért a közbenső mérleg jóváhagyását elutasító jogerős végzés a felhívott jogszabályhely alapján felülvizsgálattal támadható.
A felülvizsgálati kérelem azonban a közbenső mérleg jóváhagyhatósága tekintetében nem alapos.
A másodfokú bíróság a felhívott jogszabályok helyes értelmezésével helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámoló a mérlegkészítési kötelezettsége körében nem a felhívott jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően járt el; a bevételek és költségek alakulásáról a Kormányrendelet 6. §-ában meghatározottak alapján elkészített kimutatást nem csatolta, és bár bizonyos tételekre vonatkozó bizonylatok csatolására sor került, azonban az nem teljes körű. A felszámoló felülvizsgálati kérelmében sem cáfolta a jogerős végzésnek azt a megállapítását, hogy a közbenső mérlegben hivatkozott ingatlanforgalmi szakértői véleményt, a selejtezési jegyzőkönyveket és egyéb, a könyvekből történő jogszerű kivezetést alátámasztó dokumentumokat nem csatolta. Nem dokumentálta kellőképpen a követelések behajthatatlanságát, illetve a dolgozói tartozásoknak a leírását, erre vonatkozóan csak előadásokat tett. A felülvizsgálati kérelméből is kitűnik, hogy bár a közbenső mérleghez fűzött felszámolói jelentés 40. számú mellékletében tételesen kimutatta: a tevékenységet záró mérleghez képest mely eszközöket és milyen okból vezetett ki, de e tételek közül csak a legnagyobb tételt indokolta és az ezt alátámasztó okiratot csatolt. Teljes körűen tehát a felszámoló nem adott magyarázatot arra, hogy a tevékenységet záró mérleghez képest mely eszközöket, milyen okból vezetett ki.
A teljesítési segéd igénybevételének feltétele és díjának fedezése körében helyes a jogerős végzésben kifejtett az a jogi álláspont, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pontja értelmében a felszámoló díja tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat. Amennyiben a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végezte el, és azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek felszámolási költségnek, az általa igénybevett teljesítési segédek díját a részére kifizetendő felszámolói díjból tartozik fedezni. A bíróságnak azonban a felszámolási költségek felszámításának okát és indokoltságát minden felszámolási eljárásban egyedileg vizsgálnia kell.
A felszámolói jelentésből, melyet az elsőfokú bíróság végzése is helyesen rögzített, az tűnik ki, hogy az eljárásban olyan nagymennyiségű jogi feladat merült fel részben a peres eljárások ellátása, részben a felszámolási eljárásban bejelentett vitatott hitelezői igények elbírálása körében, amelyek mennyisége indokolta a jogi képviselő teljesítési segédként történő igénybevételét. E feladatok egy része minősülhet a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti olyan felszámolási költségnek, amelyek után a felszámolót, a részére megállapítandó, a g) pontban meghatározott díjon felül olyan további költségek illetik meg, amelyekből a teljesítési segédek részére kifizetett igazolt költségek fedezhetők. Ezeknek a költségeknek a felmerülését azonban a felszámolónak részleteznie és igazolnia kell.
A felülvizsgálati bíróság helytállónak találta a felszámoló hivatkozását arra, hogy csak a Cstv-ben a felszámoló feladatává tett számviteli, könyvvezetési feladatok ellátására köteles az őt megillető felszámolói díj ellenében, nem köteles azonban pl. az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárást megelőző esetleges hiányos könyvelésének az elvégzésére, illetve az elvégeztetésére. Másrészt amennyiben a gazdálkodó szervezet a felszámolási eljárás alatt is folytat gazdasági tevékenységet, a folyó gazdasági tevékenységgel együtt járó könyvelési feladatok elvégzése sem tartozik a felszámoló feladatai közé. Ezzel azonos jogi álláspontot fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság a BH 2004. 385. szám alatt közzétett eseti döntésében is. A felszámoló kötelezettsége azonban a közbenső mérlegek és a felszámolási zárómérleg elkészítése.
A kifejtettekre tekintettel a felszámolónak a közbenső mérleget úgy kell átdolgoznia, hogy abból kitűnjék: mely feladatok voltak azok, amelyek szakmailag, mennyiségileg már meghaladták a felszámoló által elvégezendő feladatokat. Hasonlóképpen el kell különítenie a felszámolónak a felszámolási költségek között azokat a számviteli, könyvvezetési, megbízotti díjakat, amelyek nem a felszámolónak a Cstv.-ben meghatározott kötelezettségei teljesítése körében keletkeztek.
A felszámolónak a Cstv. 48. § (3) bekezdésében meghatározott, a gazdálkodó szervezet vagyoni eszközeinek megóvásával, megőrzésével kapcsolatos kötelezettségei körében, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésének a felszámoló által hivatkozott b), e) és j) pontjaiban felsorolt költségek valójában a Cstv. 57. § (2) bekezdés b), c) és e) pontjaiban, a felszámolói díjon felül felszámolható felszámolási költségnek minősülnek.
A felülvizsgálati bíróság megítélése szerint tévesen alkalmazta a jogerős végzés a Cstv. 50. § (6) bekezdését akként, hogy a felszámoló semmilyen körülmények között nem számíthat fel díjazást a végrehajtó által átadott összeg után, mert a Cstv. 50. § (6) bekezdése szerint a végrehajtó által átadott pénzeszköz nem minősül a felszámoló által behajtott követelésnek.
A Cstv. 48. § (1) bekezdésében a törvény a felszámoló kötelességévé teszi az adós követeléseinek esedékességkori behajtását, igényei érvényesítését és vagyonának értékesítését. A követelés behajtása a felszámoló részéről valamely tevőleges magatartást jelent. A Cstv. 38. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtónak valóban kötelessége, hogy a hozzá befolyó, a felszámolási vagyonba tartozó pénzeszközöket a felszámoló részére átadja. A jelen ügy tényállása szerint azonban a végrehajtó - abból az eltérő jogi álláspontjából következően, hogy az általa behajtott pénzeszközök nem tartoznak az adós felszámolás körébe vonható vagyonába - azt önként nem adta át a felszámolónak. Emiatt a felszámoló a bíróságnál eljárást kezdeményezett a végrehajtási eljárások megszüntetése és a befolyt pénzeszközök átadása iránt. Csak az eljárások eredményeként, a másodfokú bíróság 2003. február 4-én kelt, az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó végzése alapján, 2003. február 17-én intézkedett az eljáró végrehajtó a végrehajtás során befolyt és még fel nem osztott 239 037 234 Ft összegnek a felszámoló által közölt bankszámlára történő átutalásáról.
A felszámolónak ez az ismertetett eljárása a követelés behajtásának minősül, ezért az ily módon behajtott összeget a felszámolói díj számításának alapjaként a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint, figyelembe kell venni.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felszámolói díj alapját képezi az adós átmenetileg szabad pénzeszközeinek biztonságos értékpapírba történő befektetésével elért vagyon szaporulat is.
Az értékpapírba befektetett, az adós számára átmenetileg nélkülözhető vagyon hozadéka azért lehet a felszámolói díj számításának alapja, mert a pénz befektetése az adott módon a felszámolónak olyan tevékenységéből ered, amely meghaladja a felszámolónak a Cstv. 48. § (3) bekezdésében előírt, az adós vagyonának a felszámolási eljárás alatti megóvására, megőrzésére vonatkozó kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésben felhívott korábbi eseti határozataiban az adós egyébként is bankszámlán tartandó pénzeszközének lekötéséből eredő kamathozadékot minősítette - a felszámolónak az adós vagyonának felszámolási eljárás alatti megóvására, megőrzésére vonatkozó kötelezettsége alapján - olyan vagyonszaporulatnak, amelyet a felszámolói díj alapjának számítása körében figyelmen kívül kell hagyni. A felszámoló befektetési tevékenysége azonban meghaladja a pénzeszköz lekötésével kapcsolatos, a felszámolótól elvárható tevékenység körét. Az a felszámoló részéről már olyan többlettevékenységet jelent, amelynek során tájékozódik a pénzpiacon a különböző befektetési lehetőségekről, ennek ismeretében kiválasztja a legelőnyösebbnek, egyben legbiztonságosabbnak minősülő befektetési formát, a brókerrel szerződést köt és folyamatosan figyelemmel kíséri a befektetés mikénti alakulását, hogy szükség esetén megbízását módosítani tudja az adós és egyben az adós hitelezői érdekeinek szem előtt tartásával. A felszámolónak ez a többlet tevékenysége a hitelezők kielégítési alapjaként szolgáló vagyon növekedését eredményezte a jelen ügyben, ezért indokolt, hogy e tevékenységgel elért vagyonszaporulatot a felszámolói díj alapjának számításánál is figyelembe vegye a bíróság.
Az indokolásban kifejtetteket összegezve a másodfokú bíróság az ügy érdemében jogszabálysértés nélkül jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg nem mindenben felel meg az eljárásra alkalmazandó Cstv. 50. § (1) bekezdésében megkívánt alaki és tartalmi követelményeknek, emiatt jóváhagyásának elutasítása a Cstv. 50. § (6) bekezdésére figyelemmel helytálló. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, annak indokait azonban az egyes tételeknél a fentiek szerinti módosította és kiegészítette. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.416/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.