adozona.hu
BH+ 2008.8.366
BH+ 2008.8.366
A hitelező által az adós részére tartozatlanul kifizetett összeg visszaigénylésére csak a felszámolási törvénybe foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével van lehetőség [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (1) bek., 57. § (1) bek. a) pont és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság a 2003. október 31-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI., az 1997. évi XXVII. és a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A hitelező a felszámoló intézkedése ellen előterjesztett kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló ...
BH+ 2008.8.366 A hitelező által az adós részére tartozatlanul kifizetett összeg visszaigénylésére csak a felszámolási törvénybe foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével van lehetőség [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (1) bek., 57. § (1) bek. a) pont és (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság a 2003. október 31-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI., az 1997. évi XXVII. és a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.A hitelező a felszámoló intézkedése ellen előterjesztett kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló a hozzá fogyasztási, általános forgalmi adó és késedelmi pótlék címén bejelentett követeléseit a Cstv. 57. § (1) bekezdésnek e) és g) kielégítési kategóriáiba sorolta be. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a teljes követelése felszámolási költségként "a" kielégítési kategóriába történő átsorolására.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott a Bírósági Határozatok 2004. évi számában 246. sorszámon közzétett eseti határozatban foglaltakra, mely szerint a felszámolás alatt a hitelező részéről teljesített tartozatlan fizetés visszafizetésére is csak a Cstv.-ben meghatározott kielégítési sorrend betartásával kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a hitelező követelése a Cstv. 57. § (2) bekezdésében taxatíve felsorolt felszámolási költségek egyik csoportjába sem sorolható be. Hivatkozott arra: azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kfv.I.35.090/2005/6. számú ítéletével megyei bíróság korábbi határozatát hatályon kívül helyezte és az adós keresetét elutasította, a korábban történt teljesítések jogcímét nem változtatta meg. Ezért a hitelező részéről az adósnak tartozatlanul visszafizetett fogyasztási adó, áfa és késedelmi pótlék visszatérítése iránt előterjesztett hitelezői igényt a felszámoló jogszerűen sorolta be a "e", illetve "g" kielégítési kategóriába.
A végzés ellen a hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy az adós 1995. évben folytatott gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan az M.-i Vámhivatal az 1995. szeptember 1-jén meghozott határozatában az adóst 8 136 872 Ft fogyasztási adó, valamint 2 034 218 Ft áfa megfizetésére kötelezte. Az adós a kiszabott adó összegét 1995 szeptemberében a vámhivatalnak megfizette. A határozatban foglaltakkal azonban nem értett egyet, ezért annak megváltoztatása, illetve felülvizsgálata iránt különböző jogorvoslati kérelmeket terjesztett elő, amelyeket azonban elkésettségük miatt elutasítottak. 2001 decemberében a megyei főügyészség nyújtott be ügyészi óvást az M.-i Vámhivatal határozata ellen, amely óvásnak a másodfokú közigazgatási hatóság nem adott helyt. Az óvást elutasító közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított per eredményeként azonban a hitelező jogelődje a 2004. március 11-én meghozott határozatával megsemmisítette az M-i Vámhivatal határozatát, de az adós részéről már megfizetett fogyasztási adó és ÁFA visszautalásáról nem rendelkezett, arra hivatkozással, hogy az adós visszatérítésre vonatkozó igénye időközben már elévült. Az utóbbi közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben a megyei bíróság a 11.K.20.644/2004/18. számú ítéletében kötelezte a hitelező jogelődjét az adós számára 8 136 672 Ft fogyasztási adó és 2 034 218 Ft áfa visszafizetésére, amely ítéletet a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás eredményeként hatályon kívül helyezett az adós keresetének elutasítása mellett.
Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a hitelező részéről a jogerős ítélet alapján teljesített kifizetések visszatérítése iránt előterjesztett követelés nem tekinthető felszámolási költségnek, mert ez az igény a Cstv. 57. § (2) bekezdésében tételesen felsorolt követelések egyikével sem azonosítható. Álláspontja szerint a hitelező tévesen hivatkozott a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontjára, mert a jogerős ítélet alapján teljesített kifizetések visszakövetelése iránti igénye nem minősíthető sem az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos, sem a vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségnek, illetőleg olyan adó- és járulékfizetési, vagy kártérítési kötelezettségének, amely az adós felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből keletkezett. Kizárólag az igényérvényesítéssel összefüggésben felmerült költségek minősülnek a) pontba sorolandó felszámolási költségnek.
Megítélése szerint tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor annak a ténynek nem tulajdonított jelentőséget, hogy a hitelező eredeti követelésének alapjául szolgáló közigazgatási határozatot a másodfokú hatóság utóbb megsemmisítette. Ennek következtében, a visszatérítési igény elévülése miatt, a hitelező jogelődjénél maradt adósi befizetés jogcíme is megváltozott, mert azt a vámhivatal a továbbiakban fogyasztási adó és áfa követelés címén már nem tarthatta magánál, hanem mint az adós részéről tartozatlanul fizetett, az elévülésre tekintettel azonban bíróság előtt már vissza nem követelhető összeg maradt nála. Ennek következtében a jogerős bírósági ítélet alapján teljesített összegre sem az eredeti adótartozás, illetve késedelmi pótlék címén tarthatott jogszerűen igényt a hitelező, hanem csak az utóbbi jogcímen, olyan egyéb pénzkövetelésként, amelyet a felszámolónak helyesen a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontja szerinti kielégítési kategóriába kellett volna besorolnia, a "g" kielégítési kategóriába tartozó késedelmi pótlékok kivételével. A besorolásra vonatkozó felszámolói intézkedésnek a hitelező hátrányára történő megváltoztatására azonban - erre irányuló fellebbezés hiányában - a másodfokú eljárásban nem kerülhetett sor, ezért ezzel az indokbeli kiegészítéssel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a kifogással élő hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben tartalma szerint a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első fokú végzés megváltoztatását kérte a kifogásának megfelelően.
A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a bíróság érdemben nem vizsgálta hogyan minősülhet követelése mint az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos tevékenység költségének, s ezzel kizárta a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pont első fordulatának érvényre juttatását. Követelését pusztán formálisan minősítette, holott az jogcíme szerint beletartozik az 57. § (2) bekezdésében található felsorolásban szereplő esetek valamelyikébe. Ez az eljárás sérti a Polgári perrendtartás 220. és 221. §-aiban foglaltakat, melyek a 222. § (1) bekezdése szerint a végzésekre megfelelően irányadóak.
A felülvizsgálati kérelemre a felszámoló ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Pp. 270. § (2) bekezdéséből következően a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés valamely jogszabálysértésben megnyilvánuló hibájának orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslat.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A hitelező felülvizsgálati kérelmében téves jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy a bejelentett hitelezői igényének mindegyike, a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel, az 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján minősülő felszámolási költség.
A Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontja szerint felszámolási költségnek minősülnek a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat.
A jogerős végzés helyesen foglalt állást akként, hogy a hitelező által visszaigényelt tartozatlan kifizetésnek minősült összeg nem tekinthető a felszámolás kezdő időpontja utáni, az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek. A felszámolónak a hitelező jogelődje ellen indított pere nem gazdasági tevékenység, hanem a felszámolónak a Cstv. 48. § (1) bekezdésében meghatározott azon kötelezettsége teljesítését jelenti, hogy az adós követeléseit az esedékességkor behajtja. Abból a tényből, hogy az eljárás végeredményeként hozott, a jogerős végzésben felhívott határozatok értelmében az adós a részére visszafizetett összegeket nem jogosult megtartani, az következik, hogy azt a felszámolónak tartozatlan fizetésként, hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni és a Cstv. 57. § (1) bekezdésében foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével kielégíteni.
A Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat az e törvényhelyben meghatározott sorrend figyelembevételével kell kielégíteni. Ezek között a) pontos felszámolási költségként első helyen kell kielégíteni a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségeit.
A jelen felülvizsgálati kérelem kapcsán eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a hitelező részéről tartozatlanul visszafizetett összeg teljes egészében minősül-e felszámolási költségnek, vagy annak csak az a része, amely a hitelezőt megillető perköltség összege volt, s melyet a felszámoló eredetileg is a) pontba sorolt be.
A jogerős végzésben az eljárt bíróság jogszabálysértés nélkül jutott arra a jogi következtetésre, hogy a perköltség kivételével a hitelező által visszaigényelt összeg nem minősül a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott felszámolási költségnek, mert nem a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezésével, vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költség, de nem minősül az adós olyan adó- és járulékfizetési kötelezettségének sem, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből keletkeztek. Az adósnak ez a fizetési kötelezettsége még az 1995. évben folytatott gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik, tehát sok évvel megelőzte a felszámolási eljárás megindítását.
Miután a jogerős végzés a jogszabályoknak megfelel, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.063/2008.)