adozona.hu
BH 2008.7.199
BH 2008.7.199
A törvényi mértéket megközelítő utazási időt, a személyi és családi körülményeket is figyelembe kell venni abból a szempontból, hogy a munkahelyváltozás a munkavállalóra nézve járt-e aránytalan, vagy jelentős sérelemmel [Mt. 76/C. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete a 2005. október 25-én kelt rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítására, és a jogkövetkezmények alkalmazására irányult. Az alperes viszontkeresetében a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményeiben marasztalást kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmondási időre járó átlagkereset, végkielégítés és ezek kamatai megfizetésére; az alperes viszontkeresetét ugyanakkor elutasította.
Az elsőfokú bíróság által feltá...
BH 2008.7.199 A törvényi mértéket megközelítő utazási időt, a személyi és családi körülményeket is figyelembe kell venni abból a szempontból, hogy a munkahelyváltozás a munkavállalóra nézve járt-e aránytalan, vagy jelentős sérelemmel [Mt. 76/C. §].
A felperes keresete a 2005. október 25-én kelt rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítására, és a jogkövetkezmények alkalmazására irányult. Az alperes viszontkeresetében a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményeiben marasztalást kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmondási időre járó átlagkereset, végkielégítés és ezek kamatai megfizetésére; az alperes viszontkeresetét ugyanakkor elutasította.
Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes 1974-től raktáros munkakörben dolgozott az alperesnél annak sz.-i telephelyén, amely néhány perc gyalogútra volt a lakóhelyétől. Az alperes 2005. szeptember 1-jétől e telephelye eladása miatt K.-ra költözött, és értesítette az ekkor egyébként keresőképtelen felperest, hogy e telephelyén változatlan munkakörben foglalkoztatja. A felperes a 2005. október 25-én kelt rendkívüli felmondását az Mt. 76/C. § (4) bekezdés a) pontja és a 82. § (1) bekezdése munkáltatói megsértésével indokolta arra tekintettel, hogy a munkahelyváltozás számára 2×1,5 órás utazási időt jelentene, ami életkorára, egészségi állapotára tekintettel számára vállalhatatlan.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárásban D. I.-né tanúnyilatkozata alapján azt állapította meg, hogy a menetrendtől eltérően az autóbusszal történő utazás 90 percet vesz igénybe, amihez hozzászámítva a villamossal és gyalogosan megtett utat is, az utazási idő meghaladja a másfél órát, ezért az alperesnek a munkaszerződést az Mt. 76/C. § (4) bekezdés a) pontja alapján közös megegyezéssel kellett volna módosítania. A munkáltatói jogszabálysértésre tekintettel megalapozottnak ítélte a felperes rendkívüli felmondását, és egyben alaptalannak minősítette az alperesi viszontkeresetet, amely a munkavállalói rendkívüli felmondás jogellenességére hivatkozással 171 000 forint megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította, ugyanakkor - a viszontkeresetnek helyt adva - kötelezte a felperest 171 000 forint megfizetésére.
A másodfokú bíróság az Mt. 76. § (4) bekezdés a) pontjában előírt feltételek fennállása vizsgálatakor abból indult ki, hogy a felperesnek kellett volna az Mt. 3. §-ának (1) bekezdéséből következően az alperest tájékoztatni az utazási többletteherről, ezt azonban elmulasztotta. Emiatt önmagában a munkaszerződés módosításának elmaradása nem minősíthető munkáltatói szándékos, vagy súlyosan gondatlan kötelezettségszegésnek.
A másodfokú bíróság nem értett egyet az Mt. 76/C. § (4) bekezdés c) pontjában előírt feltételek elsőfokú ítéleti értelmezésével sem, és úgy foglalt állást, hogy a perbeli esetben a menetrend és az átszállási idő figyelembevétele alapján az alperes nem szegte meg a munkaszerződés módosítására vonatkozó jogszabályi kötelezettségét, ezért a viszontkeresete alapos.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítéletnek megfelelő tartalmú új határozat hozatala iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az Mt. 76/C. § (4) bekezdés a) és b) pontjai, az Mt. 3. § (1) bekezdése és az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja téves alkalmazására és a bírói gyakorlat megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes ügyvezetője tisztában volt a munkahely költözése miatti többletterhével, erről a felek már 2005. augusztus közepétől tárgyaltak. Az alperes tudta, hogy a munkaszerződés-módosításban nem fognak megegyezni, ezért rendes felmondással kellett volna élnie. Mindezeket megszegte, ezért a rendkívüli felmondás megalapozott és jogszerű volt. A felperes az egészségi állapota miatti aránytalan sérelemre is hivatkozott. A megnövekedett utazási idő tekintetében a bírói gyakorlat alapján előadta, hogy a tényleges menetidőt kell figyelembe venni, a perben meghallgatott tanú nyilatkozata napi 110 perc utazási időt igazolt, amiről az alperes is tudomással bírt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A munkáltató székhelyének, telephelyének értékesítéséről, az ott folyó tevékenység más székhelyre, telephelyre helyezéséről szóló döntés a munkáltató jogkörébe tartozik, azonban az adott székhelyen, telephelyen dolgozó munkavállalók munkaszerződése módosításának szükségessége szempontjából a munkáltatónak vizsgálnia kell az Mt. 76/C. § (4) bekezdése feltételei fennállását. Ennek során a jogszabályi feltételek fennállása körében a munkáltatónak kell eljárnia, és a munkáltató kötelezettsége az Mt. 76/C. § (4) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt feltételek teljes körű vizsgálata. Az Mt. 76/C. § (4) bekezdés b) pontjában hivatkozott, a munkaszerződés-módosítást befolyásoló személyi és családi körülmények feltárása tekintetében a munkavállalót együttműködési (tájékoztatási) kötelezettség terheli [Mt. 3. § (1) és (2) bekezdés], a munkáltató azonban az általa ismert adatok és körülmények tekintetében nem hivatkozhat a tájékoztatás elmaradására. Az előbbiekkel ellentétes jogerős ítéleti okfejtés téves.
A munkáltató számára előírt, törvényen alapuló munkaszerződés módosítási kötelezettség fennállása esetén a munkavállaló jogosult a munkaszerződés-módosítás elutasítására. Ha a munkáltató ennek ellenére az új munkavégzési helyen történő munkavégzésre vonatkozó utasítását fenntartja, ez az utasítás jogellenes, és a munkavállaló rendkívüli felmondása jogszerű indokául szolgálhat [Mt. 76/C. § (4) bekezdés, Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, BH 2004/518., BH 2006/417.].
A felperes a rendkívüli felmondásában tartalmilag az Mt. 76/C. § (4) bekezdés a) és b) pontja megsértésére hivatkozott, mivel az indokolás szerint a munkahelyváltozás miatt az utazási idő jelentősen növekedett, ez az életkora, valamint az egészségi állapota miatt is súlyos hátrányt jelentett a számára.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes 1974 óta dolgozott az alperesnél, és az sz.-i munkahelye gyalogosan 2-3 percre volt a lakóhelyétől. Az alperes nem tette vitássá, hogy a k.-i telephelyére tömegközlekedési eszközzel végzett napi utazás 85 perc. Az sem volt vitás, hogy a helyközi autóbuszhoz a felperesnek villamossal is kellett utaznia, továbbá a lakása és az új munkavégzési hely megközelítése során naponta több mint fél órát kellett gyalogolnia. A felperes továbbá a perbeli időben 56 éves volt, évek óta eredménytelenül magas vérnyomással kezelték, az elsőfokú eljárásban végzett igazságügyi orvosszakértői vizsgálatkor is - gyógyszerszedés mellett - 213/111 Hgmm-es értéket mértek. A felperes továbbá gyomorfekély megbetegedésben is szenved.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az Mt. 76/C. § (4) bekezdés a) pontjában előírt feltételek - azaz a változás következtében a tömegközlekedési eszközzel történő oda-visszautazás ideje másfél órával történő növekedése - nem állt fenn, mivel a felperes utazási ideje nem 90 perccel, hanem csak 85 perccel nőtt.
A törvényi mértéket megközelítő utazási idő azonban az Mt. 76/C. § (4) bekezdés b) pontjában előírtak fennállása szempontjából a személyi és családi körülmények mellett az egyéb körülmények között figyelembe vehető abból a szempontból, hogy a munkahelyváltozás a munkavállalóra járt-e aránytalan, vagy jelentős sérelemmel. Az adott esetben a felperes valamennyi körülményét - életkorát, egészségi állapotát és az ehhez képest hátrányosan megváltozott közlekedési feltételeket - együttesen értékelve megállapítható az aránytalan, és a jelentős sérelem is, amint arra a felperes felülvizsgálati kérelme helytállóan hivatkozott. Ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy az orvos szakértő a felperest alkalmasnak minősítette a tömegközlekedés igénybevételére. Következésképpen a felperes rendkívüli felmondása jogszerűségéről és a viszontkereset alaptalanságáról a munkaügyi bíróság döntött megalapozottan [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.185/2007.)