adozona.hu
BH 2008.6.167
BH 2008.6.167
A korábban fennállt munkaviszony nem zárja ki, hogy utóbb a (korábbi) munkavállaló a tevékenységét polgári jogi megállapodás alapján végzi [Mt. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött előszerződése, valamint megbízási szerződései semmisek, azok leplezett volta miatt. Erre tekintettel annak megállapítását kérte, hogy a munkáltatónak a jogviszony felszámolására irányuló intézkedése jogellenes volt, mivel az nem felelt meg a rendes felmondásra vonatkozó szabályoknak. Elmaradt munkabér, étkezési hozzájárulás, bruttó bére 4%-ának megfelelő nyugdíjpénztári befizetés és gépjármű költségtérítés megfizetés...
BH 2008.6.167 A korábban fennállt munkaviszony nem zárja ki, hogy utóbb a (korábbi) munkavállaló a tevékenységét polgári jogi megállapodás alapján végzi [Mt. 1. §].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött előszerződése, valamint megbízási szerződései semmisek, azok leplezett volta miatt. Erre tekintettel annak megállapítását kérte, hogy a munkáltatónak a jogviszony felszámolására irányuló intézkedése jogellenes volt, mivel az nem felelt meg a rendes felmondásra vonatkozó szabályoknak. Elmaradt munkabér, étkezési hozzájárulás, bruttó bére 4%-ának megfelelő nyugdíjpénztári befizetés és gépjármű költségtérítés megfizetését igényelte az alperestől.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes régió igazgatóként állt az alperes alkalmazásában, munkaviszonyát az 1999. november 26-án kelt közös megegyezéssel szüntették meg. A felek ugyanezen a napon az 1999. december 31-éig terjedő időre megbízási előszerződést kötöttek, rögzítve, hogy a végleges szerződés megkötésére azt követően kerül sor, hogy a felperes gazdasági társaságot alapít.
Miután a felperes és hozzátartozói megalapították az S. Kft.-t, a cég az alperessel 1999. december 28-án megbízási szerződést kötött. 2000. február 21-én a kft. és az alperes határozatlan időtartamra újabb megbízási szerződést kötött, amelyet az alperes 2003. március 21-én 2003. június 30-ai hatállyal felmondott.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint olyan tevékenységek esetében, ahol a tevékenység megbízási jogviszony és munkaviszony keretében egyaránt végezhető, a felek szerződéskötési akarata az irányadó. Jelen esetben azt találta a bíróság megállapíthatónak, hogy a felek megbízási szerződést kívántak kötni. Ezt támasztja alá, hogy a szerződések nem rögzítik a felperes személyes munkavégzési kötelezettségét, a felperes mint régió igazgató nem is végezte a szerződésekben kikötött biztosításközvetítői tevékenységet. Nem bizonyított, hogy az alperes biztosította a munkavégzés helyét, a munkaeszközöket és az infrastruktúrát. A felek nem állapodtak meg sem a munkakörben, sem a munkabérben.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek egyező akarattal számolták fel közös megegyezéssel a korábbi munkaviszonyt, és kötöttek ehelyett megbízási szerződést, amit a felperes évekig nem kifogásolt. A per megindítását megelőzően a felperes a szerződést nem sérelmezte, a munkaviszony fennállásának megállapítását nem kérte, az elvégzett tevékenység ellenértékeként benyújtott számlákat az alperes kiegyenlítette. Az alperes a jogviszony megszüntetésekor jóhiszeműen járt el, és betartotta a kölcsönös együttműködésre vonatkozó szabályokat.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a határozatok megváltoztatásával a pontosított keresetnek megfelelő határozat hozatalát, másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte. Érvelése szerint a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvben foglaltak szerint határozható meg az adott esetben jellemző feltételrendszer. A munkaviszony fennállását igazolja a munkavállaló által végzett tevékenység jellege, személyes munkavégzési kötelezettsége, az alá-, fölérendeltségi viszony, a megbízási díjnak nevezett összeg havonta történő kifizetése. Jelen esetben a felperes tevékenysége ilyen munkavégzésnek tekinthető, a munkaidő pontos meghatározásának elmaradása önmagában nem utalhat a munkaviszony hiányára.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaviszony megállapíthatóságának szempontjából a munkavégzés körének, helyének és idejének (Mt. 76. §) van jelentősége, értékelni továbbá kell a munkaszervezeti függősséget, az utasításhoz kötöttséget, valamint a személyes munkavégzési kötelezettséget.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy azon tevékenységek esetében, amelyek mind munkaviszony, mind megbízásos jogviszony keretében végezhetőek, a felek tényleges szerződéskötési akaratának van döntő jelentősége. A bizonyítékok helyes mérlegelésével (Pp. 206. §) jutott arra a következtetésre, hogy a felperes is polgári jogi (megbízás) jogviszonyt akart létesíteni, ennek okán került megszüntetésre korábban az alperesnél fennálló munkaviszonya is. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy a munkát végző korábban munkaviszony keretében végezte tevékenységét, nem zárja ki későbbi időszakra nézve polgári jogi megállapodáson alapuló jogviszony megállapítását (BH 2003/213.). Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes munkaköre nem volt azonos korábbi tevékenységével, munkabére nem került konkrétan meghatározásra részére, számla ellenében megbízási díj kifizetése történt. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszonyra jellemző alá- és fölérendeltség, széleskörű utasítási jog, munkaidőbeli kötöttség nélküli munkavégzés pedig nem minősíthető munkaviszonynak (EBH 981.). Helytállóan értékelte a jogerős ítélet azt is, hogy a felperes sem a szerződés jellegét, sem a jogviszony tartalmát, sem a számla ellenében történő megbízási díj összegét a jogviszony fennállása alatt nem kifogásolta, ezért a szerződés tartama alapján - és nemcsak annak elnevezéséből következően - a felek között létrejött szerződés megbízási szerződésnek tekintendő, a jogviszony pedig polgári jogi jogviszony.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.017/2006.)