adozona.hu
BH 2008.6.169
BH 2008.6.169
A vámjogi sors rendezése nélküli forgalomba helyezés utáni felhasználó felelős a vámteher fizetéséért [1995. évi C. tv. 125. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A C. Bt. 2004. április 1-jén 1 db VW Passat, és 1 db BMW személygépkocsi árutovábbítását kérte a magánforgalmi fővámhivatal jogelődjéhez.
A vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezték azzal, hogy a Vámhivatal 2004. április 6-án átmeneti őrzést rendelt el. Utóbb megállapították, hogy a személygépkocsik 2004. április 7-én a felperes részére forgalomba helyezésre kerültek. A forgalmi okmányok megküldésével megállapították, hogy a forgalomba helyezés a gépkocsik vámjogi helyzetének rendezése...
BH 2008.6.169 A vámjogi sors rendezése nélküli forgalomba helyezés utáni felhasználó felelős a vámteher fizetéséért [1995. évi C. tv. 125. §].
A C. Bt. 2004. április 1-jén 1 db VW Passat, és 1 db BMW személygépkocsi árutovábbítását kérte a magánforgalmi fővámhivatal jogelődjéhez.A vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezték azzal, hogy a Vámhivatal 2004. április 6-án átmeneti őrzést rendelt el. Utóbb megállapították, hogy a személygépkocsik 2004. április 7-én a felperes részére forgalomba helyezésre kerültek. A forgalmi okmányok megküldésével megállapították, hogy a forgalomba helyezés a gépkocsik vámjogi helyzetének rendezése és a regisztrációsadó-fizetési kötelezettség nélkül történt. A Volkswagen Passat gépkocsi az E. Kft., a BMW gépkocsi a S. Bt. nevére kiállított hamis okmányok alapján történt, a felperes e két cégtől vásárolta meg a személygépkocsit. A vizsgálati megállapítás szerint a gépkocsik forgalomba helyezése a vámhivatal megtévesztésével történt meg. A gépkocsi első magyarországi tulajdonosa a felperes volt, aki a vámáru jogellenes forgalomba hozójának és így vámfizetésre kötelezettnek minősült. Ennek alapján az elsőfokú vámhatóság a felperest két külön meghozott határozatával 2005. szeptember 26-án összesen 2 551 106 Ft, illetőleg 988 449 Ft vámteher megfizetésére kötelezte egyetemlegesen a C. Bt.-vel.
A fellebbezés folytán eljáró 2006. május 15-én kelt határozatával a két elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében e határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy nem sértett jogszabályt, senkinek nem adott megbízást a személygépkocsik Magyarországra behozatalához, nem írt alá semmilyen okmányt, két gazdálkodó szervtől vette meg forgalmi engedéllyel, rendszámmal és eredetvizsgálati igazolással rendelkező személygépkocsikat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját, mely szerint a felperes olyan személygépkocsikat vásárolt, amelynek vámjogi sorsát nem rendezték, belföldi forgalom számára még nem vámkezelték.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó vámjogról, vámeljárásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 125. § (2) bekezdés c) pontja, 126. § a) pontja alapján megállapította, hogy már 2004. április 7-én úgy történt a vásárolt személygépkocsik forgalomba helyezése, hogy a vámjogi sors nem került elintézésre. E közben a C. Bt. a gépjárművek árutovábbítási kérelmét nyújtotta be, melyre a vámhatóság átmeneti megőrzésbe vette a személygépkocsikat. A felperes tehát úgy szerezte meg a perbeli gépjárművek tulajdonjogát, hogy a vámkezelés nem történt meg, a belföldi forgalomba helyezés pedig a vámhatóság megtévesztésével történt, ezért a gépkocsit jogellenes forgalomba hozójával egyetemlegesen fizetésre kötelezettnek minősült, függetlenül attól, hogy a felperes adott-e bárkinek a személygépkocsik sorsának ügyintézésére megbízást, illetőleg, hogy a felperes tudomással bírt-e a jogszerűtlen forgalomba helyezésről.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes ismételten azt hangsúlyozta, hogy nem ő szerezte meg elsőként a tulajdonjogot, a gépkocsikat két gazdálkodó szervtől vásárolta. A közokiratokat az ellenkező bizonyításig valónak kellett tekinteni, a felperes becsatolt eredetvizsgálati igazolásokkal és meglévő forgalmi rendszámmal igazolta hogyan vásárolta a személygépkocsikat. Sérelmezte, hogy a közbeeső tulajdonosokat miért nem kötelezték a vámteher megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott arra, hogy a 2004. április 1-jén vámáruként Magyarországra érkezett gépjárművek vonatkozásában, az akkor hatályos, vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) és annak végrehajtási rendelete a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) irányadó. A Vtv. 125. § (2) bekezdés c) pontja szerint vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut jogellenesen forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti.
A Vtv. 126. § a) pontja szerint a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára történő vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldön forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja.
A nem vitás tényállás szerint a két perbeli gépkocsi árutovábbítási kérelemmel érkezett be Magyarország területére, amely vámkezelést azzal végeztek el, hogy a gépjárműveket átmeneti őrzésbe vették. Ugyanezen időpontban viszont a felperes részére a gépjárművek forgalomba helyezése megtörtént hamisított okiratok alapján. Ennek következménye volt, hogy a forgalomba helyezés, a vámjogi sors rendezése nélkül a vámteher és a behozatalkor hatályos 2003. évi CX. törvény 1. § (1) bekezdésében megfogalmazott regisztrációs adó megfizetése nélkül került forgalomba.
Nem volt vitás az sem az okiratok tanúsága alapján, hogy az első magyarországi tulajdonos a felperes volt. A vámhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a vámfizetési kötelezettség megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a felperes tudata átfogta-e azt a tényt, mely szerint a forgalomba hozatal jogellenesen történt. A hivatkozott jogszabály alapján a felperes fizetési kötelezettségét az importáló céggel egyetemlegesen meg kellett állapítani. A jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.076/2007.)