adozona.hu
BH 2008.5.127
BH 2008.5.127
Gyógyszertár működtetésére alakult, de a cégjegyzékbe be nem jegyzett betéti társaság megszűnt tagjának jogutódjával való elszámolásra irányadó szabályok [1988. évi VI. tv. 26. §; Ptk. 569. §, 578. § (1) bek., 578/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében 81 357 000 Ft és kamatainak megfizetésére, a per költségeinek megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 26. §-ára, illetve a Ptk. 141. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy a jogelődje és az alperes által gyógyszertár működtetésére alakult betéti társaság létesítő okirata alapján a társaság, 1996. december 1-jén kezdte meg működését. Gazdasági tevékenységét,...
BH 2008.5.127 Gyógyszertár működtetésére alakult, de a cégjegyzékbe be nem jegyzett betéti társaság megszűnt tagjának jogutódjával való elszámolásra irányadó szabályok [1988. évi VI. tv. 26. §; Ptk. 569. §, 578. § (1) bek., 578/A. §].
A felperes módosított keresetében 81 357 000 Ft és kamatainak megfizetésére, a per költségeinek megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 26. §-ára, illetve a Ptk. 141. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy a jogelődje és az alperes által gyógyszertár működtetésére alakult betéti társaság létesítő okirata alapján a társaság, 1996. december 1-jén kezdte meg működését. Gazdasági tevékenységét, 2003. március 20-áig, a bejegyzési kérelmet jogerősen elutasító végzés alperes részére történt kézbesítésének napjáig folytatta. Ezen időtartam alatt keletkezett vagyon reá eső részét követelte. Az elszámolás során kérte az alperes apportként rendelkezésre bocsátott személyi joga értékének figyelmen kívül hagyását, a felperesi jogelőd által szolgáltatott 99,8%-os vagyoni hányad figyelembevételét. Hivatkozott arra is, hogy a bejegyzési kérelmet a cégbíróság azért utasította el, mert az alperes nem tette lehetővé, hogy mint a kültag jogutódja a társaságba belépjen.Az alperes 4 190 996 Ft erejéig a felperes keresetét elismerte. Azt meghaladóan, annak elutasítását kérte. Állította, hogy kizárólag a felperes jogelődével folytatott közös gazdasági tevékenységet, annak megszűnése napjáig, 1998. június 28-áig. A felperesnek mint jogutódnak, csak elszámolási igénye lehet az említett időtartamra. Vitatta, hogy a személyi jogának vagyoni értékére tekintettel, az elszámolást annak figyelmen kívül hagyásával kell elvégezni. Módosított nyilatkozatával, a többletvagyon felosztásának arányát, 74-26%-ban, a felperesre kedvezőbb mértékben ismerte el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24 780 000 Ft-ot, és ennek késedelmi kamatait. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes jogelődje és az alperes által kötött társasági szerződés időpontjára - 1996. augusztus 27-e - tekintettel, a régi Gt. szabályait kellett alkalmazni. A betéti társaság bejegyzés iránti kérelmének jogerős elutasítása, illetve az alapításban részt vett felperesi jogelőd megszűnése miatt - a régi Gt. 26. §-ában, a régi Gt. 81-82. §-ában, valamint a Ptk. 578. § (1) bekezdésében foglaltak egybevetésével - az volt az álláspontja, hogy a peres felek közötti elszámolást, a jogutódlás napján, 1998. június 28-án fennállott állapot szerint kell elvégezni. A felperes, az alperessel kötött megállapodás hiányában, nem válhatott a társaság tagjává. A Ptk. 570. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdése alapján, a jogelődje által szolgáltatott 5 550 000 Ft értékű gyógyszerkészlet, mint apport elhasználódására tekintettel, 5 550 000 Ft, vagyoni érték kiadásaként, megilleti. Az eljárás során beszerzett könyvszakértői vélemény szerint, az 1996., 1997., 1998. évekre eső nyereség felperesre jutó hányada összegeként, a Ptk. 571. § (1), illetve (2) bekezdése értelmében részére jár további 19 130 000 Ft.
A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (továbbiakban: Gytv.) 15. §-a, illetve 36. § (1)-(3) bekezdése alapján, figyelemmel a régi Gt. 4. § (4) bekezdésére, illetve 22. § (1) és (2) bekezdésére is, az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes javára, a gyógyszertár létesítésére, illetve működtetésére kiadott "személyi jog", mint hatósági engedély, jogosítvány, apportként figyelembe nem vehető. Arra alapítva, az elszámolás során, az alperesnek igénye nem lehet.
A mindkét fél fellebbezése, az alperes csatlakozó fellebbezése folytán folyamatban volt másodfokú eljárás során, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az alperes marasztalását 14 214 500 Ft-ra, és annak az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú kamatára leszállította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes fellebbezését alaptalannak, az alperes fellebbezését túlnyomó részben alaposnak tartotta. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az elszámolás alapjául szolgáló időtartam a betéti társaság megalakulása - 1996. augusztus 27-e - és a felperes jogelődje megszűnése - 1998. június 28-a közötti időre esik. Hangsúlyozta, hogy a régi Gt. 26. §-a csak a közös gazdasági tevékenység kötelező megszüntetésének időpontját határozta meg. Nem volt annak jogszabályi akadálya, hogy e tevékenység bármely más okból ettől eltérően, korábban megszűnjön. A rendelkezésre álló iratok alapján, a be nem jegyzett betéti társaság tevékenysége is ténylegesen, a felperesi jogelőd megszűnésével szűnt meg. Az alperes a jogutóddal nem kívánt együttműködni. A felperes ezért nem vált a be nem jegyzett betéti társaság kültagjává. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal azonosan megállapította, a régi Gt. 26. §-ának megfelelő alkalmazása azt jelenti, hogy a társaság tagjainak egymás közötti elszámolására, a vagyoni viszonyaikra, a polgári jogi társaságra vonatkozó szabályok az irányadók. Az elszámolás időtartamára vonatkozó azonos állásponttal szemben, a vagyonfelosztás módjával, ugyanakkor nem értett egyet.
Álláspontja szerint jogerős bírói ítélet hiányában, a perbeli társasági szerződés nem tekinthető érvénytelennek. A bejegyzési kérelem elutasítása miatt, a kívánt joghatás - a cég létrejötte - nem valósult meg. A felek közötti megállapodást azonban polgári jogi társasági szerződésként, az említett régi Gt. 26. § utaló szabálya alapján, érvényesnek kell tekinteni. A Ptk. 571. §-a értelmében, a nyereség, veszteség felosztására, a vagyoni hozzájárulások értékének arányára, megállapítására, a szerződés rendelkezései az irányadók. Az alperes személyi jogának értékét, a szerződő felek egyező akarattal meghatározták. A szerződéskötési szabadság elve alapján, ehhez joguk volt. A személyi jog, vagyoni értékű jog, a gyógyszertár működtetésének elengedhetetlen feltétele, ezért a közös gazdasági tevékenység szempontjából értékkel bír. Annak a szerződéskötéskori forgalomképtelensége még részleges érvénytelenséget sem eredményez. A peres felek között erre, valamint a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel kell elszámolni. Végelszámolást kell tartani, a vagyoni hozzájárulásokat ki kell adni, és az évenkénti nyereség elszámolása helyett, a többletvagyont a vagyoni hozzájárulások arányában fel kell osztani.
A személyi joggal kapcsolatos, és a végelszámolásra vonatkozó álláspontjára tekintettel, a másodfokú bíróság a peres iratok között fellelhető szakértői vélemény alapján, a peres felek között, az alábbiak szerint számolt el:
Elszámolási időszak: 1996. augusztus 27-e - 1998. június 30-a.
A polgári jogi társaság saját tőkéje: 24 450 000 Ft.
A polgári jogi társaság kötelezettségei: 5 781 000 Ft.
A polgári jogi társaság tartozásokkal csökkentett vagyona: 18 669 000 Ft.
A felperes szerződés szerinti vagyoni hozzájárulásának értéke: 5 500 000 Ft.
Az alperes szerződés szerinti vagyoni hozzájárulásának értéke: 1 950 000 Ft.
A vagyoni hozzájárulások kiadását követően fennmaradó felosztható vagyon: 11 169 000 Ft.
A felperesre jutó 74%-os hányad 8 265 060 Ft.
Az alperesre jutó hányad 2 680 560 Ft.
A végelszámolás alapján a felperesnek járó összeget (vagyoni hozzájárulás + többletvagyon) 5 550 000 Ft + 8 265 060 Ft, összesen: 13 815 060 Ft-ban határozta meg. Miután az alperes fellebbezésében 14 214 500 Ft-ra kérte az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított marasztalási összeget leszállítani, ezért a fellebbezési kérelem korlátaira hivatkozással annak erejéig változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontjával egyetértett. Hangsúlyozta, hogy a közös tevékenység megszűnése napjával az elszámolás és az annak alapján fennálló követelés esedékessé vált.
A jogerős ítélettel szemben, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Másodlagosan indítványozta a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy a támadott határozat sérti a régi Gt. 26. §-át, a régi Gt. 82. §-át, 366. § (4) bekezdését, a Ptk. 577. § c) pontját, a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdését, 571. § (1) és (2) bekezdését, 569. § (1) bekezdését, a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. §-át, 253. § (3) bekezdését, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) 25. §-át, 21. § (1) bekezdését, 23. § (1) bekezdését, a Gytv. 2. § a) pontját, 20. § (2) és (3) bekezdését.
Állította, hogy a betéti társaság bejegyzése hiányában a régi Gt. 26. §-án kívül, a régi Gt. 82. §-a alkalmazásának nem volt helye. Hivatkozott arra, hogy a régi Gt. 366. § (4) bekezdése értelmében, a felperesi jogelőd jogutódjaként, a betéti társaság kültagjává vált. A Ptk. 577. § c) pontjának megfogalmazásából következően, a jogelőd jogutódlással történő megszűnése miatt, a polgári jogi társaság nem szűnt meg. Az elszámolást 1996. augusztus 27-e és 2003. március 20-a közötti időtartam alapulvételével kell elvégezni. A felperes vitatta, hogy a személyi jog értéke, a társaság vagyonához hozzászámítható. Hivatkozott arra, hogy a felperesnek a társaság tevékenységéből történt kizárásával, az alperes a személyi joga alapján, maga működtette a társaságot. Személyi jogát ezért úgy kell tekinteni, hogy azt magához váltotta.
Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a saját tőke értékeként megjelölt összegből a vagyont terhelő kötelezettségeket kétszer vonta le. Sérelmezte az évenkénti nyereség elszámolásának mellőzését, a felperes jogelődje által rendelkezésre bocsátott apportra tekintettel kiadott működési engedély értékének figyelmen kívül hagyását az elszámolás során. Vitatta a személyi jog forgalomképességének hiánya miatt, az annak vagyoni hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátásáról szóló szerződéses kikötés érvényességét. Előadta azt is, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a fellebbezési kérelmen. Az alperes, a személyi jogának vagyoni hozzájárulásként történő elszámolása esetére 18 373 460 Ft-ra kérte a marasztalási összeg leszállítását, a másodfokú bíróság által megítélt 14 214 500 Ft-tal szemben.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet meghozatalának időpontjára tekintettel alkalmazandó Pp. 275. § (1) bekezdése alapján, a támadott határozatot a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság egyetértett az eljárt bíróságoknak azzal az álláspontjával, hogy a betéti társaság bejegyzésének elutasítására tekintettel a régi Gt. 26. §-ában foglalt szabályok alapján, a szerződésben részes felek jogviszonyára, a polgári jogi társaság szabályai voltak irányadók. A Ptk. 578. § (1) bekezdése értelmében - amely azt tartalmazza, hogy a társaság továbbfolytatása esetén, a jogutódot, aki a tagokkal való megegyezés alapján nem válik a társaság tagjává, pénzben ki kell elégíteni a társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint - a felperes valóban nem vált a társaság tagjává. Elszámolni vele a jogelőd megszűnése napján fennállott állapot szerint, a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján, végelszámolás keretében kell.
A jogerős ítélet helyesen rögzítette, hogy az elszámolás során, az elsőfokú bíróság által beszerzett könyvszakértői vélemény mellékletét képező, az alperes által készített mérleg saját tőkére vonatkozó adatából, 24 450 000 Ft-ból kell kiindulni.
Figyelemmel a felperes által megjelölt számviteli szabályokra is, tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor az 5 781 000 Ft összegű kötelezettségek figyelembevételével megállapított saját tőkeértékből, ugyanezt az összeget ismételten levonta. Tévedett akkor is, amikor a Ptk. 569. § (1) bekezdésében, valamint a Gytv. szerződéskötéskor irányadó 20. § (2) bekezdésében, - a személyi jog forgalomképességének hiányára vonatkozó szabályok ellenére - a vagyonfelosztáskor az alperes személyi jogát vagyoni hozzájárulásként figyelembe vette. A személyi jog, forgalomképtelensége miatt ugyanis nem kerülhetett, a Ptk. 569. § (1) bekezdése szerint, a betéti társaság közös tulajdonába. Annak az alperes javára, vagyoni hozzájáruláskénti elszámolására, ezért nem volt mód. A mérleg adatok szerint egyébként, a saját tőke összegében sem szerepel az alperes személyi jogaként megjelölt 1 940 000 Ft összeg.
A peres felek eljárás során tett nyilatkozataiból, az is egyértelműen megállapítható volt, hogy a Ptk. 239. §-a értelmében, csak az alperes személyi jogának vagyoni hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátására vonatkozó szerződéses kikötés tekinthető semmisnek. Emiatt a felek közötti szerződés nem dőlt meg. Mindezek figyelembevételével a Ptk. 578/A. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 569. § (1) bekezdését, a Gytv. 20. § (2) és (3) bekezdését sértő jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, az alábbi számítások elvégzése után hozta meg az érdemi döntését.
A 24 450 000 Ft saját tőkéből, vagyoni hozzájárulásként, 5 550 000 Ft a felperest, 10 000 Ft az alperest illeti meg. A fennmaradó 18 890 000 Ft többletvagyont, a peres felek szerződésben kikötött szándéka szerint, figyelemmel a Ptk. 207. § (1) bekezdésére, valamint a Gytv. 36. § (2) bekezdésében írt szabályokra is, 74-26% arányban kell felosztani. A felperesre eső 74%-nak megfelelő összeg 13 979 000 Ft. Az 5 550 000 Ft-os vagyoni hozzájárulás és az említett 13 979 000 Ft összege: 19 529 000 Ft illeti meg ezért a felperest, az elsőfokú bíróság által megjelölt 24 780 000 Ft-tal szemben.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által állított, Ptk. 571. § (1) és (2) bekezdésének megsértését nem észlelte. Nyereség kifizetésére, a rendelkezésre álló iratok alapján, a jogelőd megszűnéséig nem került sor, a végelszámolással a felperes a reá eső többletvagyonhoz hozzájutott. A másodfokú bíróság a Ptk. 578. § (1) bekezdésben írt szabályokra tekintettel a Ptk. 577. § c) pontját sem sértette. A Ptk. 578. § (1) bekezdéséből ugyanis egyértelműen következik, hogy a jogutód csak megegyezéssel válhat a társaság tagjává. Annak hiányában, kizárólag elszámolási igénye lehet a társaság megszűnésére vonatkozó szabályok szerint.
Nem volt megállapítható az sem, hogy a jogerős ítélet a régi Gt. 366. § (4) bekezdését sértené. Éppen a felperes jogutódlására tekintettel volt mód a kereseti kérelem érdemi elbírálására.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította azt is, hogy a jogerős ítélet a Pp. 253. § (3) bekezdését sem sértette. Az alperes fellebbezése ugyanis egyértelműen a 14 214 500 Ft-os marasztalási összeg megállapítását indítványozta. Nem vitás, hogy az alperes a fellebbezésének 7. oldalán, - az elszámolás eltérő módjára figyelemmel - más összegeket is feltüntetett. Ez azonban a fellebbezése első oldalán megjelölt határozott, a 14 214 500 Ft-os marasztalási összeg megállapítására irányuló kérelmét, nem teszi semmissé. A másodfokú bíróságnak a felperesre jutó vagyoni hányad összegének megállapításakor végzett számításai során, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, illetve 221. §-ának megsértése sem volt megállapítható. Az eljárt bíróság a számításait megindokolta, a peres iratokból fellelhető bizonyítékokat vette figyelembe.
Az nem vitás, hogy a Ptk. 578. § (1) bekezdése mellett tévesen utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a tartalmában azonos régi Gt. 89. §-át is alkalmazni kell. Az elszámolási időtartamot ennek ellenére helytállóan állapította meg, így a régi Gt. 82. §-ának megjelölése az elszámolási időtartam helyes megállapítására nem hatott ki.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.278/2006.)