adozona.hu
BH+ 2008.4.181
BH+ 2008.4.181
A kárpótlás céljára elkülönített, de arra fel nem használt (visszamaradt) termőföld nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső termelőszövetkezeti vagyonba [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 4. § (3) bek; 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Ámt.) 25. § (3) és (5) bek; 1993. évi II. tv. 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes felszámolását a megyei bíróság 1993. február 23. napjával rendelte el, melyet 1993. március 18-án napján tettek közzé a Cégközlönyben. A felszámolás megindítását megelőzően a felperes a földről szóló 1987. évi I. törvény rendelkezése alapján megvásárolta megváltással a kívülállók tulajdonában lévő, a szövetkezet által használt földterületeket, valamint az állami tartalékföldeket. Az ily módon megváltással megvásárolt, valamint a b...
BH+ 2008.4.181 A kárpótlás céljára elkülönített, de arra fel nem használt (visszamaradt) termőföld nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső termelőszövetkezeti vagyonba [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 4. § (3) bek; 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Ámt.) 25. § (3) és (5) bek; 1993. évi II. tv. 6. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes felszámolását a megyei bíróság 1993. február 23. napjával rendelte el, melyet 1993. március 18-án napján tettek közzé a Cégközlönyben. A felszámolás megindítását megelőzően a felperes a földről szóló 1987. évi I. törvény rendelkezése alapján megvásárolta megváltással a kívülállók tulajdonában lévő, a szövetkezet által használt földterületeket, valamint az állami tartalékföldeket. Az ily módon megváltással megvásárolt, valamint a beviteli kötelezettség alá tartozó földeket termelőszövetkezeti földhasználatként jelölte az ingatlan-nyilvántartás, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépése előtt alakult termelőszövetkezetnél mindaddig, amíg a tulajdonviszonyok a kárpótlási eljárások, illetőleg a részarány tulajdon kiadása során nem rendeződtek. A kárpótlási maradványföldek esetében e megjelölés a jelenben is fennáll.A Megyei Kárrendezési Hivatal 1994. november 3. napján kelt átirata szerint az 1992. június 16-án kelt 1215-5/92. számú földalap kijelölési határozat 1992. július 13-án jogerőre emelkedett, s a Kárrendezési Hivatal a felperes részére megküldte a kárpótlási földalapról készült elszámolást. E szerint D., R. és Z. településeken 324 hektár 7336 m2 terület, 4913,30 aranykorona értékű kárpótlási maradványföld jelentkezett, melyeket a felszámoló a felszámolási vagyon részeként kezelt és egy részüket árverésen értékesítette.
A földkiadó bizottságok a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény rendelkezései alapján megkezdték a részarány tulajdonú földek kiadását, majd ezt a feladatkört 1997. január 1. napjától a Földművelésügyi Hivatalok vették át. A II. r. alperes a részarány tulajdonosok igénye alapján a részarány tulajdon egy részét a kárpótlásra kijelölt földalapból visszamaradt maradvány termőföldből jelölte ki, figyelemmel arra, hogy az 1993. évi II. törvény 9/B. §-a (5) bekezdése alapján a földalapok összevonhatóak. A felperes által elkészített és a Kárrendezési Hivatal által határozattal jóváhagyott földalap elkülönítést megvizsgálva a II. r. alperes megállapította, hogy a juttatott földalapként kijelölt 9781 aranykoronából csak 7770 aranykorona lett felhasználva, így 2001. aranykorona még rendelkezésre áll a jogosultak igényeinek kielégítésére. A felperes által készített földalap elkülönítésből megállapította, hogy kárpótlásra 9196 aranykoronát különítettek el, értékesítésre azonban csak 4283 aranykorona került, ezért a kárpótlási földalapban 4913 aranykorona maradvány állt a jogosultak rendelkezésére. A maradvány aranykoronákból a felszámoló felosztott 4470 aranykoronát, ezek azonban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kerültek, ezért a II. r. alperes ezen aranykoronákra határozatot nem tudott hozni.
A II. r. alperes a földkönyv és a tsz-különlapok adatai alapján a földkönyvben szereplő aranykoronát adta ki eljárása során, mely tárgyban hozott határozatait a felperes részére nem kézbesítette, de a határozatok kézbesítését a felperes sem kérte.
Az I. r. alperes a II. r. alperes határozatai alapján a tulajdonba adás tényét az ingatlan-nyilvántartásban regisztrálta, melynek során a határozat alaki és tartalmi követelményeit vizsgálta. A bejegyzés tárgyában hozott határozatait a felperes részére nem kézbesítette, a határozatok kézbesítését a felperes sem kérte.
A felperes eredetileg megállapítási keresetet terjesztett elő, melynek többszöri módosítása után végleges keresetében 324 hektár 7336 m2, 4913 aranykorona, 24 565 000 Ft értékű kárpótlási maradványföldnek a felszámolási vagyonba tartozását kérte megállapítani.
Ezt követően azonban a 10. sorszámú jegyzőkönyvben és a 2004. május 26-án kelt 11. sorszámú beadványában a megállapítási keresetet megváltoztatta akként, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §-ának (1) bekezdése alapján az alpereseket személyenként 3 667 125 Ft közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére kérte kötelezni. Kártérítési keresetének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy az alperesek jogellenesen elvontak a kárpótlási maradványföldekből - a Kárrendezési Hivatal 1994. évi terület elszámolása, valamint a szövetkezeti földkönyv adatai alapján számítva - 1466,85 AK termőföldet és ezzel a felperesnek kárt okoztak. A felperes álláspontja szerint ugyanis a kárpótlási maradványföld a felszámolási vagyon része, azokat a felszámoló az alperesek eljárása miatt nem tudta értékesíteni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest az állam javára külön felhívásra 440 100 Ft kereseti illeték és az alperesek javára személyenként 180 000 Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kereseti kérelem tartalmi megfelelőségét megelőzően azt kellett vizsgálnia, a peres felek viszonyában megvalósultak-e a közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesítésének a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésében meghatározott különös feltételei, nevezetesen, hogy a kár rendes jogorvoslattal elhárítható lett volna-e, illetőleg, hogy a felperes a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslat lehetőségét igénybe vette-e. Ennek kapcsán megállapította, hogy a II. r. alperes a felperes ügyféli minőségét alaptalanul vitatta. A jogvita keletkezési időszakában hatályos 1993. évi II. törvény 11. §-a (1) bekezdésének a) és d) pontjai, valamint 11. §-ának (3) bekezdése, továbbá az Áe. 42. §-ának (1) bekezdése és 3. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesek eljárásában a felperes ügyfélnek minősül, a felperes jogát, illetőleg jogos érdekét érinti ugyanis, hogy a II. r. alperes a részarány tulajdoni igényeket milyen földből és az igényekkel egyező mértékben, vagy azt meghaladóan elégítette-e ki. A felperes részéről azonban a rendes jogorvoslat igénybevételének elmulasztását nem menti ki, hogy részére a határozatok kézbesítése elmaradt, ugyanis mint ügyfél kérhette volna azok kézbesítését. A Legfelsőbb Bíróság PK. 43. számú állásfoglalása értelmében csak közigazgatási rendes jogorvoslati eljárásban bírálható el az I. és II. r. alperes eljárásnak törvényessége. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a jogorvoslati lehetőség kimerítésének elmulasztása esetén a kárigényt elbíráló bíróság nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét, nem vizsgálhatja, hogy a rendes jogorvoslat mennyiben lett volna alkalmas a kár elhárítására. Miután a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésében foglalt különös feltétel nem áll fenn, az elsőfokú bíróság a marasztaláshoz szükséges további feltételek vizsgálatát szükségtelennek ítélte, ezért a felperes által indítványozott szakértői bizonyítást is mellőzte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperes által az államnak külön felhívásra fizetendő kereseti illeték összege helyesen 900 000 Ft. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek személyenként 90 000 Ft fellebbezési eljárási költséget és külön felhívásra térítsen meg az államnak 440 100 Ft fellebbezési illetéket.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítéleti tényállás kiegészítéseként megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban eljárt FM. Megyei Földművelésügyi Hivatal II. r. alperes a 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése és 1. számú mellékletének 4. pontja, valamint 44. §-ának (1) bekezdése, 45. §-ának (2) bekezdése alapján 2007. január 1. napjával megszűnt, általános törvényes jogutódja a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, amelynek perbeli jogutódlását az ítélőtábla külön végzésben állapította meg.
A másodfokú bíróság a fellebbezést alaptalannak találta. Megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges körben feltárta és abból helytállóan következtetett a kereset alaptalanságára.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a rendes jogorvoslat igénybevételének elmulasztása miatt a közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesítésének a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésében szabályozott különös feltételei nem állnak fenn, amely már önmagában megalapozza a kereset elutasítását. Az ítélőtábla helytállónak találta az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtett azt a jogi álláspontot, hogy a II. r. alperes jogelődje eljárásában a felperes ügyfélnek minősült, így a II. r. alperes jogelődje kétségtelenül törvényt sértett, amikor a határozatokat a felperes részére nem kézbesítette. A II. r. alperes jogelődjének ez a törvénysértő mulasztása azonban nem fosztotta meg a felperest a rendes jogorvoslat igénybevételétől. Az elsőfokú eljárás irataiból megállapíthatóan ugyanis a felperes a II. r. alperes jogelődjének eljárásáról a határozatok kézbesítésének hiányában is tudott, s mint ügyfél kérhette volna a határozatok kézbesítését, de ezzel a lehetőséggel nem élt. A felperes a számára biztosított törvényes lehetőségeket nem vette igénybe annak érdekében, hogy a közigazgatási határozat törvényességének felülvizsgálata a rendes jogorvoslati eljárás keretében megtörténjék. A polgári bíróság nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét és nem vizsgálhatja, hogy a rendes jogorvoslat mennyiben lett volna alkalmas a kár elhárítására.
Az ítélőtábla emellett kifejtette, hogy a kártalanítás és a kártérítés nem azonos jogintézmények. Kártalanítási kötelezettség esetében a tulajdonjog elvonása, vagy korlátozása jogszabályi felhatalmazáson alapul és a tulajdonos kártalanításra csak a jogszabály ilyen értelmű előírása esetén tarthat igényt. Ilyen pl. a kisajátítási kártalanítás. Jelen esetben a II. r. alperesnek jogszabályban előírt kártalanítási kötelezettsége nincs.
A felszámolási eljárás hatálya alá tartozó vagyon körét és a felperesnek a kárpótlási maradványföld feletti rendelkezési jogát a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (továbbiakban: Cstv.) a felperes felszámolási eljárásának közzétételekor - 1993. március 18. napján - hatályos 4. § (1), (2) bekezdése és (3) bekezdésének b) pontja a felperesi jogértelmezéstől eltérően szabályozta.
A Cstv.-nek a felszámolás közzétételének időpontjában hatályos 4. § (3) bekezdés b) pontja, illetve a módosított 4. § (3) bekezdés c) pontja tárgyává tett földterületek rendeltetéséről, azok jogi sorsáról külön törvény, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről, és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (Ámt.) rendelkezett. A hivatkozott törvény 13. §-ának (2) bekezdése a mezőgazdasági szövetkezetet arra kötelezte, hogy a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből - helyrajzi szám szerint meghatározva - földalapokat képezzen, elkülönítve a részarány-tulajdonosok tulajdonában lévő földet, a tulajdoni viszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) 17. §-ában meghatározott földalapot, valamint a Kpt. 15-16. és 18-20. §-aiban meghatározott földet, az ott megjelölt árverés céljára.
A szövetkezet intézkedési jogköre az Ámt. 25. §-ából következően a vagyonnevesítés szabályai szerint a tagok és alkalmazottak tulajdonába adandó, a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, továbbá a kárpótlási árverésből visszamaradó földterületekre vonatkozó közgyűlési határozatok meghozatalára terjedt ki. Az Ámt. 25. §-ának (1) és (3) bekezdései a Kpt. termőföldre vonatkozó szabályainak végrehajtása után a szövetkezet tulajdonában maradó valamennyi földnek a tagok, a Kpt. 17. §-a szerinti földnek a tagok és alkalmazottak, a kárpótlási földalapban megmaradó földnek pedig a tagok tulajdonba adásának kötelezettségét írta elő.
Az Ámt. 25. §-a (5) bekezdésének 1999. június 1-jei hatállyal beiktatott és a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó szabálya már kifejezetten is kimondta, hogy a Kpt. szabályainak végrehajtása után megmaradt földet elsősorban a részarány-tulajdon rendezésénél mutatkozó aranykorona hiány megszüntetésére kell fordítani. Az 1993. évi II. törvénynek ugyanezen hatállyal beiktatott 6. §-ának (1) bekezdése is már kifejezetten rendelkezik arról, hogy ha a részarány kiadásánál aranykorona hiány mutatkozik, a földalapba be nem vont, illetve a kárpótlásból visszamaradt, önkormányzati tulajdonba nem került termőföldet - a védett, vagy védelemre tervezett természeti területek kivételével - a részarány kiadására kell felhasználni.
A felperes közgyűlése határozott a földalapok képzéséről, a felszámoló csak feltöltötte a földalapokat. A földalap képzés jóváhagyásakor a kárpótlási hivatal csak a kárpótlási földalap esetében tudta ellenőrizni és egybevetni, hogy a képzett földalap fedezi-e a kárpótlási igényeket, mert ehhez rendelkezett saját adattal [Kpt. 12. § (4) bekezdés]. A további földalapokat illetően a földhivatal szakvéleményére kellett hagyatkoznia [Ámt. 23. § (6) bekezdés], mivel a részarány-tulajdon aranykorona igényének megléte ellenőrzéséhez szükséges adatokkal nem rendelkezett, a földhivatal által rendelkezésére bocsátott adatok ellenőrzéséhez szükséges információk birtokában nem volt. A földhivatalnak is csak a kárpótlási földalap esetében volt kötelezettsége a helyszíni ellenőrzés [Ámt. 23. § (2) bekezdés].
Mindezekre figyelemmel alaptalannak találta a felperesnek azt a álláspontját, hogy a felszámolás elrendelésekor a termőföld felett korlátlan rendelkezési jogosítványa lett volna, a kárpótlásból visszamaradt föld tulajdonjoga őt illetné, illetve a tulajdonjog elvonásáért a II. r. alperest kártalanítási, vagy kártérítési kötelezettség terhelné, miután külön jogszabály e kérdésekről másként rendelkezett. Ebből következően a felperes által megjelölt okokból, általánosságban, a II. r. alperes eljárásának jogellenessége és kártérítési kötelezettsége nem állapítható meg.
Az I. r. alperessel szembeni kereseti kérelem körében rámutatott arra, hogy kártérítési felelőssége akkor sem lenne megállapítható, ha a II. r. alperes a részarány-tulajdon kiadásakor törvényt sértett volna. A földhivatal feladata ugyanis csak az adatszolgáltatás volt, és a határozatok bejegyzése. Az alapokba sorolást a földhivatalnak nem is kellett nyilvántartania és az I. r. alperes a bejegyzést az Inytvr. 51. §-ának (1) bekezdése alapján csak nyilvánvaló érvénytelenség esetében tagadhatta meg, s a felperes által megjelölt okok ilyennek nem tekinthetőek. A II. r. alperes határozatainak törvényessége szintén csak a közigazgatási rendes jogorvoslati fórumrendszerben bírálható felül. Ez utóbbi megállapítás igaz arra a fellebbezési indokra is, hogy részarány-tulajdon kiadására került sor olyan személyek részére is, akik soha nem voltak a felperesnek tagjai, vagy alkalmazottai. Ez a felperesi érv azonban már tulajdoni igényt jelent, amely meghaladja a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési igény kereteit.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a támadott határozat hgatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte.
A felperes állította, hogy az első- és másodfokú ítélet alkotmány- és jogszabálysértő azért, mert a felperes szövetkezetet a törvényi rendelkezéssel szerzett tulajdonától fosztja meg kártérítés és kártalanítás nélkül, másrészt az ítéletek iratellenes, nem létező megállapításokat tartalmaznak. A felperes felszámolása közzétételének 1993. március 18-i időpontjában a Cstv. 4. § (3) bekezdésének c) pontja nem létezett, s ebből következően, illetve a földről szóló 1987. évi I. törvény (Ftv.) 30., 33. §-ai, a 21/1990. (X. 4.) AB Határozat X. pontja és az 1/2007. számú Közigazgatási (helyesen: Közigazgatási-Polgári) jogegységi határozat szerint a maradványföld szövetkezeti vagyon, így a "felszámolói vagyonkörbe" tartozik.
Hangsúlyozta: alaptalanok azok a megállapítások, melyek szerint a felperes az alperesek határozatainak kézbesítését nem kérte, a határozatokat nem fellebbezte meg. A felszámoló folyamatosan, évente több alkalommal felkereste a Körzeti Földhivatalt, de - rendezetlenségre hivatkozással - sem határozatot, sem tulajdoni lapot nem kapott. Miután tudomására jutott, hogy földkiadás történt, 2001. szeptember 4-én a felszámoló jogi képviselője útján az I. r. alpereshez és az S.-i Körzeti Földhivatalhoz fordult, többek között az ügyre vonatkozó határozatok megküldése érdekében azért, hogy a határozatok ellen fellebbezni tudjon. A körzeti földhivatal 2001. november 14-én megküldte a maradványföldek tulajdoni lap másolatait, de tulajdon átvezetésére vonatkozó határozatot nem adott. Azt követően, hogy a felszámoló tudomására jutott: a földhivatal 18 db termőföldet adott ki, a határozatok ellen 2001. december 11-én, az I-II. r. alpereshez fellebbezéssel élt, amelyek elbírálására a mai napig nem került sor. Sérelmezte azt is, hogy a peres eljárás alatt is tovább osztogatják az alperesek a felperes tulajdonában álló földet. A kereset benyújtását követően a felperes semmilyen iratot, határozatot nem kapott az alperesektől arra hivatkozással, hogy az adataik nincsenek feldolgozva.
Hivatkozott arra, hogy a II. r. alperes földkiadó határozatait 2006. év szeptemberétől folyamatosan fellebbezte, jelenleg 176 másodfokú közigazgatási eljárás van folyamatban, amelyekben döntés még nem született.
Végezetül kiemelte a felperes, hogy az iratok többszöri áttanulmányozása után sem tudta megállapítani, a bíróságok mire alapították azt a következtetést, miszerint a felperes a vonatkozó határozatokat nem kérte.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében (tartalmilag) a jogerős határozat hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy az nem jogszabálysértő.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében (tartalmilag) szintén a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Cstv. 4. § (3) bekezdésének b) pontja folytán alkalmazandó Ámt. 13.§-ának (3) bekezdése, 25. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében a termőföldek nem tartoznak a felszámolási vagyonba. Utalt arra is, hogy jogelődje földkiadó bizottsági határozat nélkül nem hozott határozatokat, a sorsolási eljárás lefolytatására csak az elsőfokú ítélet meghozatalát követően került sor. A felszámoló állításával ellentétben ugyanis a földhivatali tsz-különlapon olyan kiadatlan AK maradt, amelynek vonatkozásában a földkiadó bizottság korábban nem döntött. A II. r. alperes által 2006. december 7-től kiadott határozatok elleni fellebbezések jelen pert nem érintik.
A kárpótlásból visszamaradt földekre hozott határozatok megküldése megtagadásának okát abban jelölte meg, hogy egyrészt a nyilvántartásában nem szerepelnek a földkiadási határozatok a földalapok és maradványföld szerinti megosztásban, másrészt a felszámoló nem jelölte meg, mely aktuális helyrajzi számra kéri a határozatok megküldését.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A felperes módosított kereseti kérelmében közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket arra hivatkozva, hogy a felperes részére visszajáró kárpótlási maradványföldekből az alperesek jogellenesen elvontak 1466,85 AK termőföldet. Ezzel a felperesnek kárt okoztak, mert a felperes felszámolásának hatálya alá tartozó kárpótlási maradványföldet a felperes nevében eljáró felszámoló nem tudta értékesíteni.
A jogerős ítélet helytállóan helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy a Ptk. 349. § (1) bekezdésében szabályozottak szerint az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Helytálló a jogerős ítéletben foglalt az a jogi álláspont, hogy a rendes jogorvoslat igénybevételének elmulasztása miatt a közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesítésének a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésében szabályozott különös feltételei nem állnak fenn, s ez önmagában megalapozza a felperes keresetének elutasítását. A jogerős ítéletben e körben kifejtett indokokkal a felülvizsgálati bíróság is egyetért.
Amennyiben azonban a felperes a közigazgatási határozat törvényességének felülvizsgálata iránti rendes jogorvoslati eljárást igénybe vette volna, a perben érvényesített jogcímen akkor sem lehetne alapos a keresete. Ennek indoka az - ahogy azt a jogerős ítélet is helytállóan kifejtette - hogy a felperes felszámolási eljárására irányadó - 1993. március 18. napján - hatályos Cstv. 4. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében az a termőföld és erdő vagyonrész, amelyről külön jogszabály másként rendelkezik, nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső vagyonba. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (továbbiakban: Ámt.) 25. § (5) bekezdésének 1999. július 5-től beiktatott és a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazandó, jelenleg is hatályos rendelkezése értelmében, a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (továbbiakban: Kpt.) szerinti árverés lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet elsősorban a részarány-tulajdon rendezésénél mutatkozó aranykorona hiány megszüntetésére kell fordítani. Ezzel összhangban a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény 6. §-ának 1999. július 5-i hatállyal beiktatott (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a részarány kiadásánál aranykorona hiány mutatkozik, a földalapba be nem vont, illetve a kárpótlásból visszamaradt, önkormányzati tulajdonba nem került termőföldet - a védett, vagy védelemre tervezett természeti területek kivételével - a részarány kiadására fel kell használni. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben megsértett jogszabályi rendelkezésként megjelölt Ftv. 30. és 33. §-ait az 1990. évi IX. törvény 4. § (3) bekezdése 1990. február 14-től hatályon kívül helyezte, mintegy 2 évvel a felperes felszámolási eljárásnak megindulását megelőzően.
Mindezekre tekintettel alaptalan a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy a kárpótlásból visszamaradt földet, mint a szövetkezet tulajdonát a felszámoló értékesíthetné, illetve hogy ennek az alperesek magatartása miatti elmaradása miatt a felperest kár érte. A kárpótlásból visszamaradt föld ugyanis nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső felperesi vagyonba, így azt a felszámoló semmiképpen nem értékesíthetné. Amennyiben a kárpótlásból visszamaradt földterületet nem használják fel a részarány kiadásra [Ámt. 25. § (5) bekezdés], akkor azt a vagyonnevesítés szabályainak megfelelő alkalmazásával a tagok tulajdonába kell adni [Ámt. 25. § (3) bekezdés].
E megállapítással azonos tartalmú megállapítást tartalmaz a felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott 1/2007. KPJE rendelkező részének I. pontja is, amelyben a Cstv. 4. § (3) bekezdés c) pontjának 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig hatályos rendelkezése értelmezéseként arra a jogi következtetésre jutott, hogy "a kárpótlás céljára elkülönített és a külön törvényben meghatározott földalapba kijelölt földterület a megjelölt időszakban sem tartalmazott a gazdálkodó szervezet (szövetkezet) felszámolás alá vonható vagyonába". E megállapítást a felperes nyilvánvalóan tévesen értelmezte a felülvizsgálati kérelmében akként, hogy "a jogegységi határozat szerint a maradványföld szövetkezeti vagyon, így a felszámolói vagyonkörbe tartozik".
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.267/2007.)