adozona.hu
BH 2008.4.95
BH 2008.4.95
Nem minősül közokiratnak a vámhatóság saját követeléseinek nyilvántartására szolgáló vámbevételi folyószámlája, ezért a követelés létrejöttét nem bizonyítja, annak bizonyító erejét a bizonyítás anyagának mérlegelése során a bíróság értékeli [10/1996. (III. 25.) PM rendelet 35. §, Pp. 195. §, 199. §, 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az állami vállalat átalakulásával 1992. július 1-jén létrejött S. Rt.-ben az Állami Vagyonügynökség rendelkezett a részvények 99,8%-ával, majd az alperes vált a cégben irányító társasággá. Az S. Rt. 1998. szeptember 17-e óta felszámolás alatt áll. Az sz.-i vámhivatal 1999. október 22-én kelt levelében a felszámolónak bejelentette összesen 166 205 939 Ft összegű hitelezői igényét, és annak nyilvántartásba vételét a felszámoló - a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjjal együtt - visszaigazolta...
BH 2008.4.95 Nem minősül közokiratnak a vámhatóság saját követeléseinek nyilvántartására szolgáló vámbevételi folyószámlája, ezért a követelés létrejöttét nem bizonyítja, annak bizonyító erejét a bizonyítás anyagának mérlegelése során a bíróság értékeli [10/1996. (III. 25.) PM rendelet 35. §, Pp. 195. §, 199. §, 206. §].
Az állami vállalat átalakulásával 1992. július 1-jén létrejött S. Rt.-ben az Állami Vagyonügynökség rendelkezett a részvények 99,8%-ával, majd az alperes vált a cégben irányító társasággá. Az S. Rt. 1998. szeptember 17-e óta felszámolás alatt áll. Az sz.-i vámhivatal 1999. október 22-én kelt levelében a felszámolónak bejelentette összesen 166 205 939 Ft összegű hitelezői igényét, és annak nyilvántartásba vételét a felszámoló - a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjjal együtt - visszaigazolta. A felperes a felszámoló által visszaigazolt 166 305 939 Ft összegű követelését 2002. június 18-án a felperesre engedményezte. A felperes 2002. december 30-án benyújtott keresetében az 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 328. § (2) bekezdése alapján összesen 179 150 825 Ft és kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását arra hivatkozással, hogy a felperes az S. Rt.-vel szemben 169 643 151 Ft, az ugyancsak felszámolás alatt álló M. Ipari Rt.-vel szemben pedig összesen 9 507 650 Ft felszámoló által elismert hitelezői igény jogosultjává vált, e hitelezői igények kielégítésére azonban az adós cégek közbenső mérlege szerint nincs fedezet.Az elsőfokú bíróság ítéletében 8 299 788 Ft erejéig adott helyt a felperes keresetének, ezt meghaladóan a keresetet - beleértve ebbe az sz.-i vámhivatal által engedményezett 166 205 939 Ft összegű követelést - elutasította. A másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezésének részbeni megváltoztatásával az alperest 3 299 788 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezte, az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezését - tehát a 166 205 939 Ft összegű követelés elutasítására vonatkozó ítéleti rendelkezést is - helybenhagyta, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ebben a körben utasította az elsőfokú bíróságot új eljárásra.
A felperes e jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében - a megítélt késedelmi kamat fizetés kezdő időpontja mellett - a 166 205 939 Ft összegű követelés elutasítását sérelmezte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság részítéletében a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal érintett - 166 205 939 Ft és járulékai iránti keresetet elutasító - részében hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a részítéletet hatályában fenntartotta. Álláspontja szerint tévesen indult ki a másodfokú bíróság abból, hogy mivel az alperessel mint mögöttes felelőssel szemben nem került sor vámtartozás megfizetésére kötelező határozat meghozatalára, nincs helye vele szemben igényérvényesítésnek, mert ez a körülmény az igényérvényesítésnek nem akadálya. A 166 205 939 Ft összegű tartozás megfizetésére viszont az alperes csak akkor kötelezhető, ha a perben érvényesített vámtartozások esedékessége az alperes konszernjogi felelősségének megnyílta, azaz 1995. június 16-a után következett be. Miután a rendelkezésre álló adatok alapján a vámtartozás keletkezésének időpontját megállapítani nem lehetett, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján határozott.
A megismételt eljárás során a felperes a 166 205 939 Ft összegű követelését elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés elleni fellebbezését akként módosította, hogy az alperes marasztalását csak 39 136 984 Ft és járulékai tekintetében kéri, és nem tartja fenn a további 127 068 955 Ft összegű követelés elutasítása miatt előterjesztett fellebbezését.
A másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint ítéleti bizonyossággal nem lehetett megállapítani, hogy a 39 136 984 Ft összegű vámtartozás 1995. június 16-a után keletkezett volna. A felperes által becsatolt vámbevételi számla megnyitására 1996. január 9-én került sor, és az nem tartalmazott a megnyitás időpontja szerinti nyitóegyenleget. Kétségtelen, hogy 1997. szeptember 22-én ún. nyitó korrekcióként 1997. december 31-ei esedékességgel 38 millió forint összegű vámtartozás, 1998. december 31-ei esedékességi időponttal pedig 38 486 797 Ft összegű vámtartozás került feltüntetésre, azonban a számla megnyitása után több mint másfél évvel végrehajtott, különösen nagy összegűnek számító nyitókorrekciók alapján - az egyes résztartozások összegét, esedékességét tartalmazó alapbizonylatok nélkül - nem lehet aggálytalanul megállapítani a felperesi igény keletkezésének időpontját.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet helyett hozzon új határozatot és kötelezze az alperest 39 136 984 Ft tőke és ennek 1999. március 27-étől a kifizetésig járó, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő késedelmi kamatai, valamint perköltség megfizetésére. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
Megsértette a másodfokú bíróság a Pp. 195. § (1) bekezdésében írtakat. Az S. Rt. részére vámkezelést végző vámhivatal megszűnt, okiratai selejtezésre kerültek, így a felperes csupán egy eredeti vámbevételi folyószámlát tudott beszerezni állításai igazolására. Ezt a számlát ügykörén belül, a megszabott alakban állította ki az sz.-i vámhivatal, tehát az a Pp. 195. § (1) bekezdése szerinti közokiratnak minősül, mely hitelesen tanúsítja az abban foglalt adatok és tények valóságát, azaz az S. Rt. terhére 1996. január 9-e és 2002. június 21-e közötti időre előírt vámtartozások összegét és esedékességét. A közokirattal szemben ellenbizonyításnak ugyan van helye, de az alperes részéről az ellenbizonyítás elmaradt.
A másodfokú bíróság nem határozhatta volna meg a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítésének módját akként, hogy eredeti alapbizonylatok csatolását kéri. Az alapbizonylatok adatai a vámbevételi számlán is megtalálhatók, a felperes pedig a Pp. szabályai szerint egyébként sem volt kötve egyes bizonyítási eszközökhöz. A felperes bizonyítási lehetőségét egyébként jelentősen korlátozta és nehezítette, hogy a kereset "összegszerűségének" bizonyítására csak a megismételt eljárásban, négy évvel a kereset benyújtása után kapott a bíróságtól felhívást.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból a jogerős ítélet nem minősül jogszabálysértőnek.
A megismételt eljárás során a felperes a VPOP vámbevételi számláját csatolta annak igazolására, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező követelés 1995. június 16-a után keletkezett. E számla első oszlopa kronológiai sorrendben tüntetett fel 1996. január 9-étől kezdődően 2002. június 21-éig bezárólag időpontokat, mely időpontokat az "esedékesség dátumaként" jelzett. Az így jelzett időpontok mellett - azokkal egy sorban - rögzítette, hogy milyen pénzmozgásokra került sor befizetés, előírás, jóváírás, vagy visszautalás címén, és feltüntette az adott időponthoz tartozó pénzmozgások egyenlegét is. Az 1996. január 9-ei és 1997. február 3-ai dátumokkal jelzett esedékességi időpontok közötti időszakban a vámbevételi számla egyenlege az S. Rt. folyamatosan emelkedő összegű - majd 988 392 Ft-ot elérő - túlfizetését mutatta, majd 1997. szeptember 22-én került sor arra a nyitókorrekcióra, melyre tekintettel 1997. december 31-ei esedékességi időponttal 38 millió forint összegű, 1998. december 31-ei esedékesség megjelöléssel pedig 38 486 797 Ft összegű tartozást írt elő a vámbevételi számla és erre figyelemmel mutatott 1997. december 31-én 37 011 608 Ft, 1998. december 31-én pedig már 75 500 944 Ft összegű egyenleget. Az 1997. december 31-ei és 1998. december 31-ei esedékességi időponttal jelzett tételek mellett (azok sorában) azonosító számként 14 db arab 1-es szám szerepelt, és ugyanebben a sorokban a korrekció dátumának - 1997. szeptember 22. - feltüntetése után további számok és jelek is megjelentek.
A jogvita elbírálása szempontjából jelentős időszakban a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályait a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) tartalmazta. A PM rendelet 35. §-ának (2) bekezdése jelölte meg a vámszervezet által kezelt vámterhekkel kapcsolatos államháztartási bevételi számlákat. Ilyen számla volt a fentebb ismertetett - a PM rendelet 35. § (2) bekezdés a) pontja szerinti - VPOP központi vámbevételi számla is. E számla forgalmáról havonta forgalmi naplót, negyedévenként főkönyvi kivonatot, az év végi zárást követően pedig főkönyvi kivonatot, zárómérleget és a kintlévőségekről a főkönyvi kivonattal egyező adósleltárt kellett készíteni a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint. A bevételi számla a vámhatóság mint jogosult követeléseinek nyilvántartására szolgált, és bár annak vezetését hatósági jogkörrel rendelkező közigazgatási szerv látta el, ettől az még nem minősült közokiratnak. A közigazgatási szerv által a saját követelésekről vezetett számla csupán annak bizonyítására alkalmas, hogy azon milyen adatokat rögzített a számla kezelője, nem bizonyítja azonban az okiratban megjelölt adatok valóságát. A Pp. 195. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint a közokirattal azonos bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. A VPOP perbeli vámbevételi számláját azonban külön jogszabály nem minősítette közokiratnak, és ennek ellenkezőjét a felperes sem állította.
Miután a perbeli számla nem minősült közokiratnak, a másodfokú bíróságnak a Pp. 199. § alkalmazása mellett kellett megítélnie azt, hogy a perbeli vámbevételi számlának mint egyszerű okiratnak milyen jelentőséget tulajdonít a bizonyítékok értékelése során. A másodfokú bíróság a bizonyítás összes adatának mérlegelése, a felmerült bizonyítékok egybevetése és a maguk összességében való értékelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a kereset jogalapja hiányzik, mert a felperes nem tudta bizonyítani, hogy követelése az alperes konszernjogi felelősségének fennállása alatt, azaz 1995. június 16-a és 1998. szeptember 17-e közötti időszakban keletkezett volna.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság mérlegelés alapján meghozott döntése a bizonyítékok nem iratellenes, nem logikátlan és nem okszerűtlen mérlegelésén alapult, megfelelt a Pp. 199. § és 206. § rendelkezéseinek.
A perbeli számla szerint 1997. szeptember 22-én korrekció alapján írt elő a vámhatóság az S. Rt. terhére vámtartozást, a számla ily módon való rendezésére pedig - amint arra a felperes is hivatkozott - csak a PM rendelet 37-38. §-ának előírása szerint - ún. "Korrekciós Bizonylat" alapján kerülhetett sor. A felperes azonban nem tudott csatolni olyan, a PM rendelet 17. sz. mellékletében közölt minta szerint kitöltött és ellenőrzött Korrekciós Bizonylatot, melynek tartalma alátámaszthatta volna a vámbevételi számlával aggálytalanul nem bizonyított felperesi állításokat. Nem tudott felmutatni egyéb bizonylatot sem - forgalmi naplót, adósleltárt stb. - a korrekcióval kapcsolatban. Semmilyen magyarázatot nem adott arra, hogy mit jelentenek a korrekció időpontjához kapcsolódóan a vámbevételi számlán található azonosító számok, egyéb számok és jelek, semmilyen előadást nem tett arra vonatkozóan, hogy a számlán kétség kívül megjelölt esedékességi időponton kívül mely adatok alapján lehetne aggálytalanul bizonyítottnak tekinteni azt az állítását, hogy a felszámoló által elismert perbeli igénye 1995. június 16-a után keletkezett. Az sz.-i vámhivatal 1998. október 22-ei igénybejelentésében 39 136 984 Ft-ban jelölte meg az S. Rt. vámtartozását (a hitelezői igénybejelentésben megjelölt további összegek megfizetésére az S. Rt. áfa, statisztikai illeték és kamat címén fennálló tartozás miatt tartott igényt), a perbeli vámbevételi számla szerint azonban ilyen összegű vámtartozása sem a hitelezői igénybejelentés időpontjában, sem más időpontban nem állt fenn az S. Rt.-nek, ugyanis ilyen összegű egyenleget a számla nem tüntetett fel. Ilyen összeg az engedményezés mellékletét képező - dátum nélküli - vámbevételi számla egyenlegében sem szerepel. A felperes tehát nem tudta a perben feltárni a számlán rögzített pénzmozgások alapjául szolgáló tényeket, erre tekintettel viszont azt kell megállapítani, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése alapján okszerűen következtetett arra, hogy a konszernjogi felelősség fennállásának bizonyítása sikertelen maradt, a másodfokú bíróság pedig jogszabálysértés nélkül döntött a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyásáról.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.035/2007.)
Bírósági jogesetek
AVI 2012.6.69 Az egyenleg nem minősül fizetési felhívásnak és tartozás elismerésnek sem [1995. évi C. tv. 135. § (9) bek.]
