adozona.hu
BH 2008.4.93
BH 2008.4.93
Az adásvételi szerződés felbontása nem érinti a közraktárnak a közraktárban elhelyezett árura alapított zálogjogát, ezért a közraktár csak a közraktári árura folyósított zálogkölcsön visszafizetése ellenében kötelezhető arra, hogy az árut a tulajdonosának kiadja [1996. évi XLVIII. tv. (Ktv.) 28-30. §, Ptk. 319. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az I. r. alperes 2002. június 5-én adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint a felperes átruházta az I. r. alperesre 488 940 liter tokaji furmint minőségű bor tulajdonjogát. Az I. r. alperes - a felperes tudtával - a bor közraktárba helyezése és a közraktári áru elzálogosítása mellett felvett zálogkölcsönből kívánta a vételárat kifizetni. Az áru tárolásához szükséges raktárhelyiséget az I. r. alperes adta bérbe a II. r. alperesnek és az I. r. alperes vállalta az áru kezelésé...
BH 2008.4.93 Az adásvételi szerződés felbontása nem érinti a közraktárnak a közraktárban elhelyezett árura alapított zálogjogát, ezért a közraktár csak a közraktári árura folyósított zálogkölcsön visszafizetése ellenében kötelezhető arra, hogy az árut a tulajdonosának kiadja [1996. évi XLVIII. tv. (Ktv.) 28-30. §, Ptk. 319. § (2) bek.].
A felperes és az I. r. alperes 2002. június 5-én adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint a felperes átruházta az I. r. alperesre 488 940 liter tokaji furmint minőségű bor tulajdonjogát. Az I. r. alperes - a felperes tudtával - a bor közraktárba helyezése és a közraktári áru elzálogosítása mellett felvett zálogkölcsönből kívánta a vételárat kifizetni. Az áru tárolásához szükséges raktárhelyiséget az I. r. alperes adta bérbe a II. r. alperesnek és az I. r. alperes vállalta az áru kezelését, valamint a minőségének megőrzését is.2002. július 1-jén az alperesek közraktározási szerződést kötöttek a fenti bormennyiség művi tárolására, a II. r. alperes arról 12 db közraktári jegyet állított ki. A II. r. alperes a közraktárban elhelyezett árura 34 225 800 Ft összegű zálogkölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek. Az I. r. alperes a közraktári jegyek zálogjegyét a II. r. alperesre forgatta. Az I. r. alperes a felperes részére a vételárat nem fizette meg, a követeléséből 16 millió forint oly módon térült meg, hogy nyomozati eljárásban a nyomozó hatóság a fenti összeget lefoglalta és a felperesnek kiadta, a felperes pedig a zálogkölcsön törlesztése végett továbbadta a II. r. alperesnek.
A felperes és az I. r. alperes az adásvételi szerződést 2002. július 17-én felbontották, az I. r. alperes a kölcsönt és annak járulékait a II. r. alperesnek nem fizette vissza. A II. r. alperes a közraktári árut értékesíteni nem tudta, mert az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedésként elrendelte annak a felperes telephelyére való átszállítását és a felperes általi kezelését. A felperes teljesítési letétként egyidejűleg 20 millió forintot ügyvédi letétbe helyezett.
A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között a közraktározási szerződés nem jött létre; másodsorban, hogy semmis, továbbá, hogy a szerződés felbontása folytán a bor tulajdonjoga őt illeti meg és kérte kötelezni a II. r. alperest a bor 3 napon belül történő kiadására, valamint annak minőségromlása miatt kártérítés címén az alpereseket egyetemlegesen 10 millió forint és járulékai, valamint a perköltségek megfizetésére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását a megállapításra és a kiadásra vonatkozó kereseti kérelmek tárgyában elkülönítette és az e kérdésekben hozott részítéletében az I-II. r. alperesek által kötött közraktározási szerződés létre nem jöttének és semmisségének megállapítása iránti keresetet elutasította. Megállapította viszont, hogy a felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződés felbontása folytán a közraktárban elhelyezett bor tulajdonjoga a felperest illeti meg, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 20 587 704 Ft-ot, annak kamatait és 610 000 Ft elsőfokú perköltséget. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését megváltoztatta és megállapította, hogy az I-II. r. alperesek között a közraktározási szerződés nem jött létre. Az elsőfokú bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezte és kötelezte a II. r. alperest a bor 8 nap alatt történő kiadására. Az elsőfokú bíróság részítéletének a közraktári szerződés semmisségének megállapítása iránti keresetet elutasító; a felperest 20 587 704 Ft-ban és járulékaiban, valamint 610 000 Ft perköltségben marasztaló rendelkezését mellőzte, és az alpereseket kötelezte a felperes első- másodfokú perköltségeinek megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperes felülvizsgálati kérelme folytán hozott részítéletével a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte; az elsőfokú bíróság részítéletének azt a rendelkezését, amely a közraktározási szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti keresetet elutasította, helybenhagyta. Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság az új eljárásban hozott "ítéletében" az elsőfokú bíróság részítéletének másodfokon még el nem bírált rendelkezéseit részben megváltoztatta, a részítéletnek a felperest 20 587 704 Ft-ban és járulékaiban marasztaló rendelkezését, valamint a közraktári jegyekkel kapcsolatos - a felülvizsgálat szempontjából nem releváns - megállapításait mellőzte, azt egyebekben helybenhagyta. Az ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a II. r. alperes a perbe hozott közraktári árut a felperesnek kiadta. Kötelezte a felperest a II. r. alperes javára 2 132 000 Ft másodfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére. Kifejtette, hogy a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz kötve van, kérelem nélkül, keresettel vagy viszontkeresettel nem érvényesített jog iránt hivatalból nem folytathat le eljárást, döntést nem hozhat [Pp. 3. § (2) bek.], és nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen (Pp. 215. §). A felperes a zálogkölcsönnel kapcsolatban az elsőfokú eljárásban semmilyen követelést nem érvényesített, az elsőfokú bíróság e tárgyban döntést nem hozott, így e kérdésben másodfokú eljárásnak sincs helye.
Megállapította, hogy az alperesek között létrejött szerződések érvényesek, így a közraktárban elhelyezett árun fennáll a II. r. alperes zálogjoga, amely alapján igényt tarthat arra, hogy az áru tulajdonosa és birtokosa - a felperes - a zálog-kölcsönszerződésből még fennálló követelését kiegyenlítse. A II. r. alperes azonban az elsőfokú eljárásban a felperes marasztalása végett viszontkeresetet nem terjesztett elő, ennek hiányában a felperes a II. r. alperes követelésének megfizetésére nem kötelezhető.
A jogerős részítéletnek a felperest 20 587 704 Ft és járulékai megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti döntés mellőzését kimondó rendelkezése ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú részítélet e vonatkozásban hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság részítélete felperest 20 587 704 Ft-ban és kamataiban marasztaló rendelkezésének helybenhagyását, valamint a perköltségei megítélését. Vitatta, hogy a 20 587 704 Ft és járulékai iránti követelését viszontkeresettel kellett érvényesítenie. Előadta, hogy a betárolt árura, annak tulajdoni helyzettől függetlenül a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (Ktv.) 26. §-ának (6) bekezdése és 28. §-a szerint a zálogjegynek a II. r. alperesre történt forgatásával a II. r. alperes zálogjoga létrejött. A közraktári árut ezt követően csak a közraktár, mint a zálogjegy birtokosa követelésének kielégítése után lehetett a közraktárból elszállítani. A zálogkölcsönt annak kell kifizetnie, aki a közraktári áruhoz hozzá kíván jutni. Ez arra az esetre is irányadó, amikor is az áruhoz az annak tulajdonjogát visszaszerző felperes jutott hozzá a II. r. alperes zálogjogával terhelten. A II. r. alperes követelésének kiegyenlítése a hivatkozott jogszabályhelyek szerint előfeltétele az áru kiszolgáltatásának. Állította, hogy az elsőfokú eljárásban több ízben nyilatkozott a zálogkölcsön követelésének érvényesítése érdekében, és több előkészítő iratában kérte az ügyvédi letétben elhelyezett összegből kiutalni a zálogkölcsön még fennálló részét és annak járulékait arra az esetre, ha a bíróság a bormennyiségnek a felperes részére történő kiadásáról rendelkezik. A tulajdonjog visszaszerzése nem ad lehetőséget egyidejűleg a zálogul lekötött közraktári árunak a felperes által történő birtokbavételére. E kérdésben az elsőfokú bíróság foglalt el a jogszabályoknak megfelelő jogi álláspontot. Nem jelenti a kereseten való túlterjeszkedést, ha az ítélet feltételhez kötött teljesítést ír elő a marasztalt féllel szemben. A Ktv. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatására csak a zálogjegy birtokosa követelésének kielégítésétől függően van lehetőség. A szemben álló, egymástól elválaszthatatlan követelések tekintetében a bíróságnak viszontkereset hiányában is állást kell foglalnia. Kérte ezért az elsőfokú ítéletnek a felperest 20 587 000 Ft-ban és járulékaiban marasztaló rendelkezését helybenhagyni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsősorban a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy miután a II. r. alperes viszontkeresetet nem terjesztett elő, a felülvizsgálati kérelmét nem lehet a per főtárgya tekintetében előterjesztettnek tekinteni. Másodlagosan kérte a jogerős részítélet hatályban tartását, azzal, hogy megismételte az általa korábban már előadottakat. Hivatkozott arra, hogy a 20 millió forintot az ideiglenes intézkedés biztosítása érdekében helyezte ügyvédi letétbe, utóbb erre az összegre bankgaranciát nyújtott és azt még az elsőfokú eljárásban igazolta.
Alaptalanul állította a felperes, hogy a II. r. alperesnek a per főtárgya tekintetében nem volt jogi lehetősége felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.
A felek jogvitájának tárgyát a keresettel érvényesített követelés határozza meg. A felperes több címen követelte a közraktárban elhelyezett bor kiadását, többek között arra hivatkozással, hogy az I. r. alperessel kötött adásvételi szerződést felbontotta. Hivatkozott még a közraktári szerződés létre nem jöttére, illetőleg érvénytelenségére, a jelen felülvizsgálati eljárásban azonban a szerződés létrejötte már nem volt támadható, az érvényességének megállapítása ellen pedig felülvizsgálati kérelmet egyik fél sem terjesztett elő. A felülvizsgálatnak tehát nem tárgya, hogy a közraktározási szerződés az alperesek között létrejött és érvényes.
A II. r. alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Vitatta, hogy köteles kiadni a felperesnek a közraktárban elhelyezett bort. Álláspontja szerint a felperes nem jogosult a közraktári áru birtokbavételére. A kereset alapján tehát nemcsak abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a közraktárban elhelyezett árun fennáll-e a felperes tulajdonjoga, hanem abban a kérdésben is, hogy annak birtokbavételére jogosult-e, s milyen feltételek esetén.
A Ktv. 28. §-ának (1) bekezdése értelmében a közraktár a közraktári jegy kiállítása után az áru értéke kétharmadának erejéig kölcsönt nyújthat a közraktári jegy birtokosa részére. A Ktv. 26. §-ának (6) bekezdése szerint a kölcsön biztosítására szolgáló zálogjog alapítása a zálogjegynek a közraktárra való forgatásával történik. A nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes a közraktári jegy zálogjegyét a II. r. alperesre forgatta. Az iratokból megállapítható, hogy ugyanezen közraktári jegyek árujegyeit üres forgatmánnyal ellátva óvadékként ugyancsak a II. r. alperes részére átadta.
Az adásvételi szerződés felbontása értelemszerűen visszahatott a közraktári áru tulajdonjogára, de ez nem érintette a II. r. alperes jóhiszeműen ellenérték fejében szerzett zálogjogát. Az adásvételi szerződésnek a felperes és az I. r. alperes közötti felbontása visszahat ugyan a kötelem keletkezésének időpontjára, de a már megtörtént teljesítés utóbb nem veszíti el a jogalapját. Ha a felbontott jogviszony alapján dologi jogi változás is bekövetkezett, a felbontás nem érintheti harmadik személynek a dolgon időközben szerzett jogait. Az adásvételi szerződés felbontása tehát csak akkor hatna ki a II. r. alperes által megszerzett zálogjogra, ha azt rosszhiszeműen szerezte. A felperes azonban a II. r. alperes rosszhiszeműségét nem bizonyította.
Jogsértéssel állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a zálog kölcsönszerződésből eredő igényeit csak viszontkeresettel érvényesíthette. A közraktári árun a Ktv. 28. §-ának (1) bekezdése alapján keletkezett zálogjog kézizálogjognak minősül, a birtoklás joga a közraktárat illeti meg a tulajdonossal szemben is mindaddig, amíg nem jelentkezik az a személy, aki a Ktv. 29. §-ában írt - az áru kiadásához szükséges - feltételeket teljesíti. A perbeli esetben nem csupán a közraktári jegy zálogjegye, de annak árujegye is a II. r. alperes birtokában volt, azt az I. r. alperes óvadék gyanánt adta át a II. r. alperesnek. A kereseti kérelem ténybeli és jogi alapjához tartozott tehát annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a birtoklás joga megilleti-e avagy sem a felperest a II. r. alperessel szemben. Tekintve, hogy a felperes a közraktárban elhelyezett áru kiadására kérte a II. r. alperest kötelezni, a birtoklás jogszerűsége kérdésében a bíróságnak viszontkereset nélkül is állást kellett foglalnia. A Ktv. 29. §-ának (1) bekezdésének b) pontja szerint a közraktár a nála elhelyezett árut annak köteles kiszolgáltatni, aki az árujegyet visszaadja és a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét a közraktárnál letétbe helyezi. A 30. § (4) bekezdése értelmében az árujegy birtokosa csak úgy válthatja ki az árut a közraktárból, ha a zálogjegyet magához váltja. Ha a zálogjogosult közraktár e feltételek megtartása nélkül a zálogtárgyat kiadja, elveszíti a zálog birtokát, abból már kielégítést nem kereshet. Ha a bíróság kötelezné a közraktárat a közraktári áru kiadására, akként kellene rendelkeznie, hogy az áru kiadására a zálogkölcsön visszafizetése ellenében, azzal egyidejűleg köteles. Nem kell tehát viszontkereset igénye érvényesítéséhez, elég a Ktv.-ben írt jogaira történő hivatkozás.
A II. r. alperes a zálogkölcsönből még fennálló követelésére igényt tartott, azt az elsőfokú eljárásban 15. és 21. sorszám alatt benyújtott előkészítő irataiban összegszerűen is megjelölte. Azzal, hogy csak a zálogkölcsön visszafizetése mellett szerezheti vissza a közraktári árut a felperes is tisztában volt. A nyomozati eljárás során a részére kiadott 16 millió forintot a II. r. alperesnek kiadta, a még hiányzó összeget pedig teljesítési letétnek nevezve ügyvédi letétbe helyezte, a megállapodás szövege szerint egyaránt szolgált a kölcsön visszafizetésének és az ideiglenes intézkedésnek a biztosítékául.
A Pp. 3. §-ának (2) bekezdésére, valamint a Pp. 215. §-ára utalással a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a bíróság erre irányuló kereseti kérelem, illetőleg viszontkeresettel nem érvényesített jog iránt hivatalból nem folytathat le eljárást és döntést nem hozhat. A döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve az ellenkérelmen. A felperes az elsőfokú eljárás során a zálogszerződéssel kapcsolatban semmilyen követelést nem érvényesített, e tárgykörben az elsőfokú bíróság nem hozott érdemi döntést, így abban másodfokú eljárásnak sem lehet helye.
A Pp. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A II. r. alperes az első- és másodfokú eljárás során végig igényt tartott a zálogkölcsön visszafizetésére és ezt az igényét követelésként jelölte meg. Ezt a nyilatkozatát csak úgy lehetett értelmezni, hogy kéri megítélni a zálogkölcsönnel kapcsolatos követelését, annak megfizetésére igényt tart az elzálogosított és birtokában tartott áru kiadása ellenében. Ebben a kérdésben hozott döntést az elsőfokú bíróság, amikor a felperest a II. r. alperes javára a még ki nem egyenlített zálogkölcsön és járulékai megfizetésére kötelezte, bár a követelést formailag nem viszontkeresetként bírálta el. Az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. alperes ez irányú kérelmét - feltéve, hogy eljárásjogilag viszontkereseti formában kellett volna előterjeszteni - a szükséges illeték lerovása nélkül, de a felperes érdemi nyilatkozatának megtétele mellett bírálta el, a döntést nem teszi törvénysértővé. Mivel az ideiglenes intézkedés folytán az áru a felperes birtokába került, ezért a II. r. alperes annak kiadására - a kölcsön megfizetése ellenében és ezzel egyidejűleg - már nem volt kötelezhető, így helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a kölcsön megfizetésére kötelezte a felperest, mert a dolog birtokára csak ennek ellenében tarthatott jogszerűen igényt. A másodfokú bíróság tehát jogsértéssel mellőzte részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, amelyben a felperest a II. r. alperes javára a még ki nem egyenlített zálogkölcsön és annak járulékai megfizetésére kötelezte.
Tekintve, hogy a felperesnek az alperesekkel szemben előterjesztett 10 millió forint és járulékai megfizetése iránti keresete tárgyában az eljárás első fokon folyamatban van, és az elsőfokú bíróság döntést csak az ettől elkülönített kereseti kérelme tárgyában hozott, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság "ítéletét" a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletnek tekintette, és a kifejtettekre figyelemmel a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint e részítéletet a felülvizsgálattal érintett részében a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének a felperest 20 587 704 Ft-ban és az ítéletben írt kamataiban marasztaló, valamint a perköltségek viselésére kötelező rendelkezéseit helybenhagyta. A másodfokú részítélet egyéb rendelkezéseit nem érintette.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.140/2007.)