adozona.hu
EH 2007.1672
EH 2007.1672
Az összehangolt magatartással - nyilvános vételi ajánlat mellőzésével - szerzett tiltott befolyás törvényes szankciója a részvények elidegenítési kötelezettsége, a tagsági jogok gyakorlásának tilalma és a magas összegű bírság [2001. évi CXX. tv. 65. §, 67. §, 77. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Rt. 2004. augusztus 17-ei igazgatósági ülésén elfogadott határozatával felhatalmazta G. J.-t és S. Á.-t arra, hogy tárgyalásokat folytasson a felperesekkel, a társaság tulajdonát képező P. Sz. Rt. részvények értékesítéséről.
A 2005. március 28-ai ülésen elfogadott határozat további tárgyalások folytatására hatalmazta fel a fent említett személyeket.
A 2005. április 8-ai igazgatósági határozat szerint az A. Rt. 1 041 820 db, 1000 Ft névértékű, névre szóló dematerializált P. Sz. Rt. tör...
EH 2007.1672 Az összehangolt magatartással - nyilvános vételi ajánlat mellőzésével - szerzett tiltott befolyás törvényes szankciója a részvények elidegenítési kötelezettsége, a tagsági jogok gyakorlásának tilalma és a magas összegű bírság [2001. évi CXX. tv. 65. §, 67. §, 77. §].
Az A. Rt. 2004. augusztus 17-ei igazgatósági ülésén elfogadott határozatával felhatalmazta G. J.-t és S. Á.-t arra, hogy tárgyalásokat folytasson a felperesekkel, a társaság tulajdonát képező P. Sz. Rt. részvények értékesítéséről.A 2005. március 28-ai ülésen elfogadott határozat további tárgyalások folytatására hatalmazta fel a fent említett személyeket.
A 2005. április 8-ai igazgatósági határozat szerint az A. Rt. 1 041 820 db, 1000 Ft névértékű, névre szóló dematerializált P. Sz. Rt. törzsrészvényt kíván értékesíteni 1062 Ft/db vételáron az I. rendű felperesnek, illetve névértéken a II. rendű felperesnek.
A felperesek eközben a részvényvásárlás fedezetének biztosítása érdekében tárgyalásokat folytattak a F. F. S. L. spanyolországi korlátolt felelősségű társasággal, amely a felperesek kölcsönszerződését 2005. március 30-án aláírta.
A kölcsönszerződést az I. rendű felperes 2005. április 10-én, a II. rendű felperes 2005. április 11-én írta alá.
A pénzügyi teljesítéshez a felperesek mindketten az A. Rt. számlavezető bankjánál, a R. Bank Rt.-nél kötöttek keret-, illetve számlaszerződést oly módon, hogy 2005. április 5-én ugyanazon időben, együttesen jelentkeztek a szerződés megkötésére, és a szerződéskötésnél együttesen voltak jelen.
Az A. Rt. részéről dr. H. E. készítette el a részvény-adásvételi szerződés-tervezeteket, amelyet a felperesek 2005. április 11-én külön-külön írtak alá.
Arra vállaltak kötelezettséget, hogy a vételárat legkésőbb 2005. április 22-éig banki átutalással, egy összegben az eladó R. Bank Rt.-nél vezetett bankszámlájára fizetik meg.
A hitelnyújtótól a vételár összegének megfelelő euró 2005. április 14-én érkezett a felperesek bankszámlájára.
A bank 2005. április 15-én az eurót forintra konvertálta, amelyet a felperesek 1 hétre lekötöttek; majd a vételár 2005. április 22-ei átutalását követően a számlán maradó összeget ismételten 1 heti időtartamra lekötötték.
A befolyásszerzéssel összefüggésben az alperes hivatalból indított eljárást, amelynek eredményeként 2005. július 4-én kelt határozatában megállapította, hogy a felperesek közös befolyásszerzést valósítottak meg azáltal, hogy a P. Sz. Rt.-ben külön-külön 2005. április 11-én megszerzett befolyásuk kapcsán magatartásukat összehangolták; ezzel megsértették a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre vonatkozó jogszabályokat, ezért törzsrészvényeiket kötelesek 60 napon belül elidegeníteni. E kötelezettségük teljesítéséig tagsági jogaikat nem gyakorolhatják, és kötelesek személyenként 50-50 millió Ft bírságot megfizetni.
Az alperes jelezte, hogy eljárását a felperesekhez nem kötődő - a befolyásszerzésre vonatkozó magatartásokat illetően releváns - tények és körülmények feltárása érdekében tovább folytatja.
A határozattal szemben a felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérték; hivatkozással arra, hogy a felperesek magatartásukat nem hangolták össze.
A Fővárosi Bíróság a pereket egyesítette. A per során a felperesek többször sérelmezték, hogy az alperes a közigazgatási iratokat teljes terjedelemben nem juttatta el a bírósághoz, így érdemi nyilatkozataik és bizonyítási indítványuk előterjesztésében az iratok teljes megismerhetőségében korlátozottak voltak.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperesi határozat jogszerűségét a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 65. § (1) bekezdése, 65. § (2) bekezdése, 65. § (4) bekezdése, illetve 67. § (9) bekezdése, továbbá 77. §-a alapján bírálta el.
A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy az ún. faktikus konszernt a szerződéses konszerntől az különbözteti meg, hogy a faktikus konszern részvevőinek szándéka kívülálló számára rejtve marad; a befolyásszerzés összehangolt volta kizárólag a szereplők magatartásának hasonlóságán, a körülmények, egyéb lépések egyezőségén érhető tetten.
Külső szemlélő - így az alperes - számára is kizárólag több tényező alapos, részletes vizsgálata után, és a mozaikszerűen összeállítható eseménysorozat alapján valószínűsíthető, hogy egyes tőkepiaci szereplők részvényvásárlásaik során magatartásukat összehangolták.
A Fővárosi Bíróság arra a kérdésre kereste a választ, hogy az alperes által feltárt tények, eseménysorozatok, magatartások összességében igazolják-e az összehangolt magatartás fennálltát.
Elsőként a felperesek személyes kapcsolata, befektetőként való fellépése körében vizsgálódott, és megállapította, hogy ugyan a felperesek azt állították, hogy nem ismerik egymást, egyaránt 2004-ben jelentkeztek először vételi szándékukkal, mindketten 25-30% körüli részvénycsomagot kívántak vásárolni névérték körüli áron, 2005. április 5-én együttesen jelentek meg a R. Bank A. utcai fiókjában, és megbeszélésüket egy tárgyalóban egyszerre folytatták; e körülményekből az a következtetés vonható le, hogy a felperesek - tagadásuk ellenére - ismerték egymást.
A Fővárosi Bíróság ezt követően a felperesek tárgyalási stratégiáját elemezte és rögzítette, hogy a felperesek azonos tárgyalási stratégiát folytattak, befektetési szolgáltatót, ügyvédi képviseletet egyikük sem vett igénybe, a részvény-adásvételi szerződést megelőzően egyikük sem érdeklődött a céltársaság üzleti helyzete iránt, pénzügyi átvilágításra nem tartottak igényt.
A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint 1 milliárdos befektetésnél általánosan elvárható, hogy a befektető érdeklődjön a céltársaság gazdasági helyzete iránt; annál is inkább, mert a társaság ebben az időszakban több milliárdos veszteséget szenvedett el.
A Fővárosi Bíróság rámutatott arra, hogy az A. Rt. 2005. április 8-ai igazgatósági ülésén elhangzottak szerint a vevők kérték az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg a részvények transzferálását, és mindketten 2 héten belül vállalták a vételár kifizetését. E feltételeket tehát nem az eladó, hanem a felperesek határozták meg.
A bíróság kiemelte továbbá, hogy a felperesek ugyanolyan részesülést biztosító részvénycsomagra kötöttek adásvételi szerződést.
A finanszírozás kérdését elemezve megállapította, hogy a felperesek ugyanolyan feltétellel, ugyanazon szerződéses partnertől a F. F. S. L. cégnevű, üzletszerű hitelnyújtási tevékenységre engedéllyel nem rendelkező, spanyol székhelyű társaságon keresztül megfelelő garanciák nélkül jutottak pénzügyi forráshoz.
A bíróság nem tartotta a véletlennel megmagyarázhatónak azt, hogy két magyarországi befektető egymástól teljesen függetlenül, ugyanazon spanyolországi társasághoz jutott el, és kérte az adásvételi szerződés fedezetének biztosítását, különös figyelemmel arra, hogy ez a társaság hitelnyújtási tevékenységet hivatalosan nem végez, az igényelt kölcsön összegének biztosítására kellő fedezettel nem rendelkezik.
A Fővárosi Bíróság kiemelte, hogy a hitelszerződés felté-telei teljesen megegyeztek, a hitelfelvételi nyilatkozatként kitöltött nyomtatvány mindkét felperes esetében 4 400 000 euróról szól, függetlenül attól, hogy a későbbiek során az I. rendű felperes 4 650 000 euró kölcsönt vett fel.
Mindkét felperes ugyanabban a bankfiókban nyitott bankszámlát és kötött bankszámla-szerződést, illetve befektetési szolgáltatások nyújtására irányuló keretszerződést, betéti szerződést, továbbá a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáról szóló megállapodást.
A hitelnyújtó mindkettejük részére ugyanazon a napon utalta át a kölcsön összegét, mindkét felperes 2005. április 15-én konvertálta az eurót forintra; mindketten 1 hetes időtartamra kötötték le az átkonvertált összeget, ugyanazon a napon utalták át a részvények vételárát, és a számlán maradó összeget ismételten egyezően, egyheti időtartamra kötötték le.
Mindezek alapján a Fővárosi Bíróság jogszerűnek találta az alperes azon következtetését, hogy a felperesek összehangolt magatartást tanúsítottak a P. Sz. Rt.-ben történő befolyásszerzésük kapcsán.
Megállapította, hogy a felperesek megsértették a Tpt. 68. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert együttesen 33%-ot meghaladó részesedést szereztek úgy, hogy nem tettek nyilvános vételi ajánlatot.
A Fővárosi Bíróság kifejtette, hogy a Tpt. 77. §-a a jogkövetkezmény alkalmazása tekintetében nem enged mérlegelést az alperesnek; miután a felperesek teljes részesedésüket jogellenesen szerezték, azt teljes egészében el kell idegeníteniük.
A Tpt. 400. § o) pontja rögzíti azt a jogkövetkezményt is, hogy a jogellenes befolyásszerzők tagsági jogaikat a részvénytársasággal szemben nem gyakorolhatják.
A bírság mértékével összefüggésben arra mutatott rá, hogy a Tpt. 406. § (2) bekezdés e) pontja alapján a jogsértés súlya, a piacra gyakorolt hatása, a P. Sz. Rt. piaci jelentősége, az érintett befektetők száma és a 33%-os törvényi korlát jelentős együttes túllépése megfelelően indokolta a kiszabható legmagasabb bírság felének megfelelő összeget.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy az 1-1 milliárd forinton fölüli összegben eszközölt befektetések esetében magánszemélyek számára jelentős mértékű bírság bír csak kellő visszatartó erővel.
Az ítélet indokolása rögzítette továbbá, hogy a megállapított bírság összegének meghatározásakor figyelembe kell venni a felperesek személyes körülményeit, anyagi teherbíró képességét, illetve azt a körülményt, hogy a felperesek jogsértő befolyásszerzése - az időközbeni nyilvános vételi ajánlattételre figyelemmel - alkalmas volt a piaci folyamatok megzavarására.
Az eljárás során előterjesztett felperesi eljárásjogi kifogásokkal összefüggésben a Fővárosi Bíróság rögzítette, hogy a bíróság nem sértette meg a soronkívüli eljárás szabályait, mert a közigazgatási iratok megküldésével késlekedő alperes miatt a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az ügy érdemi tárgyalását a 8. napon megkezdje.
A bíróság határidőben döntött a végrehajtás felfüggesztése tárgyában, és felhívására az alperes minden olyan közigazgatási iratot megküldött, amelyek a felülvizsgált határozat meghozatalának alapjául szolgáltak.
A felperesek által hiányolt iratok nyilvánvalóan nem kapcsolódnak a felülvizsgált közigazgatási határozathoz. A nyilvánosság kizárását a per tárgyalásáról titokvédelmi szempon-tok indokolták. A felperesi előadással szemben a felperesek irat-betekintési jogukban nem voltak korlátozva.
Ugyancsak nem szenvedett indokolatlan késedelmet a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott határozat elleni fellebbezés intézése sem.
A Fővárosi Bíróság kitért arra is, hogy a felperesek, illetve az alperes bizonyítási indítványának teljesítését - amely tanúk meghallgatására irányult - nem tartotta indokoltnak. Az alperesi határozat jogszerűsége tekintetében ugyanis nincs jelentősége az ügyvezető igazgató meghallgatásának, a két ügyintéző meghallgatása pedig azért nem szükséges, mert az alperesi határozatban megállapított tényeket és adatokat a rendelkezésre álló iratok alátámasztották.
G. J.-t, L. T.-t és dr. H. E.-ét az alperes - eljárása során - meghallgatta. M. K. tanúkénti meghallgatása pedig azért nem volt indokolt, mert a bíróság a F. F. S. L. cégnek csak annyiban tulajdonított jelentőséget, hogy mindkét felperes ugyanazon társaságtól igényelte a hitelt, és ugyanazzal a társasággal kötött kölcsönszerződést.
A jogerős ítélettel szemben a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan - az ítélet hatályon kívül helyezése mellett - a Fővárosi Bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
Az I. rendű felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet mind eljárási, mind anyagi jogszabályt sért, és mindkét jogszabálysértés kihat az ügy érdemére.
Sérelmezte, hogy a bíróság nem kötelezte az alperest minden közigazgatási irat kiadására, nem folytatta le a felperesek által indítványozott tanúbizonyítást, egyesbíróként bírálta el a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet, a tényállást a szükséges mértékben nem derítette fel, ily módon megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 164. §-ában, 193. §-ában, 332. § a) pontjában és 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. Nem tért ki a felperes által hivatkozott közösségi jogi rendelkezésekre és európai bírósági állásfoglalásokra. A bíróság késedelme anyagi kárt okozott. Ezen eljárásjogi jogszabálysértések önmagukban alátámasztják a felülvizsgálati kérelem alaposságát. Anyagi jogi szempontból utalt arra, hogy a Tpt. 77. §-a nem rendelkezik egyértelműen a jogellenesen szerzett részvények elidegenítéséről.
Előadta, hogy a Fővárosi Bíróság nem tárta fel kellően a tényállást, és tévesen állapította meg az alperesi határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűségét.
Az I. rendű felperes álláspontja szerint az összehangolt magatartásnak csak a részvényvásárlás elhatározásánál, előkészítésénél, az erre irányuló tárgyalásoknál, a szerződéskötéseknél kellett volna megvalósulnia. Az ezt követő lépések a befolyásszerzés összehangoltsága szempontjából indifferensek.
Az összehangolt magatartásnak meg kellett volna jelennie a megszerzett befolyás érvényesítésében is. E releváns körülményekkel a Fővárosi Bíróság nem foglalkozott, az összehangolt magatartás megállapíthatóságát nem releváns eseményekkel indokolta.
Álláspontját összegezve előadta, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Tpt. 65. § (4) bekezdésében, 77. §-ában és 406. §-ában foglaltakkal.
A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 6. Cikk 1. bekezdésében, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében, a Pp. 3. § (6) bekezdésében, 8. §-ában, 330. § (1) bekezdésében, 332. § (1) bekezdés a) pontjában, 141. § (1) bekezdésében, 163. § (1) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 3. § (3) bekezdésében, 4. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, 114. §-ában, továbbá a Tpt. 65. § (4) bekezdésében és 77. §-ában foglaltakkal.
Kifogásolta, hogy az alperes nem bocsátotta rendelkezésre a teljes közigazgatási iratanyagot, és azt a bíróság sem kényszerítette ki.
Előadta, hogy a teljes iratanyag megismerhetősége hiányában a II. rendű felperes el volt zárva attól is, hogy keresetét végleges formában előterjeszthesse, és az iratokat teljes terjedelmükben megismerje; ennek folytán sérült a fegyveregyenlőség elve, és a felperesek nyilatkozattételi joga.
Kérte figyelembe venni, hogy az alperes az iratnyilvántartások szerinti 139 iratból 50 iratot, később további 15 iratot csatolt.
A további iratok csatolását titokvédelmi szempontokra hivatkozással megtagadta. Álláspontja szerint nem helytálló az az ítéleti álláspont, hogy a visszatartott iratok nem kapcsolódnak a felülvizsgálni kért határozathoz.
A II. rendű felperes kifogásolta továbbá, hogy a bíróság nem derítette fel a döntéséhez szükséges tényállást, mert ítéletét kizárólag a szelektált közigazgatási iratokra alapozta. Tévesen utasította el a felperesek tanúbizonyítási indítványát is, megfelelő okirati bizonyítás hiányában ugyanis a tanúbizonyítás mellőzésére nem volt jogosult.
Sérelmezte, hogy a Fővárosi Bíróság a felperesek terhére rótta a hitelnyújtó társasággal kapcsolatos körülmények bizonyítottságának hiányát, annak ellenére, hogy a bizonyításra szoruló tényekről és a bizonyítási teherről a bizonyítás sikertelenségének következményéről a felpereseket tájékoztatta volna; a bizonyítási indítványok elutasítását megfelelően nem indokolta. A rendelkezésre álló bizonyítékok között fennálló ellentmondások ellenére a kért tanúkat nem hallgatta meg.
A Fővárosi Bíróság megsértette a per tisztességes lefolytatásához fűződő jogot, az előírt kötelező határidőket.
Anyagi jogi szempontból a II. rendű felperes arra hivatkozott, hogy az összehangolt magatartás fogalmának értelmezésénél a versenyjogban kialakított gyakorlatot kell alkalmazni. Eszerint az összehangolt magatartásnak irányultsága, célja és célzata van, a párhuzamos részvényszerzés nem tilos, a törvény csak az összehangolt részvényszerzést tiltja.
Sérelmezte továbbá, hogy az alperes a Tpt. 77. §-a alapján a teljes részvénycsomag elidegenítésének kötelezettségét mondta ki, és indokolatlanul magas bírságot szabott ki.
Kifogásolta, hogy a bírságkiszabás körében körültekintő mérlegelésre nem került sor, a felperesek személyes anyagi körülményeit nem vették figyelembe, nem értékelték a felperesek eltérő szerepét; lényegében a bírságmaximum két egyenlő részre osztásával került sor a bírságösszeg meghatározására.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, hivatkozással arra, hogy a Fővárosi Bíróság helytállóan állapította meg az alperesi határozatban foglalt döntés érdemének jogszerűségét.
Álláspontja szerint a felperesek felülvizsgálati kérelmükben elmulasztották kifejteni, hogy a sérelmezett eljárásjogi hibák mennyiben befolyásolták az ítélet érdemi helyességét.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A Tpt. 65. § (1) bekezdése szerint e fejezet alkalmazásában befolyásszerzés: a részvénytársaság közgyűlésén a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét biztosító szavazati jog megszerzése - ideértve a szavazati jogot biztosító részvényre vonatkozó vételi jog, visszavásárlási jog, határidős vételi megállapodás érvényesítését -, vagy a szavazati jog használati, haszonélvezeti jog alapján történő gyakorlását, valamint azt, ha a befolyást nem a befolyásszerző közvetlenül erre irányuló magatartása révén, hanem egyéb körülmények - így különösen öröklés, jogutódlás, vagy részvénytársaságnak a részvényesek szavazati jogát érintő, a szavazati arányokat módosító határozata, vagy a szavazati jogok feléledése - következtében jön létre.
A Tpt. 65. § (4) bekezdése szerint a befolyásszerzés abban az esetben is megvalósul, ha arra az egymással a (3) bekezdés szerinti kapcsolatban nem álló (független) személyek összehangolt magatartása révén került sor.
A Tpt. 68. § (1) bekezdése szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságban a 33%-ot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez előzetesen - a felügyelet által jóváhagyott - nyilvános vételi ajánlatot (a továbbiakban: vételi ajánlat) kell tenni.
A felperesek felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal ellentétben a Fővárosi Bíróság jogszerűen, és az európai versenyjogi joggyakorlatnak is megfelelően határozta meg a faktikus konszern tartalmát, amikor ítéletének 10. oldala utolsó előtti bekezdésében kifejtette, hogy a faktikus konszern résztvevőinek szándéka kívülálló számára rejtve maradhat, a befolyásszerzés összehangolt volta kizárólag a szereplők magatartásának hasonlóságán, a körülmények, egyéb lépések egyezőségén érhető tetten.
Kizárólag több tényező alapos, részletes vizsgálata után, és a mozaikszerűen összeállítható eseménysorozat alapján valószínűsíthető, hogy egyes tőkepiaci szereplők részvényvásárlásaik során magatartásukat összehangolták.
Helyes alapállásból indult ki akkor is, amikor azt vizsgálta, hogy az alperes által feltárt tények, eseménysorozatok, magatartások összességében igazolják-e az összehangolt magatartás létét.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának, és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Fővárosi Bíróság az idézett értékelési szabálynak megfelelően logikusan rendezte három csoportba a felperesek tevékenységét (1. pont: a felperesek személyes kapcsolata, befektetőként való fellépése a tőkepiacon, 2. pont: a tárgyalási stratégia, 3. pont: a finanszírozás).
Mindhárom körben alaposan és részletesen ismertette és elemezte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és mindhárom pontba foglalt végkövetkeztetése a bírói mérlegelés szabályainak megfelelően rögzíti, hogy
1. a felperesek - tagadásuk ellenére - ismerték egymást;
2. azonos tárgyalási stratégiát folytattak;
3. nem magyarázható a véletlennel, hogy a pénzügyi forrás finanszírozása érdekében ugyanazon spanyolországi társasághoz jutottak el, amely hitelnyújtási tevékenységet egyébként nem folytathat, és a kölcsönösszeg biztosítására kellő fedezettel nem rendelkezik. A felperesek a részvényvásárlás pénzügyi lebonyolítása során is azonos módon jártak el.
A megállapított tényállásból a Fővárosi Bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése nélkül jutott a fent idézett következtetésekre.
A Tpt. 77. §-a szerint ha a befolyásszerzésre a 68-76. §-ban foglaltaktól, illetőleg a 2001. évi L. törvény 82. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérő módon került sor, a részvénytársasággal szemben a tagsági jogok nem gyakorolhatók. A befolyást szerző a befolyásszerzésre irányadó szabályok kijátszásával, megkerülésével szerzett részvényeit köteles a szerződés, vagy a felügyelet határozatának meghozatalát követő 60 napon belül elidegeníteni.
Az elidegenítési kötelezettséggel nem érintett részvények tekintetében a részvénytársasággal szemben a tagsági jogok csak az elidegenítési kötelezettség alá eső részvények elidegenítését követően gyakorolhatók.
Az idézett rendelkezést helyesen értelmezte a Fővárosi Bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felpereseknek a nyilvános vételi ajánlattételre vonatkozó szabályok kijátszásával megszerzett részvények teljes körét el kell idegeníteni.
A Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogszabályi értelmezésre, a Tpt. 77. §-a ugyanis egyértelműen a teljes részvénycsomag elidegenítési kötelezettségét mondja ki.
A Tpt. 400. § o) pontja szintén kötelező erővel rendelkezik úgy, hogy ha törvény alapján a részvényes a részvénytársasággal szemben tagsági jogait nem gyakorolhatja, ezt a tényt a felügyelet határozatában megállapítja.
A Tpt. 406. § (1) bekezdése szerint a bírság összegét a törvényben a külön jogszabályban, és a felügyelet határozatában meghatározott feltételtől való eltérés, illetve a mulasztás súlyának, és az elért vagyoni előny mértékének figyelembevételével kell megállapítani.
A Tpt. 406. § (2) bekezdés m) pontja szerint nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés - e törvényben meghatározott szabályainak megszegése esetén - a bírság összege 500 ezer Ft-tól 100 millió Ft-ig terjedhet.
Összehangolt magatartással történt tiltott befolyásszerzés esetén a Tpt. 406. § (1) bekezdését oly módon lehet értelmezni, hogy a bírság összegét a jogsértő cselekmény súlya, és az elért vagyoni előny mértéke figyelembevételével kell megállapítani.
Az alperes által kiszabott bírságot - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - nem lehet úgy tekinteni, mintha az alperes a maximális bírságösszeget a két felperes között kétfelé osztotta volna.
A bírságösszeg meghatározását az I. és a II. rendű felperes személyét illetően külön-külön kell vizsgálni. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az alperes a bírságot az I. és a II. rendű felperesre is a törvény által meghatározott keret számtani átlagához közel eső összegben állapította meg. Ebből a szempontból a bírság összege nem tekinthető kivételesen magasnak, még akkor sem, ha az alperesi gyakorlatban hasonló összegű bírságok rendszeresen nem fordulnak elő.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben sérelmezték, hogy a Fővárosi Bíróság teljes egészében elfogadta és átvette az alperesi határozat e körben kifejtett indokait.
Az alperes a bírság mértékét annak figyelembevételével állapította meg, hogy milyen mértékű volt a jogszabálysértés súlya, a piacra gyakorolt hatása, a P. Sz. Rt. - mint piaci szereplő - jelentősége, az érintett kisbefektetők száma, és a 33%-os törvényi korlát jelentős együttes túllépése.
Ezen túlmenően az alperes határozata megemlíti az összehangolt magatartás révén elért befolyás magas mértékét, és a felperesek anyagi teherbíró képességét.
A Legfelsőbb Bíróság a Tpt. 406. § (1) bekezdésében meghatározott két törvényi szempont alapján úgy ítélte meg, hogy a törvényi alsó és felső határhoz mérten átlagos mértékű bírságösszeget megfelelően indokolja a jogszabálysértés súlya, az összehangolt magatartás révén elért befolyás magas mértéke, a 33%-os törvényi korlát jelentős együttes túllépése. Összességében a személyenkénti 1 milliárd Ft-ot meghaladó jogszabálysértő befektetéshez mérten a személyenkénti 50 millió Ft-os bírság nem tekinthető jogszabálysértően eltúlzottnak.
Az alperes által megfogalmazott további mérlegelési szempontok túlmutatnak a Tpt. 406. § (1) bekezdésének keretein, ezért azok megalapozottságának a Legfelsőbb Bíróság nem tulajdonított olyan jelentőséget, amely a bírság összegszerűségének jogszerűségét befolyásolná.
A felperesek által sérelmezett eljárásjogi szabálysértésekkel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Fővárosi Bíróság a Pp. 330. § (1) bekezdésében és 332. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően intézkedett a közigazgatási iratok beszerzéséről, e körben jogszabálysértést nem követett el.
A felperesek nem hivatkoztak az alperesi határozat alapjául szolgáló tényállás körében olyan körülményre, amellyel összefüggésben az alperes bármely iratot, vagy bizonyítékot elmulasztott a Fővárosi Bíróság rendelkezésére bocsátani, ezért az az ügy megítélését érdemben befolyásolná.
A Legfelsőbb Bíróság nem látott jogszabályi lehetőséget arra, hogy kétségbe vonja az alperes azon előadását, hogy azonos ügyszámon más személyekkel szemben folytatott eljárás iratait is iktatta, amelyek a jelen perben támadott alperesi határozattal nincsenek összefüggésben.
A következetes bírói gyakorlat szerint az eljárási hibák csak akkor eredményezhetik a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, ha az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással vannak [Pp. 275. § (3) bekezdése].
Nem tekinthető ilyen eljárási szabálysértésnek a felperesek által hivatkozott eljárási határidők esetleges megsértése, illetve a nyilvánosság kizárásával folytatott tárgyalás.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesi felülvizsgálati előadás alapján nem látta megállapíthatónak, hogy a Fővárosi Bíróság a felperesek nyilatkozattételi, irat-betekintési jogát bármiben korlátozta.
A felperesi bizonyítási indítványok elutasításával összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság utal a Pp. 221. § (1) bekezdésére, amely szerint az ítélet indokolásában utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem látott bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A Fővárosi Bíróság a fenti követelménynek eleget tett, amikor ítéletének indokolásában kifejtette, hogy egyes tanúk meghallgatására az alperesi felügyeleti eljárásában már sor került, más tanúktól pedig nem várható olyan tartalmú tanúvallomás, amely az alperesi határozat jogszerűségének megítélésében jelentőséggel bírna.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.326/2006.)