adozona.hu
EH 2007.1664
EH 2007.1664
Az üdülőhasználati jog visszterhes átruházása esetén az illetékkiszabás a vagyonértékű jog forgalmi értéke alapján az Itv. 72. §-ának alkalmazásával történhet [1990. évi XCIII. tv. 70., 72., 102. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. május 9. napján 250 000 Ft vételárért 1×7 nap/év üdülőhasználati jogot vásárolt.
A Megyei Illetékhivatal a 2005. augusztus 9. napján kelt fizetési meghagyásában a felperest 250 000 Ft forgalmi érték alapján 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 25 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2005. december 12. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az id...
EH 2007.1664 Az üdülőhasználati jog visszterhes átruházása esetén az illetékkiszabás a vagyonértékű jog forgalmi értéke alapján az Itv. 72. §-ának alkalmazásával történhet [1990. évi XCIII. tv. 70., 72., 102. §].
A felperes 2005. május 9. napján 250 000 Ft vételárért 1×7 nap/év üdülőhasználati jogot vásárolt.A Megyei Illetékhivatal a 2005. augusztus 9. napján kelt fizetési meghagyásában a felperest 250 000 Ft forgalmi érték alapján 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 25 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2005. december 12. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az időleges üdülőhasználati jog értékének meghatározási módját az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 72. §-a szabályozza. Abban az esetben azonban, ha a szerződő felek az üdülőhasználati jog értékét egyértelműen és vételárként meghatározták, az illetékhivatal a szerződésben foglalt értéket illetékalapként elfogadhatja, és így az Itv. 72. §-a szerinti külön számításra nincs szükség. A felperes által megkötött szerződés tartalmazta a vagyoni értékű jog, az üdülőhasználati jog értékét, amelyet az elsőfokú hatóság illetékalapként helytállóan fogadott el.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását és az illetéknek az Itv. 72. §-ának alkalmazásával való meghatározását, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az Itv. 72. §-ának (1) és (5) bekezdésében foglalt kógens előírások alapján a hatóságnak - függetlenül attól, hogy a szerződő felek a szerződésben az üdülőhasználati jog értékeként mekkora összeget jelöltek meg az Itv. 70. §-ának (4) bekezdése értelmében a vagyoni értékű jog forgalmi értékének a 72. § alapján számított értéket kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolásában az Itv. 19. §-a, 70. §-ának (4) bekezdése, 72. §-ának (1) és (5) bekezdései alapján megállapította, hogy a vagyoni értékű jog forgalmi értékének meghatározására a 72. § speciális szabályozást tartalmaz. Az adásvételi szerződésben a szerződő felek az üdülőhasználati joggal kapcsolatos apartman értékét nem határozták meg, és mivel a vagyoni értékű jog értékének megállapítása során az apartman forgalmi értékének meghatározó szerepe van, a hatóságnak az Itv. 72. §-ának (1) és (4) bekezdéseiben meghatározott számítási módszert alkalmaznia kellett volna. Az adásvételi szerződésben feltüntetett üdülőhasználati jog ellenértéke ugyanis nem minősülhet a vagyoni értékű jog forgalmi értékének. Az új eljárásban a hatóságnak az Itv. 72. §-ában foglalt számítási módszer alapján kell meghatároznia a vagyoni értékű jog forgalmi értékét.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Véleménye szerint az ítélet sérti az Itv. 69. §-át, 70. §-ának (1) bekezdését, 72. §-ának (5) bekezdését.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Itv. 1. §-a alapján a visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az Itv. 2. §-ának (2) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékekre vonatkozó rendelkezéseket a belföldi ingatlanok, illetve az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok tekintetében kell alkalmazni. Az Itv. 18. §-ának (2) bekezdés a) pontja értelmében az illetékfizetési kötelezettség kiterjed az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzésére. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés d) pontja szerint vagyoni értékű jog a használat joga. E törvényhelyek alapján a felperes időleges üdülőhasználati jog szerzése illetékköteles.
Az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. E jogszabályhely értelmében a hatóságnak a vagyon forgalmi értékét meg kell tehát határoznia.
Az Itv. 70. §-ának (4) bekezdése azonban akként rendelkezik, hogy a vagyoni értékű jog forgalmi értékének a 72. § alapján számított értéket kell tekinteni. A vagyoni értékű jog forgalmi értéke tehát számított érték, a számítás módját pedig kifejezetten a megjelölt törvényhely tartalmazza. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Itv. 70. §-ának (4) bekezdésében foglalt kötelező előírás ("kell tekinteni") alapján a hatóságnak a vagyoni értékű jog forgalmi értékét a 72. § alkalmazásával kellett volna meghatároznia.
Az Itv. 72. §-ának (5) bekezdése szerint az időleges üdülőhasználati jog értéke: e jog egyévi értékének [72. § (1) bekezdés] annyiszor háromszázhatvanötöd része, ahány nap megszerzéséről szól a szerződés. Az Itv. 72. §-ának (1) bekezdése alapján a vagyoni értékű jogok egyévi értékéül az ezzel terhelt dolog - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének egyhuszad részét kell tekinteni. Felperes ügyében az időleges üdülőhasználati joggal terhelt dolog az üdülés célját szolgáló ingatlan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a hatóságnak az üdülő forgalmi értékét is meg kell határoznia ahhoz, hogy az Itv. 72. §-ának (1) és (5) bekezdésében foglalt számítási módszer alkalmazásával az időleges üdülőhasználati jog értékét meghatározhassa.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.194/2006.)