adozona.hu
EH 2007.1660
EH 2007.1660
Újonnan épített lakások esetén az építményadó alanya a lakások első értékesítése során tulajdonjogot szerző személy [1990. évi C. tv. 2. §, 11. §, 12. §, 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 6405/10 hrsz.-ú ingatlanon ráépítéssel 7 darab lakást épített, amelyre használatbavételi engedélyt kért. A megyei jogú város jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság a 2004. november 16-án kelt határozatával a használatbavételi engedélyt megadta. A határozat fellebbezés hiányában 2004. december 15-én jogerőre emelkedett.
A felperes 2005. január 24-én kérte a határozat módosítását a tulajdonjog földhivatali bejegyzése érdekében. A kérelem indokaként előadta, hogy az alapterület...
EH 2007.1660 Újonnan épített lakások esetén az építményadó alanya a lakások első értékesítése során tulajdonjogot szerző személy [1990. évi C. tv. 2. §, 11. §, 12. §, 52. §].
A felperes a 6405/10 hrsz.-ú ingatlanon ráépítéssel 7 darab lakást épített, amelyre használatbavételi engedélyt kért. A megyei jogú város jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság a 2004. november 16-án kelt határozatával a használatbavételi engedélyt megadta. A határozat fellebbezés hiányában 2004. december 15-én jogerőre emelkedett.A felperes 2005. január 24-én kérte a határozat módosítását a tulajdonjog földhivatali bejegyzése érdekében. A kérelem indokaként előadta, hogy az alapterületek kisebb mértékben változtak, ezért szükséges a határozat módosítása. A kérelemnek eleget téve az építésügyi hatóság a 2005. január 28-án kelt határozatával a korábbi határozatát módosította, az egyes albetétekhez tartozó területnagyságokat kijavította, a határozat egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
A megyei jogú város jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság a 2005. november 15-én kelt határozataival a felperes terhére határozatonként 40 000 forint mulasztási bírságot szabott ki, mert a felperes a 2005. évi építményadó bevallási kötelezettségét elmulasztotta. A határozatok indokolása szerint a megyei jogú város közgyűlése a 45/1992. (1993. I. 1.) Ör. számú rendelettel (R.) fogadta el az építményadóról szóló rendeletét, melynek 2. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése szerint az építményadó adókötelezettség a használatbavételi engedély kiadását követő év első napján keletkezik, így a felperes által épített építmény 2005. január 1-jétől adóköteles volt. A felperesnek az építményadóról bevallást kellett volna benyújtania, amelyet elmulasztott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. február 1. (helyesen 2006. február 1.) napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Álláspontja szerint a használatbavételi engedélyt adó határozat 2004. december 15-én jogerőre emelkedett, ezért a használatbavételi engedély kiadását követő év első napján a felperesnek építményadó fizetési kötelezettsége keletkezett. Az adófizetési kötelezettséget és a bevallási kötelezettséget nem érintette az a körülmény, hogy az építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt adó határozatát később módosította, mert az az épület használhatóságát nem érintette. A bevallási kötelezettség elmulasztása miatt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 172. § (3) bekezdése alapján mulasztási bírságot kellett kiszabni.
A felperes az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt keresetekkel indult pereket egyesítette. A felperes keresetében vitatta, hogy az építményadó alanya lenne, bevallási kötelezettsége állna fenn, illetve, hogy ha mégis adófizetési kötelezettsége lenne, az 2005. évben keletkezett volna. Arra is hivatkozott, hogy az adótárgyat többszörösen adóztatta meg az adóhatóság, mert ugyanaz után az adótárgy után egyúttal iparűzési adó és építményadó fizetésére is kötelezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 4. § a) pontja alapján a felperes által felépített építmény építményadó hatálya alá tartozik és a lakások tulajdonosát a Htv. 11. § (1) bekezdése értelmében építményadó adófizetési kötelezettség terheli, függetlenül azok hasznosításától, illetve attól, hogy azokat a felperes a számviteli törvény rendelkezései szerint miként tartja nyilván. A Htv. 14. § (1) bekezdése szerint az adókötelezettség a használatbavételi engedély kiadását követő év első napján keletkezik. A használatbavételi engedélyt 2004. november 16-án adta ki az építésügyi hatóság, a határozat december 15-én jogerőre emelkedett, így az azt követő évben, 2005. évben a felperest már építményadó fizetési és bevallási kötelezettség terhelte, a módosító és kijavító határozat a jogkövetkezményeken nem változtatott. A felperes az adóbevallási kötelezettségeinek nem tett eleget, az alperes az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja és (3) bekezdése alapján jogszerűen szabott ki a mulasztások miatt mulasztási bírságot. A felperes alaptalanul hivatkozott kettős adóztatásra, mert más az adó tárgya az építményadónál és az iparűzési adónál.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Htv. 2. §-át, 11. § (1) bekezdését, 12. § (1) bekezdését, 52. § 7. pontját és a Pp. 206. § (1) bekezdését. Arra hivatkozott, hogy az általa értékesítés céljából felépített lakások nem tartoznak a helyi adókról szóló törvény hatálya alá, ezeket a lakásokat nem tárgyi eszközként tartja nyilván, hanem a készletei között, nem saját maga használja, hasznosítja őket, hanem azokat a felépítésük után értékesíti. Álláspontja szerint az építményadó csak olyan lakásokra vonatkozhat, amelyeket ténylegesen használatba vesz a tulajdonos. Az újonnan épített lakás, építmény tulajdonjogának átruházása esetén az adásvételi szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtását követően a tulajdont szerző felet kell olyan tulajdonosnak tekinteni, aki a használatbavételi engedély kiadásának időpontjára visszamenő hatállyal az építményadó alanya.
Másodlagosan - amennyiben mégis adófizetési kötelezettség terhelné, - az legkorábban a 2006-os évben és nem 2005. évben keletkezne, mert az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan használatbavételi engedélyhez nem kötődhet semmilyen jogkövetkezmény. A 2004. november 16-án kelt határozat tévesen tartalmazta a lakások alapterületeit, albe-téteinek megjelölését, ezért a határozatot módosítani kellett, amely ténylegesen új határozat kiadását jelentette.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az Alkotmánybíróság eljárásnak kezdeményezését is azzal, hogy a Htv. 11. § (1) bekezdése, a R. 1. §-a az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével, 70/I. §-ával ellentétes.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesként előterjesztett álláspontját vizsgálta és azt megalapozottnak találta.
Az elsőfokú bíróság és az ügyben eljáró hatóságok tévesen állapították meg, hogy a perbeli lakásingatlanok tekintetében a felperes az építményadó alanya és így az építményadó bevallás benyújtására kötelezett személy. Az adó alanyát szabályozó Htv. 12. § (1) bekezdését a Htv. 52. § 7. pontjával együttesen kell alkalmazni és értelmezni. Ez utóbbi rendelkezés több esetet szabályozva azt határozza meg, hogy kit kell az építmény [azaz a perbeli esetben a lakás(ok)] tulajdonosának és így az adó alanyának tekinteni. Ezek közül a felperesre a Htv. 52. § 7. pontja harmadik mondatában szabályozott eset vonatkozik, mely szerint újonnan létrehozott épület/épületrész tulajdonjogának átruházása esetén a szerződés földhivatalhoz történő benyújtását követően a szerző felet a használatbavételi engedély kiadásának időpontjától kell tulajdonosnak tekinteni. A perbeli esetben a helyi adófizetés szempontjából az új lakások tulajdonosának és az építményadó alanyának nem a felperest kell tekinteni, hanem a lakások első értékesítése során tulajdonjogot szerző személyt, azaz a lakás első vevőjét. Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Htv. 52. § 7. pontjának harmadik fordulatát figyelmen kívül hagyva állapította meg a felperes adóalanyiságát és erre figyelemmel jogszerűnek ítélte az alperes határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson kifejtett azt az álláspontját, amely szerint a Htv. 52. § 7. pontjának harmadik fordulata a felperesre nem alkalmazható - mert a lakások elhúzódó értékesítése esetén a használatbavételi engedély megadását követően a lakás tényleges értékesítéséig lenne egy olyan időszak, amelyre adófizetési kötelezettség tulajdonos hiányában nem lenne megállapítható -, nem osztotta. A Htv. 52. § 7. pontjának harmadik fordulata ezt a problémát rendezi, mert az adókötelezettség szempontjából a szerző felet a használatbavételi engedély kiadásának időpontjára visszamenő hatállyal kell tulajdonosnak tekinteni, így az alperes álláspontjával ellentétben nem marad olyan időszak, amelyre adófizetési kötelezettség tulajdonos hiányában az adott ingatlan után nem lenne megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság az elsődlegesen előterjesztett felülvizsgálati kérelem alaposságára figyelemmel nem foglalt állást a felperesnek a másodlagosan előterjesztett felülvizsgálati kérelméről, és szükségtelenné vált a felperes által állított kettős adóztatás kérdésében való állásfoglalás is.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a R. 1. §-a és a Htv. 11. § (1) bekezdésének alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványát alaptalannak találta, ezért nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.257/2006.)