adozona.hu
EH 2007.1651
EH 2007.1651
Az ÖKOTÁM Alapítvány támogatásával megvalósított szennyvízcsatornázási beruházásnál az önkormányzat nem jogosult az áfa levonására [1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §, 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. március-december hónapokra vizsgálatot tartott általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzés érdekében. Az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére tíz elsőfokú határozatával összesen 43 255 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, továbbá kötelezte az adókülönbözet 5%-ának megfelelő adóbírság megfizetésére.
A felperes 2003. szeptember 16-án M., T. és R. önkormányzataival a települések szennyvízcsator...
EH 2007.1651 Az ÖKOTÁM Alapítvány támogatásával megvalósított szennyvízcsatornázási beruházásnál az önkormányzat nem jogosult az áfa levonására [1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §, 5. §].
Az adóhatóság a felperesnél 2004. március-december hónapokra vizsgálatot tartott általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzés érdekében. Az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére tíz elsőfokú határozatával összesen 43 255 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, továbbá kötelezte az adókülönbözet 5%-ának megfelelő adóbírság megfizetésére.A felperes 2003. szeptember 16-án M., T. és R. önkormányzataival a települések szennyvízcsatornázása, és szennyvíztisztítása érdekében gesztori megállapodást kötött. A gesztori feladatokkal R. polgármesterét bízták meg, felhatalmazták minden szükséges szerződés aláírására. A gesztor, valamint a R. és Térsége Csatornaberuházó Víziközmű Társulat és M. és Gy. Csatornaberuházó Víziközmű Társulat társbe-ruházói szerződést kötöttek.
Megállapodtak, hogy a beruházást az ÖKOTÁM 2000 beruházási rendszer keretében valósítják meg. A pénzügyi forrást a R. és Térsége Csatornaberuházó Víziközmű Társulat valamint a M. és Gy. Csatornaberuházó Víziközmű Társulat az ÖKOTÁM Alapítvány támogatásával felvételre kerülő hitelből teremtik elő. A víziközmű társulatok a hitelszerződést 2004. február 25-én kötötték meg a HVB Bankkal.
A társberuházók fővállalkozói szerződést kötöttek 2003. december 18-án a G. Mérnöki Szolgáltatások Kft.-vel, a négy település közös szennyvízcsatorna hálózatának és szennyvíztisztító telepének megvalósítására.
A felperes a beruházáshoz kapcsolódóan a R. Önkormányzata, mint "quasi" fővállalkozó által kiállított számlák általános forgalmi adó tartalmát 2004. április-december havi általános forgalmi adó bevallásában szerepeltette és azokat visszaigényelte. A számlák, tartalmuk szerint a beruházás tulajdoni hányada szerinti továbbszámlázásáról szóltak.
A négy érintett önkormányzat, mint bérbeadó, és a F. Rt., mint bérlő 2004 februárjában előszerződést kötöttek a szennyvízelvezető- és tisztítórendszer bérletéről és üzemeltetéséről. Az ellenőrzés megkezdését követően az érintett négy önkormányzat polgármestereiből álló Társulati Tanács úgy döntött, hogy minden önkormányzat a saját maga által alapított költségvetési intézmény keretében működteti a szennyvízközművet.
A felperes a fővállalkozóval (G. Kft.) 2003. december 18-án kötött szerződés alapján, közterületei nem közlekedés céljára történő felhasználásáért díjat számított fel, 50 Ft/m2/nap + áfa összegben. Az önkormányzat közterület-használati díjról számlát állított ki, amelynek általános forgalmi adó tartalma volt.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a csatorna-beruházás megkezdésének időpontja 2004 volt. Ebben az évben az önkormányzat a beruházás megvalósítása érdekében a központi költségvetéstől támogatást nem kapott, a víziközmű társulatok által felvett állami kölcsönhöz kapcsolódó kamattámogatás címzettje nem az önkormányzat volt. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 4/A. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az önkormányzat tulajdonát képező víziközművek üzemeltetésre való átadása nem minősül áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek, így az önkormányzatnak a beruházás után nem keletkezik adólevonási joga.
A közterület-használati díj kapcsán megállapította, hogy a közút területének egyéb nem közlekedési célú elfoglalása, mint értékesített szolgáltatás az SZJ-7513140 szállítás és hírközlés közigazgatási tételbe sorolandó, tárgyi adómentes, ezzel szemben a felperes 25%-os általános forgalmi adó tartalommal vette figyelembe.
A bírság tekintetében az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülményként vette figyelembe, hogy a közmű beruházás elhatározásának időpontjában más szabályozási háttér volt hatályban és ezért minimálisra csökkentette a bírság mértékét.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, külön-külön meghozott tíz határozatával az elsőfokú határozatokat az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta, majd az elsőfokú bírósági eljárás alatt újabb határozataival ezeket módosította, és mellőzte az indokolás megváltoztatását.
Az alperes határozatai indokolásában hangsúlyozta, hogy az önkormányzat saját maga víziközmű üzemeltetési szolgáltatást a polgármesteri hivatal útján nem végezhet. A lényegi kérdés nem az önkormányzat adóalanyisága, hanem, hogy a beruházás megfelel-e 2003. évi XCI. törvény 211. § (20) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezésnek. A vízi-közmű társulatok által kapott támogatást pedig nem lehet olyannak tekinteni, mint hogyha azt az önkormányzatok kapták volna.
A közterület-használati díjjal kapcsolatosan megállapította, hogy a munkavégzés jellege szükségessé tette a vállalkozó részére a munkaterület biztosítását, ezt pedig az önkormányzat nem tehette meg közterület díj ellenében történő átengedéssel.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozataiban foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes módosított határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a 2004. január 1. napjától hatályos Áfa tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem minősül adóalanynak a helyi önkormányzat olyan vagyon, vagyonértékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése tekintetében, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni. Az önkormányzat, mint beruházó azonban a perbeli esetben nem közhatalom gyakorlásával végezte a tevékenységét, így az Áfa tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja a vitatott számlák tekintetében nem alkalmazható, az e körben kialakult jogértelmezési vitában döntésre sincs szükség.
A felperes a megvalósult beruházást ellenérték (díjazás) fejében nyújtja a lakosságnak, mely szolgáltatás az Áfa tv. 8. § (1) bekezdése alapján áfaköteles tevékenység. A felperes bevétel érdekében végzett tevékenysége az Áfa tv. 4. § (1) illetve 5. § (1) bekezdései alapján gazdasági tevékenységnek minősül, így a vitatott számlák tekintetében a felperes egyértelműen adóalanynak minősül. E körben tehát a felperes keresetét megalapozottnak ítélte meg.
Az elsőfokú bíróság a G. Kft. felé kiállított számlákkal kapcsolatban hivatkozott a közutakról szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 36. §, 37. §-ra, a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet (továbbiakban: R.) 6. § (4) bekezdésére, mely szerint a helyes besorolás Szj. 751314. lett volna. Megállapította, hogy tárgyi adómentes szolgáltatásról lévén szó, a számlákon áfát feltüntetni jogszabálysértő, erre a felperes nem volt jogosult. E körben tehát e felperes keresetét nem találta megalapozottnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes a közterületi díj vonatkozásában kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát, vagy az ügyben eljárt bíróság új eljárásra utasítását. A felperes e körben hangsúlyozta, hogy a bíróság helytelenül értelmezte az R. rendelkezéseit, a KSH tájékoztató leveleit. Az önkormányzat, mint tulajdonos ezen bevétel felett szabadon rendelkezhet, jogszabály nem korlátozza, hogy ezen díjtételt mire fordítja.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Áfa tv. 4/A. § (7) bekezdését, 5. § (3) bekezdését, 33. § (1) bekezdés a) pontját. A helyi közművek működtetésére koncessziós szerződést lehet kötni, megvalósult a létrehozott vagyon működtetésének átengedése.
A peres felek egyben kérték az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelmének elutasítását.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az irányadó tényállás szerint négy társult önkormányzat szennyvíz-beruházást valósított meg víziközmű társulatokon keresztül. A víziközmű társulatok egy éven túli lejáratú beruházási hitelt vettek fel az HVB Bank Rt.-től hitelszerződés keretében. Az ÖKOTÁM Alapítvány pedig a beruházás megvalósítása céljából vissza nem térítendő támogatást nyújtott a víziközmű társulati kölcsön törlesztésének magánszemélyeket terhelő részleteinek csökkentésére, olyanformán, hogy az egyes állampolgároknak lakáscélú támogatásként biztosítottak juttatást.
A perben elsődlegesen nem a felperes jogalanyisága (amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényen alapul), és nem is a közhatalom gyakorlásakori adóalanyisága volt vitás [amit az Áfa tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja speciálisan szabályoz], hanem a vagyon, vagyonértékű jog, tevékenység gyakorlása átengedésének vizsgálata, és Áfa tv.-beli értelmezése. Erre az alperes módosító határozatai is egyértelműen hivatkoznak. Tévedett tehát, az elsőfokú bíróság, amikor kirekesztette a vizsgálata köréből az Áfa tv. 4/A. § (7) bekezdését, mert ennek a perben elbírálandó jogkérdés szempontjából elsődleges jelentősége van.
Az Áfa tv. 5. § (3) bekezdése szerint nem minősül gazdasági tevékenységnek az olyan vagyon, vagyonértékű jog átengedése, amelyre külön törvény rendelkezése alapján koncessziós szerződést lehet kötni.
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdés d) pontja alapján ide tartozik egyebek mellett az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, továbbá közművek működtetése.
Az Áfa tv. 2004. január 1-jétől hatályos 4/A. § (7) bekezdése szerint az olyan vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedését, melyre külön törvény rendelkezése alapján koncessziós szerződést lehet kötni - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében a 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységnek kell tekinteni.
Az önkormányzat részéről a víziközmű átadása a speciálisan irányadó, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vg.) 9. § (1) bekezdése alapján jogszabályi kötelezettség.
Az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy mivel a víziközmű átengedése koncessziós szerződés keretében is megvalósulhat, a fenti rendelkezések alapján az átadás tárgyi adómentes tevékenységnek minősül, az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint pedig nem vonható le előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást közvetlenül a 30. § (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatás-nyújtáshoz használja fel, hasznosítja.
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. tv. 211. § (20) bekezdése alapján nem minősül a levonható adó megállapítása tekintetében közhatalmi tevékenységnek az olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni, ha a koncessziós szerződés keretében átengedhető vagyont, vagyoni értékű jogot, tevékenység gyakorlásának lehetőségét olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó államháztartási támogatásról az adóalany adólevonási jogának figyelembevételével 2004. január 1. napját megelőzően született döntés azzal, hogy e beruházás tekintetében a rendeltetésszerű használatbavétel évét követő tizedik év utolsó napjáig kizárólag ezen beruházás és az ehhez közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenység tekintetében az adóalany adókötelezettségét, illetve levonási jogát az áfatörvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti.
E körben helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy az önkormányzat a beruházás megvalósítása érdekében a központi költségvetéstől támogatást nem kapott, a víziközmű társulatok által felvett állami kölcsönhöz kapcsolódó kamattámogatás címzettje nem az önkormányzat volt. Ezért a fenti átmeneti rendelkezést a felperes esetében nem lehet alkalmazni.
A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló 1997. május 17-ei 77/388/EGK 6. számú tanács Irányelv 4. Cikk (5) bekezdése értelmébe az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek és közintézmények nem minősülnek adóalanynak az olyan tevékenységekre, illetve ügyletekre vonatkozóan, amelyeket hatóságként folytatnak, még akkor sem, amikor e tevékenységekkel, illetve ügyletekkel összefüggésben közterheket, illetékeket, járulékokat vagy egyéb adókat szednek be. Ha azonban ilyen tevékenységeket, illetve értékesítéseket végeznek, akkor ezeket illetően adóalanynak minősülnek, amennyiben nem adóalanyként való kezelésük a verseny jelentős torzulását eredményezné.
Az előzőekben kifejtettek szerint azonban a felperes víziközművet közvetlenül nem üzemeltet, azt az általuk létrehozott szervezetek, mint elkülönült jogalanyok végzik, így ténylegesen a felperes versenyhelyzetbe nem került. Ugyancsak nem került versenyhelyzetbe a felperes a szennyvízelvezető- és -tisztító rendszer beruházás megvalósításakor, így a 6. számú Irányelv elvei nem sérültek.
A közterület-foglalási díjjal kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság fenntartja a Kfv. I. 35.042/2005/5. számú (és a hasonló tárgyú Kfv. I. 35.027/2005/5., Kfv. I. 35.041/2005/5.) ítéletében kifejtett jogi álláspontját. Ezek szerint nem vitás tény, hogy a helyi közutak tekintetében az 1991. évi XX. törvény 92. § (10) bekezdés b) pontja szerint - a közút kezelőjének az önkormányzat jegyzőjét kell tekinteni.
A települési önkormányzat tulajdonában, kezelésében lévő közutakra kizárólag a helyi önkormányzat jogosult - rendelettel - díjat megállapítani, erre sem a Kormánynak, sem miniszternek lehetősége nincs. Az önkormányzat rendelete azonban nem lehet magasabb szintű jogszabállyal ellentétes.
A Kkt. 37. § (1) bekezdése szerint a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért - az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével - igénybevételi díjat kell fizetni.
Eszerint az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka esetén igénybevételi díj nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság 28/2003. (VI. 2.) AB határozatával nem a közúti közlekedésre vonatkozó törvény előírásait semmisítette meg, hanem kizárólag azt rögzítette, hogy alkotmányellenesnek minősül az a megállapítás, miszerint a közút nem közlekedési célú igénybevételéhez kapcsolatos igénybevételi díj összegét a Közlekedési és Vízügyi Miniszter állapítja meg. Az önkormányzati tulajdonban lévő helyi közutakra vonatkozó díjtételek és szorzószámok alkalmazásával közterület-használati díjat ugyanis a közút kezelője, a helyi önkormányzatok állapíthatnak meg. Az Alkotmánybíróság tehát az önkormányzat tulajdonosi jogainak a védelmét, mint alapelvet határozta meg. A perbeli esetben ez az elv nem szenvedett csorbát. Az önkormányzati rendelet nem került felülvizsgálatra. Csak az volt az eldöntendő kérdés, hogy adott esetben kiszabható-e a közterület-használati díj, illetve ennek mi az adójogi következménye. A közterület-használati díj jogcímére alapított számlakibocsátásnak nem volt jogalapja. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság a KRESZ 1-es számú függelék I/C. pontjára is, mely szerint úttestnek az út közúti járművek közlekedésére szolgáló része minősül. A I/G. pont értelmében útpadka az útnak az úttest mellett lévő útburkolattal el nem látott része. A közműépítési beruházás az útpadkán valósult meg, az itt végzett közműépítési munka után jogszabályi felhatalmazás nélkül díjat szedni jogszerűen nem lehet. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult a szerződések, ügyletek és más gazdasági események adójogi minősítésére. Adott esetben ezt az adóhatóság jogszerűen tette. Helyesen állapította meg tehát, hogy a közterület-használati díjról kiállított számlák nem hitelesek, jogalap nélküli dokumentumok.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.302/2006.)