adozona.hu
EH 2007.1650
EH 2007.1650
Az állami támogatás felhasználásának ellenőrzése az adóhatóság feladata. Amennyiben a jogszabály a vagyonbiztosítás mértékéhez szabja az állami támogatás mértékét, az adóhatóságnak joga van arra, hogy megállapítsa; a megfizetett biztosítási díj igazodik-e ahhoz a vagyontömeghez, amellyel a gazdálkodó rendelkezik [6/2000. (II. 26.) FVM r. 151. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évekre vonatkozóan vizsgálatot tartott.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv 8. pontja megállapította, hogy a felperes 2000. február 2-án mezőgazdasági vagyonbiztosítási szerződést kötött a G. P. Biztosító Részvénytársasággal egyéves időtartamra, a gazdaság juhállományára összesen 164 966 020 Ft értékben. A biztosítási díjszámítás a 12 havi átlagos állat-darabszám alapulvételével történt, ami korcsoportonként a biztosítási szerződésben a következő volt: 16 164 db...
EH 2007.1650 Az állami támogatás felhasználásának ellenőrzése az adóhatóság feladata. Amennyiben a jogszabály a vagyonbiztosítás mértékéhez szabja az állami támogatás mértékét, az adóhatóságnak joga van arra, hogy megállapítsa; a megfizetett biztosítási díj igazodik-e ahhoz a vagyontömeghez, amellyel a gazdálkodó rendelkezik [6/2000. (II. 26.) FVM r. 151. §].
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évekre vonatkozóan vizsgálatot tartott.Az ellenőrzési jegyzőkönyv 8. pontja megállapította, hogy a felperes 2000. február 2-án mezőgazdasági vagyonbiztosítási szerződést kötött a G. P. Biztosító Részvénytársasággal egyéves időtartamra, a gazdaság juhállományára összesen 164 966 020 Ft értékben. A biztosítási díjszámítás a 12 havi átlagos állat-darabszám alapulvételével történt, ami korcsoportonként a biztosítási szerződésben a következő volt: 16 164 db anyajuh, 4018 db tenyésznövendék, és 45 000 db hízóbárány.
A felperes havi állományváltozási összesítő kimutatása alapján számítva pedig az elsőfokú adóhatóság átlaglétszámokat az alábbiakban állapította meg: 17 464 db anyajuh, 293 db tenyészkos, 4844 db tenyésznövendék, 5725 db hízóbárány. Az ellenőrzés ez utóbbi hízóbárány vonatkozásában túlzott mértékűnek ítélte a költségeket.
Az ellenőrzés figyelembe vette a felperes növendék- és hízójuhok negyedévi kárjelentési nyomtatványon jelzett számát, valamint a számított állatállomány nyilvántartást, és a társasági nyilvántartás és a biztosítási szerződésben szereplő állományi létszámkülönbözet alapján biztosítási költségkülönbözet számítást végzett. Ennek keretében megállapította, hogy a felperes jogosulatlanul számolt el költséget 44 686 769 Ft értékben, és ehhez kapcsolódóan jogosulatlanul vett igénybe 13 406 031 Ft állami támogatást. Ezáltal a felperes megsértette a számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, a társasági adóról szóló, többször módosított 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) 8. (1) bekezdés d) pontjában, valamint az agrárgazdasági célok 2000. évi költségvetési támogatásáról szóló 6/2000. (II. 26.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 147. § (1) bekezdését, 148. §, 150. § (2) bekezdését, és 151. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
E megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 33 140 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 23 189 000 Ft adóhiánynak minősül, kötelezte továbbá 11 594 000 Ft adóbírság és 11 036 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére, valamint 100 000 Ft mulasztási bírságra.
Az alperes, mint másodfokú hatóság 2005. április 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes által kötött szerződés szerinti létszámot nem változtatta meg, hanem kizárólag azt kifogásolta, hogy a felperes közel nyolcszor annyi hízóbárányra kötött biztosítási szerződést, mint amennyi a társaság havi állományváltozási összesítő kimutatása alapján kiszámítható átlaglétszám volt.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok e témával kapcsolatos megállapításainak hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes sérelmezte, hogy az adóhatóság nem a szerződések valós tartalmát vizsgálta. A felek között ugyanis a biztosítási szerződés a valóságban végbement, az adóhatóság ennek önkényes megváltoztatásával sértette a felek szerződési szabadságát. Az alperesnek nem volt kompetenciája biztosítási ügyek minősítésére. A biztosítási szerződés speciális szakértelmet kívánó jogügylet.
A felperes arra is hivatkozott, hogy évek óta hasonlóan kötötte a szerződését, és még soha nem kifogásolták.
Hangsúlyozta, hogy a szerződés alapján igénybe vett állami támogatást ezt megelőzően az FVM szakemberei vizsgálták, ellenőrizték, és engedélyezték. A biztosítási cégek a biztosítási szerződéseik formáját a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellenőrzése mellett alakítják ki. A felperes a keresetéhez csatolta az FVM levelét, amely tartalmazta, hogy milyen szempontok szerint vizsgálták az állami támogatási kérelmet.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság idézte a per eldöntéséhez szükséges jogszabályi rendelkezéseket, így az Sztv. 15. § (3) bekezdését, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontját, az FVM rendelet 150. § (2) bekezdését, 151. §-át, valamint az Art. 1. § (7) bekezdését.
A rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy az adóhatóság jogosult volt a jogosulatlan igénybe vett támogatás összegének visszafizetéséről intézkedni. Ennek keretében nemcsak joga, hanem kötelezettsége is az igénybe vett támogatás jogosultságának utólagos ellenőrzése.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az adóhatóság nem kérdőjelezte meg a létrejött biztosítási formát, hanem kizárólag a biztosítási szerződést minősítette adójogi szempontból.
A felperes által rendelkezésre bocsátott havi állományváltozási összesítő és kárbejelentési nyomtatványok, mint bizonylatok, nem támasztották alá a biztosítási szerződésben foglaltakat a hízóbárányok létszámára tekintettel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes fenntartotta az adóigazgatási, és a peres eljárás során előterjesztett jogi álláspontját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes eljárásjogi és anyagi jogi jogsértésekre hivatkozással kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát.
Az eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is hangsúlyozza, hogy az agrárgazdasági célok 2000. évi költségvetési támogatásáról szóló 6/2000. (II. 26.) FVM rendelet - felperes által is hivatkozott I. (a mező- és erdőgazdasági biztosítás díjának támogatásáról szóló fejezetben található 147., 148., 149., és 150. §-ai a támogatás igénybevételének feltételeit, mértékét tartalmazzák. Ennek alapján a felperes a perbeli agrártámogatást meg is kapta.
A felperes által már nem idézett, ugyanezen fejezet 151. §-a viszont azt is tartalmazza, hogy:
1. A támogatás jogszerű felhasználásával, valamint termeltető esetében a termelővel történő elszámolás teljesítésének ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat az adóhatóság végzi.
2. A jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetéséről az adóhatóság intézkedik.
Az adóhatóságnak tehát ebben az esetben is - mint általában az Art. 3. §-a szerint - joga, és kötelessége az állami támogatás felhasználásának ellenőrzése.
Az adóhatóság a perbeli esetben nem bírálta felül a felperes által kötött biztosítási szerződést, kizárólag az Art. 1. § (7) bekezdése alapján vonta le a megfelelő adójogi következtetéseket.
Az adóhatóság éppen a felperesi iratokban való betekintés alapján állapította meg, hogy a kifogásolt hízóbárány állomány számszerű adataiban - a havi állományváltozási összesítő és a kárbejelentési nyomtatvány adataival, a biztosítotti létszámjelentéssel összevetve - nagy eltérés mutatkozik.
Az elsőfokú bíróság nem azt értékelte a felperes terhére, hogy nem bizonyította a tényállást, hanem azt jegyezte meg, miszerint a felperes az alperes által megállapított tényállással szemben nem bizonyította állítását.
A felperes által felajánlott szakértői, és tanúbizonyítások erre nem voltak alkalmasak.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza - szemben a felperes felülvizsgálati eljárásban kifejtett álláspontjával -, hogy az adóhatóság nem egy kalkulált létszám-állományból indult ki, kizárólag a felperes által a saját nyilvántartásban szerepeltetett havi átlagos állomány jelentését, és a kárbejelentési számokat vette figyelembe. A felperesi gazdálkodó felülbiztosíthatja a vagyontömegét. Tekintettel azonban arra, hogy a jogszabályi konstrukció a vagyonbiztosítási mértékhez szabta az állami támogatás mértékét, nyilvánvaló, hogy a támogatás felhasználásának jogszerűségét a jogszabály szerint vizsgáló adóhatóságnak jogosultsága van arra, hogy megállapítsa a megfizetett biztosítási díj igazodik-e ahhoz a vagyontömeghez, amellyel a gazdálkodó rendelkezik.
Az adóhatóság a felperes nyilvántartásaiból állapította meg azt, hogy a támogatott biztosítási díj nyolcszoros mértékű ahhoz képest, mint amekkora a biztosított vagyontömeg volt.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytálló volt az a megállapítás, hogy a felperes jogtalanul vett igénybe nagyobb összegű állami támogatást, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint pedig nyilvánvaló, hogy a magasabb mértékű biztosítási díj fizetése kizárólag az állami támogatás nagyobb mértékű igénybevételét szolgálta és nem a valós vállalkozási gazdálkodási érdekeket. Ezért az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően vonta le mind a társasági adó, mind a központi állami támogatás körében hozott megállapításait.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.279/2006.)