adozona.hu
EH 2007.1643
EH 2007.1643
A köztisztviselő a felmentési idő alatt bekövetkező jogszabályváltozás folytán a közszolgálati jogviszonya megszűnéséig tartó időtartamra alanyi jogot szerez a megváltozott összegű illetményre [Ktv. 42. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közszolgálati jogviszonyban állt az alperes alkalmazásában. 2006. február 7-étől 2006. augusztus 7-éig felmentési idejét töltötte, mely időre a munkavégzési kötelezettség alól a munkáltató mentesítette. A közigazgatási szerv 2006. február 21-én a közszolgálati jogviszony megszűnésével kapcsolatos okmányokat a felperes részére átadta, valamint intézkedett - az akkor érvényes illetményalap figyelembevételével - a felmentési időre járó átlagkereset egyösszegű kifizetése iránt.
A közt...
EH 2007.1643 A köztisztviselő a felmentési idő alatt bekövetkező jogszabályváltozás folytán a közszolgálati jogviszonya megszűnéséig tartó időtartamra alanyi jogot szerez a megváltozott összegű illetményre [Ktv. 42. § (1) bekezdés].
A felperes közszolgálati jogviszonyban állt az alperes alkalmazásában. 2006. február 7-étől 2006. augusztus 7-éig felmentési idejét töltötte, mely időre a munkavégzési kötelezettség alól a munkáltató mentesítette. A közigazgatási szerv 2006. február 21-én a közszolgálati jogviszony megszűnésével kapcsolatos okmányokat a felperes részére átadta, valamint intézkedett - az akkor érvényes illetményalap figyelembevételével - a felmentési időre járó átlagkereset egyösszegű kifizetése iránt.A köztisztviselői illetményalap 2006. április 1-jétől 36 800 forintra emelkedett, mely alapján a felperes havi illetménye 380 000 forintról 400 200 forintra változott.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 84 636 forint illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes az összegszerűséget nem vitatta, azonban álláspontja szerint a felperes a felmentési időszakra nem illetményre, hanem átlagkeresetre jogosult, az ezen időszakra kiszámított átlagkeresetet a felperes pedig megkapta, így a kereseti kérelem elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott és az alperest 84 636 forint illetménykülönbözet, valamint 12 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Marasztalta az alperest 7000 forint eljárási illetékben is.
A munkaügyi bíróság álláspontja értelmében az alperes hivatkozása, mely szerint a felperest a felmentési időre átlagkereset illeti meg, helytálló. A közigazgatási szerv azonban az átlagkereset kiszámításakor figyelmen kívül hagyta a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. §-ának (2) bekezdését, amely alapján az átlagkereset megállapításakor alkalmazni kell az Mt. 152. §-ának (3) bekezdését, miszerint a felperest megillető illetményt az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni. A Ktv. 42. §-ának (1) bekezdése szerint a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult, így a felperes átlagkeresete megegyezik a felemelt illetménnyel.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperest a felmentési időre megillető átlagkereset esedékességének napja az utolsó munkában töltött nap, ami a perbeli esetben 2006. február 7-e volt. Ezért a 2006. február 21-ei kifizetéskor az alperes jogszerűen vette alapul a 2006. február havi illetmény összegét, tekintve, hogy a felperes időbéres díjazásban részesült.
A megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítélet illeték fizetésére kötelező rendelkezését is, miután az alperest az illetékmentesség a Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdésének a) pontja alapján illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak indokai alapján.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "helybenhagyását" kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helyesen hivatkozott a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában a Ktv. 42. §-ának (1) bekezdésére, mely szerint a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya alapján havonta alanyi jogosultságot szerez az illetményére. Ezt az alanyi jogot nem érinti, hogy a felmentési időre az alperes a munkavégzési kötelezettség alól felmentette. A Ktv. rendelkezései alapján a felperes közszolgálati jogviszonya a felmentési idő utolsó napján szűnik meg, és nem az utolsó munkában töltött napon.
Az utolsó munkában töltött napon a felek között pénzügyi elszámolás történik, amely azonban a helyes értelmezés alapján nem jelentheti azt, hogy a felperes a munkavégzés alóli felmentésére figyelemmel a törvény alapján megemelt illetményre ne lenne jogosult. A jogszabályon alapuló magasabb illetmény akkor is megilleti a felperest, ha a felek között az elszámolás az utolsó munkában töltött napon megtörtént.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az elsőfokú bíróság által helyesen irányadónak tekintett jogszabályokat, ezért a felperesnek az illetmény-különbözet iránti kereseti kérelmét elutasító döntése jogszabálysértő.
A megyei bíróság jogerős ítéletében megalapozottan hivatkozott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, amely szerint az alperest személyes illetékmentesség illeti meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének az illetménykülönbözet iránti kereseti kérelmet elutasító részét - a felperest 18 000 forint első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezésével együtt - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét e körben helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.161/2007.)