adozona.hu
EH 2007.1616
EH 2007.1616
Felróható módon jár el a hitelintézet, ha az óvadékként birtokolt, de zár alá vett és lefoglalt közraktári jegyeket anélkül adja ki az adósnak, hogy meggyőződött volna arról; a foglalás feloldása az azt foganatosító illetékes végrehajtó részéről történt-e [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 33. §, 96. §, 1996. évi XLVIII. tv. 33. §, Ptk. 339. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és a beavatkozó 1997-ben gabona-bértermelési szerződést kötöttek, amelyben a beavatkozó meghatározott területen búza termelését és a felperes részére történő átadását, az alperes pedig kereskedelmi hitel nyújtását vállalata. A beavatkozó a hitel biztosítékaként 1998. május 26-án egy 67 000 000 Ft követelést tartalmazó forgatható saját váltót állított ki a felperes mint rendelvényes javára. A felperes keresetet nyújtott be a beava...
EH 2007.1616 Felróható módon jár el a hitelintézet, ha az óvadékként birtokolt, de zár alá vett és lefoglalt közraktári jegyeket anélkül adja ki az adósnak, hogy meggyőződött volna arról; a foglalás feloldása az azt foganatosító illetékes végrehajtó részéről történt-e [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 33. §, 96. §, 1996. évi XLVIII. tv. 33. §, Ptk. 339. §].
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és a beavatkozó 1997-ben gabona-bértermelési szerződést kötöttek, amelyben a beavatkozó meghatározott területen búza termelését és a felperes részére történő átadását, az alperes pedig kereskedelmi hitel nyújtását vállalata. A beavatkozó a hitel biztosítékaként 1998. május 26-án egy 67 000 000 Ft követelést tartalmazó forgatható saját váltót állított ki a felperes mint rendelvényes javára. A felperes keresetet nyújtott be a beavatkozóval szemben váltótartozás és járulékai megfizetése iránt, egyidejűleg biztosítási intézkedés elrendelését kérte, amelynek a megyei bíróság a 8. sorszámú végzésében helyt adott és többek között elrendelte 7655 tonna különböző fajtájú búza, valamint a jelen per beavatkozójának 6320 tonna búzájára kiállított közraktári jegyek zárlatát. A váltóperben hozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, míg az ingók zárlatára vonatkozó elsőfokú döntést helybenhagyta. A megismételt eljárásában a megyei bíróság ítéletében a jelen per beavatkozóját váltótartozás címén marasztalta, az e tárgyban hozott elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.A megyei bíróság a zárlat elrendelésével kapcsolatos végzését A. L. d.-i székhelyű, önálló bírósági végrehajtónak küldte meg, ezt követően az elrendelt biztosítási intézkedések végrehajtását - saját illetékességi területén - két önálló bírósági végrehajtó, nevezetesen a 7655 tonna búzára az sz.-i székhelyű H. I. a közraktári jegyek tekintetében az m.-i székhelyű T. M. foganatosította. H. I. sz.-i székhelyű végrehajtó 1998. december 17-én a búza lefoglalásáról foglalási jegyzőkönyvet vett fel a beavatkozó telephelyén.
Az m.-i székhelyű T. M. önálló bírósági végrehajtó 1999. január 5-én a 6320 tonna búzára kiállított közraktári jegyet lefoglalta és a foglalási jegyzőkönyv másolatát a jelen per alperesének átadta. Az alperes végrehajtási kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a közraktárban elhelyezett búza tulajdonjoga a közraktári jegy áru- és zálogjegyének birtokában az alperest illeti meg. Az M.-i Városi Bíróság végzésével a kifogást elutasította, a másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy az alperes a tulajdoni igényét a Pp. 371. §-ának (1) bekezdése szerint igényperrel érvényesítheti. Az alperes igénypert nem indított.
H. I. bírósági végrehajtó a beavatkozóhoz 1999. január 15-én írt tájékoztató levelében hozzájárult az általa zár alá vett búzából "a kérelmük szerinti mennyiség értékesítéséhez, és az E. Bank Rt.-től a közraktárjegyek kiadásához" arra hivatkozással, hogy a Vht. 194. §-ának (3) bekezdése értelmében "romlandó dolgot zárlat esetén is értékesíteni kell," továbbá, hogy az E. Bank Rt.-nek a Vht. 169. §-a szerint feltétlen kielégítési elsőbbsége van. A beavatkozó az alperes m.-i fiókjánál bemutatta H. I. 1999. január 15-én kelt levelét, ez alapján az alperes kiadta a T. M. m.-i végrehajtó által lefoglalt közraktári jegyeket, ezt követően az alperes a közraktárból a búzát kiváltotta, a befolyt vételárból az alperes követelését kiegyenlítette. A végrehajtó számlájára az ellenértékből semmit nem fizetett be.
A felperes a jelen perben előterjesztett keresetében a korábbi jogerős ítéletben javára megítélt 67 000 000 Ft váltótartozás, ennek évi 6% váltókamata, 30/00 váltódíj, és 5 500 000 Ft perköltségből álló követelés, ennek 2001. szeptember 1-jétől járó kamatai és perköltségei megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította.
Időközben 2000. március 6-ai kezdő időponttal a bíróság elrendelte a beavatkozó felszámolását, a felperes a váltóperben számára megítélt összeget a felszámolónál hitelező igényként bejelentette, a felszámoló nyilatkozata szerint azonban a kielégítésre a beavatkozó vagyona nem nyújt fedezetet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 67 000 000 Ft tőkéből, ennek 1998. október 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 6%-os kamatából, 30/00 váltódíjból és 5 500 000 Ft perköltségből álló követelést, továbbá ennek 2001. szeptember 1-jétől 2002. december 31-éig évi 11%, ezt követően a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamata, valamint 5 750 000 Ft perköltséget. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor egy általa ismeretlen, nála végrehajtási cselekményt nem foganatosító végrehajtó, nem hozzá intézett és számára hivatalos úton nem is kézbesített levele alapján kiadta a lefoglalt közraktári jegyeket a beavatkozónak. Ezzel meghiúsította, hogy a felperes a közraktárban elhelyezett búza ellenértékéből a jogerős ítéletben megállapított követelését kielégíthesse, az ezzel okozott kárt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes köteles a felperesnek megtéríteni.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes által 2001. szeptember 1-jétől fizetendő késedelmi kamat mértékét módosította, egyben kötelezte az alperest a felperes javára 1 000 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére. Elfogadta az elsőfokú bíróság megállapítását, miszerint az alperes jogellenes és felróható magatartást tanúsított azzal, hogy H. I. sz.-i végrehajtó levelére hivatkozással kiadta a beavatkozónak T. M. m.-i végrehajtó által lefoglalt közraktári jegyeket. Megállapította, hogy jogszerűtlen volt H. végrehajtó eljárása is tekintve, hogy az sz.-i illetőségű végrehajtó, az illetékességi területén kívül más végrehajtó által lefoglalt értékpapíroknak az adós részére történő kiadásában jogszerűen nem járhatott el, a már elrendelt biztosítási intézkedés megszüntetésére a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 200. §-ának (1) bekezdése szerint egyébként is a bíróság jogosult. A végrehajtó jogellenes intézkedése azonban nem mentesítette az alperest a saját jogellenes magatartásának jogkövetkezményei alól. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperestől elvárható magatartás az lett volna, hogy ha beszerzi T. M. m.-i végrehajtó nyilatkozatát a beavatkozó kérelmének teljesíthetőségéről.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint a perköltségei megítélését kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében, valamint abban jelölte meg, hogy "nem létező jogszabályra hivatkozva hozta meg ítéletét." Indokolásul előadta, hogy az eljárt bíróságok megállapításaival ellentétben jogellenes magatartást nem tanúsított, ezért hiányoznak a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt törvényi feltételei. A másodfokú bíróság ott vélte megtalálni az alperes károkozó magatartását, hogy az eljáró két végrehajtó, azaz H. I. sz.-i és T. M. m.-i végrehajtó intézkedéseit nem egyeztette. Állítása szerint a Vht.-nak a különböző jogorvoslatokról szóló XII-XIV. fejezetei, sem pedig a Vht. egyéb részei ilyen kötelezettséget nem rónak az alperesre. Másrészt éppen azzal, hogy a nála hivatalos minőségben jelentkező végrehajtó rendelkezésének eleget tett, jogkövető magatartást tanúsított. Az eljárt bíróságok tehát a jogkövető magatartását találták jogellenesnek. A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, ugyanakkor a fellebbezésének kiegészítésében írtakra nem tért ki, így arra sem, hogy a Vht. melyik rendelkezését sértette meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, egyben bejelentette, hogy az alperessel a jogerős ítélet szerint elszámolt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes elsősorban a másodfokú bíróság által a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében írt jogszabályhely megsértését sérelmezte. Ugyanakkor indokolásul azt adta elő, hogy a másodfokú bíróság az ítélet indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Az ítélet indokolására vonatkozóan a Pp. 221. §-a közelebbről annak (1) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket. Eszerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabá-lyokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okiratokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A másodfokú bíróság ítélete a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében írt valamennyi követelménynek megfelelt. A felperes a keresetét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére - a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére - vonatkozó rendelkezésére alapította. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy milyen magatartás lett volna az alperestől az adott helyzetben elvárható, miért minősül az alperes magatartása felróhatónak. A másodfokú bíróság e körben azt állapította meg, hogy az alperes H. I. végrehajtó nem hozzá, hanem egy vállalkozáshoz címzett levelére kiadta a beavatkozónak a T. M. m.-i végrehajtó által lefoglalt közraktári jegyeket anélkül, hogy a kiadást megelőzően beszerezte volna T. M. végrehajtó nyilatkozatát a kiadás teljesíthetőségéről.
Ezzel a megállapítással a másodfokú bíróság nem követett el jogsértést. A perbe hozott közraktári jegyek zárlatát a megyei bíróság rendelte el. Az erről szóló végzést a d.-i önálló bírósági végrehajtóhoz küldte meg. Tekintve, hogy a végzés szerint az sz.-i végrehajtó illetékességi területén található 7655 tonna meghatározott fajtájú búzára, valamint az m.-i végrehajtó illetékességi területen lévő közraktárjegyekre vonatkozóan kellett a zárlatot foganatosítani, az illetékes bíróságok útján a d.-i bírósági végrehajtó a Vht. 33. §-ában foglaltak alkalmazásával a 7655 tonna búza zárlatának foganatosítására vonatkozó iratokat H. I. sz.-i székhelyű végrehajtónak, a közraktári jegyek zárlatának foganatosítására vonatkozó iratokat pedig az m.-i székhelyű T. M. végrehajtónak küldte meg. Mindegyik végrehajtó csak a saját illetékességi területén volt jogosult végrehajtási cselekmények foganatosítására. Ennek megfelelően T. M. az 1999. január 5-én kelt 1/F/3. sorszám alatt csatolt foglalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a 6320 tonna búzára kiállított közraktári jegyeket - amelyek az alperes birtokában voltak - lefoglalta, ezzel a zárlatot foganatosította, az erről szóló foglalási jegyzőkönyv egy példányát az alperesnek átadta. Az sz.-i székhelyű H. I. önálló bírósági végrehajtó a perbeli zárlattal kapcsolatosan az illetékességi területén kívül eső E. Bank Rt.-nél semmiféle végrehajtási cselekményt nem végzett. Arról az alperes értesítést a végrehajtótól nem is kaphatott. Az alperesnek a perben csatolt - T. M. végrehajtóhoz intézett leveléből kitűnően - H. I. végrehajtó foglalásáról az adóstól értesült. Ez a foglalás azonban nem a közraktári jegyekre, hanem a búzára vonatkozott.
Az alperes pontosan tudta, hogy a birtokában lévő közraktári jegyekre melyik végrehajtó, milyen ügyszámon vezetett végrehajtási cselekményt, ezeket az adatokat a végrehajtó eljárása ellen bejelentett kifogásában, de T. M. végrehajtóhoz intézett elsőbbségi igényében pontosan és szakszerűen megjelölte.
A fentieken túl a H. I. végrehajtó által 1999. január 15-én keltezett, a beavatkozóhoz címzett tájékoztató levél sem formáját, sem tartalmát tekintve nem volt arra alkalmas, hogy az alapján az alperes a lefoglalt közraktári jegyeket kiadja az adósnak. Az alperesnek, aki közraktári jegy fedezete mellett üzletszerűen foglalkozik hitelezéssel, tisztában kellett lennie a közraktári jegyre vonatkozó szabályokkal, tehát azzal, hogy közraktárban elhelyezett árut lefoglalni nem lehet, H. I. végrehajtótól nem kapta meg a levélben megjelölt foglalási jegyzőkönyvet, így vele szemben a közraktári jegyekkel kapcsolatos végrehajtási intézkedésre joghatályosan nem is kerülhetett sor. Így H. I. végrehajtónak a beavatkozóhoz intézett nyilatkozatát, további egyeztetés nélkül nem tekinthette, olyan közraktári jegyek lefoglalását feloldó intézkedésnek, amely értékpapírokat egy másik önálló végrehajtó nála foglalt le, és akinek intézkedés ellen benyújtott kifogása a bíróság előtt folyamatban volt, s akitől az értékpapírok kiadására felhívást nem kapott.
Az sz.-i bírósági végrehajtó a közraktári jegyek kiadásához való hozzájárulását a Vht. 194. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal indokolta, miszerint a lefoglalt romlandó dolgot zárlat esetében is értékesíteni kell. A közraktári jegy romlandó dolognak nem tekinthető, a romlás veszélye a közraktári árut veszélyeztetheti. A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 33. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a közraktári árut a szerződés tartama alatt a megromlás veszélye fenyegeti az árut - a letevő előzetes felszólítása után - a közraktár értékesítheti. A Vht. 96. §-ának (1) bekezdése szerint a közraktárban elhelyezett dolog mentes a végrehajtás alól, ami azt is jelenti, hogy a bírósági végrehajtó sem a közraktári áru megóvása, sem pedig annak értékesítése tárgyában intézkedéseket nem tehet, arra engedélyt nem adhat.
A foglaláskor a végrehajtók pontosan megjelölték, hogy a végrehajtást a bíróság mely végzése alapján foganatosították. Mind a biztosítási intézkedés végrehajtását, mind a kielégítési végrehajtást a bíróság szüntetheti meg és ez adhat alapot a foglalás feloldására is. Ilyen bírósági határozatra azonban H. I. végrehajtó a beavatkozóhoz intézett és a beavatkozó által felhasznált levelében nem hivatkozott.
Az alperes a közraktári jegyek kiadásában érdekelt volt, mert a búza értékesítéséből befolyt összegből - H. I. végrehajtó leveléből is kitűnően - követelése kielégítésére alappal számíthatott. Ez azonban nem mentette fel az alól, hogy meggyőződjék: az arra illetékes végrehajtó bírósági határozat alapján oldotta-e fel az általa elrendelt foglalást és ez a feloldás pontosan mire vonatkozott. Mivel nem járt el elvárható módon, ez is közrehatott abban, hogy a bíróság által elrendelt biztosítási intézkedés ellenére a felperes követelése nem nyerhetett kielégítést. A kár és az alperes magatartása között az okozati összefüggés megállapítható, ezért az, mint károkozó magatartás jogellenes. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az adott helyzetben elvárható módon járt el, így a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek okozott kárt megtéríteni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.449/2006.)