adozona.hu
BH 2008.3.76
BH 2008.3.76
Az autóbuszvezetőként elkövetett menetjeggyel való bármilyen visszaélést a bírói gyakorlat rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésként minősíti [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes autóbuszvezető munkakörben dolgozott az alperesnél. Az alperes a 2006. március 30-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát. A jognyilatkozat indokolása szerint a felperes által vezetett menetrend szerinti autóbuszjárat ellenőrz...
BH 2008.3.76 Az autóbuszvezetőként elkövetett menetjeggyel való bármilyen visszaélést a bírói gyakorlat rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésként minősíti [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes autóbuszvezető munkakörben dolgozott az alperesnél. Az alperes a 2006. március 30-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát. A jognyilatkozat indokolása szerint a felperes által vezetett menetrend szerinti autóbuszjárat ellenőrzése során az ellenőrök három utasnál nem találtak menetjegyet (utazási igazolványt), egy utas pedig diákjeggyel utazott, holott nem rendelkezett diákigazolvánnyal. A jeggyel nem rendelkező utasok először úgy nyilatkoztak, hogy kifizették az utazás árát, de nem kaptak a felperestől menetjegyet, később ezt megváltoztatták, és eszerint nem fizettek viteldíjat. Az ellenőrzés során végzett táskarovancs a felperesnél 517 forint többletet mutatott ki. A jegyzőkönyvi meghallgatásakor a felperes elismerte, hogy a három utasnak, mivel jó ismerősei voltak, nem adott menetjegyet. Kétséget kizáróan ugyan nem bizonyítható a viteldíj beszedése, ugyanakkor a felperes az ún. szívességi utaztatással is megszegte a legalapvetőbb munkaköri kötelezettségét.
A felperes a keresetét arra alapította, miszerint hasonló esetekre az autóbuszvezetők részére kiadott munkautasítás csak lehetséges szankcióként írja elő a rendkívüli felmondást, és a mulasztása nem áll arányban a legsúlyosabb szankcióval. Arra is hivatkozott, hogy a többlet borravalóból származott.
A munkaügyi bíróság az alperes kollektív szerződése, és a felperes munkaköri leírásához tartozó munkautasítás alapján úgy ítélte meg, hogy az alapvetően bevételorientált alperes gazdasági érdekeit sértő felperesi kötelezettségszegéssel a perbeli munkáltatói intézkedés arányban állt.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes 2006. március 30-án kelt rendkívüli felmondását hatálytalanította, és rendelkezett a felperes eredeti munkakörbe visszahelyezéséről.
A másodfokú bíróság a beszedni elmulasztott viteldíj "igen alacsony összegéhez", a felperes megelőző, kifogástalan magatartásához képest nem találta megállapíthatónak az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételek együttes fennállását, mivel a kötelezettségszegés az előbbiek miatt jelentősnek nem tekinthető.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a keresetnek helyt adó jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja, az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontja, a Pp. 206. § (1) bekezdése és az MK 25. számú állásfoglalás megsértése miatt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondás nem terjedt ki minden lényeges körülmény számbavételére. Érvelése szerint a felperes elismerésére, a bizalmi munkakörben elkövetett kötelezettségszegésre, a munkáltató gazdasági érdekei veszélyeztetésére, és a nyilvánvalóan szándékos felperesi magatartásra tekintettel a másodfokú bíróság alaptalanul tulajdonított jelentőséget az összegnek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a cselekménye "objektíve" nem minősült jelentős mértékűnek, a felmondásból sem annak jogalapja, sem oka nem tűnt ki világosan, az alperes továbbá megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, mivel más, hasonló cselekményt elkövető munkavállalóval szemben nem alkalmazott a felperesével azonos szankciót.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a menetrend szerinti járatot vezető felperesnél tartott járatellenőrzés megállapítása szerint három utas nem rendelkezett menetjeggyel, egy utas pedig diákigazolvány nélkül kedvezményes diákjeggyel utazott. A menetjegy nélkül utazó utasok előbb azt nyilatkozták, hogy kifizették az utazás árát, de jegyet nem kaptak, utóbb azonban ezt a nyilatkozatukat megváltoztatták, miszerint nem is fizettek. A felperesnél az ellenőrzéskor elvégzett táskarovancs többletet mutatott.
Az alperesnél hatályos kollektív szerződés 6. cikk b) pontja, valamint a felperes munkaköri leírásának részét (mellékletét) képező munkautasítás rendkívüli felmondásra alapot adó lényeges kötelezettségszegésként minősíti, ha az autóbuszvezető nem szolgáltat ki menetjegyet.
A perben eljárt bíróságok elfogadták a felperes állítását a rovancsnál talált többlet eredetéről (borravaló), továbbá arról, hogy a perbeli három utasnál, akiket ismerőseként jelölt meg, szívességi utaztatást végzett. A felperes eszerint ebben a körben elismerte a munkaköri leírásában megjelölt munkaköri kötelezettsége szándékos megszegését. Ezért arról kellett állást foglalni, hogy az adott körülmények között ez a kötelezettségszegés minősülhet-e az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerint. Ebben a kérdésben a munkaügyi bíróság álláspontja a helytálló, mivel a másodfokú bíróság a kötelezettségszegés minősítésénél olyan körülményeket vett figyelembe, amelyek a munkavállalóra kedvezőbbként a bírói gyakorlat értelmében nem értékelhetők.
Az autóbuszvezetőként elkövetett menetjeggyel való bármilyen visszaélést a hosszú ideje egységes bírói gyakorlat rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegésként minősíti (MD II. 256.). Az autóbuszvezetői munkakör bizalmi jellegű, a munkavállaló önállóan (egyedül) végzi a járművezetési és a menetjegy kiszolgálási tevékenységet, folyamatos ellenőrzése nem lehetséges. Ezért a menetjeggyel kapcsolatos kiszolgáltatási és elszámolási kötelezettség szándékos megsértése szigorú megítélés alá esik akkor is, ha csekély értékre valósul meg. Az adott esetben a felperes az ellenőrzött utaztatás során több utas tekintetében követte el ugyanazt a - munkaköri leírásában tiltott - kötelezettségszegést, ami a cselekménye megítélését súlyosbítja.
A rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés munkajogi értékelésénél az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételek vizsgálhatók, ezek között pedig nem szerepel a munkavállaló addigi munkaviszonyában általában tanúsított korábbi magatartása, illetve az, hogy korábban nem állapítottak meg nála kötelezettségszegést. Helytálló volt az elsőfokú bíróság okfejtése arról, hogy a kötelezettségszegést elkövető munkavállalóval szemben alkalmazott jogkövetkezmény kiválasztása a munkáltató mérlegelési körébe tartozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - a részletezett módosított indokolással - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.005/2006.)