adozona.hu
BH 2008.3.68
BH 2008.3.68
Közös tulajdonban álló ingatlan tulajdoni hányadának a gazdasági társaság jegyzett tőkéjébe való apportálása nem minősül adásvételi szerződésnek, az apportőr ellenszolgáltatásként nem vételárat, hanem üzletrészt kap, ezért a tulajdonostársat elővásárlási jog nem illeti meg [1997. évi CXLIV. tv. 124. §, Ptk. 373. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan 718/87859 tulajdoni hányadára kötött, 2004. október 18-án kelt, az alperesek között létrejött társasági szerződésnek, az ingatlan apportálással történt átruházására vonatkozó rendelkezése jogszabályba ütközik, semmis. Kérte továbbá, hogy a bíróság a keresetben megjelölt ingatlanhányadra vonatkozóan hozza létre az adásvételi szerződést az I. r. alperes, mint eladó és a felperes, mint tulajdonostárs és törvényi elővásárl...
BH 2008.3.68 Közös tulajdonban álló ingatlan tulajdoni hányadának a gazdasági társaság jegyzett tőkéjébe való apportálása nem minősül adásvételi szerződésnek, az apportőr ellenszolgáltatásként nem vételárat, hanem üzletrészt kap, ezért a tulajdonostársat elővásárlási jog nem illeti meg [1997. évi CXLIV. tv. 124. §, Ptk. 373. §].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan 718/87859 tulajdoni hányadára kötött, 2004. október 18-án kelt, az alperesek között létrejött társasági szerződésnek, az ingatlan apportálással történt átruházására vonatkozó rendelkezése jogszabályba ütközik, semmis. Kérte továbbá, hogy a bíróság a keresetben megjelölt ingatlanhányadra vonatkozóan hozza létre az adásvételi szerződést az I. r. alperes, mint eladó és a felperes, mint tulajdonostárs és törvényi elővásárlásra jogosult vevő között, 2 656 228 Ft vételár mellett. Álláspontja az volt, hogy az apportálás, tartalmát tekintve, visszterhes adásvételi szerződés. A Ptk. 145. § (2) bekezdése alapján ezért őt elővásárlási jog illeti meg. Mivel e jogának gyakorlásából az alperesek kizárták, a társasági szerződésnek a perbeli ingatlan apportálására vonatkozó rendelkezése a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis. A felperes hivatkozott arra is, hogy a jogvita eldöntésére irányadó, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 124. § (3) bekezdése szerint is a felperesi elővásárlási jogról történt lemondás hiányában, az általa támadott megállapodás jogszabályba ütközik. Előadta azt is, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján a semmisségre határidő nélkül jogosult hivatkozni. Kijelentette, hogy elővásárlási jogával élni kíván, a bíróság felhívására, az általa megjelölt vételárat bírói letétbe helyezi.Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 46. § (1) bekezdésére, illetve a Pp. 48. §-ára utalással vitatták a felperes perbeli jogképességét, a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján a helyi bíróságnak a jogvita elbírálására fennálló hatáskörét. Hivatkoztak arra is, hogy a Ctv. 48. § (1) bekezdésében előírt 6 hónapos, jogvesztő határidőn túl előterjesztett keresetlevelet, idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. Előadták, hogy a Ptk. 145. § (2) bekezdése, illetve a Legfelsőbb Bíróságnak a 10. Polgári Kollégiumi Állásfoglalásban kifejtett álláspontja értelmében, elővásárlási jog nem illeti meg a felperest.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy az I. r. alperesnek 130 000 Ft + áfa, a III. r. alperesnek 20 000 Ft + áfa perköltséget fizessen meg. Rendelkezett továbbá az E.-i Körzeti Földhivatal megkereséséről, a perbeli ingatlanhányadra elrendelt perfeljegyzés törlése végett.
Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt rögzítette határozatának indokolásában, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján, a keresetet tartalma szerint bírálta el. Azt nem a társasági szerződés módosítását magában foglaló okirat érvénytelenségének megállapítására, illetve az annak alapján bekövetkezett változások bejegyzését elrendelő cégbírósági határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelemnek tekintette. A keresetet a perbeli ingatlan apportálására vonatkozó, önálló jogügylet semmisségének megállapítása iránti kérelemként bírálta el. Erre tekintettel megállapította hatáskörét és illetékességét.
Érdemben, a Ptk. 145. § (1) és (2) bekezdésében, illetve a Legfelsőbb Bíróság 9. sz. Polgári Kollégiumi Állásfoglalásában foglaltak alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest, mint tulajdonostársat, a perbeli ingatlan apportálására vonatkozó jogügylet esetében, elővásárlási jog nem illeti meg. Az elővásárlási jog gyakorlásának kérdése ugyanis kizárólag adásvételi szerződés megkötése esetén merülhet fel. Más jogcímen történő átruházás: ajándékozás, tartási, vagy öröklési szerződés megkötése, ajándékozással, vagy tartással vegyes adásvételi szerződés esetén elővásárlási jog nem gyakorolható. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény vezette be az apportálás jogintézményét, mint új átruházási jogcímet. Amennyiben a jogalkotó az apportálással történő átruházás esetére is a tulajdonostárs részére az elővásárlási jogot biztosítani kívánta volna, a Ptk. 145. § (2) bekezdését módosította volna. Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy az elővásárlási jog megsértése esetén, az eladó és a vevő között létrejött szerződésnek az elővásárlási jogosulttal szembeni hatálytalanságának, és nem érvénytelenségének megállapítására van mód.
A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy az I. r. alperesnek fizessen meg 50 000 Ft, a III. r. alperesnek 20 000 Ft áfát is magában foglaló másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokaira utalt. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel hangsúlyozta, hogy az apportálás nem tekinthető visszterhes tulajdonátruházásnak, így a tulajdonostársat elővásárlási jog nem illeti meg. Az apportáló fél nem készpénzt, hanem üzletrészhányadot szerez. A másodfokú bíróság utalt a Legfelsőbb Bíróság BH 1995/589. számú eseti döntésében kifejtettekre is. Rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is az elővásárlási jog adásvételi szerződéshez kapcsolódó jogosultság. A társaság részére szolgáltatott vagyon ellenértékeként az apportőr tagsági jogot szerez. Az elővásárlási jog gyakorlásának feltételei ezért nem valósulhatnak meg.
A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének helyt adást. A támadott határozat jogszabálysértését a Ptk. 145. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással jelölte meg. Beadványában lényegében a megelőző eljárás során kifejtett jogi álláspontját ismételte meg. Vitatta, hogy az apportálás nem tekinthető visszterhes jogügyletnek.
A felülvizsgálati kérelemmel szemben kizárólag az I. r. alperes terjesztett elő ellenkérelmet. Indítványozta a jogerős ítélet hatályban fenntartását. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértést.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel, a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti.
Az eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a perbeli ingatlanhányad nem pénzbeli betétként történő rendelkezésre bocsátása (apportálás) folytán a felperest, mint tulajdonostársat a Ptk. 145. § (2) bekezdésében foglaltak alapján elővásárlási jog nem illeti meg. Amint azt a Legfelsőbb Bíróság, a másodfokú bíróság által hivatkozott BH 1995/589. sz. eseti döntésében is kifejtette, az elővásárlási jog az adásvételi szerződéshez kapcsolódó jogintézmény. Az elővásárlási joggal terhelt vagyontárgy eladása esetén, a vételi ajánlatot közölni kell a jog jogosultjával. Ha az a vételi ajánlatot magáévá teszi, és ezt közli is az eladóval, az eladó, az elővásárlási jog jogosultjával köteles megkötni az adásvételi szerződést, illetőleg a szerződés közöttük jön létre, ha az elővásárlási jog jogosultja az ajánlat tartalmát magáévá teszi [Ptk. 373. § (2) bekezdés]. Az elővásárlási joggal terhelt vagyontárgy tulajdonjogának társasági vagyonba történő adása nem minősül adásvételi szerződésnek. Az apportőr ugyanis a vagyontárgy ellenszolgáltatásaként nem vételárat, hanem tagsági jogot szerez. Nem vitásan tévedett a másodfokú bíróság, amikor érvelésében azt fejtette ki, hogy az apportállás nem visszterhes jogügylet. Az apport szolgáltatásakor ugyanis, ahogy azt a felperes is helyesen állította, ellenszolgáltatást (tagsági jogokat, üzletrészt, részvényt) kap az apportőr. A perbeli esetben a kapott ellenszolgáltatást, az apporttárgyak értékének megfelelő üzletrész jelentette. Tévesen állította azonban a felperes, hogy az ellenszolgáltatás a 2 656 228 Ft vételár volt. Vételárfizetés ugyanis, az apportőr részére szóba sem kerül, a Ptk. 145. § (2) bekezdése kiterjesztő értelmezésének nem volt helye. A Ptk. 373. § (6) bekezdése alapján, a Ptk. 373. § (2) bekezdésének alkalmazása ezért a peres felek között fel sem merülhetett. Elővásárlási jog hiányában a felperes által támadott apport szolgáltatásra vonatkozó megállapodás sem jogszabálysértőnek, sem a felperessel szemben hatálytalannak nem minősül. A felperes és az I. r. alperes között a perbeli ingatlanhányadra nézve adásvételi szerződés létrehozására nem volt mód.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő, felülvizsgálni kért határozatot, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.042/2007.)