adozona.hu
ÍH 2007.130
ÍH 2007.130
VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ÁLTAL TETT JOGNYILATKOZAT ÉRTÉKELÉSE - TÁRSASÁG KÉPVISELETÉBEN KÖTÖTT ÍRÁSBELI JOGÜGYLET ALÁÍRÁSI MÓDJA
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek régóta ismerik egymást, baráti viszonyban voltak. Az alperes éveken keresztül több alkalommal vásárolt a felperes tulajdonában álló üzletekben. Ismerték egymás gazdasági tevékenységét is.
2002. évben az alperes fakitermeléssel is foglalkozó cég ügyvezető igazgatója volt. A felek beszélgetései során merült fel, hogy az alperesi cégnek nincs elegendő tőkéje, egy nagy haszonnal kecsegtető favásárláshoz. A felperes az alperesi vállalkozásban részt venni nem kívánt, azonban az alper...
ÍH 2007.130 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ÁLTAL TETT JOGNYILATKOZAT ÉRTÉKELÉSE - TÁRSASÁG KÉPVISELETÉBEN KÖTÖTT ÍRÁSBELI JOGÜGYLET ALÁÍRÁSI MÓDJA
A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tisztában kell lennie azzal, hogy a társaság nevében kötött szerződést milyen módon kell aláírni. Az ettől eltérően aláírt okirat esetén a vezető tisztségviselőnek kell bizonyítania, hogy a szerződést nem magánszemélyként, hanem a társaság képviselőjeként írta alá [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 523. §].
A peres felek régóta ismerik egymást, baráti viszonyban voltak. Az alperes éveken keresztül több alkalommal vásárolt a felperes tulajdonában álló üzletekben. Ismerték egymás gazdasági tevékenységét is.
2002. évben az alperes fakitermeléssel is foglalkozó cég ügyvezető igazgatója volt. A felek beszélgetései során merült fel, hogy az alperesi cégnek nincs elegendő tőkéje, egy nagy haszonnal kecsegtető favásárláshoz. A felperes az alperesi vállalkozásban részt venni nem kívánt, azonban az alperesnek hajlandó volt készpénzt kölcsönözni. Így került sor 2002. április 15-én arra, hogy az alperes a felperestől átvett 11 000 000 Ft-ot. A felperes a pénzt határozatlan időre adta kölcsön, s abban állapodtak meg, amennyiben az alperesi cégnél a fakitermelés megkezdődik, úgy a felperes visszakapja az összeget. Ügyleti kamatot a felek nem kötöttek ki.
A felek ezt követően is több alkalommal találkoztak, az alperes, amikor a visszafizetés szóba került, a fakitermelés leállításával kapcsolatos jogi problémáira hivatkozott.
A felperes a jogi képviselője útján 2005. január 26-án kelt levelével hívta fel az alperest a kölcsön 15 napon belüli visszafizetésére. A felhívást az alperes 2005. február 9-én vette át.
Az alperes a visszafizetési kötelezettségének a mai napig nem tett eleget.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes kölcsön jogcímén 11 000 000 Ft tőke és ennek 2005. március 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatának megfizetésére és perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Elismerte a 11 000 000 Ft összegű kölcsön felvételét, de azt álláspontja szerint az S. Kft. ügyvezetőjeként vette fel, s a cég pénztárába fizette be, úgy, mint természetes személy nem tartozik a felperesnek.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében 11 millió Ft tőke és annak 2005. március 1. napjától járó kamatai, valamint 1 380 000 Ft perköltség (660 000 Ft lerótt elsőfokú eljárási illeték + 720 000 Ft ügyvédi munkadíj) megfizetésére kötelezte alperest, mert álláspontja szerint az alperes által sem vitatottan átvett 11 millió Ft-ot alperes magánszemélyként, saját céljaira és nem az S. Kft. számára, mint annak ügyvezetője kérte és kapta.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kifejtette, hogy a peres felek egyező előadására figyelemmel nem volt vitás, hogy a felperes az alperesnek 11 000 000 Ft összeget átadott. A felperes állította, hogy kölcsönként történt, az alperes ugyanakkor akként nyilatkozott, hogy ezt nem természetes személyként, hanem az általa vezetett kft. ügyvezetőjeként vette át. Az alperes ez utóbbi állítását az eljárás során nem igazolta. Erre nézve a bizonyítékként becsatolt 2005. évi beszámoló, valamint a jelenlegi ügyvezető nyilatkozata, a bíróság álláspontja szerint nem elegendő bizonyíték. A felek egyező előadása alapján megállapítható volt, hogy a felperes is tisztában volt azzal, hogy az alperes ezt a kölcsönt mire fordítja, de az a tény, hogy ő a saját érdekkörében lévő üzleti vállalkozásához kérte kölcsön, nem jelenti azt, hogy a cég kérte volna azt kölcsön. Az alperes maga is elismerte, hogy a felperes nem kívánt a gazdasági társaságban, annak működésében részt venni, így a társasággal a felperes semminemű jogviszonyba nem került. Az, hogy az alperes ezt a felperestől nem vitásan átvett kölcsönösszeget mire fordította, a jelen ügy elbírálása szempontjából nem releváns. E körben az a tény, hogy a felperes tudott arról, hogy az alperes üzleti vállalkozásához használja fel az összeget, nem jelenti azt, hogy ezzel annak a gazdasági társaságnak adta volna át a készpénzt.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérve az elsőfokú döntés megváltoztatását, felperes keresetének elutasítását, avagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.
A jogorvoslata indokolásaképpen alperes megismételte az elsőfokú eljárás során tett előadását.
A felperes a fellebbezés elutasítását, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A megyei bíróság az elsőfokú eljárás anyagát helyesen értékelve és mérlegelve állapította meg a tényállást és abból minden vonatkozásban helytálló jogi következtetések levonása révén hozta meg az ítéletét, amelyet ezért a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján - tekintettel a Pp. 254. § (3) bekezdésére - helyes indokai alapján hagyott helyben.
Az alperesi fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság arra kíván rámutatni, hogy a peres felek a szerződéskötés időpontjában gazdasági társaságok gyakorló vezető tisztségviselői voltak, akik e minőségüknél fogva tisztában voltak azzal, hogy a társaságuk nevében tett nyilatkozatokat, szerződéseket milyen alaki követelmények betartásával kell aláírni. Minthogy az alperes pusztán név, lakcím, személyi igazolvány szám feltüntetésével írta alá a perbeli összeg átvételéről szóló elismervényt, az elsőfokú bíróság helyesen minősítette ezt olyképpen, hogy a 11 millió Ft-ot nem a kft. ügyvezetőjeként, annak számára, hanem magánszemélyként saját céljaira vette fel.
(Pécsi Ítélőtábla Pf. II. 20.475/2006/3.)